Kiegyenlítő nap – órás szabadságelszámolás

Tisztelt dr. Kéri Ádám! "Szabadság és betegszabadság órában történő kiadása (12 órás munkarend esetén)" című kérdésre adott válaszban hivatkozik a kommentárra, miszerint ha a munkavállalónak olyan napra adna ki a munkáltató szabadságot, amelyre a beosztás szerinti napi munkaideje 0, akkor erre a napra lényegében nem lehet szabadságot elszámolni, mert 0 órát lehetne figyelembe venni. A bérprogramunk egy jogszabály-értelmezésre hivatkozva lehetővé teszi a kiegyenlítő napra a szabadság elszámolását, és én magam sem értem, hogy az Mt. 124. (5) bek. alkalmazása órás szabadság-nyilvántartás esetében miért nem alkalmazandó (általános munkarend szerint például 12 órával bejelentett dolgozónak 12 óra szabadság elszámolása a 0 órás munkanapra, azaz a szabadnapjára). Hiszen a szabadságot alapvetően a munkáltató adja ki, és eleve készítheti úgy a munkaidő-beosztást, hogy szabadságot oszt be egy munkanapra, és nem ténylegesen ledolgozandó munkaidőt. Ellenkező esetben vagy arra kell várnia, hogy a munkavállaló a tényleges munkavégzésre beosztott napjára szabadságot kérjen, és az az órában nyilvántartott szabadság keretéből levonható legyen, vagy a keret szerint beosztandó munkaidőt mindig tényleges munkavégzésre osztja be, majd a beosztást módosítgatja azért, hogy a ténylegesen beosztott munkaidő alapján adott napokra szabadságot tudjon elszámolni, és azt tárgyév végéig ki tudja adni? Mi erre a megoldás? Vagy teljesen helytelen az értelmezésem? Köszönöm.