Szolgálati idő – nők 40

Tisztelt Szakértő! Szüleim tsz-tagsága miatt kicsi koromtól folyamatosan dolgoztam, minden iskolai szünetet mezőgazdasági munkával töltöttem, munkakörömből adódóan folyamatosan képeznem kellett és kell magam, még 59 évesen is. Szüleim részére a 60-as években meghatározott területet családi művelésre mértek ki, a termelőszövetkezettel pedig tanulmányi szerződést kötöttem, ösztöndíjat fizetett számomra nappali tagozaton végzett főiskolai tanulmányaim alatt, sőt tanúkkal igazoltan dolgoztam náluk 5 hónapot, amit a nyugdíjfolyósító nem fogad el, mivel nem fizettek utánam járulékot. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tájékoztatása szerint kb. 20 évvel ezelőtt jeleznem kellett volna a gyermekként végzett munkát, ennek hiányában ma már nem vehető figyelembe. Sajnos 37 éves koromban nem gondoltam, hogy a nyugdíjba vonuláshoz a gyermekmunka igazolására is szükségem lesz, bíztam benne, hogy maximum 55 éves koromig dolgozom, addig pedig a szükséges szolgálati időt teljesíteni tudom. A néhány ezer korombeli, nappali tagozaton tanult nővel szemben diszkriminatívnak tűnik a jogszabály, az emberi méltósághoz való jog, az azonos bánásmód elve vajon mennyire érvényesül esetünkben? A korunkbeli nők már nyugdíjban vannak, csodálkozva tekintenek ránk, miért vagyunk még itt, közben pedig egyre több feladat hárul ránk, és gyorsaságban is fel kell vennünk a versenyt a fiatalokkal. Ezen túl néhány éve gyermekkortól fennálló figyelemzavarral diagnosztizáltak, orvosom szerint azonban nincs értelme a munkaképességem felülvizsgálatát kérni annak ellenére, hogy az állandó stressz az egészségállapotomat is megviselte. Szeretném megkérdezni, hogy az előzőek alapján felmerülhet-e a méltányosság lehetősége, illetve mit tehetek még, hogy végre átadhassam a helyem egy fiatalnak, aki örömmel dolgozna, de még munkatapasztalat-szerzésre sincs lehetősége? Válaszát köszönöm.