adozona.hu
BH 2004.3.123
BH 2004.3.123
A munka díjazása során nem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek [1996. évi XLIII. tv. 99. §, 100. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendőrzászlós rendfokozatú felperes 1992 áprilistól járőr, 1994 októbertől nyomozó beosztásban teljesített szolgálatot az alperes hivatásos állományú tagjaként. 1999. február 1-jei hatállyal átszervezés miatt, a beleegyezésével áthelyezték az alperes Ny. Főosztály V. Osztály É. Alosztály állományába és - a betöltetlen főnyomozó státusz terhére - kinevezték nyomozónak. Az 1999. március 25-én kelt parancs szerint a besorolása továbbra is II/III/11. maradt. Az általa betöltött beosztáshoz előí...
A felperes a módosított keresetlevelében arra hivatkozott, hogy az alperes nem a beosztásának megfelelően sorolta be, és 1997. május 1-jétől az ítélethozatalig illetménykülönbözetet és késedelmi kamat megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott eseti döntés az ügyben a tényállások lényeges eltérése miatt nem vehető figyelembe. Ezen túl a 23/2000. számú ORFK Intézkedés sem vonatkoztatható a felperesre, mert nem került a rendfokozati állománycsoportjától eltérő tiszti beosztásba, ezért az illetménykülönbözet megtérítésére az intézkedés alapján sem jogosult. A Hszt. 4. §-ának (2) és (4) bekezdései, 72. §-a, 99. §-ának (1) és (2) bekezdései, valamint 100. §-ának (1)-(5) bekezdései alapján a felperes besorolása jogszerű volt, és ennek alapulvételével a hivatkozott jogszabályoknak megfelelően állapították meg az illetményét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével helytálló indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítéletek hatályon kívül helyezését és a jogalap megállapítása mellett új eljárás elrendelését kérte. Utalt az Alkotmány 70/B. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, amely az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét tartalmazza. Álláspontja szerint főnyomozói, tiszti munkát végzett, a besorolás csak névleges, a munkavégzés azonban tiszti munka volt. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére és a 23/2000. ORFK Intézkedés 4-5. pontjaira, amelyek a ténylegesen végzett munka szorzószámát rendelik alkalmazni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme - a perben előterjesztett védekezését is magában foglaló - részletes indokolással a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben a felek által nem vitatottan a felperest az alperes 1996. szeptember 1-jei hatállyal nyomozónak osztotta be, és a II. besorolási osztály III. beosztási kategória 10. fizetési fokozatába sorolta. Ez a besorolás - az alperes iskolai végzettsége alapján - a Hszt. 99. §-ában és 100. §-ában foglaltaknak mindenben megfelelt.
A felperes a besorolásától eltérő magasabb illetmény iránti igényét arra alapozta, hogy a beosztása betöltetlen tiszti álláshely helyére történt, és az általa elvégzendő feladat mindvégig tiszti rendfokozathoz kötött beosztásnak megfelelő feladat volt.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett állásponttal ellentétben az illetmény szempontjából nincs jogilag értékelhető jelentősége annak, hogy a felperes kinevezése betöltetlen tiszti álláshely terhére történt. A jogszerű besorolástól eltérő díjazásra nem vezethet az a körülmény sem, hogy a tiszti és a tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött nyomozói beosztásokban a feladatok azonosak vagy hasonlóak.
A jogszerű besoroláson alapuló illetmény tekintetében a hátrányos megkülönböztetés nem állapítható meg. A hivatkozott alkotmányos alapelv azonos feltételek mellett, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításra, egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik, mert az egyenlőként való elbírálás különböző jogi helyzetben lévők összehasonlítása esetén nem merülhet fel [27/2001. (VI. 29.) AB határozat]. Az eltérő iskolai végzettségű és az ezt kifejező eltérő rendfokozatú hivatásos állományú szolgálati személyek az összehasonlítás szempontjából nem tekinthetők azonos helyzetben lévőknek.
A munka díjazásának meghatározása során nem jelent indokolatlan megkülönböztetést, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek. A munka díjazására megállapított besorolási feltételekben jelentkező különbség - így pl. az iskolai végzettség, szakképzettség szempontjából fennálló eltérő feltételek - azonos munka esetén is eltérő besorolásra, díjazásra adnak alapot. Egyenlő munka esetén, ha van olyan körülmény, amely az egyenlőség mércéjét eltéríti, az elegendő ok a díjazás különbözőségére (823/B/1991/3. AB határozat). Ezért nincs jogalapja az egyébként a jogszabályoknak megfelelő besorolástól eltérő díjazásra irányuló perbeli kereseti kérelemnek.
A munkaügyi bíróság arra is helytállóan mutatott rá, hogy a felperes által említett eseti döntés más tényállású ügyben született, ezért az abban a határozatban kifejtettek a jelen perben nem lehettek irányadók.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati eljárási költségéről a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezni nem kellett. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.146/2002. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2009.1984 A fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a munkáltatónak a munkavállaló személyi alapbérét megfelelően módosítania kell. Ennek során nem a mindenkori havi minimálbért kell az átlagos éves bérfejlesztéssel növelni, hanem a személyi alapbérnek a bérfejlesztés mértékével együtt kell legalább a minimálbér összegét elérnie [Mt. 84. §].
BH 2013.8.227 A közalkalmazott részére a közalkalmazotti jogviszonyra irányadó törvényi szabályozástól eltérő szabályozás alá eső szolgálati viszony - mint az állam és a hivatásos állomány tagja közötti különleges közszolgálati jogviszony - alapján járó illetménynek megfelelő juttatásra, a hivatásos állományba való felvétel és annak elfogadása hiányában még az azonos munkavégzés sem teremthet jogalapot. A munka díjazása során ugyanis még az azonos jogviszonyban állók esetében sem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésn
EH 2014.04.M8 Nem felel meg a törvénynek, ha a munkáltató az azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknál - az elvégzett munka természetében, minőségében, mennyiségében, a munkakörülményekben, erőfeszítésben, felelősségben fennálló azonosság mellett - eltérő bérezést alkalmaz [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 142/A. §].
