adozona.hu
BH 2013.8.227
BH 2013.8.227
A közalkalmazott részére a közalkalmazotti jogviszonyra irányadó törvényi szabályozástól eltérő szabályozás alá eső szolgálati viszony - mint az állam és a hivatásos állomány tagja közötti különleges közszolgálati jogviszony - alapján járó illetménynek megfelelő juttatásra, a hivatásos állományba való felvétel és annak elfogadása hiányában még az azonos munkavégzés sem teremthet jogalapot. A munka díjazása során ugyanis még az azonos jogviszonyban állók esetében sem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésn
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperes alkalmazásában, az egyik rendőrkapitányság igazgatási osztályán szabálysértési előadóként végzett munkát.
Keresetében 2008. március 13-tól kezdődően havi illetmény-különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Ennek jogalapjaként a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 83/A. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 4. §-át jelölte meg. Hivatkozása szerint a megyében egyedüliként látja el közalkalmazottként a sza...
BH 2013.8.227 A közalkalmazott részére a közalkalmazotti jogviszonyra irányadó törvényi szabályozástól eltérő szabályozás alá eső szolgálati viszony - mint az állam és a hivatásos állomány tagja közötti különleges közszolgálati jogviszony - alapján járó illetménynek megfelelő juttatásra, a hivatásos állományba való felvétel és annak elfogadása hiányában még az azonos munkavégzés sem teremthet jogalapot. A munka díjazása során ugyanis még az azonos jogviszonyban állók esetében sem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek. [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 37-39. §-ok, 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 83/A. § (1) és (5) bekezdés, 1992. évi XXXIII. törvény 2. § (3) bekezdés].*
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperes alkalmazásában, az egyik rendőrkapitányság igazgatási osztályán szabálysértési előadóként végzett munkát.Keresetében 2008. március 13-tól kezdődően havi illetmény-különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Ennek jogalapjaként a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 83/A. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 4. §-át jelölte meg. Hivatkozása szerint a megyében egyedüliként látja el közalkalmazottként a szabálysértési előadói munkát, az alperes máshol a szabálysértési előadókat hivatásos szolgálati viszonyban foglalkoztatta. Álláspontja szerint közalkalmazottként hatósági jogkört nem gyakorolhat, ezért keresete szerint a hivatásos állomány előadói beosztású tagjának I/IV. besorolású illetménye és a saját közalkalmazotti illetménye közti különbözet megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes középfokú végzettséggel rendelkezett. Szabálysértési előadóként szabálysértési ügyek teljes körű ügyintézését végezte, hatósági jogkört gyakorolt saját nevében és jogkörében eljárva, a szabálysértési hatósági határozatokat önálló hatáskörben meghozta és kiadmányozta, mellyel összefüggésben a közvetlen vezetőjének és munkáltatói jogkör gyakorlójának utasításadási jogosultsága nem volt.
A munkaügyi bíróság a felperesi érvelést elfogadta arra nézve, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 1. § (1) bekezdése értelmében az alperes csak a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztathatta közalkalmazottként és a közalkalmazott hatósági jogkör gyakorlásának jogszabályi alapja nincs. Ezért a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján a perbeli esetre alkalmazhatónak találta az Mt.</a>-nek az átirányítás szabályára vonatkozó 83/A. § (1) bekezdését, mert jogi álláspontja szerint a felperes eredeti munkaköre helyett valóban más munkakörébe tartozó feladatokat látott el. Ugyanakkor a munkaügyi bíróság szerint a felperest csak akkor illetné meg az általa ténylegesen végzett munka ellenértéke, ha annak havi összege kevesebb lenne, mint a havi illetménye. Az indokolásban kifejtettek szerint ez a perbeli esetben nem valósult meg, mert a felperes a középfokú végzettségére tekintettel megalapozottan nem követelheti a hivatásos állomány tiszti rendfokozatú tagjainak járó I. besorolási osztály szerinti beosztási illetményt. A felperes közalkalmazotti illetményét a hivatásos állomány II. besorolási osztályába tartozók beosztási illetményéhez viszonyítva pedig a munkaügyi bíróság szerint különbség nem mutatkozik.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezéssel élt, míg az alperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését kérte elsődlegesen a hivatásos állományúak I/IV. besorolása alapján 2008. március 16-tól havi 80 470 Ft, másodlagosan II/IV. besorolás alapján havi 40 666 Ft, 2010. január 1-jétől havi 31 966 Ft összegben.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak indokai módosításával helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes esetében a régi Mt. 83/A. § szerinti feltételek nem álltak fenn, mert a felperes az általa elfogadott kinevezéssel, munkaköri leírásának megfelelően látta el a munkakörét. A perben a felperes maga sem állította, hogy a munkaköri leírásához képest más feladatokat is ellátott, keresete lényegében azon alapult, hogyha hivatásos állományba tartozna, akkor milyen mértékű illetmény illetné meg az adott feladat ellátása kapcsán. E körben a másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy a bíróságnak nincs hatásköre, hogy a felperes jogviszonyát hivatásos állományba tartozó szolgálati viszonynak minősítse. A szolgálati viszony sajátos, szigorú feltételekkel létesíthető a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 37-39. §-ában foglaltak szerint. Az a körülmény, hogy a jogszabály a felperes közalkalmazotti jogviszonyához kapcsolódóan kevesebb illetményt határoz meg, mintha más jogviszonyban állna, megalapozott hivatkozás nem lehet.
A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, mely szerint hatósági feladatot nem láthat el közalkalmazott, és ilyen foglalkoztatásra az alperesnek jogszabályi lehetősége nincs. E körben utalt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 2011. január 1-jét megelőzően hatályos 4. § (4) bekezdésére, illetve a 2011. január 1-jétől hatályos 4/A. § (3) bekezdésében foglaltakra, amely kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy a rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv személyi állományába közalkalmazott is tartozzon.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kereseti kérelmének helyt adva az alperes kötelezését kérte a vele azonos feladatokat végző I/IV. besorolású előadói beosztású hivatásos szolgálati viszonyban álló, illetve a közalkalmazotti illetménye különbözetének megfizetésére. Érvelése szerint a szolgálati helyen ezen hivatásos beosztás kezdő illetménye (rendfokozati illetmény és pótlékok nélkül) 235 570 Ft, míg a saját közalkalmazotti illemténye havi 155 100 Ft volt.
A felperes hivatkozása szerint az általa ellátott feladatok hatósági jogkör gyakorlását eredményezték, melyeket kizárólagosan hivatásos szolgálati viszonyban lehet ellátni. Ezt az értelmezést támasztja alá a 10/2009. (IV. 17.) IRM rendelet 1. számú melléklete is, mely a felperesi munkakörben nem, csak általános előadói munkakörben teszi lehetővé a közalkalmazottkénti foglalkoztatást. Ezt támasztja alá továbbá a 62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 3. számú melléklete is. A Kjt. 1. §-a alapján ügydöntő szabálysértési határozatot közalkalmazotti jogviszonyban és munkakörben nem hozhatott, az általa végzett ilyen irányú tevékenységek a munkakörébe nem tartoztak, közalkalmazottként kizárólagosan döntés-előkészítői, és nem döntéshozói munkaköri feladatokat láthatott volna el. Fenntartotta perbeli álláspontját, mely szerint az esetében átirányítás történt, amely alapján a ténylegesen végzett munka szerinti díjazás illeti meg. Mivel érvelése szerint a szabálysértési feladatokat közalkalmazotti jogviszonyban, munkakörben nem lehet ellátni, azt csak hivatásos állományú végezheti, így a díjazás is csak ennek megfelelő illetménnyel történhet. Mindemellett a felperes azzal is érvelt, hogy tiszti beosztásba tartozó feladatokat látott el. A felperes szerint a ténylegesen ellátott munkakör és az ahhoz kapcsolódó díjazás megállapításánál nincs jelentősége az iskolai végzettségének. Ez ugyanis az Mt. 83/A. § (5) bekezdésének alkalmazásakor relevanciával nem bír, mert a ténylegesen ellátott munkakör határozza meg a díjazás mértékét. Az iskolai végzettség kizárólag akkor bírna jelentőséggel, ha a besorolása és kinevezésének módosítása lenne a per tárgya.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, miszerint a felperes közalkalmazotti jogiszonyban a kinevezése és munkaköri leírása szerinti munkát végzett, igénye jogalapjaként megjelölt "átirányítás" az Mt. 83/A. § (1) bekezdés szerinti együttes feltételek hiányában nem történt, hiszen a felperes a munkáltató működésével összefüggő okból, a munkáltató utasítása alapján, ideiglenes jelleggel, eredeti munkaköre mellett vagy helyett, más munkakörbe tartozó feladatokat nem látott el. Egymagában a más munkakörbe tartozó feladatok ellátása annak valósága esetén sem teremt jogalapot az Mt. 83/A. § (5) bekezdése szerinti igény érvényesítésére.
A felperes nem hivatkozott a kinevezése jogellenes módosítására, illetve annak érvénytelenségére, jogellenes munkáltatói intézkedésre. Amennyiben pedig helytálló lenne az az érvelése, miszerint hatósági jogkört kizárólagosan hivatásos szolgálati viszonyban lehet ellátni, az a közalkalmazotti kinevezése semmisségét eredményezné és az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszony azonnali hatályú felszámolásának következményét.
A közalkalmazotti jogviszonyra irányadó törvényi szabályozástól eltérő törvényi szabályozás alá eső szolgálati viszony, tehát az állam és a hivatásos állomány tagja közötti különleges közszolgálati jogviszony alapján járó illetménynek megfelelő juttatásra, a hivatásos állományba való felvétel és annak elfogadása hiányában még az azonos munkavégzés sem teremthet jogalapot. A munka díjazása során ugyanis még az azonos jogviszonyban állók esetében sem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek. (BH 2004.123) Eltérő jogi szabályozás alá eső jogviszonyok alapján járó eltérő havi díjazás pedig a jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint megalapozott hivatkozás nem lehet.
Az előbbiekből következően a felperes által hivatkozottak, miszerint közalkalmazottként hatósági jogkört nem gyakorolhatott, illetve közalkalmazottként tiszti beosztásba tartozó feladatokat látott el, a kereseti kérelem elbírálása szempontjából nem releváns, illetmény-különbözet megfizetését nem eredményezheti, mivel a felperes hivatásos szolgálati viszonyt nem létesített.
Mindemellett a jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, miszerint a hatósági jogkört a rendőrség látja el és az alperes az állománytáblázat figyelembevételével dönthetett arról, hogy milyen munkakörök tekintetében létesít közalkalmazotti jogviszonyt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10 518/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.412/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2013. április 24. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.412/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1992. október 1-től közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperes alkalmazásában, a Rendőrkapitányság Igazgatási Osztályán szabálysértési előadóként végzett munkát.Keresetében 2008. március 13-tól kezdődően havi illetmény-különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Ennek jogalapjaként a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 83/A. § (1) és (5) bekezdését, valamint az Mt. 4. §-át jelölte meg. Hivatkozása szerint a megyében egyedüliként látja el közalkalmazottként a szabálysértési előadói munkát, az alperes máshol a szabálysértési előadókat hivatásos szolgálati viszonyban foglalkoztatja. Álláspontja szerint közalkalmazottként hatósági jogkört nem gyakorolhat, ezért keresete szerint a hivatásos állomány előadói beosztású tagjának I/IV. besorolású illetménye és a saját közalkalmazotti illetménye közti különbözet megfizetését kérte.
A Miskolci Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes középfokú végzettséggel rendelkezik. Szabálysértési előadóként szabálysértési ügyek teljes körű ügyintézését végezte, hatósági jogkört gyakorolt saját nevében és jogkörében eljárva, a szabálysértési hatósági határozatokat önálló hatáskörben meghozta és kiadmányozta, mellyel összefüggésben a közvetlen vezetőjének és munkáltatói jogkör gyakorlójának utasításadási jogosultsága nem volt. Havi illetménye 2008. január 1-től 2009. december 31-ig 146.400,- Ft, míg 2010. január 1-től 155.100,- Ft volt. A felperes 2008. október 1-jén 25 éve állt az alperes alkalmazásában.
A munkaügyi bíróság a felperesi érvelést elfogadta arra nézve, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 1. § (1) bekezdése értelmében az alperes csak a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztathatta közalkalmazottként és a közalkalmazott hatósági jogkör gyakorlásának jogszabályi alapja nincs. Ezért a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján a perbeli esetre alkalmazhatónak találta az Mt-nek az átirányítás szabályára vonatkozó 83/A. § (1) bekezdését, mert jogi álláspontja szerint a felperes eredeti munkaköre helyett valóban más munkakörébe tartozó feladatokat látott el. Ugyanakkor a munkaügyi bíróság szerint a felperest csak akkor illetné meg az általa ténylegesen végzett munka ellenértéke, ha annak havi összege kevesebb lenne, mint a havi illetménye. Az indokolásban kifejtettek szerint ez a perbeli esetben nem valósult meg, mert a felperes a középfokú végzettségére tekintettel megalapozottan nem követelheti a hivatásos állomány tiszti rendfokozatú tagjainak járó I. besorolási osztály szerinti beosztási illetményt. A felperes közalkalmazotti illetményét a hivatásos állomány II. besorolási osztályába tartozók beosztási illetményéhez viszonyítva pedig a munkaügyi bíróság szerint különbség nem mutatkozik.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezéssel élt, míg az alperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését kérte elsődlegesen a hivatásos állományúak I/IV. besorolása alapján 2008. március 16-tól havi 80 470,- Ft, másodlagosan II/IV. besorolás alapján havi 40 666,- Ft, 2010. január 1-től havi 31 966,- Ft összegben.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását kérte.
A Miskolci Törvényszék ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak indokai módosításával helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes esetében az Mt. 83/A. § szerinti feltételek nem álltak fenn, mert a felperes az általa elfogadott kinevezéssel, munkaköri leírásának megfelelően látta el a munkakörét. A perben a felperes maga sem állította, hogy a munkaköri leírásához képest más feladatokat is ellátott, keresete lényegében azon alapul, hogyha hivatásos állományba tartozna, akkor milyen mértékű illetmény illetné meg az adott feladat ellátása kapcsán. E körben a másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy a bíróságnak nincs hatásköre, hogy a felperes jogviszonyát hivatásos állományba tartozó szolgálati viszonynak minősítse. A szolgálati viszony sajátos, szigorú feltételekkel létesíthető a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 37-39. §-ában foglaltak szerint. Az a körülmény, hogy a jogszabály a felperes közalkalmazotti jogviszonyához kapcsolódóan kevesebb illetményt határoz meg, mintha más jogviszonyban állna, megalapozott hivatkozás nem lehet.
A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, mely szerint hatósági feladatot nem láthat el közalkalmazott, ilyen foglalkoztatásra az alperesnek jogszabályi lehetősége nincs. E körben utalt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 2011. január 1-jét megelőzően hatályos 4. § (4) bekezdésére, illetve a 2011. január 1-től hatályos 4/A. § (3) bekezdésében foglaltakra, amely kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy a rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv személyi állományába közalkalmazott is tartozzon.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kereseti kérelmének helyt adva az alperes kötelezését kérte 2008. március 16-tól a vele azonos feladatokat végző I/IV. besorolású előadói beosztású hivatásos szolgálati viszonyban álló, illetve a közalkalmazotti illetménye különbözetének, valamint törvényes kamatainak megfizetésére. Ennek mértékét havi 80 470,- Ft-ban jelölte meg. Érvelése szerint a szolgálati helyen ezen hivatásos beosztás kezdő illetménye (rendfokozati illetmény és pótlékok nélkül) 235 570,- Ft, míg a saját közalkalmazotti illemténye havi 155 100,- Ft.
A felperes hivatkozása szerint az általa ellátott feladatok hatósági jogkör gyakorlását eredményezték, melyeket kizárólagosan hivatásos szolgálati viszonyban lehet ellátni. Ezt az értelmezést támasztja alá a 10/2009. (IV. 17.) IRM rendelet 1. számú melléklete is, mely a felperesi munkakörben nem, csak általános előadói munkakörben teszi lehetővé a közalkalmazottkénti foglalkoztatást. Ezt támasztja alá továbbá a 62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 3. számú melléklete is.
A felperes érvelése szerint a Kjt. 1. §-a alapján ügydöntő szabálysértési határozatot közalkalmazotti jogviszonyban és munkakörben nem hozhatott, az általa végzett ilyen irányú tevékenységek a munkakörébe nem tartoztak, közalkalmazottként kizárólagosan döntés-előkészítői, és nem döntéshozói munkaköri feladatokat láthatott volna el.
A felperes fenntartotta perbeli álláspontját, mely szerint az esetében átirányítás történt, amely alapján a ténylegesen végzett munka szerinti díjazás illeti meg. Mivel érvelése szerint a szabálysértési feladatokat közalkalmazotti jogviszonyban, munkakörben nem lehet ellátni, azt csak hivatásos állományú végezheti, így a díjazás is csak ennek megfelelő illetménnyel történhet. Mindemellett a felperes azzal is érvelt, hogy tiszti beosztásba tartozó feladatokat látott el.
A felperes szerint a ténylegesen ellátott munkakör és az ahhoz kapcsolódó díjazás megállapításánál nincs jelentősége az iskolai végzettségének. Ez ugyanis a Kjt. 83/A. § (5) bekezdésének alkalmazásakor relevanciával nem bír, mert a ténylegesen ellátott munkakör határozza meg a díjazás mértékét. Az iskolai végzettség kizárólag akkor bírna jelentőséggel, ha a besorolása és kinevezésének módosítása lenne a per tárgya.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet által levont jogkövetkeztetés helytálló és jogszerű.
A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, miszerint a felperes közalkalmazotti jogiszonyban a kinevezése és munkaköri leírása szerinti munkát végzett, igénye jogalapjaként megjelölt "átirányítás" az Mt. 83/A. § (1) bekezdés szerinti együttes feltételek hiányában nem történt, hiszen a felperes a munkáltató működésével összefüggő okból, a munkáltató utasítása alapján, ideiglenes jelleggel, eredeti munkaköre mellet vagy helyett, más munkakörbe tartozó feladatokat nem látott el. Egymagában a más munkakörbe tartozó feladatok ellátása annak valósága esetén sem teremt jogalapot az Mt. 83/A. § (5) bekezdése szerinti igény érvényesítésére.
A felperes nem hivatkozott a kinevezése jogellenes módosítására, illetve annak érvénytelenségére, jogellenes munkáltatói intézkedésre. Amennyiben pedig helytálló lenne az az érvelése, miszerint hatósági jogkört kizárólagosan hivatásos szolgálati viszonyban lehet ellátni, az a közalkalmazotti kinevezése semmisségét eredményezné és az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszony azonnali hatályú felszámolásának következményét.
A közalkalmazotti jogviszonyokra irányadó törvényi szabályozástól eltérő törvényi szabályozás alá eső szolgálati viszony, tehát az állam és a hivatásos állomány tagja közötti különleges közszolgálati jogviszony alapján járó illetménynek megfelelő juttatásra, a hivatásos állományba való felvétel és annak elfogadása hiányában még az azonos munkavégzés sem teremthet jogalapot. A munka díjazása során ugyanis még az azonos jogviszonyban állók esetében sem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek. (BH 2004.123) Eltérő jogi szabályozás alá eső jogviszonyok alapján járó eltérő havi díjazás pedig a jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint megalapozott hivatkozás nem lehet.
Az előbbiekből következően a felperes által hivatkozottak, miszerint közalkalmazottként hatósági jogkört nem gyakorolhatott, illetve közalkalmazottként tiszti beosztásba tartozó feladatokat látott el, a kereseti kérelem elbírálása szempontjából nem releváns, illetmény-különbözet megfizetését nem eredményezheti, mivel a felperes hivatásos szolgálati viszonyt nem létesített.
Mindemellett a jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, miszerint a hatósági jogkört a rendőrség látja el és az alperes az állománytáblázat figyelembevételével dönthetett arról, hogy milyen munkakörök tekintetében létesít közalkalmazotti jogviszonyt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költségigénye nem volt, ezért ebben a kérdésben a Pp. 78. § (2) bekezdése szerint a Kúria a határozathozatalt mellőzte.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. április 24.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.518/2012.)* Azonos szabályozást tartalmaz a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény - új Mt.</a> - 53. § (1) és (5) bekezdése.