adozona.hu
EH 2009.1984
EH 2009.1984
A fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a munkáltatónak a munkavállaló személyi alapbérét megfelelően módosítania kell. Ennek során nem a mindenkori havi minimálbért kell az átlagos éves bérfejlesztéssel növelni, hanem a személyi alapbérnek a bérfejlesztés mértékével együtt kell legalább a minimálbér összegét elérnie [Mt. 84. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. november 1-jétől 2004. december 24-éig állt az alperessel munkaviszonyban. Ezen időszak alatt 1997. júliustól 2003. április 11-éig gyermekei gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon, majd 2003. augusztus 18-ig keresőképtelen állományban volt. A 2003. április 10-én kelt munkaszerződés-módosítás és a 2003. november 24-én kelt munkaköri leírás szerint a munkaköre számítógépes adatrögzítő, adminisztrátor volt, és a munkáját a Gyártáselőkészítési Osztályon végezte.
A felper...
EH 2009.1984 A fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a munkáltatónak a munkavállaló személyi alapbérét megfelelően módosítania kell. Ennek során nem a mindenkori havi minimálbért kell az átlagos éves bérfejlesztéssel növelni, hanem a személyi alapbérnek a bérfejlesztés mértékével együtt kell legalább a minimálbér összegét elérnie [Mt. 84. §].
A felperes 1990. november 1-jétől 2004. december 24-éig állt az alperessel munkaviszonyban. Ezen időszak alatt 1997. júliustól 2003. április 11-éig gyermekei gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon, majd 2003. augusztus 18-ig keresőképtelen állományban volt. A 2003. április 10-én kelt munkaszerződés-módosítás és a 2003. november 24-én kelt munkaköri leírás szerint a munkaköre számítógépes adatrögzítő, adminisztrátor volt, és a munkáját a Gyártáselőkészítési Osztályon végezte.A felperes munkaviszonyát az alperes 2004. szeptember 29-én kelt rendes felmondással szüntette meg. Az indokolás a felperes munkakörét operátor és dokumentációtár kezelőként jelölte, és annak lényege szerint a munkavállaló gépírási és adminisztrációs feladatai, valamint a dokumentációk kezelésével kapcsolatos tevékenysége átlagosan napi kétórás elfoglaltságot jelentett, így munkaideje kihasználatlanul maradt. A végzettsége nem tette lehetővé, hogy a Gyártáselőkészítési Osztály (GYEK) feladatkörébe tartozó más feladattal megbízzák, és az alperes gépelési feladatot a többi osztályról sem tud biztosítani. A munkavállaló által eddig végzett adminisztrációs és dokumentációkezelői tevékenységet ezért a Gyártáselőkészítési Osztályon a feladatok átszervezésével az osztályvezető megoldja.
A felperes keresetében a felmondás jogellenességének és annak megállapítását kérte, hogy az Mt. 84. §-ában foglaltak alapján a fizetés nélküli szabadsága megszűnését követően a havi munkabérét a minimálbér helyett 111 690 forint összegben kellett volna az alperesnek megállapítania. Ezért 2003. augusztus 19-től felmentése időpontjáig munkabér-különbözet, továbbá felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés-különbözete megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, 12 havi átlagkereset, 1 millió forint nem vagyoni kártérítés és szabadságmegváltás iránti igényt terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 177 833 forint és ezen összegből 133 040 forint után 2004. március 10-étől a kifizetésig évi 11%-os kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Megállapította, hogy a felperes a fizetés nélküli szabadságát és keresőképtelen állományát követően 2003. augusztus 19-én vette fel a munkát, a Gyártáselőkészítési Osztályon a felperes gépeléssel összefüggő feladatai általa sem vitatottan jelentős mértékben csökkentek. Ennek az volt az oka, hogy a mérnökök, illetve a GYEK osztályvezető saját számítógépükön maguk készítették el az anyagokat. A felperes a dokumentációtáros távolléte, betegsége esetén helyettesítő jelleggel adminisztrációs feladatokat végzett a dokumentációtárban. Miután a dokumentációtáros munkakört betöltő D.-né M. I. munkaviszonya 2004. február 5-én megszűnt, Sz. S.-né látta el ezt a munkakört, akinek a nyugdíjazását követően alkalmazott csak az alperes új munkavállalót.
Az alperesnél 2001. évben ténylegesen megvalósult éves bérfejlesztés mértéke 8,8%, 2002. évben 12% volt. Ezért az alperes a felperes havi bérét 2001. október 1-jétől havi 37 862 forintban, 2002. október 1-jétől havi 42 405 forintban állapította meg. Mivel ez az összeg nem érte el a minimálbér összegét, a felperes alapbére 2003. február 8-tól havi 50 000 forint, 2004. január 7-étől pedig havi 53 000 forint volt. A felperessel azonos munkakörben foglalkoztatott K. A.-né, M. H. és D.-né M. I. munkavállalók átlagos béremelése 2003. évben 4,9%, 2004. évben 8,01% volt.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az Mt. 84. §-a alapján a munkavállaló személyi alapbérét a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállalók részére időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően kell módosítani. Ilyen munkavállalók hiányában irányadó a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke. A felperes havi munkabére meghatározásakor a munkaügyi bíróság 2001. és 2002. évekre az elnök vezérigazgatói intézkedésekben meghatározott átlagos bérfejlesztés mértékével számolt akként, hogy a 2001. évi kötelező legkisebb minimálbér összegét, azaz 40 000 forintot növelte 8,8%-kal, míg 2002. évre a havi 50 000 forint minimálbért 12%-os átlagos bérfejlesztéssel megemelve "bázisként" havi 56 000 forinttal számolt és ezt az összeget emelte 2003. és 2004. évre a felperessel azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagos bérfejlesztésének mértékével. Így 2003. évre 4,9%-os emelést figyelembe véve a felperes havi alapbérét 58 744 forintban, 2004. évre 8,1%-kal számolva 63 499 forintban határozta meg, és ennek alapján 2003. évre 4 hónap és 9 napra havi 8744 forint, 2004. évre 10 hónapra havi 10 499 forint munkabér-különbözetet, illetve havi 10 499 forinttal felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés-különbözetet számolt el, részben helyt adva az erre vonatkozó felperesi keresetnek.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntető rendes felmondás indokolása valós és okszerű. Egymagában az a körülmény, hogy a felmondás elírás folytán a felperes munkakörét operátor és dokumentációtár kezelőként jelölte meg, nem bizonyítja, hogy a dokumentációtár kezelése is a felperes munkaköri feladatai közé tartozott.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a számítógépes munkavégzésre történt átállást követően a mérnökök részére már nem volt olyan mennyiségű gépelésre szükség, mint korábban. A fejlesztő mérnökök feladataikat számítógépen maguk rögzítették. Kiemelte, hogy a rendes felmondás indokainak valóságát illetően nem a munkakör helyes vagy helytelen megnevezésének, hanem a ténylegesen betöltött munkakörnek, a felperes által ellátott munkaköri feladatoknak volt jelentősége. A bizonyítás eredményeként az volt megállapítható, hogy a felperes a GYEK osztályon gépírási és adminisztrátori feladatokat látott el. A rendes felmondás indokolása jóllehet "operátor és dokumentációtár kezelői" munkakörre hivatkozott, ténylegesen ugyanakkor a gépírási és adminisztrációs feladatok ellátását, valamint dokumentációk kezelését határozta meg felperes munkakörébe tartozó feladatoknak. Erre vonatkozóan állapította meg a rendes felmondás, hogy ez a tevékenység átlagosan napi kétórás elfoglaltságot jelent, így a felperes munkaidejének nagy része kihasználatlan, és e tevékenységet illetően történt utalás a feladatok átszervezésére. Ez az indok valós, mert a felperes munkakörébe új munkavállalót az alperes nem alkalmazott. A felperes által hivatkozott új munkavállaló mérnöki képzettséggel rendelkezik, az általa betöltött másik munkakört a felperes szakképzettség hiányában nem láthatta volna el.
A jogerős ítélet nem osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját a munkabér-különbözet iránti kereseti kérelem részbeni megalapozottságát illetően. Érvelése szerint az alperes jogszabályszerűen járt el a havi munkabér meghatározásakor, a gyermekgondozási segély folyósításának idején, 2001. és 2002. években és a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően is. 2001. és 2002-ben a felperessel azonos munkakörű munkavállaló az alperesnél nem volt, ezért az alperes a megvalósult átlagos éves bérfejlesztés mértékének megfelelő emelést helyesen alkalmazott. Ugyanezt elvégezte 2003-ban is, de mivel az átlagos éves bérfejlesztés mértékének figyelembevételével is alacsonyabb volt a felperes alapbére az adott évben meghatározott kötelező minimálbér összegénél, ezért az alperes ezt - a bérfejlesztés mértékét meghaladó - összeget határozta meg a felperes személyi alapbéreként. Ily módon az alperes jogszerűen járt el, és nincs lehetőség a minimálbérnek a bérfejlesztés mértékével történő megemelésére, mert ez a felperes esetében lényegesen nagyobb - adott esetben 40%-os - bérfejlesztést jelentett volna. A vonatkozó jogszabályok alapján pedig ilyen mértékű bérfejlesztésre az alperesnek kötelezettsége nincs.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak "megváltoztatását" és kereseti kérelme szerinti határozat meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem a munkaviszony megszüntetése tekintetében az Mt. 89. § (2) bekezdésének, míg az elmaradt munkabér vonatkozásában az Mt. 84. §-ában foglaltak megsértését panaszolta. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás indokolása nem valós, melyet az is megalapoz, hogy az alperes a perben azt kívánta bizonyítani, hogy az nem a helytelenül megjelölt operátori és dokumentációtár kezelői munkakörről szól. Emellett azért is valótlan, mert a per adatai szerint az alperes minőségi cserét hajtott végre, melyet bizonyít az eltávozását követően megjelent álláshirdetés, és a munkakör betöltése diplomás személlyel. A felülvizsgálati kérelem szerint az Mt. 84. §-a alapján a felperes munkabérét az azonos beosztásban dolgozók béréhez kellett volna igazítani. A rendelkezésre álló kimutatás alapján megállapítható, hogy a munkáltatónál legrégebben dolgozó felperes havi munkabére 2004. évben havi 53 000 forintra emelkedett, ezzel szemben az utóbb felvett azonos, vagy közel azonos munkakört betöltő munkavállalók bére havi 87 000 forinttól havi 120 716 forintig terjedt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok a perbeli bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapították meg a döntésük alapjául szolgáló tényállást [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés]. A jogerős ítéletnek abból levont következtetése mind a rendes felmondás jogszerűségére, mind az Mt. 84. §-ában foglaltak alkalmazásának helyességét illetően helytálló, ezért a felülvizsgálati kérelem kellő alap nélkül panaszolt jogszabálysértést.
I.
A perben nem annak volt ügydöntő jelentősége, hogy mi volt a felperes munkakörének az elnevezése, annak megjelölését a felmondó irat miként tartalmazza, hanem annak, hogy a felperes ténylegesen és bizonyítottan milyen munkaköri feladatokat látott el, és ehhez képest valós és okszerű-e a rendes felmondás azon lényegi indoka, mely szerint a munkavállaló által "eddig végzett adminisztrációs és dokumentáció kezelői tevékenységet a Gyártáselőkészítő Osztályon a feladatok átszervezésével az osztályvezető megoldja".
Az átszervezésre alapított felmondás rendszerint akkor helytálló, ha az átszervezés a munkavállaló szerződéses, vagy attól eltérő tényleges munkakörére kihat (MD I.129.). Az átszervezés fogalmán nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi munkaköri feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell (MD I.115.).
A felperesi munkakör megszűnését eredményező átszervezés megállapíthatóan az alperesnél megvalósult, mert a felperes folyamatosan csökkenő adminisztrációs feladatait a távozását követően a többi osztályon dolgozó adminisztrátor között szétosztották, amit a felperes maga is beismert, a dokumentációtárban utasításra eseti jelleggel végzett feladatait pedig a továbbiakban kizárólag Sz. S.-né látta el, aki korábban is végezte ezt a tevékenységet. Az alperes új munkavállalót a felperes munkakörébe nem vett fel, a felperes munkaköre az átszervezés következtében megszűnt. A hónapokkal később, a nyugdíjba vonuló Sz. S.-né helyébe történt alkalmazás, minthogy más munkakörre vonatkozott, a felperessel közölt rendes felmondás jogszerűségét nem érinti.
Az előbbiekből következően a rendes felmondás indokolása az Mt. 89. § (2) bekezdésének megfelelően világos, mert az indokolásból a felmondás oka kitűnik, valós és okszerű is, abból elfogadhatóan lehet arra következtetni, hogy a munkáltatónál a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség.
II.
Az Mt. 84. §-ában foglaltak szerint a munkavállaló személyi alapbérét a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállalók részére időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően kell módosítani. Ilyen munkavállaló hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó.
A peres iratokból megállapíthatóan az alperes 1997. évtől kezdődően a felperes 1996. október 1-jén irányadó 24 300 forint havi munkabérét évenként az átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően módosította, így 2000. február 24-én már 34 800 forintot határozott meg, amely összeget 2001., 2002. és 2003. években is emelte az átlagos éves bérfejlesztés mértékével. A felperes így megállapított személyi alapbére 2002. évben (42 405 forint) még meghaladta az akkor hatályos minimálbér mértékét (40 000 forint), de 2003. évben az Mt. 84. §-a szerint alkalmazandó bérfejlesztés mértékével sem érte el annak összegét (50 000 forint), ezért az alperes a jogszabályoknak megfelelően határozta meg a felperes személyi alapbérét a minimálbér összegében. Miután a felperes 2003. augusztus 19-én munkába állt, ezt követően az Mt. 84. §-a alapján a személyi alapbére megemelésére nem vált jogosulttá.
Helytálló jogértelmezéssel fejtette ki a jogerős ítélet, hogy az Mt. 84. §-a a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállaló részére megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelő személyi alapbér módosítására ad alapot. Ebből semmi esetre sem következik az az elsőfokú álláspont, hogy a mindenkori havi minimálbér mértékét kell a bérfejlesztés mértékével megemelni, csak az, hogy a személyi alapbérnek a bérfejlesztés mértékével együtt kell legalább a minimálbér összegét elérnie. Ezen jogszabályi rendelkezésből az a felperesi álláspont sem vezethető le, hogy a munkavállaló személyi alapbérének a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően el kell érnie vagy meg kell közelítenie az azonos munkakörrel rendelkező munkavállalók személyi alapbérét. Ez esetben ugyanis figyelmen kívül maradnának azok a lényeges ismérvek, amelyek alapján a felek a munkaszerződés megkötésekor a munkabérre vonatkozó megállapodásukat megkötötték. Ami pedig a felperes "azonos munkáért azonos bér jár" elvével kapcsolatos érvelését illeti, a nem vitatott perbeli adatokból aggálytalanul megállapítható volt, hogy az eltérő iskolai végzettségre és gyakorlatra tekintettel a felperes nem volt az azonos munkakört betöltő munkavállalókkal azonos helyzetben, az eltérésnek megfelelő és szükséges indoka volt [Mt. 142/A. § (1) bekezdés, BH 2004.123.].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdésének alkalmazásával az alperes (20 000 forint + áfa) felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.613/2007.)