adozona.hu
BH 2002.7.279
BH 2002.7.279
Ha a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el, és az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek felszámolási költségnek, az általa igénybe vett teljesítési segéd(ek) díját a részére kifizetendő felszámolói díjból maga tartozik fedezni. Az irattározási költségeket pedig bizonyítani kell [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 27/A. § (5) bek., 48. § (1) és (3) bek., 57. § (1) bek. és (2) bek. f) pont, 59. §, Pp. 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) szabályai szerint folyik.
A felszámoló 1999. szeptember 19-én 4. sorszám alatt zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot terjesztett elő, amelyet 7. sorszám alatt kiegészített és módosított. Ebben az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló készpénz-vagyonát 533 000 Ft-ban tü...
BH 2002.7.279 Ha a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el, és az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek felszámolási költségnek, az általa igénybe vett teljesítési segéd(ek) díját a részére kifizetendő felszámolói díjból maga tartozik fedezni. Az irattározási költségeket pedig bizonyítani kell [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 27/A. § (5) bek., 48. § (1) és (3) bek., 57. § (1) bek. és (2) bek. f) pont, 59. §, Pp. 164. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) szabályai szerint folyik.A felszámoló 1999. szeptember 19-én 4. sorszám alatt zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot terjesztett elő, amelyet 7. sorszám alatt kiegészített és módosított. Ebben az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló készpénz-vagyonát 533 000 Ft-ban tüntette fel, melyből 110 000 Ft-ot a felszámoló díjára, 155 000 Ft-ot az irattározás költségeire, 129 000 Ft-ot a könyvelés elkészítésére, 89 000 Ft-ot egyéb posta-, telefon- és gépkocsiköltségre, míg 50 000 Ft-ot ügyvédi munkadíjra kért megállapítani felszámolási költségként. Ezt a vagyonfelosztási javaslatot a 2000. február 7-i záró tárgyaláson is fenntartotta. Az irattározás költségei tekintetében előadta, hogy egy irattározó cég az irattározás elvégzését a megjelölt összegu ajánlaton vállalta, az ügyvédi munkadíj pedig azért merült fel, mert az adós gazdálkodó szervezetnek nagyobb összegu követelése volt, melynek behajtására külső személyt vett igénybe. A könyvelési költség tekintetében arra hivatkozott, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek a felszámolás kezdő időpontjában már csak fizikai állományú dolgozói voltak, így a felszámolás alatti könyvelési tevékenységre szintén harmadik személyt kellett igénybe vennie a megjelölt díj ellenében.
A zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat ellen az M. K. Rt. hitelező kifogással élt, melyben a könyvelési és ügyvédi költség felmerülését, illetve az irattározási költség mértékét vitatta.
A kifogás ismeretében a felszámoló az írásban benyújtott zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság végzésével az M. K. Rt. kifogásának helyt adott, és a felszámoló szervezetet 60 nap alatt új zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítésére kötelezte.
Döntésének indoka szerint a felszámoló által előterjesztett zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat nem felel meg a módosított Cstv. 52. §-ában, valamint az 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Megállapította, hogy a felszámoló a rendelkezésre álló pénzeszközből a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással részben ügyvédi munkadíjat, könyvelési költséget, ezen túlmenően irattározási és felszámolói díjat kíván kiegyenlíteni. Az ügyvédi munkadíj és könyvelési költség tekintetében - figyelemmel a Bírósági Határozatok 1997. évfolyamában 364, valamint az 1998. évfolyamában 503. szám alatt közzétett eseti döntésekre - az volt a jogi álláspontja, hogy a felszámoló szervezet vállalkozási tevékenységébe ezek beletartoznak, s az adós gazdálkodó szervezet követeléseinek behajtására külön ügyvédi munkadíjat nem számolhat fel. A felszámolás alatti könyvelési tevékenység szintén a felszámoló szervezetre háruló feladat, így erre vonatkozóan harmadik személy igénybevételére nem jogosult. Mindkét tevékenység díjazását a saját felszámolói díjából kell fedeznie. A felszámoló szervezet az irattározás felmerülő költségeit az erre irányuló kifogás ismeretében sem bizonyította, nem igazolta, hogy milyen mértéku iratokat kellett elhelyezni, mely cégnél.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását kérte. Fellebbezése indokolása szerint téves az elsőfokú bíróság végzésének az a megállapítása, amely szerint a felszámoló szervezet vállalkozási tevékenységébe beletartozik a követelések behajtásával és az adós szervezet felszámolás alatti tevékenységének könyvelésével kapcsolatos költségek viselése. A hivatkozott Bírósági Határozatokban közzétett döntések esetiek, így - megítélése szerint - nem általánosíthatóak a felszámolásokra általában. Ezek a költségek megállapodással dokumentált és ténylegesen elvégzett munka után igazolt költségek. Az irattározás költségei pedig a jelenlegi piaci árak mellett - figyelembe véve az iratanyag feldolgozását és őrzését - alacsonynak tekinthetőek.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a kifogás elbírálásához szükséges körben a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. A felszámoló a fellebbezésében olyan tényre vagy jogi érvre nem hivatkozott, amely annak megváltoztatására alkalmas lenne, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére is - helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a BH 1998. évi 10. számában 503. sorszám alatt közzétett eseti határozatban a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy miután a felszámoló feladata - egyebek mellett - az adós követelésének behajtása, igényeinek érvényesítése és vagyonának értékesítése [módosított Cstv. 48. § (1) bekezdése], valamint a felszámolási eljárás alatt a felszámoló köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről is [módosított Cstv. 48. § (3) bekezdése], mindezen feladatok teljesítéséhez pedig megfelelő szakmai ismeretekkel kell rendelkeznie, illetve ilyen ismeretekkel rendelkező személyeket kell alkalmaznia, ebből következik, hogy amennyiben a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el, és az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek a módosított Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felszámolási költségeknek, a felszámoló az általa igénybe vett teljesítési segéd(ek) díját a részére kifizetett felszámolói díjból maga tartozik fedezni. Ez következik a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének f) pontjából, amely kifejezetten kimondja, hogy felszámolási költségnek a felszámolónak az 59. szerint megállapított díja minősül, mely tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közremuködésével összefüggésben a felszámolónál felmerült kiadásokat. A módosított Cstv. 27/A. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kijelölt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. A felszámoló csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges.
A felszámoló a bíróságtól teljesítési segéd igénybevételére engedélyt nem kapott. Azt sem igazolta, hogy a teljesítési segéd feladatának ellátásához olyan különleges szakértelemre volt szükség, amellyel a felszámoló szervezet nem rendelkezett. Az ügy irataiból az is megállapítható, hogy a felszámolási eljárás megindításának időpontjában az adós gazdálkodó szervezet már nem muködött, a felszámolási eljárás alatt könyvelési feladatai tehát az adósnak csak csekély mértékben lehettek. A zárómérleg elkészítéséhez szükséges iratok áttekintése és ennek alapján a zárómérleg elkészítése pedig a felszámolói feladatok közé tartozik, amelyért a díjazáson felül külön költség nem számítható fel.
A felszámoló sem az elsőfokú eljárás során, sem a fellebbezésében nem terjesztett elő bizonyítékot az irattározás költségeire vonatkozóan, bár a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a tényállításai bizonyítása a felszámolót terhelte. A bizonyítatlanságból eredő jogkövetkezményeket ezért maga viseli. A felszámolónak az ezzel kapcsolatos költségeket nem csupán előadnia, hanem bizonyítania is szükséges. Az a hivatkozása, hogy az adott piaci körülmények között a felszámított díj alacsony, nem mentesíti a felszámolót az erre vonatkozó bizonyítékok csatolásától. Az irattározás költségeinek elfogadható mértéke csak akkor ítélhető meg, ha a felszámoló igazolja az irattárban elhelyezendő iratok mennyiségét és azt, hogy ezért az irattározást végző cég milyen ellenértéket számított fel. Mindezeket a felszámoló azonban nem igazolta. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen kötelezte a felszámolót új zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítésére. Ennek során a felszámolónak lehetősége lesz az irattározással kapcsolatban felmerült költségeit bizonyítani.
(Legf. Bír. Fpk.VI.31.379/2000. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.2.83 Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
BH 2011.8.237 A felszámoló bíró hatáskörét sérti az adóhatóság olyan eljárása, amely - felszámolási jogorvoslat igénybevétele nélkül - a Cstv. 27/A. § rendelkezéseinek megsértésére alapítva állapítja meg harmadik személy igénybevételének szükségtelenségét [1991. évi XLIX. tv. 27/A. §].
