adozona.hu
BH+ 2011.2.83
BH+ 2011.2.83
Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a 2003. november 19-én benyújtott felszámolási kérelem alapján az elsőfokú bíróság 2004. április 5-én indította meg végzésével, felszámolóként a K. Zrt.-t jelölve ki. A felszámolás elrendelésének közzétételére 2004. május 13-án került sor. Az eljárásban a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cst...
BH+ 2011.2.83 Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását a 2003. november 19-én benyújtott felszámolási kérelem alapján az elsőfokú bíróság 2004. április 5-én indította meg végzésével, felszámolóként a K. Zrt.-t jelölve ki. A felszámolás elrendelésének közzétételére 2004. május 13-án került sor. Az eljárásban a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2003. november 19-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az adóssal szemben 48 hitelező jelentett be 721 613 967 forint hitelezői igényt. Az eljárás során a felszámoló három közbenső mérleget nyújtott be, melyet a bíróság jóváhagyott. A harmadik közbenső mérleg fordulónapja 2007. április 5-e volt.
A kifogást előterjesztő hitelező az adósnál hatósági ellenőrzést végzett a 2004. április 5. - 2009. január 31. közötti időszakra vonatkozóan, valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedően. Ennek keretében meghallgatta a felszámolóbiztost arra nézve, hogy a felszámolás tartama alatt miért létesített munkaviszonyt három munkavállalóval az adós nevében. A felszámolóbiztos alkalmazásuk indokaként azt adta elő, hogy közel 1000 munkavállalója volt a társaságnak akiknek a bér- és munkaügyi iratait, bevallásait kellett intézni még akkor is, ha a felszámolás megindulása előtt többségük munkaviszonya már megszűnt. A volt munkavállalók egy része nyugdíjba kívánt vonulni, számukra az adatokat szolgáltatni kellett, ezen felül különböző hatóságokkal kellett kapcsolatot tartani, az olasz telephelyen dolgozó munkavállalók munkaviszonyát kellett rendezni és a mérlegben szereplő 100 külföldi vevővel szemben a követelésállományt kellett kezelni. K. Z. a magyarországi és külföldi telephelyeken levő vagyontárgyak őrzését, értékesítésének előkészítését végezte. Amikor a munkavállalókkal munkaviszonyt létesítettek, az adósnál csak GYES-en, vagy tartós táppénzen levő munkavállalók voltak.
A hitelező határidőben benyújtott kifogásában egyrészt kifogásolta a felszámoló által a Complex Jogtár és Céghírek miatt kifizetett előfizetési díj (284 568 Ft) felszámolási költségként történő elszámolását; egy gépjármű javíttatási költségének (10 190 Ft) felszámolási költségként történő elszámolását arra hivatkozva, hogy semmilyen alapbizonylatot, munkalapot, megrendelést és teljesítésigazolást nem tartalmazott a könyvelés, ezért nem állapítható meg, hogy valóban az adós tulajdonában lévő vagyontárgy javítására került-e sor. Kifogásolta továbbá az adós által foglalkoztatott három munkavállaló alkalmazásának kezdő időpontjától 2009. január 31-ig tartó időszakra kifizetett bruttó munkadíjnak felszámolási költségként történő elszámolását. Utóbb módosított kifogásában a munkabérekkel kapcsolatban csak a 2007. április 5. - 2009. január 31. közötti időszakban kifizetett munkabérek felszámolási költségként történő elszámolását kifogásolta, azzal az indokkal, hogy a korábbi időszakra vonatkozóan a bíróság a közbenső mérlegekben szereplő kifizetéseket jogerős végzésében már tudomásul vette. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót arra, hogy a felszámolási költségek közül, a harmadik közbenső mérleggel lezárt időszaktól kezdődően mellőzze a munkavállalók részére kifizetett munkabért (T. M. esetében 950 000 Ft, G-né C. I. esetében 8 582 493 Ft, K. Z. esetében 1 534 286 Ft összegben), a gépjármű-javítási költséget és a Complex Jogtár és Céghírek éves előfizetési díjat. Álláspontja szerint a felszámoló csak a bíróság engedélyével vehet igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges. Hivatkozott a BH 2002.279. eseti döntésben kifejtettekre.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
A Complex előfizetési díj tekintetében a felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabályok folyamatos változásával magyarázta annak szükségességét. A javítási költség tekintetében állította, hogy az az adós vagyonában lévő gépjármű javítási költségeként merült fel, a csekély volumenű javításról nem készült munkalap.
A munkaszerződések tekintetében a felszámoló azzal érvelt, hogy azok érvényesek, a munkavállalók nem teljesítési segédek voltak, a részükre kifizetett munkabér a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjában írtaknak megfelel.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott, kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolási költségek közül mellőzze a 10 190 forint javítási költséget; a Complex Jogtár és Complex Céghírek 284 568 forint összegű előfizetési díjait; a 2007. április 6-2009. január 31. közötti időszakra T. M. 950 000 forint, G-né C. I. 8 582 490 forint és K.Z. 1 534 286 forint összegű munkabérét és azokat a felszámoló díja terhére számolja el.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy elsődlegesen a felszámoló által elvégzendő feladatokból kell kiindulni. Álláspontja szerint az alkalmazandó Cstv. értelmében a felszámolónak minden olyan tevékenységet a saját apparátusával kell elvégeznie, amely tevékenységre vonatkozó szakemberrel rendelkeznie kell a sikeres felszámolói pályázathoz. Így az adósnál felmerülő könyvelési, könyvvezetési és ügyvédi tevékenység a felszámoló feladata. Ha azokat a feladatokat, amelyeket a törvény a felszámoló számára ír elő és különösebb szakértelmet nem igényelnek, a felszámoló mással végezteti el, az ezzel összefüggésben felmerült kiadások nem minősülnek felszámolási költségnek.
A felszámoló a saját szervezetén belül, a díja terhére köteles gondoskodni az adós vagyoni eszközeinek megóvásáról, a tevékenység befejezéséről, illetve az ezzel kapcsolatban felmerülő számviteli és adminisztrációs feladatok ellátásáról. A felszámoló tevékenységi körébe tartozik az ügyviteli szolgáltatás ellátása, külön felszámolási költségként csak a felszámolás alatt tényleges tevékenységet folytató adós könyvelésével kapcsolatos kiadások számolhatók el.
Miután az adós a felszámolás elrendelését követően tényleges tevékenységet nem folytatott, a kifogással érintett munkavállalók a felszámoló feladatkörébe tartozó és különösebb szakértelmet nem igénylő ügyviteli, adminisztratív tevékenységet fejtettek ki. Az elsőfokú bíróság e körben utalt a felszámoló személyes nyilatkozatára, amelyet a csatolt APEH jegyzőkönyv 2. oldal 3. és 4. bekezdésében szereplő kérdésekre adott. Emellett megállapította, hogy két munkavállaló, mint meghatalmazott a felszámoló szervezet nevében eljárva, egyéb ügyviteli feladatokat látott el. Mindebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy az érintett munkavállalók által ellátott tényleges feladatok jellegéből következően a részükre kifizetett munkabér - függetlenül teljesítési segéd mivoltuktól - felszámolási költségként nem számolható el.
A Complex Jogtár és Céghírek előfizetésével kapcsolatban felmerült kiadásról is azt állapította meg, hogy az nem az adós tevékenységéhez kapcsolódik, miután a jogszabályváltozások nyomon követése a felszámoló általános feladata. Emellett megállapította, hogy a csatolt számlákon megrendelőként egyértelműen a felszámoló gazdálkodó szervezet került feltüntetésre, csak a számla címzettje az adós.
Az autójavításként feltüntetett költséggel kapcsolatban akként foglalt állást, hogy a felszámoló nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani a javításnak az adós vagyonával való összefüggését, ezért azt felszámolási költségként nem érvényesítheti.
A felszámoló fellebbezése alapján indult másodfokú eljárásban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését - utalva annak helyes indokaira - helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból minden tekintetben helytálló jogi következtetésre jutott, érdemi döntése megfelel a jogszabályoknak és a kialakult bírói gyakorlatnak.
A Complex Jogtár és Céghírek előfizetési díja tekintetében rámutatott arra, hogy ez a kiadás nyilvánvalóan a felszámoló érdekkörében felmerült okból történt, azt a felszámoló nem háríthatja át az adósra.
A munkavállalókkal kapcsolatban megállapította, hogy kétségtelenül a felszámoló által munkaviszony keretében foglalkoztatott három dolgozó munkaszerződése érvényesnek tekintendő, részükre a felszámoló jogszerűen fizette ki a munkabért. Másfelől a felszámoló teljesítési segédet csak a bíróság engedélyével vehetett volna igénybe, és a részükre kifizetett összeget is csak a saját díja terhére számolhatta volna el a Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pontja értelmében. Akként foglalt állást, hogy a teljesítési segéd a felszámoló álláspontjától eltérően nem csupán a felszámoló által eseti vagy állandó megbízással foglalkoztatott természetes vagy jogi személy lehet, hanem - mint jelen esetben - munkaviszony keretében foglalkoztatott személy is. Attól ugyanis, hogy a felszámoló nem megbízás, hanem munkaszerződés alapján alkalmazta a teljesítési segédeket, az általuk elvégzett munka jellegét és tartalmát tekintve alkalmazásukra valójában a felszámoló számára előírt feladatok ellátásához volt szükség (helyette végeztek el egyes tevékenységeket), ezért a részükre kifizetett összeg a felszámoló díja mellett (külön) felszámolási költségként nem számolható el.
Megjegyezte, hogy a felszámolónak nem kell módosítania az adós könyvviteli nyilvántartását a kifogásolt kifizetések átminősítésére figyelemmel, hanem a javára megállapítható díj mértékét kell csökkentenie ezen összegekkel az adós zárómérlegének elkészítésekor.
A jogerős végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, hangsúlyozva, hogy az nem terjed ki a 10 190 forintos javítási költséggel kapcsolatos rendelkezésre. Kérte a jogerős végzés felülvizsgálattal érintett részének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalával a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti a Cstv. 57. § (2) bekezdésében foglaltakat. Arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését változatás nélkül hagyta helyben, ugyanakkor - álláspontja szerint - az indokolás az elsőfokú bíróság végzésével ellentétes rendelkezést írt elő arra vonatkozóan, hogy a felszámolónak mellőznie kell-e a kifogás tárgyát képező költségeket a felszámolási költségek közül (elsőfokú bíróság rendelkezése), vagy csak a felszámolói díj mértékét kell csökkenteni, de nem kell módosítani a könyvviteli nyilvántartást (másodfokú végzés indokolása).
Megismételve a fellebbezésében foglaltakat kifejtette, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontja szerint a munkabér felszámolási költség. A felszámoló a feladatait az adós munkaszervezetével is elláthatja, ezért nem sértett jogszabályt a felszámoló akkor, amikor igénybe vette az adós munkaszervezetét. Az adóssal azért kerültek munkaviszonyba a kifogással érintett dolgozók, mert a felszámolónak a felszámolás alatt is folyamatosan kezelnie kellett az adós több, mint 600 korábbi dolgozójának munkaügyi nyilvántartásait, és fel kellett kutatni a GYES-en, GYED-en levő dolgozókat, akiknek a munkaviszonyát rendezni kell. A korábbi dolgozók öregségi illetve rokkantsági nyugdíjba mentek, a munkaügyi iratokat őrző cég végelszámolás alá került és nem szolgáltatta a szükséges adatokat annak ellenére, hogy erre szerződésben vállalt kötelezettséget. Emiatt a felszámolónak kellett az irattárban levő munkaügyi iratokat keresni és a fellelt iratok alapján elvégezni az adatszolgáltatást illetve az adategyeztetést. A munkaügyi adatszolgáltatáshoz és a kifizetett ellátások megállapításához a felszámolónak a megyei OEP-ekkel, és az Államkincstárral kellett felvennie a kapcsolatot. A megfelelő ügyintézéshez szükséges apparátus meghaladta azt a mértéket, amelyet a törvény a felszámoló szervezet számára előír. Hasonló méretű munkavállalói létszámot foglalkoztató vállalatoknál ezt egész osztályok végzik, és nem várható el a felszámolótól, hogy az apparátusát a több száz munkavállalót foglalkoztató adós létszámához igazítsa.
Az adós társaság és a munkavállalók között senki által nem vitatott írásba foglalt munkaszerződés jött létre, amely alapján nem vitásan munkát végeztek, melyért munkabér illette meg őket.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Megismételte a kifogásában írtakat, fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Cstv. 27/A. § (9) bekezdése értelmében a felszámoló teljesítési segédet csak a bíróság előzetes engedélyével vehetett volna igénybe. Hangsúlyozta, hogy a közbenső mérlegek adatai alapján - a felszámoló állításával ellentétben - megállapítható, az adós 674 fő alkalmazottjának munkaviszonya a felszámolás kezdő időpontja előtt már megszűnt. Az első közbenső mérleg adatai alapján 79 fő jogi állományú (gyes, gyed) létszáma volt az adósnak, a második közbenső mérleg adatai alapján 49, a harmadik közbenső mérleg adatai szerint pedig 39 fő volt ilyen állományban. Erre tekintettel a harmadik zárómérleg elkészítéséig eltelt, a kifogással érintett időszakban végképp alaptalanul és iratellenesen hivatkozott a felszámoló arra, hogy a munkavállalók kiemelkedően nagy száma indokolta az alkalmazás szükségességét. A jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 27/A. § (9) bekezdése továbbá csak különleges szakértelem szükségessége esetén teszi lehetővé a teljesítési segéd engedélyezését. Kifejtette, hogy az adóhatósági ellenőrzés alapján megállapította, a munkaszerződés valójában nem a felszámolás alatt álló adós és a munkavállalók között, hanem a felszámoló szervezet és a munkavállalók között jött létre, figyelemmel arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. § (7) bekezdése alapján a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni adózási szempontból.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Cstv. 6.§ (2) bekezdése szerint alkalmazott a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság 1997 óta kialakított töretlen gyakorlata szerint (BH 1997.364.; BH 1998.503; EBH 1999.123; BH 2000.366; BH 2002.279; BH 2004.385.) amennyiben a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el s az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek a Cstv. 57. § (2) bekezdésében meghatározott költségnek, a felszámoló az általa igénybevett teljesítési segéd(ek) díját a felszámolói díjából tartozik fedezni. Ugyanígy nem számolhatja el azon költségeket felszámolási költségként, melyek nem az adós felszámolása lebonyolításának érdekében merültek fel. (BH 1998.503.)
A jogerős végzés jelen ügyben ennek a gyakorlatnak megfelelően rendelkezett a felszámoló által az adós vagyonából kifizetett Complex Jogtár és Céghírek előfizetési díjainak elszámolásáról. Helytállóan állapította meg, hogy a felszámolás lefolytatásához szükséges jogszabályok figyelemmel kísérése a felszámolói szolgáltatás elvégzéséhez szükséges felkészültség része, annak a költségeit nem lehet annak a vagyonára terhelni, akinek a részére a szolgáltatást végzik, hanem azt a felszámolónak a díja terhére kell elszámolnia.
A munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása esetén a részükre kifizetett összegek sem érvényesíthetők külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben, hanem azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni. A felszámoló csak állította, de nem igazolta a kifogásban sérelmezett munkavállalók alkalmazásának szükségességét, ezért a bíróság jogerős végzésében helytállóan rendelkezett arról, hogy e munkavállalók részére kifizetett munkabért a felszámoló a díja terhére számolja el.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság végzésében foglalt az a megállapítás, hogy a felszámolónak nem kell módosítania az adós könyvviteli nyilvántartását a kifogásolt kifizetések átminősítésére figyelemmel, hanem a javára megállapítható díj mértékét kell csökkentenie ezen összegekkel az adós zárómérlegének elkészítésekor, nem áll ellentétben az elsőfokú végzésben foglalt azzal a rendelkezéssel, hogy a kifogásolt munkabért a felszámoló a díja terhére számolja el. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság sem fogadta el a felszámoló által az adós vagyonából munkabérként, előfizetési díjként kifizetett összegeket indokolt felszámolási költségként, de emiatt az adós könyvviteli nyilvántartásának megváltoztatását nem tartotta szükségesnek. Elegendőnek ítélte azt, ha a felszámoló az adós zárómérlegének elkészítésekor a javára megállapítható díj mértékét a kifogásban sérelmezett összegekkel csökkenti - ekként a felszámolási díja terhére számolja el.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.102/2010.)