adozona.hu
BH 2011.8.237
BH 2011.8.237
A felszámoló bíró hatáskörét sérti az adóhatóság olyan eljárása, amely - felszámolási jogorvoslat igénybevétele nélkül - a Cstv. 27/A. § rendelkezéseinek megsértésére alapítva állapítja meg harmadik személy igénybevételének szükségtelenségét [1991. évi XLIX. tv. 27/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. szeptember 20. óta felszámolás alatt áll. Ezen időpont óta termelő, gazdasági tevékenységet nem folytatott. A felszámolás ideje alatt csoportos létszámleépítés, a követelések behajtása, a felperes eszközeinek értékesítése folyt. A felszámoló, mint a felszámolás alatt álló adós képviselője, 2008. április 10-én megállapodást kötött a W-E. I. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) az adós eszközállományának vagyonértékelésére, ezen belül tárgyi eszközök és immateriális javak felülvizsgál...
BH 2011.8.237 A felszámoló bíró hatáskörét sérti az adóhatóság olyan eljárása, amely - felszámolási jogorvoslat igénybevétele nélkül - a Cstv. 27/A. § rendelkezéseinek megsértésére alapítva állapítja meg harmadik személy igénybevételének szükségtelenségét [1991. évi XLIX. tv. 27/A. §].
A felperes 2007. szeptember 20. óta felszámolás alatt áll. Ezen időpont óta termelő, gazdasági tevékenységet nem folytatott. A felszámolás ideje alatt csoportos létszámleépítés, a követelések behajtása, a felperes eszközeinek értékesítése folyt. A felszámoló, mint a felszámolás alatt álló adós képviselője, 2008. április 10-én megállapodást kötött a W-E. I. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.) az adós eszközállományának vagyonértékelésére, ezen belül tárgyi eszközök és immateriális javak felülvizsgálatára, minősítésére, piaci értékek megállapítására, a fellelt eszközök felülvizsgálatára, és piaci értékének megállapítására, valamint az adós és többségi tulajdonosa közötti jogügyleteknek az adós eszközeire kiható vizsgálatára. Ugyancsak megállapodás született az adós részére ügyviteli tanácsadási szolgáltatások nyújtásáról, amelyben a Kft. vállalta könyvelési nyilvántartások felülvizsgálatát, írásos és elektronikus adatok egyezőségének ellenőrzését, a tulajdoni viszonyok dokumentációjának felkutatását, leltárak és számlák, szállítólevelek felülvizsgálatát, valamint könyvelési feladatok elvégzését, pénzügyi és adózási munkák elkészítését. A felszámoló, mint képviselő 2008. március 31-én megbízta a 2. számú M. Ügyvédi Irodát az adós és a többségi tulajdonos által 2005. és 2006. években megkötött jogügyletek, tagi kölcsönök, adásvételek, haszonbérletek és kompenzálások vizsgálatával, a felek közötti elszámolási eljárásokkal kapcsolatos különös szakértelmet igénylő valamennyi eljárás ügyvitelével, jogi képviseletével, illetve a követelés érvényesítésével összefüggésben jogi tanácsadással. A szerződések teljesítésével összefüggésben jelentés készült, teljesítési igazolás került kiállításra.Az elsőfokú adóhatóság 2007. szeptember 20-ától 2008. október 31-ig terjedő időszakra vonatkozó bevallások utólagos vizsgálatát végezte általános forgalmi adó adónemben a felperesnél. Ennek során nem fogadta el a fenti szerződések teljesítéséről kiállított számlákat, ezért a felperes terhére összesen 1 692 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és a 696 000 Ft adóhiány után adóbírságot szabott ki, valamint késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. október 29-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásából kitűnően az adóhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az említett számlák nem állnak összefüggésben a felperesi adós szervezet tevékenységével, indokolatlanul került sor megbízási és vállalkozási szerződések megkötésére, az azokban foglalt tevékenységeket a felszámoló saját munkaszervezete igénybevételével kellett volna, hogy ellássa. E körben hivatkozott a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. év IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) és (10) bekezdéseire, 57. § (2) bekezdés b) pontjára. Hangsúlyozta, hogy e tevékenységet a felszámolónak saját felszámolói szervezetén belül kell megszerveznie, saját szakemberei útján kell ellátnia. Kiemelte, hogy a szolgáltatást valójában nem a felszámolás alatt lévő cég tevékenységéhez vették igénybe, hanem a felszámoló felé teljesítették, így a felperesre nem történt adó-áthárítás, ezért nem jogosult a számlákban feltüntetett előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonására sem. Utalt e körben az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. § (2) bekezdésében foglaltakra.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát a fenti három számlához kapcsolódóan hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárás lefolytatására kötelezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesi szervezet a vitatott számlákat jogszerűen fogadta be, a számlák alapjául szolgáló szerződések megkötése a felperes szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt. A számlák alapjául szolgáló eljárások lefolytatása, az elvégzett ellenőrzések alapján tett megállapításokból levonható jogi és gazdasági következtetések feltárása és bemutatása a felszámolási tevékenység végzéséhez általában szükséges feladatokat messze meghaladták, speciális szakértelmet kívántak. A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy a szerződések megkötéséhez elegendő volt a Cstv. 27/A. § (10) bekezdés b) pontjában foglalt azon feltétel, hogy a szokásos mértéket meghaladó tevékenység elvégzése vált szükségessé. A bíróság megítélése szerint a Kft.-vel, illetve az ügyvédi irodával létesített jogviszony alapján elvégzett feladatok messze meghaladták a felszámolási eljárás során általában felmerülő tevékenység mértékét és különleges szakértelmet is megkívántak. A bíróság megállapíthatónak látta, hogy a befogadott számlák szerinti teljesítés nem a felszámoló, hanem a felperes javára történt. Ily módon a gazdasági esemény az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére figyelemmel a felperes és a számlakibocsátó között jött létre. A Cstv. 27/A. § (10) bekezdésével összefüggésben arra mutatott rá, hogy a felszámoló feladatát elsősorban és nem kizárólag az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével köteles ellátni. A Fővárosi Bíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy a felszámoló díját az általa elvégzett munkáért kapja és nem az azért, hogy a felszámolás alatt álló szervezetnél felmerült költségeket finanszírozza.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság a számlákhoz kapcsolódó szerződésekből, a teljesítésre vonatkozó jelentésekből iratellenesen állapította meg a Cstv. 27/A. § (10) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek fennálltát. A szerződések tárgya ugyanis a felszámolási eljárásban általában felmerülő tevékenységnek minősül, az ezzel ellentétes következtetést az ítélet megfelelően nem indokolta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében részletesen kifejtette, hogy az adott konkrét szerződések és teljesítési jelentések nem tanúskodnak különleges mértékű munkavégzésről. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a BH 2002/279., illetve a BH 2004/385. szám alatt közzétett, felszámolási ügyekben hozott legfelsőbb bírósági eseti döntésekre. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Cstv. 27/A. § (9) és (10) bekezdésébe, 57. § (2) bekezdés b) pontjába, valamint a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 1. §-ába, 2. § (6) bekezdésébe, az Áfa tv. 6. § (1) bekezdésébe, 119. § (1) és (2) bekezdésébe, 120. § a) pontjába, 127. § (1) bekezdés a) pontjába, továbbá a Pp. 164. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe ütközik.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte előadva, hogy a hivatkozott eseti döntések más időszakban, más jogszabályi háttérrel születtek, és hangsúlyozta, a szerződésekben foglalt szolgáltatások nem tekinthetők szokásos felszámolói feladatnak. Kifejtette, hogy ezek a szolgáltatások tették lehetővé azt, hogy a felszámoló eredményesen tudja a felszámolási eljárást lefolytatni, és a felperes a felszámolási eljárás alatt további 89 millió Ft értékű vagyonhoz jusson.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes - határozatának 12. oldal 6. bekezdéséből kitűnően - az adólevonási jog érvényesítését azért találta jogszerűtlennek, mert a szolgáltatás valójában nem a felperes, hanem a felszámoló felé került teljesítésre. A fent ismertetett szerződésekben foglaltakat az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján úgy értelmezte, hogy azok valójában nem a felperes részére teljesített szolgáltatásra irányultak, a felperesre tehát adó-áthárítás sem történt. E megállapítás alapjául a Cstv. 27/A. § (9) és (10) bekezdése szolgált, amely - az alperes értelmezése szerint - kizárta annak lehetőségét, hogy a felperes felszámolója az említett szolgáltatások elvégzésével külső, harmadik személyeket bízzon meg.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az adóhatóság eljárásának tárgya bevallások utólagos vizsgálatának ellenőrzése volt általános forgalmi adó adónemben, tehát nem a felszámolás elrendelésével összefüggésben kötelezően lefolytatandó ellenőrzés keretében került sor a vizsgálatra. Az adóhatóság ebben az esetben nem az Art. 72. § (3) bekezdése szerinti hitelezői minőségben járt el. Ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a felperes felszámolási eljárás alatt állt, amelyben az adós vagyonát érintő intézkedések vonatkozásában a felszámoló rendelkezik jogosultsággal, akinek eljárását a kifogás alapján eljáró felszámoló bíró ellenőrzi. A felszámolási eljárás szabályainak érvényesítése ennek megfelelően elsősorban a felszámoló és a felszámoló bíróság feladata, amelyet az adóhatóságnak is tiszteletben kell tartania. Különösen így van ez az olyan kérdések megítélésénél, amelyek eldöntése a felszámoló, illetve a felszámoló bíróság mérlegelésén múlik. Ilyen mérlegelést igénylő szabályt tartalmaz a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése, amely lehetővé teszi a felszámoló számára, hogy feladatai ellátása érdekében más személyt bízzon meg, ha a feladat ellátásához különleges szakértelem szükséges, vagy annak mértéke meghaladja a felszámolói tevékenység végzéséhez általában szükséges mértéket. Ilyen esetekben még a bíróság előzetes engedélyére sincs szükség [Cstv. 27/A. § (10) bekezdés d) pontja]. Ha a teljesítési segéd igénybevétele folytán felmerült kiadás jogszerűen nem lenne elszámolható a felszámolói költségek között, erre vonatkozóan a Cstv. 51. § értelmében a felszámoló bírósághoz lehet kifogást előterjeszteni, amely a kifogás megalapozottságáról való döntéstől függően az intézkedést megsemmisíti, vagy a kifogást elutasítja. Az ezzel kapcsolatos eljárás szabályait értelmező 3/2010. (X. 15.) Polgári jogegységi határozat kimondja: a szolgáltatás tartalma alapján kell megítélni, hogy valamely ténylegesen felmerült kiadás felszámolási költségként elszámolható-e vagy sem. Az ezzel kapcsolatosan elkövetett jogszabálysértés következményei a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás alapján orvosolhatók, illetve szüntethetők meg. A jogegységi határozat értelmében a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak kell vizsgálnia, hogy a szerződés a felszámoló saját feladatainak ellátására irányul-e, illetve az ebből eredő kiadásokat a felszámoló felszámolási költségként külön elszámolta-e. A jogegységi határozat IV. pontja kitér arra, hogy a jelen perben hivatkozott Cstv. 27/A. § vonatkozó bekezdésének megfelelően létesített jogviszonyokkal kapcsolatban keletkezett költségek a felszámolási költségek részét képezik. A fenti jogorvoslati lehetőségre figyelemmel - amelyet az adóhatóság, mint egyéb érdekelt is kezdeményezhet - a felszámoló bíróság hatáskörének sérelmét valósítja meg az adóhatóság olyan eljárása, amely a Cstv. 27/A. § rendelkezéseinek megsértésére alapítva állapít meg jogszabálysértést.
A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet tartalmilag megfelel a felszámolási ügyekben folytatott következetes gyakorlatnak. Hangsúlyozza azonban, hogy a perbeli mérlegelést igénylő kérdést, a Cstv.-ben meghatározott jogorvoslati rendben a Cstv. 51. §-a alapján benyújtott kifogás alapján a felszámoló bíróságnak kell elbírálnia.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak érdemben megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.341/2010.)