adozona.hu
BH 2000.8.366
BH 2000.8.366
I. A felszámoló teljesítési segédjének díját nem külön felszámolási költségként az adós vagyonának terhére, hanem a felszámolót megillető díjból kell fedezni [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 27/A. § (5) bek., 46. § (1)-(2) bek., 48. § (1) és (3) bek., 49. § (1) bek., 51. § (3) bek., 57. § (2) bek. a)-d) és g) pont, 59. §]. II. A kijelölt felszámoló által megbízott ügyvéd(ek) díját csak abban az esetben lehet felszámolási költségként elszámolni, ha igénybevé
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1995. december 11-én benyújtott kérelemre indult, 1996. február 9-i kezdő időponttal elrendelt és a Cégközlönyben 1996. március 7-én közzétett felszámolási eljárásban a bíróság eredetileg felszámolóként a T. Vagyonkezelő és Felszámoló Részvénytársaságot, majd - a Cégközlönyben 1996. szeptember 26-án közzétett végzése szerint - új felszámolóként a D. AUDIT Kft.-t rendelte ki.
Az APEH igazgatósága 1996. június 7-én kifogást terjesztett elő a felszámoló töb...
Az APEH igazgatósága 1996. június 7-én kifogást terjesztett elő a felszámoló több intézkedése, illetve mulasztása ellen. Kifogásolta, hogy a felszámoló R. Gy.-t - az adós korábbi vezetőjét - a felszámoló helyi megbízottjaként foglalkoztatja. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság engedélye nélkül dr. B. I. és dr. B. J. ügyvédekkel megbízási szerződést kötött az adós jogi ügyeinek intézésére. A megbízási díjat, valamint a megbízással felmerült költségeket az adós vagyona terhére egyenlíti ki. Számviteli nyilvántartásában azt felszámolási költségként számolta el, ezzel csökkentve a hitelezők kielégítésére szolgáló pénzeszközt. Arra is hivatkozott, hogy a Csődtörvény 27. §-ának (5) bekezdése értelmében a felszámoló csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges. Az adott esetben viszont a különleges szakértelem szükségessége, mint feltétel nem áll fenn. Nem indokolt az adós korábbi vezérigazgatójának, mint a felszámoló helyi megbízottjának további foglalkoztatása. Másrészt a felszámolók névjegyzékébe való felvétel feltétele - többek között - egy-egy jogi szakvizsgát tett jogász foglalkoztatása tagként vagy alkalmazottként. Ehhez képest további két ügyvéd foglalkoztatása, azonos megbízási tartalommal, nem indokolt.
Az adós felszámolója a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós cég felszámolás alatti működtetése indokolja a korábbi vezérigazgató - R. Gy. - mint a felszámoló helyi megbízottja további foglalkoztatását munkaviszony keretében. A korábbi munkaköre leírását módosították, az önálló képviseleti döntési és aláírási joga megszűnt. A módosított munkaszerződést bemutatta a hitelezői választmány tagjainak, akik arra nem tettek észrevételt. Másrészt az adós peres és peren kívüli ügyeinek intézése indokolttá tette, megbízási jogviszonyban, további jogászok foglalkoztatását.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzésének indokai szerint a Cstvn. 27. §-ának (5) bekezdése értelmezéséből az következik, hogy a teljesítési segéd csak részfeladatokat lát el, a felszámolóval áll valamilyen jogviszonyban. E jogviszony keretében a felszámoló olyan feladat elvégzésével bízza meg, amely az adott felszámolás teljesítésével áll konkrét kapcsolatban. Követelmény, hogy az adott feladat a "Cstvn." előírása szerint a felszámoló feladata legyen.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a személy, aki az eredeti munkaszerződést fenntartva, a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél végzi feladatait, nem minősíthető teljesítési segédnek még akkor sem, ha a munkavégzésével óvja a felszámolás alatti vagyont, ugyanis nem a felszámolóval áll jogviszonyban.
A Cstvn. 57. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a felszámolási költségek körébe tartozik a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ebbe a körbe tartozik az az ügyvédi tevékenység, amely a felszámoló megbízása alapján általában a felszámoló jogi képviseletét ellátja, és képviseli azokat az ügyeket, amelyek a felszámolás során felmerülnek. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség a bíróság engedélyére, mivel a kifogással érintett feladatok elvégzése nem tartozik a teljesítési segéd feladatkörébe.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogást tevő hitelező fellebbezéssel élt. Tartalmilag az elsőfokú végzés akként történő megváltoztatását kérte, hogy a bíróság a felszámolót kötelezze:
- az R. Gy. részére kifizetett megbízási díj összegének a felszámolói díj terhére történő elszámolására;
- másrészt arra, hogy a megbízott ügyvédek részére kifizetett díjat - a ténylegesen elvégzett munka arányában - ugyancsak a felszámolói díj terhére állapítsa meg, a különbözet visszafizetésére való kötelezés mellett.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Megismételte azt az előadását, hogy R. Gy.-t a korábbi munkaszerződésének módosítása mellett, mint a felszámoló helyi megbízottját foglalkoztatja. A felszámolást megelőzően az adós működését egész szervezet biztosította. Ennek a szervezetnek a működésére - miután a termelés nyereségesen folyik - a felszámolás során is szükség volt és van jelenleg is. Annak érdekében, hogy a tevékenység gazdaságos befejezéséről, a vagyon őrzéséről megfelelően gondoskodni lehessen, szükség volt és van jelenleg is egy helyi megbízott alkalmazására. A helyi megbízott költsége pedig ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az éjjeliőré, vagy a perekben eljáró ügyvédé. E tevékenységeket - a Cstvn. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében - a felszámolási költségek alapján lehet elszámolni. A helyi megbízott nem teljesítési segéd, hanem a felszámoló személyes eljárását megvalósító, a felszámolóval kapcsolatban álló személy.
A fellebbezés az alábbiak szerint érdemben alapos:
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság rámutat a következőkre.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság nem vizsgálhatja azt, hogy a felszámoló által harmadik személyekkel - a megbízott ügyvédekkel - kötött szerződésben meghatározott megbízási díj arányban áll-e a megbízott által kifejtendő munkával. Ezt a vizsgálatot csak a megbízási szerződést kötő felek perben állása mellett, az arra jogosult által indított per elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság végezheti el. [Pp. 51. § a) pont, 29. § (1) bek.].
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe - a kérelem és az ellenkérelem keretei között - annak elbírálása tartozik, hogy a kifogásban vitatott megbízási szerződésben megállapított megbízási díj a jelen felszámolási eljárásra és a felszámoló tevékenységére vonatkozó szabályok szerint az adós vagyonának terhére kielégítendő felszámolási költségnek minősíthető-e vagy sem.
A jelen, 1995. december 11-én indult felszámolási eljárásra alkalmazandó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 27/A. §-ának (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kijelölt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. A felszámoló csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges.
A módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a), d) és g) pontja értelmében felszámolási költség
- az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatás, ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést is;
- a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek;
- a felszámolónak az 59. § szerint megállapított díja, mely tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben a felszámolónál felmerült kiadásokat.
Az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte a módosított Cstv. 27. §-ának (5) bekezdését akként, hogy a teljesítési segéd csak részfeladatokat lát el, s a felszámolóval áll valamilyen jogviszonyban, amelynek keretében a felszámoló olyan feladat elvégzésével bízza meg, amely az adott felszámolás teljesítésével áll kapcsolatban. Tévedett azonban, amikor a felszámoló által R. Gy.-vel 1996. február 19-én kötött "megbízás" elnevezésű szerződést - a felszámoló előadását elfogadva - nem a felszámolóval kötött megbízási szerződésnek, hanem munkaszerződés-módosításnak tekintette, s ennek következményeként R. Gy. teljesítési segédi minőségét nem állapította meg. Az elsőfokú eljárásban 1997. február 27-én becsatolt, 1996. február 19-én kelt megbízási szerződés értelmében a felszámoló azzal bízta meg R. Gy.-t - mint a felszámolás alatt álló szervezet vezetőjét -, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a felszámolási eljárás befejezéséig a felszámolás lefolytatásában vegyen részt, mint a felszámoló helyi megbízottja. A megbízott - a megbízási szerződés szerint - a felszámolóbiztos irányítása mellett a hatályos jogszabályok alapján végzi feladatait, döntés-előkészítő, javaslattételi és végrehajtási jogkörrel rendelkezik. Ezen belül - többek között - ellátja a felszámolást lebonyolító helyi apparátus felett a munkáltatói jogköröket. Köteles kidolgozni ennek ügyrendjét és ebben szabályozni a vezetők feladatait. Kidolgoztatja a felszámolás alatt álló szervezet vagyonának értékesítésére vonatkozó részletes szakmai ismertető anyagot, a nyilvános értékesítés eredményes lefolytatása céljából.
A megbízott aláírási jogosultságát a szerződést kötő felek akként szabályozták, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonát érintő kérdésekben keletkezett iratokon a felszámolóbiztos ír alá, a megbízott ezeket kézjegyével előzetesen ellátja; a szervezeten belüli iratokon egy személyben ír alá. A bankok, pénzintézetek felé az aláírási jog - az aláírást bejelentő kartonoknak megfelelően - csak a második helyen illeti meg, az első helyen kizárólag a felszámolóbiztos ír alá. A megbízott egyébként köteles gondoskodni a kintlevőségek behajtásáról, figyelemmel kísérni, hogy adósa ellen csődeljárási, felszámolási, végelszámolási eljárás van-e folyamatban, és köteles az igénybejelentéseket határidőben megtenni. Végül a felszámolás végrehajtásához szükséges ütemtervet a megbízott előkészítik és azt a felszámolóbiztos hagyja jóvá. A megbízási díjat bruttó havi 160.000,-Ft-ban állapították meg azzal, hogy ezt meghaladóan még prémium is megilleti a megbízottat az ott meghatározott feltételek teljesítése esetén.
Az új felszámoló - a D. AUDIT Könyvvizsgáló Iroda 1996. szeptember 15-én kötött megbízási szerződést R. Gy.-vel (lásd 18/5. sorszám alatt). Ezt a megbízási szerződést a felek visszavonásig kötötték. A megbízás tartalmát a korábbi felszámoló által kötött megbízási szerződéssel azonos módon határozták meg.
A fent ismertetett szerződés tartalmából az állapítható meg, hogy az nem munkaszerződés-módosítás, hanem a Ptk. 474. §-ában szabályozott megbízási szerződés. E szerződést a felszámoló a módosított Cstv. 46. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 48. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 49. §-ának (1) bekezdésében szabályozott feladatainak teljesítése érdekében kötötte meg. Ebből az a jogi következtetés vonható le, hogy a felszámoló R. Gy.-t - mint az ő helyi megbízottját - teljesítési segédként alkalmazta. A másodfokú bíróság ennek a teljesítési segédnek az alkalmazását - figyelemmel a tovább folyó termeléshez szükséges szakértelmére - indokoltnak találta. A teljesítési segéd díját azonban a felszámolónak a részére a módosított Cstv. 59. §-a szerint megállapítható díjból kell fedeznie - figyelemmel a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének g) pontjában foglaltakra.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felszámoló által, az 1996. február 9-én kötött megbízási szerződések alapján, a megbízott ügyvédek részére kifizetett megbízási díjat a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontjába tartozó, a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek tekintette.
A hitelező helytállóan érvelt azzal, hogy a jelen eljárásbeli felszámoló kijelölése idején hatályos 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolói névjegyzékbe való felvételnek - többek között - az is feltétele, hogy a gazdasági társaság tagként vagy alkalmazottként legalább egy jogi szakvizsgát tett jogászt foglalkoztasson. Ebből az is következik, hogy a felszámolás alatt álló adós általában felmerülő jogi ügyeinek intézését, a jogi szaktanácsadást a felszámolónak - a részére járó felszámolói díj ellenében - saját felszámolói szervezetén belül kell megoldania.
A jelen ügyben becsatolt, 1996. február 9-én kelt, ügyvédi megbízási szerződésekből megállapíthatóan a felszámoló határozatlan időre, de legfeljebb az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárás jogerős befejezéséig, bízta meg a két ügyvédet a felszámolás alatt álló adós jogi ügyeinek intézésével, peres és peren kívüli jogi képviseletének ellátásával, a cég ügyeiben jogi tanácsadás végzésével. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy a felszámoló nem az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő jogászi feladat ellátására bízott meg két külön ügyvédet, hanem a felszámoló szervezettől elvárható jogi szakértelmet igénylő jogászi munka elvégzésére. Ehhez az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyére lett volna szüksége [módosított Cstv. 27/A. § (5) bekezdés], amellyel azonban nem rendelkezik. Ezért a nevezett ügyvédek részére kifizetett megbízási díj - a felszámoló által jogosulatlanul igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben - a felszámolónál felmerült kiadásnak minősül, amelyet a felszámolónak a módosított Cstv. 59. §-a szerint megállapított díjából kell fedeznie. Ez a megbízási díj nem minősíthető az adós vagyonának értékesítésével és követelésének érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek, ezért az adós felszámolásának költségei közé nem sorolható.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és megállapította, hogy a kifogásoló által vitatott szerződések alapján járó megbízási díj nem minősül a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének d) pontjába tartozó felszámolási költségnek. Ennek megfelelően arra kötelezte a felszámolót, hogy az adós felszámolási zárómérlegének és vagyonfelosztási javaslatának elkészítésekor (módosított Cstv. 52. §) a jelen végzésben foglaltak figyelembevételével járjon el [Cstv. 51. § (3) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a fellebbezéssel érintett megbízási szerződések alapján járó megbízási díjat a saját felszámolói díja terhére kell elszámolnia.
A hitelező fellebbezése alapos volt, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az adóst kötelezte a hitelező fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségének - jogi képviseleti munkadíjának - megfizetésére, melynek összegét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja, valamint (2) bekezdése alapján állapította meg.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.370/1997. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.2.83 Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
ÍH 2013.126 FELSZÁMOLÓ JOGSZABÁLYSÉRTŐ TEVÉKENYSÉGE MIATTI KIFOGÁS ZÁRÓMÉRLEG ALAPJÁN - JOGORVOSLATI JOGRA VALÓ PONTATLAN TÁJÉKOZTATÁS Nincs akadálya annak, hogy a hitelező a zárómérleg alapján tudomást szerezve a felszámoló jogszabálysértő tevékenységéről az általános szabályok szerinti kifogást (Cstv. 51. §) nyújtson be (Cstv. 51. §, 56. §).