adozona.hu
ÍH 2013.126
ÍH 2013.126
FELSZÁMOLÓ JOGSZABÁLYSÉRTŐ TEVÉKENYSÉGE MIATTI KIFOGÁS ZÁRÓMÉRLEG ALAPJÁN - JOGORVOSLATI JOGRA VALÓ PONTATLAN TÁJÉKOZTATÁS Nincs akadálya annak, hogy a hitelező a zárómérleg alapján tudomást szerezve a felszámoló jogszabálysértő tevékenységéről az általános szabályok szerinti kifogást (Cstv. 51. §) nyújtson be (Cstv. 51. §, 56. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével K. Zs., T. L. és P. Kft. hitelezők a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kifogásának részben helyt adott, kötelezte a felszámolót újabb zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat előterjesztésére, és arra, hogy az adós perbeli képviseletével megbízott ügyvédnek kifizetett ügyvédi munkadíjat a jogerős ítéletben foglaltak szerint tüntesse fel, ezt meghaladóan pedig mellőzze. Kötelezte a felszámolót a jogerős ítéletben megítélt és ...
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével K. Zs., T. L. és P. Kft. hitelezők a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kifogásának részben helyt adott, kötelezte a felszámolót újabb zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat előterjesztésére, és arra, hogy az adós perbeli képviseletével megbízott ügyvédnek kifizetett ügyvédi munkadíjat a jogerős ítéletben foglaltak szerint tüntesse fel, ezt meghaladóan pedig mellőzze. Kötelezte a felszámolót a jogerős ítéletben megítélt és általa az adós vagyonából kifizetett költség különbözetének felszámolási vagyonba történő visszafizetésére. Megállapította, hogy a Megyei Bíróság előtt folyamatban volt ügyben a bíróság az adós javára 2 722 200 forint perköltséget ítélt meg, a felszámoló azonban a megbízott ügyvéd részére 5 725 000 forintot fizetett ki, és ezt tüntette fel a felszámolási zárómérlegben. Kiemelte, hogy a felszámoló által megbízott ügyvéd munkadíja akkor számolható el a Cstv. 27/A. §-a alapján felszámolási költségként, ha igénybevételére az általános jogi szakértelmet meghaladó, különös szakértelmet igénylő feladat ellátása érdekében van szükség, egyébként ez a díj a felszámolónál felmerült kiadásnak minősül. Álláspontja szerint a szokásos, felszámolótól elvárható szakértelmet meghaladó költségnek a bíróság jogerős ítéletével megállapított ügyvédi munkadíj minősül, ezen túlmenő költséget a felszámolónak a saját díjából kell fedeznie. Utalt arra, hogy a kifogással élő hitelezők a felszámolási költségről a felszámolási zárómérlegből szereztek tudomást.
A végzés kifogásnak helyt adó része ellen a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében a végzés megváltoztatását, a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a hitelezők jogelődei a G.40.122/2009. számú perben a felszámoló által megbízott ügyvéd munkadíjára vonatkozó megállapodásról tudomással bírtak, nem a zárómérlegből szereztek tudomást a perköltségről. Utalt arra, hogy a megbízási szerződésben meghatározott munkadíjat a perbíróság a pervesztességi arányokra tekintettel állapította meg, azonban nem bírálta felül a megbízási szerződésben megjelölt ügyvédi munkadíj mértékét.
P. Kft. hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés megalapozott.
A Cstv. 56. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a felszámolási mérleget és vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek, bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felszámolási zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja. A csődtörvény által e helyen biztosított kifogás intézménye az eljárás ezen szakaszában már kizárólag arra szolgál, hogy szorosan a zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal összefüggésben felmerült kifogásokat bírálja el a bíróság.
Jelen ügyben azonban a zárómérleg vagyonfelosztási javaslat előterjesztését megelőzően történt olyan felszámolói intézkedés - az ügyvédi munkadíj kiegyenlítése költségként - mellyel szemben a hitelezők kifogást nyújthatnak be a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján. A kifogás a felszámoló olyan egyoldalú intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogorvoslati eszköz, amely intézkedéseket a felszámoló saját nevében, a csődtörvény által ráruházott feladatok ellátása során tesz meg, vagy amely intézkedést, mint az adós felszámolásának lefolytatására jogosult és kötelezett személyt a Cstv. előírásait megsértve elmulasztja. A hitelezők kifogásukban azt sérelmezték, hogy a felszámoló az ügyvédi munkadíjat a megbízási szerződés szerinti mértékben felszámolási költségként kiegyenlítette. Hitelezők tehát ténylegesen nem a vagyonfelosztási javaslatot támadták, hanem a felszámoló intézkedését.
A fent részletezett tényekre tekintettel a hitelezők által a felszámolási költség miatt benyújtott kifogást - tartalma szerint - a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint minősített kifogásként kellett elbírálni.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő a sérelmezett intézkedéstől számított 8 nap. Hitelezők a zárómérlegből vagyonfelosztási javaslatból szereztek tudomást az ügyvédi munkadíj kiegyenlítéséről, részükre azonban a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot az elsőfokú bíróság 117. számú végzésével azzal a felhívással küldte meg, hogy a zárómérleg,- vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat 30 napos jogvesztő határidőn belül kifogásolhatják. Hitelezők a végzést 2012. március hó 20. napján vették át, kifogásukat 8 napon túl, de 30 napon belül, 2012. április hó 20. napján előterjesztették.
A jogorvoslati jog kapcsán a bírósági gyakorlatban elfogadott álláspont szerint a felet a jogorvoslati jogra vonatkozó tájékoztatás hiánya, téves vagy pontatlan tájékoztatás miatt hátrány nem érheti. A téves, nem teljes körű tájékoztatás jogkövetkezményét nem lehet arra a félre hárítani, aki a perbeli cselekményt e tájékoztatásnak megfelelő határidőben teljesítette (BH 2012/96. szám alatt közzétett eseti döntés).
Fentiekre tekintettel a 8 napos határidő elmulasztása hitelezők terhére akkor róható, ha a bíróság tájékoztatása kiterjed arra is, hogy a zárómérleg vagyonfelosztási javaslatból megismert jogszabálysértő felszámolói intézkedéseket a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint kifogással 8 napon belül támadhatják meg. Ennek hiányában a hitelezők alappal feltételezhetik, hogy akár a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat, akár az abból megismert felszámolói intézkedés a bíróság tájékoztatása szerinti 30 napos határidőn belül sérelmezhető kifogással. Mindezek alapján a hitelezők 8 napon túl, de a bíróság által közölt határidőn belül előterjesztett - a Cstv. 51. §-án alapuló - kifogását határidőben érkezettként kellett elbírálni.
Egyetért a másodfokú bíróság azzal, hogy a perbeli képviselet ellátásával felmerült ügyvédi munkadíj a Cstv. jelen ügyben irányadó, 2002. szeptember hó 24. napján hatályos 27/A. § (9) bekezdése alapján felszámolási költségnek minősül. A jelen eljárásbeli felszámoló kijelölése idején hatályos 167/1993. (XI. 30.) Kormányrendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolói névjegyzékbe való felvételnek - többek között az is a feltétele, hogy a gazdasági társaság tagként vagy alkalmazottként legalább egy jogi szakvizsgát tett jogász foglalkoztasson. Ebből az is következik, hogy a felszámolás alatt álló adós általában felmerülő jogi ügyeinek intézését, a jogi szaktanácsadást a felszámolónak - a részére járó felszámolói díj ellenében - saját felszámolói szervezetén belül kell megoldania. (BH 2000/366. szám alatt közzétett eseti döntés).
A jelen ügyben azonban a felszámoló az adós által D. G. és társa alperesek ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben, az adós perbeli képviseletére hatalmazott meg jogi képviselőt, a megbízási szerződés szerint (kivonata csatolásra került 132. sorszám alatt) az ügyvédi munkadíj az elsőfokú eljárásban 4 652 500 forint, a másodfokú eljárásban az elsőfokú eljárás díjának 40%-a, valamint az általános forgalmi adó. A pert felperesként nem a felszámoló, hanem az adós gazdálkodó szervezet indította, a per tárgyára tekintettel - a hitelezők által sem vitatottan - szükségképpen, majd a másodfokú eljárásban a Pp. 73/A. § (1) bekezdése alapján kötelezően igénybe vett jogi képviseletet a felszámoló szervezetnél alkalmazottként dolgozó jogász nem láthatta el, ezért a jogi képviselő, mint jogszerűen igénybe vett teljesítési segéd munkadíja a felszámolási költségek között elszámolható.
Nem ért azonban egyet a másodfokú bíróság azzal, hogy kizárólag a perbíróság jogerős ítéletében megállapított ügyvédi munkadíj a szokásos, a felszámolótól elvárható szakértelmet meghaladó költség és a felszámoló a különbözetként kifizetett összeg felszámolási vagyonba visszafizetésére köteles. Ha az állapítható meg, hogy a felszámoló az őt terhelő feladatok elvégzéséhez - jogosulatlanul - vett igénybe teljesítési segédet, költségeit a Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pontjának kógens előírása ellenére felszámolási költségként külön elszámolta, az elkövetett jogszabálysértés következménye a felszámolási eljárás keretében, a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás alapján orvosolható. A kifogás megalapozottsága esetén a bíróság az intézkedést megsemmisítve kötelezheti a felszámolót a kiadásnak a felszámolási költsége köréből való mellőzésére, és - az eredeti állapot helyreállításaként - az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába történő befizetésére (3/2010. számú PJE Határozat). Arra azonban nincs lehetősége a bíróságnak, hogy a jogosan igénybe vett teljesítési segéd megbízási szerződésben kikötött, és kifizetett díját felülbírálja, azaz a felszámolási költségnek minősülő, hitelezőnek kifizetett költség összegét a szerzősében kikötöttől eltérő összegben állapítsa meg.
A felszámoló a Cstv. 54. §-a alapján az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal köteles eljárni, így amennyiben a megbízási szerződés megkötésével, a megbízási díj megállapításával e kötelezettségeit megszegte, és kárt okozott, a polgárjog általános szabályai szerint felel az okozott kárért. E kártérítési igény azonban csak perben érvényesíthető, a felszámoló bíróság a felszámolót kártérítésre nem kötelezheti, és a kifizetett összeg jogosulttól történő visszakövetelésére sem utasíthatja. E jogi helyzetre az elsőfokú bíróság által idézett 3/2010. számú PJE határozat nem irányadó.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a hitelezők kifogását teljes egészében elutasította.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.406/2012/3.)