adozona.hu
BH 2007.11.375
BH 2007.11.375
I. Az irányító részvénytársaságnak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért fennálló mögöttes felelőssége nem azonosítható a sortartásos kezes felelősségével [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 328. § (2) bek.; Ptk. 272. §]. II. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése is akkor kezdődik, amikor a követelés a főkötelezettel szemben esedékessé vált, de mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható [Ptk. 326. §
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Sz. T. Részvénytársaság 1995. június 16-ától az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt állt. A részvénytársaság elleni felszámolás 1997. március 20-án kezdődött. A négy felperesi jogelőd társaság a részvénytársaság elleni felszámolási eljárásban bejelentette az 1995. és 1996. évben fennálló üzleti kapcsolataik alapján keletkezett követelésüket, melyek visszaigazolása a felszámoló részéről megtörtént. Az Sz. T. Rt. felszámolási eljárását a megyei bíróság 2000. október 3-án m...
A felperes 2001. november 12-én előterjesztett keresetében a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 328. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva kérte az alperes kötelezését a társaság által meg nem fizetett kötelezettségek tekintetében.
Az alperes elévülési kifogást terjesztett elő, kérte a kereset elutasítását.
A megismételt eljárásban eljáró elsőfokú bíróság 2005. április 21-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 2 000 000 Ft perköltséget. Ítéletében kifejtette, az Sz. T. Rt. felszámolása során az elévülés nyugodott, a felszámolási eljárás jogerős befejezését követően az igény érvényesítésének akadálya megszűnt, így a felperesnek a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében az akadály megszűnésétől, vagyis a felszámolási eljárás 2000. október 3-ai befejezésétől számított 1 éven belül lett volna lehetősége az igény érvényesítésére.
A másodfokú bíróság 2006. január 25-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 735 299 Ft tőkét és annak kamatait. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 950 000 Ft másodfokú perköltséget, az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 27 000 Ft részperköltséget. Ítélete indokolásában a másodfokú bíróság - hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság kialakult és több határozatban is képviselt álláspontjára - kifejtette, az uralkodó társaság korlátlan felelőssége olyan mögöttes felelősség, melynek elévülési határideje a mögöttes adós vonatkozásában is a teljesítési határidő lejártával veszi kezdetét. A mögöttes felelős helytállási kötelezettsége csak akkor nyílik meg, és helytállási kötelezettségének kezdő időpontja is az az időpont, amikor a jogosult számára bizonyossá válik, hogy az adós vagyona a követelés fedezetére nem elegendő. Ez a tény az adott ügyben az f) és g) pontos hitelezői igények tekintetében már a hitelező részére 2000. április 14-én megküldött közbenső mérlegből a b) pontos hitelezői igény vonatkozásában pedig a felszámoló által a hitelezők részére 2000. augusztus 9-én kézbesített záróanyagból vált nyilvánvalóvá. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, nincs jelentősége, hogy az irányító befolyás ténye a cégjegyzékbe nem került bejegyzésre, mivel a hitelezők az 1998. március 20-án készült, az 1998. április 14-ei felszámolási értesítéssel részükre kézbesített közbenső mérleghez fűzött szöveges beszámolóból értesültek az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyásáról.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet alperes marasztalását mellőző részének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének e tekintetben történő megváltoztatását kérte. Kérte, a bíróság kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek további a felülvizsgálati kérelemben részletezett tőkét és kamatait. Indítványozta továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. (Bszi.) 29.§ (1) bekezdés b) pontja alapján kezdeményezzen jogegységi eljárást és jelen eljárást a jogegységi határozat meghozataláig függessze fel. Felperesi álláspont szerint a jogerős ítélet ugyan megfelel az egységes bírói gyakorlatnak, de az jogszabálysértő, és a jogbiztonság elvét is sérti. Álláspontja szerint jogszabálysértő a jogalkotó által tételesen nem szabályozott jogintézmény, a mögöttes felelősség kapcsán az elévülés oly módon történő értelmezése, mely eltér a sortartó kezességre vonatkozó Ptk. szabályoktól. Felperesi álláspont szerint a mögöttes felelősség, bár a jogszabály nem nevezi annak, gyakorlatilag megegyezik a sortartó kezesség jogintézményével. A mögöttes felelősség is járulékos, feltételes felelősség, a főkötelezettől történő behajthatatlanság tényével nyílik lehetőség a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítésre. A bírósági határozatok szerint ugyan mód van a mögöttes felelős és a főkötelezett együttes perlésére, azzal a megszorítással, hogy az ilyen perben született marasztaló határozat alapján végrehajtás a mögöttes felelőssel szemben csak akkor kezdeményezhető, amennyiben a követelés érvényesítése a főkötelezettel szemben nem vezetett eredményre. Álláspontja szerint téves a bíróságok azon álláspontja, hogy a mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható. Az elévülés nyugvásának eseteit a Ptk. 326.§-a (2) bekezdése nem határozza meg. Az alatt azonban olyan menthető okot kell a felperes szerint feltételezni, amely ok, körülmény léte a jogosulttól független és egyben az igény érvényesítésének az akadálya. A menthető ok fennállása alatt a jogosult a kötelezettel szemben semmilyen igényt nem tud érvényesíteni, mert erre a külső menthető körülmény folytán nincs lehetősége. A perbeli esetben azonban nem erről van szó, hanem a jogosultnak megvolt az igény érvényesítésre a lehetősége csak annak nem volt értelme. A bíróságok jogértelmezésének az a következménye, hogy a jogosult a mögöttes felelős kötelezettel szemben rövidebb határidőn belül és csak peres eljárás keretében érvényesítheti a követelését, ezzel a bíróságok felülírják az 5 éves elévülési határidőt. Amennyiben a bíróságok a mögöttes felelősség jellemző ismérveit a sortartó kezesség ismérveivel azonos módon jelölik meg, logikai ellentmondásba kerülnek atekintetben, hogy az elévülés vonatkozásában miért tesznek különbséget a két jogintézmény között. A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése visszamenőleges hatályú, azaz a jogosultak még ha el is fogadnák a bíróságok - felperesi álláspont szerint helytelen - jogértelmezését, nem tudnának annak megfelelni, mert már nincsenek abban a helyzetben, hogy e szabályoknak megfelelő magatartást tanúsítsanak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint, bár a mögöttes felelősség és a sortartó kezesi felelősség között sok a hasonlóság, több különbség is létezik, pl. a kezesnek van megtérítési igénye, a kezes csak a kezesség vállalásakor ismert kötelezettségekért felel, ezzel szemben a mögöttes felelős a főkötelezetti társaság összes behajthatatlan tartozásaiért. Alperesi álláspont szerint előfordulhat olyan helyzet, amikor a főkötelezett felszámolási eljárás alatt áll, vele szemben az elévülés emiatt még nem állt be, ellenben a kezes, vagy mögöttes felelős elévülési kifogást terjeszthet elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben vizsgálta felül és megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A peres felek a felülvizsgálati eljárás során egyezően adták elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság adott tárgyban született döntéseinek Bírósági Határozatok gyűjteményében történő közzétételét, illetve a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöki értekezletének a BH 2006. évi I. számában történt közzétételét követően a bírói gyakorlat a per tárgyát képező jogkérdésekben egységessé vált. Nem vitatták, hogy az adott ügyben született jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság fentebb hivatkozott gyakorlatának megfelel. A Legfelsőbb Bíróság a kialakult gyakorlattól, a tanácselnöki értekezlet állásfoglalásától eltérni nem kíván. A Bszi. 29. § (1) bekezdése szerinti egyik feltétel sem áll fenn tehát ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárást kezdeményezzen. A felek által hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa által (Gfv. IX. 30.279/2006/4. számú végzés) kezdeményezett jogegységi eljárás jelen peres ügy megítélésére nem hat ki, figyelemmel arra, hogy a feltett jogkérdés a kezesi felelősség elévülésével kapcsolatos.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság változatlan álláspontja, hogy mögöttes felelősség esetén a jogosultnak a főadóssal szembeni és a mögöttes felelőssel szemben fennálló követelése azonos, ezért a jogosult és a mögöttes felelős viszonylatában is akkor kezdődik az elévülés, amikor a főadósnak a jogosult felé kell teljesíteni. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható.
A felülvizsgálati kérelem által felvetett jogkérdésekkel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, nem kíván a kezesi, a sortartó kezesi felelősség elévülése kérdésében állást foglalni, hiszen az nem jelen peres ügy tárgya, és e tekintetben jogegységi eljárás kezdeményezésére is sor került. Jelen peres ügy tárgya a mögöttes felelős helytállási kötelezettségének elévülése a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése alapján. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a mögöttes felelősség nem azonos a kezesi felelősséggel, hiszen pl. ugyanazon jogszabály, a régi Gt. egyszerre mindkét fogalmat használja, a régi Gt. 127. §-ának (1) bekezdése értelmében a közös vállalat tagja mögöttesen, kezesként felel a társaság tartozásaiért, ugyanakkor az irányító részvénytársaság a közvetlen irányítása alatt álló rt. tartozásaiért mögöttesen, korlátlanul felel a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése szerint. A mögöttes felelősség tehát nem azonos a kezesi, a sortartó kezesi felelősséggel, és ahogy arra az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében rámutatott, számos vonatkozásban eltér a két jogintézmény. A kezesnek a főadóssal szemben megtérítési igénye van, a mögöttes felelősnek nincs. A kezes egy adott, a kezesség elvállalásakor ismert kötelezettségért felel, míg a mögöttes felelős a társaság összes behajthatatlan kötelezettségeiért. A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése szerinti mögöttes, konszernjogi helytállási kötelezettség nem szerződést biztosító mellékkötelezettség, hanem az uralkodó tag törvényen alapuló mögöttes helytállási kötelezettsége az irányítása alatt álló részvénytársaság valamennyi tartozásáért, mely az uralmi viszony alatt keletkezett.
A felülvizsgálati kérelemnek az elévülés nyugvásával összefüggő fejtegetésével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, a Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti "menthető ok" alatt nemcsak a felülvizsgálati kérelemben felsorolt magatartások értendők, hanem az is, ha az igényt érvényesíteni kívánó, a mögöttes adóssal szemben azért nem érvényesít igényt (nem hívja fel teljesítésre, nem indít pert), mert még nem egyértelmű, hogy a főadós követelését teljesíteni tudja-e vagy sem. Az adott ügyben nem volt vitatott, hogy meddig állt fenn a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható. A behajthatóságra vonatkozó reális lehetőség megszűnésétől számított egy éven belül a felperes, illetve jogelődei az alperessel szemben igényt nem érvényesítettek, így helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes felülvizsgálati kérelemmel érintett követelései elévültek.
A felperes azon előadásával összefüggésben, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése visszamenőleges hatályú, a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a bírósági jogértelmezéseknek ez a jogi természetük, a jogszabály rendelkezésének helyes értelmezése mindig visszamenőleges hatályú, vagyis az adott jogszabályi rendelkezést úgy kellett volna helyesen értelmezni, ahogy azt a később kialakult joggyakorlat értelmezi, akkor is, ha az adott jogviszony keletkezésekor, az igény érvényesítésekor a helyes jogértelmezés nem volt egyértelmű.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a fent kifejtettekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.220/2006.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2010.7.315 A régi Gt. alapján közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett részvénytársaság csak az ellenőrzött társaság által ki nem fizetett olyan tartozásokért felel, amelyek közvetlen irányításának fennállása alatt keletkeztek [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 328. §, 2/2007. PJE].