BH+ 2010.7.315

A régi Gt. alapján közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett részvénytársaság csak az ellenőrzött társaság által ki nem fizetett olyan tartozásokért felel, amelyek közvetlen irányításának fennállása alatt keletkeztek [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 328. §, 2/2007. PJE].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az E.V. Rt. (továbbiakban: ellenőrzött társaság) alapító okirata 1989. szeptember 30-án kelt, cégbejegyzéséra 1990. május 18-án került sor. A részvénytársaság részvényeiből 39 610 db, amely 396 100 000 Ft névértéket képviselt, s amely a társaság tulajdoni részesedésének 77%-át testesítette meg, a V. Kutató intézet tulajdonában állt. Az alperes jogelődje 1994. június 14-én k...

BH+ 2010.7.315 A d=409636 ssz=1>régi Gt. alapján közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett részvénytársaság csak az ellenőrzött társaság által ki nem fizetett olyan tartozásokért felel, amelyek közvetlen irányításának fennállása alatt keletkeztek [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 328. §, 1/2007. PJE].
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az E.V. Rt. (továbbiakban: ellenőrzött társaság) alapító okirata 1989. szeptember 30-án kelt, cégbejegyzéséra 1990. május 18-án került sor. A részvénytársaság részvényeiből 39 610 db, amely 396 100 000 Ft névértéket képviselt, s amely a társaság tulajdoni részesedésének 77%-át testesítette meg, a V. Kutató intézet tulajdonában állt. Az alperes jogelődje 1994. június 14-én kelt határozatával az intézet tulajdonában álló teljes részvénycsomagot elvonta. Ennek következtében az alperes jogelődje az ellenőrzött részvénytársaságban az akkor hatályban volt gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 328. § (1) bekezdése szerint közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. Ez a részesedése fennmaradt az ellenőrzött részvénytársaság 1996. március 1-jén megindult felszámolásának befejezéséig. A bíróság végzésével 2002. december 4-én az ellenőrzött részvénytársaság felszámolását befejezte, az adóst megszüntette és elrendelte törlését a cégjegyzékből, melyre 2003. március 31-én került sor. A hitelezők közül csak az a) kategóriás követelések egy részének kielégítése volt lehetséges a felszámolásban, a b)-g) pontos hitelezők követeléseire már nem maradt fedezet. A keresethez csatolt két közbenső mérleg (1997. február 28. és 1998. február 28.) szerint az adós kötelezettségei lényegesen meghaladták vagyonát, így már ebben az időszakban nyilvánvaló volt, hogy a hitelezők kielégítésére csak részben lesz lehetőség.
A felperes 1998. június 15-én indított pert az alperes jogelődje ellen, melyben kérte annak megállapítását, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., mint a felszámolt ellenőrzött társaságban irányító többséget szerzett tulajdonos, teljes megtérítési kötelezettséggel tartozik a felszámolt ellenőrzött társaság hitelezői követelésének megtérítése tekintetében. Követelését - egyebek mellett - a H. Rt., a B. Bank rt., és az OMFB jogelődöktől származtatta. Keresetének jogalapjaként a régi Gt. 328. §-ában megfogalmazott konszernjogi felelősségre hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság 2006. január 31-én meghozott ítéletében a felperes valamennyi keresetét elutasította elévülésre hivatkozva.
A felperes fellebbezésére az ítélőtábla 2006. július 6-án részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben helybenhagyta, a B. Bank Rt., az OMFB, a H. Rt. jogelődök követelésével kapcsolatos keresetek tárgyában azonban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 15 700 019 Ft tőke és ennek 1998. január 1-jétől járó késedelmi kamat megfizetésére. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a bíróság a felperes B. Bank Rt. követelésén alapuló igényét elutasította, továbbá az alábbiakat állapította meg
Az OMFB követelése tekintetében:
Az OMFB és az E.V. Rt. között három szerződés jött létre 1991-1992-ben, melyben az OMFB visszatérítendő támogatásokat nyújtott a részvénytársaság számára. A szerződések szerint a támogatások visszafizetése 1994 júniusát - az alperes jogelődje tulajdonossá válását - követően időszakban vált esedékessé (1994-1996.) Az E. V. Rt. részben visszafizette a kapott támogatást, a három szerződésből eredően fennmaradt tartozás 8 828 000 Ft volt.
Az OMFB a követelését bejelentette a felszámoló részére, amelyet az akkori megnevezés szerint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjában vettek nyilvántartásba. A felperes engedményezéssel megszerezte a követelést, az engedményezés tényét a felszámolónak bejelentették, aki a nyilvántartáson a hitelezőváltozást átvezette.
A H. Rt. követelése tekintetében:
Az ellenőrzött társaság felszámolása során a felszámoló közölte a felperessel - aki a szintén felszámolás alá került H. Kft. követeléseit engedményezéssel megszerezte -, hogy a H. Rt jogutódjaként 3 623 529 Ft követelésre tarthat igényt a H. Rt. nevében bejelentett követelésből, a felperes ezt a felszámolási eljárásban nem kifogásolta.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló tévesen fogadta el a B. Bank Rt. 3 248 490 Ft tőkekövetelését az ellenőrzött társaság felszámolásában, mert az is a H. Rt.-t illette volna, így 6 872 019 Ft illette meg összesen a felperest, mint a H. Rt. jogutódját. Ennek alapján állapította meg az elsőfokú bíróság a 8 828 000 Ft és a 6 872 019 Ft alapján a marasztalás összegét.
Az OMFB követelései 1991-1992-ben keletkeztek, ezért az elsőfokú bíróság megvizsgálta, hogy az 1994-ben - a kötelezettség fennállása, de még le nem járttá válása előtt - megszerzett részvények alapján terheli-e a konszernjogi felelősség az alperest e követelések tekintetében. Összehasonlította az EBH 2001.456. számú eseti döntésben kifejtett jogi okfejtést (az irányító társaság a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság azon tartozásaiért felel csak korlátlanul, amely az utasítási jog megnyílta - a részvények megszerzése - után keletkeztek) és az EBH 2004.1138. számú eseti döntésben rögzített álláspontot (az uralkodó társaság felelőssége vonatkozásában lényegtelen, hogy utasította-e az irányító tag az irányított társaságot, felelőssége korlátlan, mögöttes, személyes felelősség az irányított társaság hitelezői irányában).
A Legfelsőbb Bíróság által kifejtettekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a követelés lejárttá válásának időpontját kell vizsgálni a felelősség megállapítása szempontjából, s igaz ugyan, hogy az OMFB követelés a befolyás megszerzése előtt keletkezett, de az esedékessé válás már az irányít befolyás megszerzését követő időtartamra esik. Álláspontja szerint a később született eseti döntésből következően a konszernfelelősség nem csak a közvetlen irányítás kialakulása után keletkező tartozásokra vonatkozik, hanem kiterjed a közvetlen irányítás kialakulása előtt keletkezett, de csak azt követően esedékessé váló tartozásokra is.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes csak attól kezdődően tartozhat késedelmi kamattal, amikortól a felperes vagy jogelődje felszólította a fizetésre, és ezt az időpontot 1998. január 1-jében határozta meg.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben kérte annak részbeni megváltoztatását és a marasztalási összeg leszállítását 3 623 529 Ft-ra. Nem vitatta, hogy tartozik konszernjogi felelőssége alapján a H. Rt. által bejelentett, és a felszámoló által visszaigazolt 3 623 529 Ft tőkekövetelésért. Nem tartozik azonban felelősséggel azért a tőkeösszegért, amelyet a felszámolásban nem igazoltak vissza, valamint a felszámolási eljárásban bejelentett és visszaigazolt késedelmi kamatokért, továbbá a felperesnek az OMFB-től megszerzett követeléséért semmilyen tekintetben.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét s az alperes tőkeösszegben való marasztalását 12 451 529 Ft-ra szállította le, a kamatfizetési kötelezettség tekintetében azt helybenhagyta. Megváltoztatta az elsőfokú bíróságnak a felek költségviselésre vonatkozó rendelkezését is.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a mögöttes felelősség miatt az irányító társaság mentesül kötelezettsége alól, ha a felszámolás során a hitelező jogvesztése az adóssal szemben bekövetkezett. Miután a H. Rt. jogutódját megillető követelés a felszámolásban csak 3 623 529 Ft volt, és ezt a felszámolási eljárásban az akkori jogosult nem kifogásolta, ezért ennél nagyobb összegre a mögöttes felelősség akkor sem állapítható meg, ha a felszámoló tévesen számolt.
A konszernjogi felelősséggel kapcsolatban kifejtette, hogy a régi Gt. 328. § (2) bekezdése szerint az irányító társaság a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel, azonban a törvény a tartozások körében időbeli meghatározást nem rögzít, ezért a rendelkezésből nem következik, hogy a helytállási kötelezettség csupán a közvetlen irányítás kezdő időpontja után keletkezett fizetési kötelezettségekre vonatkozik. Egy jogviszonyból keletkezető fizetési kötelezettség akkor válik tartozássá, amikor annak teljesítési határideje eredménytelen jár le. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a mögöttes helyállás körében nem bír jogi jelentőséggel. A mögöttes felelős a felszámolás kezdő időpontjában beállta miatt esedékessé vált követelésekért (OMFB követelése részben) is helytállni tartozik, mert éppen az ő közvetlen irányítása alatt jutott az ellenőrzött társaság abba a fizetésképtelen helyzetbe, ami felszámolásának elrendelését 1996. március 1-jei kezdő időponttal megalapozta.
A kamatfizetési kötelezettség keletkezésével kapcsolatosan kifejtette, hogy a mögöttes felelősség olyan önállóan érvényesíthető igény, amely az elsődleges adósfelelősségével annyiban függ össze, hogy amíg a követelés az elsődleges adóssal szemben behajtható, addig a mögöttes felelős vagyonát nem lehet igénybe venni. A kialakult bírói gyakorlat értelmében a mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett, s nem felel azokért a tartozásokért, melyek érvényesíthetősége az elsődleges adóssal szemben megszűnt. Ebben az esetben azonban az alperes nem azért az összegért tartozik felelősséggel, amelyet a felszámolási eljárásban a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában nem tudtak kiegyenlíteni, hanem a felperes jogelődjének a felszólításától, mint önálló kötelezett esett késedelme.
A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérte, hogy azt a Legfelsőbb Bíróság részben helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot oly módon, hogy az alperes általis elismert 3 623 529 Ft tartozáson felüli részt - a kamatra vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - helyezze hatályon kívül.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a régi Gt. konszernjogi szabályainak alkalmazása, a mögöttes felelős felelősségének terjedelme kérdésében foglalt el olyan álláspontot, amely a jogszabállyal - a régi Gt. 328. § (2) bekezdés -, az 1/2007. PJE szabályaival és az ítélkezési gyakorlattal ellentétes, azaz jogszabálysértő.
Véleménye szerint két jogkérdésben kell állást foglalnia a Legfelsőbb Bíróságnak: olyan tartozásokért, melyek nem a konszernidőszakban keletkeztek; másrészt amennyiben a felelősség fennáll, úgy a mögöttes felelős tartozik-e több felelősséggel a jogosulttal szemben, mint az eredeti adós. Ha a jogosult az eredeti adóstól csak a tőkét követelte, késedelmi kamatot már nem és jogvesztés miatt (az adós felszámolás során megszűnt) a kamat már nem is követelhető, úgy e jogvesztés kihat-e a konszernjogi felelősre.
Az EBH 2001.456. számú eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az irányító társaság a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság azon tartozásaiért felel korlátlanul, amelyek az utasítási jogának megszerzése után keletkeztek. Az ezt megelőzően keletkezett tartozásokért felelőssége nem áll fenn, mert azok felmerülésében semmiféle közrehatása nem lehetett.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott EBH 2004.1138. számú eseti döntés a fent kifejtett álláspontot nem rontja le, mert más a tárgya.
A BH 2007.375. szám alatti eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság ismét kifejtette, hogy az 1988. évi VI. törvény 328. §-ának (2) bekezdése szerinti mögöttes, konszernjogi helytállási kötelezettség nem szerződést biztosító mellékkötelezettség, hanem az uralkodó tag törvényen alapuló mögöttes helytállási kötelezettsége az irányítása alatt álló részvénytársaság valamennyi tartozásáért, mely az uralmi viszony alatt keletkezett.
A jogerős ítélet azonban - álláspontja szerint - olyan tartozás megfizetésére kötelezte, amelynek a felmerülésében, keletkezésében semmilyen szerepe nem volt, az utasításadási jog lehetősége sem merült fel, mivel kötelezettségvállalásra nem a konszernidőszak alatt, hanem jóval azt megelőzően került sor.
Kifejtette azt is, hogy nem ért egyet a jogerős ítéletnek a "tartozás" fogalmát meghatározó definíciójával, mert a másodfokú bíróság értelmezése a "lejárt tartozásnak" felel meg, amelyet a /a>id=409636 ssz=1>Gt. nem használ. A másodfokú bíróság jogértelmezése alapján olyan összegek megfizetésére is kötelezte az alperest a jogerős ítélet, amelyek - abban az esetben, ha a másodfokú bíróság jogértelmezése helyes lenne - nem is terhelhetnék az alperest, hiszen még nem jártak le a felszámolás kezdő időpontjában. Kétségtelenül a követelések a felszámolás megindulásával a törvény erejénél fogva lejárttá válnak, azonban ettől az időponttól kezdődően az alperes utasításadási joga, annak lehetősége is megszűnt, felelőssége ezért sem állhat fenn.
A kamatfizetéssel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a mögöttes felelősség szabályai szerint a mögöttes felelős csak azért a kötelezettségért felel, amelyért az eredeti adós felelt, tehát csak az eredeti kötelezettet is terhelő kamat fizetésére lehet köteles. Az OMFB csak tőkekövetelést jelentett be a felszámolásban és ugyanígy a H. Rt. követelését is csak tőkekövetelésként vette a felszámoló nyilvántartásba. Ebből következően a mögöttes felelőssel szemben sem érvényesíthető késedelmi kamat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy az OMFB tartozás vonatkozásában nem csak a követelés keletkezésének időpontját, hanem valamennyi körülményt vizsgálni kell, egyebek mellett azt is, hogy az adós ellenőrzött társaság a törlesztő részletek fizetésének az irányításszerzést követő időszakban is részben eleget tett. Ebből - véleménye szerint - az következik, hogy az irányításszerzést követően következett be az ellenőrzött társaságnál olyan kedvezőtlen fordulat, amely végül felszámoláshoz vezetett. Álláspontja szerint téves az az értelmezés, hogy az irányító társaság csak a közvetlen irányítás megszerzését követően kötött szerződésekkel vállalt kötelezettségeiért felel. Az irányításszerzést követően ellenőrizhetetlenné válik az, hogy korábban vállalat kötelezettségeket miért, milyen gazdasági ésszerűség vagy ésszerűtlenség miatt nem egyenlítettek ki, míg nyilvánvalóan kifizetnek később (irányításszerzés után) vállalt kötelezettségeket. Az irányításszerző döntésén múlik tehát, hogy mely tartozását rendezi.
A Legfelsőbb Bíróság EBH 2004.1138. eseti döntésre hivatkozva utalt arra, hogy a hitelezők nem tudják utólag ellenőrizni, hogy az irányított társaság egyes döntései és egyes gazdasági események nem okoztak-e hátrányt nekik azzal, hogy a követeléseket adott sorrendben elégítették ki és nem máshogy. Utalt arra is, hogy az alperes nem jegyeztette be a közvetlen irányítással kapcsolatos tulajdonszerzését a cégjegyzékbe és azt nem is tette közzé a hivatalos lapban. Megismételt álláspontját a késedelmi kamatokkal kapcsolatban, s kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, valamint kérte perköltség fizetésére kötelezni az alperest.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és megállapította, hogy az az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alábbi két jogkérdésben kellett állást foglalni:
1) A régi Gt. 328. § (2) bekezdésének értelmezése kapcsán az irányító társaság felelőssége szempontjából van-e jelentősége annak, hogy az ellenőrzött részvénytársasággal szemben fennálló ki nem egyenlített kötelezettség a közvetlen irányítás megszerzése előtt, vagy utána keletkezett, illetve hogy az mikor vált esedékessé az irányított részvénytársasággal szemben?
2) Van-e önálló késedelmi kamatfizetési kötelezettsége a mögöttes felelősnek, és ha igen, akkor az mikortól esedékes?
A konszernjogi szabályozás célja, hogy a kialakult érdekütközések kapcsán a gyengébb helyzetű, érdekeinek érvényesítésére nem, vagy csak kismértékben képes fél helyzetét erősítse, így elsődlegesen az ellenőrzött társaságban létrejövő kisebbség és az ellenőrzött társaság hitelezőinek fokozott jogi védelme indokolt. Ennek érdekében rendelkezett a régi Gt. 328. § (2) bekezdése arról, hogy az irányító társaság a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tarozásaiért korlátlanul felel. Mint ahogyan arra a jogerős ítélet is utalt, a régi Gt. azt nem határozta meg, hogy az irányító részvénytársaság felelőssége csak azokra a kötelezettségekre terjed ki, amelyek az irányításának tartama alatt keletkeznek, vagy azokra is, amelyek korábban keletkeztek ugyan, de az irányítás megszerzése után válnak esedékessé.
Az első- és másodfokú bíróságok megvizsgálták a Legfelsőbb Bíróság eddigi joggyakorlatát és abból arra a következtetésre jutottak, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata módosult, a BH 2001.456. jogesetben kifejtettek - mely szerint csak a közvetlen irányítás megszerzését követően keletkezett követelésekért áll fenn az irányító részvénytársaság felelőssége - már nem alkalmazhatók, mert az időközben született eseti döntésekben más álláspontot fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott az EBH 2004.1138. számú eseti döntésre, melyből azt a következtetést vonta le, hogy a konszernfelelősség nem csak a közvetlen irányítás kialakulása után keletkező tartozásokra vonatkozik, ezért kiterjed a közvetlen irányítás kialakulása előtt keletkezett tartozásokra is.
A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban nincs ellentmondás az eseti döntésekben kifejtett álláspontok között. Az EBH 2004.1138. számú eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy: "a törvényen alapuló, a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében előírt - a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért való korlátlan felelősség - nem az irányító társaság kötelezettségéhez, annak elmulasztásához, vagy a joggyakorlás hátrányos következményeihez fűződő jogkövetkezmény, szankció. Az uralkodó részvénytársaság felelőssége a törvényen alapuló, korlátlan, mögöttes, személyes felelősség az irányított társaság hitelezőinek irányában. E felelősség nincsen oksági kapcsolatban azzal, hogy a minősített többségi befolyással rendelkező tag ténylegesen utasította-e az irányítása alatt álló társaságot, és hogy e tartozás az utasítás közvetlen vagy közvetett jogkövetkezményeként keletkezett. Az uralkodó társaság felelőssége annak a ténynek a jogkövetkezménye, hogy a kötelezettségét teljesíteni nem tudó társaság az ő közvetlen irányítása alatt áll. Felelőssége tehát nem korlátozódik azokra a tartozásokra, amelyek utasítási jogának tényleges gyakorlásával okozati összefüggésben keletkeztek."
Az eseti döntésben kifejtett álláspont nem foglalkozik azzal, hogy az ellenőrzött társasággal szembeni követelés mikor keletkezett, a jogkérdés az volt, hogy a közvetlen irányítást gyakorló részvénytársaság felelőssége objektív-e vagy sem. Ez az eseti döntés tehát nem ellentétes a 2001. évi 456. eseti döntésben kifejtett állásponttal, mely szerint az irányító társaság a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság azon tartozásaiért felel korlátlanul, mely tartozások az irányított részvénytársaság alaptőkéjének több mint 3/4 részét kitevő részvények megszerzése után, azaz utasítási jogának megnyílta után keletkeztek. Az ezt megelőzően keletkezett tartozásokért felelőssége nem áll fenn, mert azok felmerülésében semmiféle közrehatása nem lehetett. (Hasonló álláspontot fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság a EBH 2004.1138., BH 2005.22. és BH 2007.375. eseti döntéseiben is.)
A Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlat szerint tehát a régi Gt. alapján megszerzett közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén ketté kell választani a felszámolás alá került ellenőrzött társasággal szemben fennállt követeléseket, és ha azok a közvetlen irányítást lehetővé tevő befolyás megszerzése előtt keletkeztek, azokért az irányító társaság nem tartozik felelősséggel.
A felülvizsgálattal érintett, alperes által vitatott követelés az OMFB visszatérítendő támogatásából eredő igény, amellyel kapcsolatban megállapítható, hogy a közvetlen irányítás megszerzésekor a kötelezettségek már léteztek, de nem voltak esedékesek. A fent hivatkozott eseti döntésekben kifejtett jogi okfejtéssel a Legfelsőbb Bíróság egyetért, a kialakított gyakorlattól nem kíván eltérni, ezért az ott kifejtett indokok alapján a jogerős ítéletben megállapított marasztalási összeget leszállította a közvetlen irányítás időszakában keletkezett 3 623 529 Ft-ra.
A kamatfizetési kötelezettség keletkezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság elfogadja a másodfokú bíróság által kifejtetteket, ideértve a késedelembe esés időpontját is. Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság utal az 1/2007. PJE Polgári jogegységi határozatra, mely szerint a mögöttes felelős teljesítésre csak akkor lesz kötelezett, ha a követelés a főkötelezettől igazoltan behajthatatlan, a mögöttes felelős ekkor lép a főkötelezett helyébe. A mögöttes felelőssel szemben csak azok a követelések érvényesíthetők, amelyeket a főadóssal szemben is érvényesített a jogosult. A mögöttes felelős saját késedelme is megállapítható azonban abban az esetben, ha a jogosult felszólítására nem teljesítette a kötelezettségét.
Az iratokból megállapítható, hogy 2 közbenső mérleg készült: 1997. február 28-án, illetve 1998. február 28-án. A közbenső mérlegekből nyilvánvaló volt, hogy az adós vagyona jó esetben az akkor hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt hitelezői igények kielégítésére lesz elegendő, a felperes által érvényesítettekre nem. A felperes igénye tehát ebben az időszakban az adóstól független érvényesíthetőség állapotába került. A felperes az adóst 1997 decemberében szólította fel teljesítésre, helyesen mérlegelt ezért az elsőfokú bíróság, amikor a kamatfizetés kezdő időpontját 1998. január 1-jében állapította meg. Nem mögöttes felelősként felel tehát a késedelmi kamat tekintetében, hanem saját személyében azért, mert kötelezettségének beálltát követően nem fizette meg a felperes részére a jogosan követelt tőkeösszeget.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, az alperes tőkeösszegben való marasztalását 3 623 529 Ft-ra leszállította. A kamatfizetés kezdő időpontjára és annak mértékére vonatkozó rendelkezést helybenhagyta.
(Legf.Bír. Gfv.X.30.291/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.