adozona.hu
BH 2005.3.102
BH 2005.3.102
A szerződés jogi minősítése során nem annak elnevezéséből, vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni. Ha a felek munkaszerződésüket úgy bontják fel, hogy helyette a lényeges tartalom megváltoztatása nélkül ugyanarra a feladatra megbízási szerződést kötnek, jogviszonyukat továbbra is munkaviszonynak kell minősíteni [Ptk. 207. § (1) bekezdés; Mt. 102. § (2)-(3) bekezdés, 103. § (1)-(4) bek
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1991. augusztus 1-je és 1994. április 30-a között munkaviszonyban állt a felperesnél, majd 1994. május 1. napjától egyéni vállalkozóként, megbízási szerződés alapján látta el a korábban munkaviszony keretében végzett értékesítési igazgatói feladatokat. A díjazását jutalék formájában kapta, melyet az általa vezetett igazgatóság területén működő ügynökök által közvetített életbiztosítási szerződések értékének meghatározott arányában állapítottak meg. Üzletszerzésre maga is jogosult v...
BH 2005.3.102 A szerződés jogi minősítése során nem annak elnevezéséből, vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni. Ha a felek munkaszerződésüket úgy bontják fel, hogy helyette a lényeges tartalom megváltoztatása nélkül ugyanarra a feladatra megbízási szerződést kötnek, jogviszonyukat továbbra is munkaviszonynak kell minősíteni [Ptk. 207. § (1) bekezdés; Mt. 102. § (2)-(3) bekezdés, 103. § (1)-(4) bekezdés].
Az alperes 1991. augusztus 1-je és 1994. április 30-a között munkaviszonyban állt a felperesnél, majd 1994. május 1. napjától egyéni vállalkozóként, megbízási szerződés alapján látta el a korábban munkaviszony keretében végzett értékesítési igazgatói feladatokat. A díjazását jutalék formájában kapta, melyet az általa vezetett igazgatóság területén működő ügynökök által közvetített életbiztosítási szerződések értékének meghatározott arányában állapítottak meg. Üzletszerzésre maga is jogosult volt, az általa közvetített szerződések után is igényt tarthatott jutalékra. Abban az esetben, ha a biztosítási szerződés három éven belül nem a biztosítási esemény bekövetkezése, hanem a díjfizetés elmulasztása, vagy a biztosított felmondása folytán szűnik meg, a felperes úgynevezett jutalék visszaírást alkalmazhat. Emellett a megbízási szerződés azt is tartalmazta, hogy a biztosítási szerződésnek a díjfizetés elmulasztása, illetve a biztosított felmondása folytán történő megszűnése esetén az alperes a megbízási szerződést hibásan teljesíti, melynek alapján a megbízó felperes a megbízási díj leszállítására tarthat igényt. Ez a jog a szerződés megszűnésétől számított 42 hónapig illette meg a felperest. A felperesnek visszajáró jutalék késedelmes fizetése esetére a megbízási szerződésben a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamatot kötöttek ki. A jutalékszabályzat szerint az üzletigazgató 1998 májusától úgynevezett karrier-bónuszra is jogosult volt, ha az ügynökök által közvetített biztosítási szerződések díjösszege a 250 000 000 Ft-ot eléri. Abban az esetben azonban, ha a megbízási szerződés a megbízott felmondása folytán a karrier-bónusz kifizetését követő egy éven belül megszűnik, a karrier-bónusz összegét a megbízottnak vissza kell fizetnie. Ha a szerződés a második évben szűnik meg, a bónusz összegének felét, ha a harmadik évben szűnik meg, egyharmadát kell visszatéríteni, az ezt követő szerződésmegszűnés esetén a megbízott a részére kifizetett karrier-bónusz összegét megtarthatta. A felperes 1998 augusztusában 3 000 000 Ft-ot fizetett ki az alperesnek az említett jogcímen. A szerződésben kikötötték azt is, ha a megbízási szerződés megszűnését követően egy éven belül a megbízott a megbízó versenytársával köt üzletszerzői tevékenységre szerződést, oktatási költség visszatérítése címén 300 000 Ft-ot köteles a megbízó részére visszafizetni. Az alperes a szerződést 2000. augusztus 10-én felmondta, és a felperesnél végzett tevékenységhez hasonló tevékenységre másik biztosítótársasággal kötött szerződést.A felperes keresetében 3 784 775 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ebből 2 484 775 Ft-ot a visszajáró jutalék, 1 000 000 Ft-ot a karrierbónusz, 300 000 Ft-ot az oktatási költség címén követelt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a visszajáró jutalék tekintetében a felperest terheli elszámolási kötelezettség, a karrierbónusszal és az oktatási költséggel kapcsolatban a tárgyaláson kijelentette, hogy "különösebb előadnivalója nincs". Hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperessel munkaviszonyban állt. Emellett kártérítés címén, viszontkeresetet támasztott a felperessel szemben, amelynek tárgyalását az elsőfokú bíróság elkülönítette.
Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta és az alperest 2 784 775 Ft, valamint kamatok megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felek szerződése a megbízás sajátos fajtájának, alkuszi szerződésnek minősül. A jutalék, mint alkuszdíj, bontó feltétellel illette meg a felperest, nevezetesen azzal, hogy a közvetített biztosítási szerződés a biztosítási esemény bekövetkeztét kivéve három évig hatályban marad. Ha a szóban lévő bontó feltétel bekövetkezik, a jutalékot a felperes visszaírhatja, illetve a szerződés megszűnése esetén a megszűnéstől számított 42 hónapig a jutalék szerződésben meghatározott részét visszakövetelheti. A felperes a szerződésből eredő jogával élt, amikor a megszűnt biztosítási szerződések után kifizetett jutalékokat visszakövetelte. Az alperesnek módja volt a felperes elszámolását átvizsgálni, arra az észrevételeit megtenni. Az alperes az elszámolás átvizsgálása céljából a felperessel nem volt hajlandó együttműködni: az adatok egyeztetésére a felperesnél nem jelent meg, ezt az alperes terhére kellett értékelni. Az úgynevezett karrier-bónusz egyharmada is a szerződés egyértelmű kikötése alapján jár vissza a felperesnek. Az oktatási költség címén követelt összeget kötbérnek minősítette, s annak megfizetésére az alperest a Ptk. 246. § (1) bekezdése alapján kötelezte. A visszajáró jutalék után a szerződésben meghatározott kamat mértékét túlzottnak tartotta, ezért azt a Ptk. 301. § (3) bekezdése alapján a törvényes késedelmi kamatra mérsékelte. Kifejtette az ítélet indokolásában, hogy a megbízási szerződéssel a felek nem lepleztek munkaszerződést, utóbb az alperes már nem is hivatkozott arra, hogy a feladatait munkavállalóként látta el.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a biztosítások felperes által vezetett nyilvántartását azért nem tekintette meg, mert az adatok bírósági eljárásban való felhasználását az adatvédelmi jogszabályok a biztosítottak hozzájárulása nélkül nem tették lehetővé. A felperes az adatokat részben a bíróság rendelkezésére bocsátotta, de azok bizonyítékként nem vehetők figyelembe a biztosítottak hozzájárulásának hiányában. Kétségbe vonta, hogy azok a szerződések szűntek meg három éven belül, amelyek a felperes nyilvántartásában szerepelnek. A szerződés szerint őt szavatossági felelősség terhelte a tekintetben, hogy a szerződések három évig hatályban maradnak. Ha az egyes szerződések három éven belül meg is szűntek, és ezért őt a Ptk. 308. §-a értelmében hibás teljesítés miatt szavatossági felelősség terheli, e felelősség a biztosítási szerződés megszűnésétől számított hat hónapig állt fenn. Mivel a felperes az igényét hat hónap eltelte után érvényesítette, ezért az elévült.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy az alperes adatvédelmi kifogásai alaptalanok. A biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 97. § c) pontja szerint a biztosítási adatok a polgári perben eljáró bíróságnak kiadhatók. Bár ez a rendelkezés csak 2003. január 1-jétől hatályos, azonban az adatközlést a hatálybalépést megelőzően kötött szerződések tekintetében is lehetővé teszi. Az alperes fellebbezési érveire előadta, hogy a Ptk. 305-308. §-ai a perbeli szerződésekre nem vonatkoznak, mert a felek a szerződésükben ezektől eltértek.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatára nem volt jogi lehetőség, mert az elsőfokú bíróság azt az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg.
A Pp. 22. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak a Pp. 349. §-ban meghatározott munkaügyi perek.
A Pp. 349. § (2) bekezdése értelmében munkaügyi pernek minősül a munkaviszony megszűnését követően, a munkaviszonyból eredő jogra alapított igény érvényesítése is.
A Pp. 28. §-a előírja, hogy a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az alperes érdemi ellenkérelmének (139. §) előadása után a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető.
A Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A perben nem vitás tényállás szerint az alperes 1991. augusztus 1-je és 1994. április 30-a között munkaviszonyban állt a felperesnél, majd 1994. május 1. napjától 2000. augusztus 10-ig megbízási szerződés alapján látta el az általa vezetett kereskedelmi igazgatóság értékesítési igazgatói feladatait. A jogviszony megszűnése után a felperes keresetében az annak alapján kifizetett jutalék visszatérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Az alperes korábbi védekezésére, valamint a bíróságnak a Pp. 28. §-a alapján hivatalból fennálló kötelezettségére figyelemmel az ítélőtáblának ezért először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ez a jogviszony hogyan minősül és ettől függően az ebből származó igény elbírálása általános hatáskörű, vagy pedig a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik-e.
Ennek meghatározása során nem a szerződés elnevezéséből, annak szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások lényeges, fő tartalmi elemeiből, valamint a felek által meghatározott jogoknak és kötelezettségeknek a Ptk. 207. § (1) bekezdésében írt szabályok szerinti tartalmi elemzéséből kellett kiindulni. Nem értékelhető leplezett szerződésként, ha a felek jogügyletüket más típusú megállapodásnak nevezik, mint amilyennek az tartalma alapján megfelel. Leplezettnek csupán az a szerződés minősülhet, amelynél a felek jognyilatkozatai alapján megállapítható tartalom eltér a felek valóságos ügyleti akaratától.
A munkáltató és a munkavállaló alapvető jogait és kötelezettségeit az Mt. 102. és 103. §-ai tételesen meghatározzák. E rendelkezésekből következően, ha a munkavállaló a munkáltató munkaeszközeivel, az általa meghatározott időben, helyen, az utasításai szerint végzi a munkát, a felek között nem megbízási, hanem munkaviszony áll fenn (EBH 2001. 576).
Az alperes a munkáját a felperes által a rendelkezésére bocsátott irodahelyiségben végezte, a munkavégzéséhez szükséges egyéb eszközöket, így a számítógépet, mobiltelefont is a felperes biztosította az alperes számára [Mt. 102. § (2) bekezdés, 103. § (1) bekezdés a) pont].
Az alperes értékesítési igazgató volt. A megbízási szerződés szerint munkáját a felperes utasításai, körlevelei, eseti utasításai, tájékoztatói, szabályzatai, ügyrendjei, tevékenységi kör leírásai szerint volt köteles végezni [Mt. 102. § (3) bekezdés b) pont, 103. § (1) bekezdés b) pont].
A megbízási szerződés azt is lehetővé tette a felperes számára, hogy egyoldalú döntéssel az alperesnek címeket adományozhasson, amelyek elfogadásával az alperesre kötelezettségek és jogok hárultak. Az alperes a felperes által szervezett oktatásokon rendszeresen köteles volt részt venni [Mt. 102. § (3) bekezdés c) pont, 103. § (4) bekezdés].
A peres felek jogviszonyának most kiemelt és a törvény munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseihez igazodó elemei alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy azok a peres felek között a megbízásnál lényegesen szorosabb, a munkaszerződésekre jellemző kapcsolatot eredményeztek. Amikor a felek munkaszerződésüket felbontották és helyette megbízási szerződés elnevezésű megállapodást kötöttek, az előbbinek a lényeges tartalmát gyakorlatilag nem változtatták meg. A perbeli jogviszony minősítése szempontjából közömbös, hogy a felek között a pénzügyi elszámolás az alperes által kiállított számlák alapján történt. Az ítélőtábla mindezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek között munkaviszony állt fenn.
A kifejtett indokokra tekintettel megállapítható, hogy az elsőfokú bíróságnak nem volt hatásköre az ügyben eljárni, ezért az ítélőtábla a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a keresetlevelet a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján áttette a per tárgyalására hatáskörrel rendelkező munkaügyi bírósághoz. (Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 21.002/2004. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2013.6.256 Ha a felek a munkaszerződés határozott időre szóló módosításával a munkavállaló munkakörét egy betöltetlen álláshely munkaköri feladata ellátásával bővítették, utóbb a munkavállaló erre hivatkozva helyettesítési díjat nem igényelhet, mert a további feladatot a felek érvényes megállapodása folytán a munkaszerződése alapján látta el, nem a munkáltató egyoldalú utasítására [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 82. § (1) bekezdés, 83/A. § (1) bekezdés].
