adozona.hu
BH+ 2013.6.256
BH+ 2013.6.256
Ha a felek a munkaszerződés határozott időre szóló módosításával a munkavállaló munkakörét egy betöltetlen álláshely munkaköri feladata ellátásával bővítették, utóbb a munkavállaló erre hivatkozva helyettesítési díjat nem igényelhet, mert a további feladatot a felek érvényes megállapodása folytán a munkaszerződése alapján látta el, nem a munkáltató egyoldalú utasítására [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 82. § (1) bekezdés, 83/A. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az eljárt bíróságok által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. augusztus 1-jén létesített munkaviszonyt az alperessel ügyfélszolgálati referens munkakör ellátására havi 130 000 Ft személyi alapbér megfizetése mellett. 2004. március 1-jétől a felperes munkaköre szakreferensre, 2004. július 1-jétől helyettes titkár munkakörre módosult. 2004 novemberétől 245 100 Ft-ra, majd 2006. január 1-jétől 340 500 Ft-ra módosították a felperes személyi alapbérét. 2006. augusztus 15-én a felek új...
2006. október 4-e után a felperes több esetben jelezte a munkáltatójának, hogy két munkakört lát el párhuzamosan megfelelő ellenérték nélkül. 2007. október 29-én a munkavállaló rendes felmondással megszüntette munkaviszonyát, melyet az alperes elfogadott és a felmentési idő alatt mentesítette őt a munkavégzési kötelezettség alól.
A felperes helyettesítési díj megfizetése iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, e címen 2006. augusztus 15-től 2007. október 31-ig terjedő időtartamra 2 537 500 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes vitatta felperesi igényt, álláspontja szerint a munkaszerződés-módosításokat a felek szabad akaratukból írták alá, a felperes munkaköri feladatait látta el, így helyettesítési díjra nem vált jogosulttá.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy felperes munkaköri feladatai a munkaszerződés-módosítások alapján folyamatosan bővültek, de ezzel párhuzamosan a munkáltató a munkabérét is rendezte. A munkavállaló minden munkaszerződés-módosítást aláírt, azt elfogadta. A legutolsó, 2006. augusztus 15-én kelt munkaszerződés-módosítás nem került visszavonásra és a hozzá kapcsolódó munkaköri leírásnak megfelelően kellett a felperesnek a munkáját végeznie a munkaviszonya megszűnéséig. A munkaszerződés-módosítás a megbízott titkár munkakört tartalmazta, amelynek ellátásáért a felperesnek helyettesítési díj nem járt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2006. augusztus 15-étől helyettesítési díjra jogosult. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy 2006. augusztus 15-ét megelőzően az alperesnél a titkári feladatokat M. J.-né látta el megbízási jogviszony keretében. Az alapszabály módosítása folytán 2006 augusztusától a titkári feladatokat már csak munkaviszony keretén belül lehetett ellátni, ezért azokat az alperes ideiglenesen - a titkári munkakör pályázati betöltéséig - a felperessel kívánta elláttatni. A szóbeli megállapodás 2-3 hónapi ilyen jellegű munkavégzésre vonatkozott, s a munkáltatói jogkör gyakorlója szóban arra is ígéretet tett, hogy a helyettesítést valami módon kompenzálni fogják. A felperes munkaviszonya megszűnéséig ténylegesen a korábbi feladatai ellátása mellett végezte a titkári munkakörhöz tartozó feladatokat, a két munkavégzés időben nem volt egymástól elkülöníthető, lényeges mértékű többletmunkát eredményezett, ami nem került megfizetésre a felperesnek. A bíróság álláspontja szerint a munkaszerződés-módosítás valójában helyettesítésről szólt, a munkáltató ideiglenesen többletfeladattal bízta meg a munkavállalót díjazás ígérete ellenében, a saját munkaköri feladatai további ellátása mellett. Mivel a szerződéseket, jognyilatkozatokat nem az elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a Ptk. 207. §-a szerint a bíróság a felek megállapodását átirányításként kezelte és értékelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 82. § (1) bekezdését, illetve a Pp. 206. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság által felhívott Ptk. 207. § (1) bekezdése alkalmazása akkor szükséges, ha a nyilatkozat nem egyértelmű, hanem ellentmondásos, homályos, nem szakszerű, ezért vitás, hogy mit akartak a nyilatkozók kifejezni. Mivel a per tárgyát képező munkaszerződés-módosítás esetében értelmezési vita nem merült fel, az okiratot a felek elfogadták, egyező akaratukat tükrözi, így annak értelmezésére nincs szükség. A munkaszerződés hatályát a felek határozott időtartamban, a titkári álláshely betöltéséig kívánták. A határozott időtartam tehát nem naptárilag került megállapításra, hanem egy jövőbeli esemény beálltához kötötték. A felülvizsgálati kérelem szerint jogellenes a másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy a munkaszerződés-módosítás 2-3 hónapra vonatkozott. A feleknek lehetősége lett volna ezt az időtartamot kikötni a munkaszerződés-módosításban, ezt azonban nem tették meg. A munkaszerződés-módosítás egyértelműen rendezte a felperes díjazását is. Amennyiben további díjazásban állapodtak volna meg, úgy azt szintén akár a munkaszerződés-módosításban, akár utóbb azt kiegészítve, írásban rendezhették volna, erre azonban nem került sor. Jogsértőnek ítélte a másodfokú bíróság határozatát arra figyelemmel is, hogy egy kétoldalú megállapodást egyoldalú intézkedésnek minősített át kellő alap nélkül. A felperes szabad akaratából írta alá a munkaszerződés-módosítást, amit utóbb sem támadott meg. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelte a tanúk nyilatkozatát a helyettesítési díjra vonatkozó megállapodás vonatkozásában is, s az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok alapján az okirati bizonyítékkal szemben nem állapítható meg, hogy a munkakör-módosítás csupán 2-3 hónap időtartamra vonatkozott külön díjazás fejében. Amennyiben a felek szándéka erre irányult volna, úgy lehetőségük lett volna a helyzet rendezésére.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 82. § (1) bekezdése szerint a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatja. A peres felek 2006. augusztus 15-én akként módosították az általuk 2000. augusztus 1-jén megkötött munkaszerződés 3. pontját, hogy a felperes munkakörét megbízott titkárként határozták meg. Kijelentették, hogy a munkáltató a munkaszerződés-módosítás aláírását megelőzően ismertette a munkavállalóval a munkakörébe tartozó feladatokat, egyidejűleg átadta a munkavállaló számára a munkaköri leírása kiegészítését. A munkaszerződés-módosítás határozott időre, a titkári álláshely betöltéséig szólt. Megállapodtak abban, hogy ezt követően a 2000. augusztus 1-jén kötött munkaszerződés marad érvényben a 2004. július 1-jei munkaszerződés-módosítás, illetve a munkabéremelésekre vonatkozó munkaszerződés-módosítások rendelkezéseinek figyelembevételével. A felperesnek e megállapodás alapján kellett korábbi munkaköri feladatai mellett időlegesen a titkári feladatokat is ellátnia. Amennyiben a megállapodás akarati hibában szenvedett, a felperesnek módja lett volna azt az Mt. 7. §-a alapján megtámadni. Az Mt. 83/A. § (1) bekezdése szerint nem minősül a munkaszerződés módosításának, ha a munkavállaló a munkáltató utasítása alapján végez az eredeti munkaköre helyett, illetve mellett más munkakörbe tartozó feladatot. Az átirányításról történő rendelkezés a munkáltató utasítási jogkörébe tartozik, annak teljesítése pedig a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettségéből következik. Az átirányítás a munkáltató egyoldalú intézkedése, ez esetben nincs szükség a munkavállaló ahhoz történő hozzájárulására.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a peres felek a munkaszerződés módosításában állapodtak meg, s annak tartalmával kapcsolatban értelmezési vita nem merült fel. A munkaszerződés-módosítás alapján a felperes határozott időtartamra vállalt kötelezettséget arra, hogy titkári munkakörben a korábbi munkaköre ellátása mellett további munkaköri feladatokat is ellát, s az időtartamot nem naptárilag, hanem más alkalmas módon, egy jövőbeli esemény beálltához kötve állapították meg. Helytállóan utalt az alperes arra is, hogy a szerződés jogi minősítése során valóban nem annak elnevezéséből, vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni. A perbeli esetben a felek megállapodása arra irányult, hogy további béremelés nélkül ideiglenesen módosítsák a felperes munkakörét, s a titkári munkakör betöltése alapján a felperes változatlan munkabér mellett lássa el korábbi feladatai mellett az új feladatait is.
Osztotta a Kúria a felülvizsgálati kérelem azon érvelését is, miszerint a tanúk nyilatkozatainak egybevetésével nem állapítható meg kétséget kizáróan az, hogy a felek között szóbeli megállapodás jött létre a helyettesítési díj fizetésére, illetve hogy a felperes által ellátandó munkakört a munkaszerződés-módosításban foglaltakkal ellentétben csak 2-3 hónapra módosították.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság kellő alap nélkül állapította meg azt, hogy a peres felek által kötött megállapodás ténylegesen a munkáltató egyoldalú utasításaként értékelendő, s ez alapján a felperes helyettesítési díjra jogosult.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, s a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Kúria Mfv. II. 10.860/2011.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 32.M.3129/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.633.303/2010/3. számú közbenső ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000,- Ft (Ötvenezer forint) és 13 500,- Ft (Tizenháromezer-ötszáz forint) áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
2006. október 4-e után a felperes több esetben jelezte a munkáltatójának, hogy két munkakört lát el párhuzamosan, feladatait napi 11 órában tudja elvégezni, megfelelő ellenérték nélkül. 2007. október 29-én a munkavállaló rendes felmondással megszüntette munkaviszonyát, melyet az alperes elfogadott és a felmentési idő alatt mentesítette őt a munkavégzési kötelezettség alól.
A felperes helyettesítési díj megfizetése iránt keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon, e címen 2006. augusztus 15-től 2007. október 31-ig terjedő időtartamra 2 537 500,- Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes vitatta felperesi igényt, álláspontja szerint a munkaszerződés-módosításokat a felek szabad akaratukból írták alá, a felperes munkaköri feladatait látta el, így helyettesítési díjra nem vált jogosulttá.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 32.M.3129/2008/14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy felperes munkaköri feladatai a munkaszerződés-módosítások alapján folyamatosan bővültek, de ezzel párhuzamosan a munkáltató a munkabérét is rendezte. A munkavállaló minden munkaszerződés-módosítást aláírt, azt elfogadta. A legutolsó, 2006. augusztus 15-én kelt munkaszerződés-módosítás nem került visszavonásra és a hozzá kapcsolódó munkaköri leírásnak megfelelően kellett a felperesnek a munkáját végeznie a munkaviszonya megszűnéséig. A munkaszerződés-módosítás a megbízott titkár munkakört tartalmazta, amelynek ellátásáért a felperesnek helyettesítési díj nem járt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.M.633.303/2010/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2006. augusztus 15-étől helyettesítési díjra jogosult. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy 2006. augusztus 15-ét megelőzően az alperesnél a titkári feladatokat M. J.-né dr. R. M. látta el megbízási jogviszony keretében. Az alapszabály módosítása folytán 2006 augusztusától a titkári feladatokat már csak munkaviszony keretén belül lehetett ellátni, ezért azokat az alperes ideiglenesen - a titkári munkakör pályázati betöltéséig - a felperessel kívánta elláttatni. A szóbeli megállapodás 2-3 hónapi ilyen jellegű munkavégzésre vonatkozott, s a munkáltatói jogkör gyakorlója szóban arra is ígéretet tett, hogy a helyettesítést valami módon kompenzálni fogják. A felperes munkaviszonya megszűnéséig ténylegesen a korábbi feladatai ellátása mellett végezte a titkári munkakörhöz tartozó feladatokat, a két munkavégzés időben nem volt egymástól elkülöníthető, lényeges mértékű többletmunkát eredményezett, ami nem került megfizetésre a felperesnek. A bíróság álláspontja szerint a munkaszerződés-módosítás valójában helyettesítésről szólt, a munkáltató ideiglenesen többletfeladattal bízta meg a munkavállalót díjazás ígérete ellenében, a saját munkaköri feladatai további ellátása mellett. Mivel a szerződéseket, jognyilatkozatokat nem az elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a Ptk. 207. §-a szerint a bíróság a felek megállapodását átirányításként kezelte és értékelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a Fővárosi Bíróság jogerős közbenső ítéletének hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását, s a felperes költségekben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 82. § (1) bekezdését, illetve a Pp. 206. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság által felhívott Ptk. 207. § (1) bekezdése alkalmazása akkor szükséges, ha a nyilatkozat nem egyértelmű, hanem ellentmondásos, homályos, nem szakszerű, ezért vitás, hogy mit akartak a nyilatkozók kifejezni. Mivel a per tárgyát képező munkaszerződés-módosítás esetében értelmezési vita nem merült fel, az okiratot a felek elfogadták, egyező akaratukat tükrözi, így annak értelmezésére nincs szükség. A munkaszerződés hatályát a felek határozott időtartamban, a titkári álláshely betöltéséig kívánták. A határozott időtartam tehát nem naptárilag került megállapításra, hanem egy jövőbeli esemény beálltához kötötték. A felülvizsgálati kérelem szerint jogellenes a másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy a munkaszerződés-módosítás 2-3 hónapra vonatkozott. A feleknek lehetősége lett volna ezt az időtartamot kikötni a munkaszerződés-módosításban, ezt azonban nem tették meg. A munkaszerződés-módosítás egyértelműen rendezte a felperes díjazását is. Amennyiben további díjazásban állapodtak volna meg, úgy azt szintén akár a munkaszerződés-módosításban, akár utóbb azt kiegészítve, írásban rendezhették volna, erre azonban nem került sor. Jogsértőnek ítélte a másodfokú bíróság intézkedését arra figyelemmel is, hogy egy kétoldalú megállapodást egyoldalú intézkedésnek minősített át kellő alap nélkül. A felperes szabad akaratából írta alá a munkaszerződés-módosítást, amit utóbb sem támadott meg. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelte a tanúk nyilatkozatát a helyettesítési díjra vonatkozó megállapodás vonatkozásában is, s az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok alapján az okirati bizonyítékkal szemben nem állapítható meg, hogy a munkakör-módosítás csupán 2-3 hónap időtartamra vonatkozott külön díjazás fejében. Amennyiben a felek szándéka erre irányult volna, úgy lehetőségük lett volna a helyzet rendezésére.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (1) bekezdése szerint a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatja. A peres felek 2006. augusztus 15-én akként módosították az általuk 2000. augusztus 1-jén megkötött munkaszerződés 3. pontját, hogy a felperes munkakörét megbízott titkárként határozták meg. Kijelentették, hogy a munkáltató a munkaszerződés-módosítás aláírását megelőzően ismertette a munkavállalóval a munkakörébe tartozó feladatokat, egyidejűleg átadta a munkavállaló számára a munkaköri leírása kiegészítését. A munkaszerződés-módosítás határozott időre, a titkári álláshely betöltéséig szólt. Megállapodtak abban, hogy ezt követően a 2000. augusztus 1-jén kötött munkaszerződés marad érvényben a 2004. július 1-jei munkaszerződés-módosítás, illetve a munkabéremelésekre vonatkozó munkaszerződés-módosítások rendelkezéseinek figyelembevételével. A felperesnek e megállapodás alapján kellett korábbi munkaköri feladatai mellett időlegesen a titkári feladatokat is ellátnia. Amennyiben a megállapodás akarati hibában szenvedett, a felperesnek módja lett volna azt az Mt. 7. §-a alapján megtámadni. Az Mt. 83/A. § (1) bekezdése szerint nem minősül a munkaszerződés módosításának, ha a munkavállaló a munkáltató utasítása alapján végez az eredeti munkaköre helyett, illetve mellett más munkakörbe tartozó feladatot. Az átirányításról történő rendelkezés a munkáltató utasítási jogkörébe tartozik, annak teljesítése pedig a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettségéből következik. Az átirányítás a munkáltató egyoldalú intézkedése, ez esetben nincs szükség a munkavállaló ahhoz történő hozzájárulására.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a peres felek a munkaszerződés módosításában állapodtak meg, s annak tartalmával kapcsolatban értelmezési vita nem merült fel. A munkaszerződés-módosítás alapján a felperes határozott időtartamra vállalt kötelezettséget arra, hogy titkári munkakörben a korábbi munkaköre ellátása mellett további munkaköri feladatokat is ellát, s az időtartamot nem naptárilag, hanem más alkalmas módon, egy jövőbeli esemény beálltához kötve állapították meg. Helytállóan utalt az alperes arra is, hogy a szerződés jogi minősítése során valóban nem annak elnevezéséből, vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni. (BH 2005.102.) A perbeli esetben a felek megállapodása arra irányult, hogy további béremelés nélkül ideiglenesen módosítsák a felperes munkakörét, s a titkári munkakör betöltése alapján a felperes változatlan munkabér mellett lássa el korábbi feladatai mellett az új feladatait is.
Osztotta a Kúria a felülvizsgálati kérelem azon érvelését is, miszerint a tanúk nyilatkozatainak egybevetésével nem állapítható meg kétséget kizáróan az, hogy a felek között szóbeli megállapodás jött létre a helyettesítési díj fizetésére, illetve hogy a felperes által ellátandó munkakört a munkaszerződés-módosításban foglaltakkal ellentétben csak 2-3 hónapra módosították.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság kellő alap nélkül állapította meg azt, hogy a peres felek által kötött megállapodás ténylegesen a munkáltató egyoldalú utasításaként értékelendő, s ez alapján a felperes helyettesítési díjra jogosult.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, s a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a másodfokú perköltséget, illetve a felülvizsgálati eljárási költséget, míg az eljárási illetéket a felperes számára biztosított személyes költségmentességre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.