adozona.hu
BH 2004.12.509
BH 2004.12.509
A földrészlet alkotórésze az épület, a malomépületben beépített malomtechnikai berendezések az épülettel alkotórészi kapcsolatban állnak, s mint ilyenek osztják a fődolog jogi sorsát; ezért a berendezéseket önálló ingóságként sem lefoglalni, sem pedig árverés vagy az árverési vétel hatályával értékesíteni nem lehet - Nem jár el jogellenesen az adóhatóság, ha a berendezések árverését megsemmisíti [Ptk. 97. § (1) bek., 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.; 1990. évi XCI. tv. 85. §, 87. § (3) bek.; 1994. évi LIII.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. H. Kft. adótartozásának behajtása érdekében az I. r. alperes 1999. április 13-án foglalást végzett az adós ipartelepén és 62 566 736 Ft becsértéken malomipari technológiai berendezéseket foglalt le. 1999. április 14-én a lefoglalt vagyontárgyakat árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával a felperesnek 41 900 000 Ft vételárért értékesítette. A vételárat a vevő két részletben fizette meg, majd 1999. szeptember 15-én a megvásárolt vagyontárgyakat jegyzőkönyvileg birtokba vette.
A B....
BH 2004.12.509 A földrészlet alkotórésze az épület, a malomépületben beépített malomtechnikai berendezések az épülettel alkotórészi kapcsolatban állnak, s mint ilyenek osztják a fődolog jogi sorsát; ezért a berendezéseket önálló ingóságként sem lefoglalni, sem pedig árverés vagy az árverési vétel hatályával értékesíteni nem lehet - Nem jár el jogellenesen az adóhatóság, ha a berendezések árverését megsemmisíti [Ptk. 97. § (1) bek., 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.; 1990. évi XCI. tv. 85. §, 87. § (3) bek.; 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 118. §, 133. §, 141. §].
A B. H. Kft. adótartozásának behajtása érdekében az I. r. alperes 1999. április 13-án foglalást végzett az adós ipartelepén és 62 566 736 Ft becsértéken malomipari technológiai berendezéseket foglalt le. 1999. április 14-én a lefoglalt vagyontárgyakat árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával a felperesnek 41 900 000 Ft vételárért értékesítette. A vételárat a vevő két részletben fizette meg, majd 1999. szeptember 15-én a megvásárolt vagyontárgyakat jegyzőkönyvileg birtokba vette.A B. H. Kft. ellen felszámolási eljárás indult, a felszámolását elrendelő végzés 1999. szeptember 20-án emelkedett jogerőre. A bíróság felszámolóként a II. r. alperest jelölte ki. A felszámoló az 1999. november 11-én kelt levelében megtámadta az I. r. alperes által végzett értékesítést azzal, hogy az értékesített vagyontárgyak a malomingatlan alkotórészei és tartozékai, ezért azokat önmagukban nem, kizárólag az ingatlannal együtt az ingatlan árverés szabályai szerint lehetett volna értékesíteni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vételár feltűnően aránytalan. Tiltakozott az adásvételi szerződés ellen az R. F. Rt. is, arra hivatkozva, hogy az eladott vagyontárgyakat a zálogjoga terhelte. Az értékesítés nem volt nyilvános, a becsértéket a zálogjogosulttal nem közölték. A felperes az 1999. december 2-án kelt és az I. r. alpereshez címzett levelében maga is az adásvételi szerződés felbontását kérte annak előadása mellett, hogy a szerződés megkötése előtt nem kapott tájékoztatást a vagyontárgyakat terhelő vételi és zálogjogról. Abban a téves feltevésben volt, hogy a malom egészét meg tudja szerezni, de mert ez az ingatlant terhelő jelzálog és opciós jogok miatt nem látszik lehetségesnek, az adásvételi szerződés fenntartását maga sem kívánja.
Az I. r. alperes felügyeleti intézkedés keretében az árverésen kívüli értékesítést megsemmisítette, az értékesítéssel érintett vagyontárgyak tulajdonjoga tekintetében az eredeti állapotot helyreállította. A befizetett 41 900 000 Ft vételárat a felszámoló részére rendelte kiadni. Döntését arra alapította, hogy az értékesített vagyontárgyak az ipartelepen lévő malom alkatrészei, ezért értékesítésükre kizárólag az ingatlan értékesítésére vonatkozó szabályok szerint kerülhetett volna sor. Utalt továbbá arra, hogy az értékesítéskor megsértették az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 125. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezéseket is, tekintve, hogy a vételárat a vevő jogellenesen két részletben fizette meg.
Az I. r. alperes elnöke a felperes fellebbezése folytán felügyeleti jogkörében hozott határozatában az említett határozatot részben megváltoztatta, és mind az adós, mind a vevő végrehajtási kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította azzal, hogy a vételárat az I. r. alperes a felperesnek mint vevőnek köteles visszafizetni. A határozatnak az érdemi részét, - a felügyeleti jogkörben tett intézkedést - részben tartotta megalapozottnak. Elfogadta az elsőfokú hatóságnak azt a megállapítását, miszerint az értékesített vagyontárgyak a malom mint ingatlan alkotórészei, így csak ingatlanként értékesíthetők. Jogszerűnek tartotta ezért az árverésen kívüli vétel megsemmisítését és az eredeti tulajdoni állapot helyreállítását. Alaptalannak találta a felperesnek a Vht. 127. §-ának (3) bekezdésére történő hivatkozását. Megítélése szerint ez a rendelkezés csak az ingóságok értékesítése esetében irányadó. Végül megállapította, hogy jogsértően történt a vételár két részletben történő kifizetése is.
A fenti határozatokat követően a II. r. alperes mint az adós felszámolója a határozattal érintett vagyontárgyakat a H. Kft. vagyon-nyilvántartásába visszavezette, a malomingatlant pedig a P. Rt.-től származtatott opciós jogára alapítva a 2000. február 21-én kelt adásvételi szerződéssel a B. M. Kft. részére értékesítette 600 millió forint vételárért. Az ugyanezen a napon kötött adásvételi szerződéssel a B. M. Kft. a per tárgyát képező vagyontárgyakat is megvásárolta 213 500 000 Ft vételárért.
A felperes a módosított keresetében a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésére és a 339. §-ának (1) bekezdésére alapítva kártérítés címén 213 500 000 Ft, ennek 2000. február 21-étől járó kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni 50-50%-os arányban. Előadta, hogy az I. r. alperes jogellenes felügyeleti intézkedésével neki kárt okozott. Az értékesített vagyontárgyak nem képezték az ingatlan alkotórészeit, azok ingóságok voltak, az adózó könyveiben is ekként voltak nyilvántartva. A Vht. 127. §-ának (3) bekezdése szerint az eredeti állapot helyreállítása nem sérthette a felperes mint jóhiszemű szerző jogait, ezért jogellenesen rendelkezett az I. r. alperes a tulajdonjogi állapotok tekintetében. Nem vitatta, hogy a vételárat két részletben fizette meg, állítása szerint azonban a kifizetésnek e módját az I. r. alperes engedélyezte, sőt az I. r. alperes kívánságára és érdekében történt. Az ingóságokat a felszámoló harmadik személynek értékesítette, ezáltal a felperesnek 213 500 000 Ft kára keletkezett, amely okozati összefüggésben áll az I. r. alperes törvénysértő felügyeleti intézkedésével. Előadása szerint a II. r. alperes azzal okozott kárt, hogy az eladott vagyontárgyakat visszavezette az adós könyveibe, majd azokat harmadik személy részére értékesítette.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes vitatta, hogy az árverésen kívüli vétel megsemmisítésével jogsértést követett el, ezért álláspontja szerint nem állnak fenn a kártérítésnek a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésében írt fel tételei. Az árverésen kívüli értékesítés megsemmisítésére az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Árt.) 85. §-ában írt felügyeleti intézkedés keretében került sor. A malmi technológia részét képező vagyontárgyak az ingatlan alkotórészei voltak, ezért csak az ingatlan árverés szabályai szerint kerülhetett volna sor azok értékesítésére. Az értékesítés jogszerűtlenül történt és a vételár kifizetésének módja is jogellenes volt, az adóhatóság sem adhatott felmentést a felperes részére a Vht. azon kógens rendelkezése alól, hogy a vételárat azonnal és egy összegben kell kifizetni. Vitatta a kár bekövetkezését és annak összegszerűségét is.
A II. r. alperes maga is a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a határozatok folytán vissza kellett vezetnie az eladott vagyontárgyakat a kft. könyveiben és mint felszámolónak törvény adta kötelezettsége azok értékesítése. Tekintve, hogy jogellenes magatartást nem tanúsított, kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a Vht. 125.§-ának (1) bekezdése szerint kötelező a vételár egy összegben és azonnali kifizetése. Mivel a felperes nem egy összegben és nem azonnal fizette ki az eladott dolgok vételárát, ez már önmagában okot adott az árverésen kívüli értékesítés megsemmisítésére. Nem volt jogsértő az I. r. alperes elnökének határozata, amelyben érdemi vizsgálat nélkül elutasította a felperes végrehajtási kifogását; és az sem, hogy a vételárnak a felperes részére történő visszafizetéséről rendelkezett. A felperes jogsértéssel szerezte meg a perbeli vagyontárgyak tulajdonjogát, így ezt a jogszabálysértést szüntette meg az I. r. alperes a felügyeleti intézkedéssel. Tekintve, hogy az I. r. alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, kártérítés fizetésére nem kötelezhető. Teljes mértékben elfogadta a II. r. alperes védekezését és jogellenes magatartás hiányában a keresetet vele szemben is elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte. Megismételte az elsőfokú eljárásban előadottakat, miszerint a vételár két részletben történő megfizetésére az alperes ez irányú rendelkezése folytán került sor, így a maga részéről nem sértette meg a Vht. 125. §-ának (1) bekezdését. A Vht. 127. §-ának (3) bekezdése szerint, ha az árverést megsemmisítették, az egyébként sem sérthette a felperes mint jóhiszemű árverési vevő jogait, ezért a tulajdonjogát nem veszíthette el az árverési vétel megsemmisítése esetében sem. Az I. r. alperes ezért nem rendelkezhetett a tulajdonjog tekintetében az eredeti állapot helyreállításáról. Előadta, hogy a vételár is megfelelő volt, az adott állapotukban a gépek tényleges működtetése nem volt biztosítva. Azért ért el utóbb a felszámoló magasabb vételárat, mert az ingóságokat a malomingatlannal együtt értékesítette. Sérelmezte, hogy az értékesítésre nem nyilvános árverésen került sor. Nem vitatta, hogy 2000. február 23-án bejelentéssel élt az I. r. alperesnél, amely szerint a határozatok ellen semmiféle jogorvoslattal nem kíván élni. Előadta, hogy ezt a nyilatkozatot azért tette, mert úgy volt tájékozódva, hogy a P. Rt.-nek valóban zálogjoga volt a kft. ingatlanvagyonán. A P. Rt.-nek azonban a kft. vagyonán, mint utóbb megállapítható volt, semmiféle zálogjoga nem volt.
A II. r. alperessel szemben a keresetet azért tartotta fenn, mert a II. r. alperes nem könyvelhette vissza a vagyontárgyakat a kft. vagyonába és azok árverésen kívüli értékesítése is jogszerűtlen volt.
A másodfokú tárgyaláson a fellebbezését kiegészítette azzal, hogy a másodfokú közigazgatási határozat érdemi határozatnak minősült, ezért az ellen bírósági felülvizsgálatnak lett volna helye, az alperes megalapozatlanul zárta ki a határozatnak bíróság előtt történő megtámadhatóságát.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes az I. r. alperes jogsértő, az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítését megalapozó magatartását abban jelölte meg, hogy jogellenesen semmisítette meg az árverésen kívüli értékesítést és állította vissza az eredeti tulajdoni állapotokat. A Vht. 127. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis ő, mint jóhiszemű vevő a már megszerzett tulajdonjogot akkor sem veszítheti el, ha az árverési értékesítést utóbb megsemmisítik.
Az iratokból megállapítható, hogy a perbeli malomipari technológia értékesítése az 1990. évi XCI. törvény (Árt.), valamint az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályai szerint történt. Az értékesítést követően többen, - így a jelzálogjogosultak - a felperes és az adós felszámolója is végrehajtási kifogással éltek. A kifogásokat az I. r. alperesnek határozattal kellett volna elbírálnia, amely határozat ellen az érdekeltek fellebbezést nyújthatnak be. Az elsőfokú adóhatóság a végrehajtási kifogások tárgyában döntést nem hozott, ehelyett az Árt. 85. §-ában írt felügyeleti intézkedés keretében megsemmisítette az árverésen kívüli értékesítést. A felügyeleti intézkedés ellen a felperes fellebbezett, az I. r. alperes elnöke ugyancsak felügyeleti intézkedés keretében a végrehajtási kifogásokat elkésettség okából érdemi vizsgálat nélkül elutasította, ugyanakkor megállapította, hogy az érdemi intézkedés, az értékesítés megsemmisítése törvényes volt. Azt helytállóan rögzítették, hogy a felügyeleti intézkedés ellen nincs helye bírósági felülvizsgálatnak, mert a végrehajtás során hozott határozatok - figyelemmel az Árt. 85. § (1), 86. § (1) bekezdésére - nem tekinthetők az adóügy érdemében hozott határozatoknak (Döntvénytár AEÉ 1995/4.). A felperes magának a közigazgatási határozatnak a jogszerűségét vitatja. Ennek a vizsgálata viszont a közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadása iránti per tárgya lehet. Ennek során kerülhet sor annak megállapítására, hogy a megsemmisítés jogszerűen történt-e.
A jelen per az I. r. alperes által államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt van folyamatban. Ebben a perben a bíróság nem a meghozott határozatot vizsgálja felül, hanem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 349. §-ának (1) bekezdése értelmében azt vizsgálja, hogy az adóhatóság tanúsított-e olyan jogellenes magatartást, amely a kárfelelősségét megalapozza. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint csak a vétkesen okozott kárt kell megtéríteni. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szempontjából vétkes magatartásként csak az értékelhető, ha az adóhatóság a határozat meghozatala során nyilvánvaló és kirívó jogsértést követett el. A jogértelmezés kérdése azonban a felróhatóság körén kívül esik.
Az elsőfokú államigazgatási hatóság azt állapította meg, hogy a lefoglalt vagyontárgyak az ingatlan alkotórészét képezik, azzal alkotórészi kapcsolatban állnak, ezért ingóságként való lefoglalásukra és ingóként történő értékesítésükre az adóhatóságnak törvényes lehetősége nem volt. Ez a megállapítás az alperes részéről a Ptk. 95. §-ában foglaltak értelmezését tette szükségessé. A Ptk. 95. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog, vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész).
A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához szükséges, vagy azt elősegíti (tartozék). A Ptk. az ingatlan fogalmát nem, - csak a föld, illetőleg a földrészlet fogalmát használja. A földrészlet legfontosabb alkotórésze a Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése szerint az épület. Az elsőfokú adóhatóság a malomépületbe épített berendezéseket a fődolog alkotórészeinek tekintette. A malomépület, mint fődolog tehát az ingatlan, az abba beépített, a technológiai folyamat részét képező berendezések alkotórészek, ezért jogilag ugyancsak ingatlannak minősülnek, illetve mint alkotórészek a Ptk. 95. §-ának (1) bekezdése szerint osztják a fődolog sorsát. A tartozékok maguk is a malom üzemi részének tekintendők, nélkülük a malmot rendeltetésszerűen működtetni nem lehet. Helytállóan foglalt állást ezért az I. r. alperes - figyelemmel a beszerzett műszaki szakértői véleményre - abban a kérdésben, hogy a lefoglalt ingóságok a malomingatlan alkatrészei és tartozékai voltak, mint ilyenek osztották a fődolog sorsát és azokat önállóan ingóságként sem lefoglalni sem pedig értékesíteni nem lehetett. Minthogy a vitatott "ingóságokon" a Vht. 127. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes tulajdonjogot nem szerzett, az árverésen kívüli vétel megsemmisítése a felperesnek a jóhiszeműen megszerzett tulajdonjogát sem érintette.
Tekintve, hogy az I. r. alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, így hiányoztak a kártérítésnek a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésében írt feltételei, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
Alaptalan volt a felperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresete is. A II. r. alperes mint az adós felszámolója jogellenes magatartást nem tanúsított azzal, hogy a fentebb ismertetett határozatokat követően a perbeli vagyontárgyakat az adós könyveibe visszavezette és a Cstv. rendelkezéseinek szem előtt tartásával azokat értékesítette. Jogellenes magatartás hiányában kártérítésben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint a II. r. alperes sem volt marasztalható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a szükséges indokolásbeli változtatással és kiegészítéssel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 30.605/2002. sz.)
* A 2003. évi XCII. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadó.
Lábjegyzet
A 2003. évi XCII. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadó.
Bírósági jogesetek
ÍH 2012.94 FELSZÁMOLÁS - VAGYONTÁRGYAK ÉRTÉKESÍTÉSE - AZ ALKOTÓRÉSZ ÉS TARTOZÉK ÉRTELMEZÉSE