adozona.hu
ÍH 2012.94
ÍH 2012.94
FELSZÁMOLÁS - VAGYONTÁRGYAK ÉRTÉKESÍTÉSE - AZ ALKOTÓRÉSZ ÉS TARTOZÉK ÉRTELMEZÉSE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Végzése indokolásában megállapította:
A felszámoló a Cégközlöny 2008. július 31. napi számában nyilvános pályázati felhívást tett közzé az adós vagyonának értékesítésére.
A felhívás tartalmazta az értékesítendő vagyontömeg (b.-i üzemanyagtároló telep) megjelölését: az ingatlanokat, amelyek egy egységet alkotnak, helyrajzi szám szerinti bontásban, továbbá ingóságokat (műszaki berendezések, gépek áramfejlesztő, technológiai csővezeték, vi...
ÍH 2012.94 FELSZÁMOLÁS - VAGYONTÁRGYAK ÉRTÉKESÍTÉSE - AZ ALKOTÓRÉSZ ÉS TARTOZÉK ÉRTELMEZÉSE
Az ingatlanon (vagy ingatlanban) elhelyezett gépek, berendezések nem válnak az ingatlan alkotórészeivé pusztán az által, hogy egy meghatározott funkcióra létesült ingatlanon (felépítményben) találhatók.
A pályázati kiírásban elkülönítve megjelölt és önállóan is megvásárolható vagyoncsoportba tartozó ingóságokra az ingatlan tulajdonjoga (és azon alapított zálogjog) nem terjed ki [Ptk. 95. §, Cstv. 49/D. §].
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Végzése indokolásában megállapította:
A felszámoló a Cégközlöny 2008. július 31. napi számában nyilvános pályázati felhívást tett közzé az adós vagyonának értékesítésére.
A felhívás tartalmazta az értékesítendő vagyontömeg (b.-i üzemanyagtároló telep) megjelölését: az ingatlanokat, amelyek egy egységet alkotnak, helyrajzi szám szerinti bontásban, továbbá ingóságokat (műszaki berendezések, gépek áramfejlesztő, technológiai csővezeték, vizsgáló labor, szivattyúk, irodai berendezések stb.)
A felhívás szerint pályázni lehetett vagyoncsoportonként, vagy egyes eszközökre külön-külön is. A felszámoló tájékoztatta a pályázókat, hogy a telep a működéshez szükséges szakhatósági és jövedéki engedéllyel nem rendelkezik. Ezt követően a felszámoló 2008. augusztus 27. napján a pályázati felhívásban szereplő ingatlanokat ingatlan adásvételi szerződéssel 160 000 000 forint, az ingóságokat pedig külön okiratba foglalt ingó adásvételi szerződéssel 50 000 000 forint vételár ellenében értékesítette.
Az adós ingatlanait a kifogásoló hitelező jelzálogjoga, egyéb vagyonát pedig vagyont terhelő zálogjog (Ptk. 266. §) terhelte.
Az értékesítést követően a felszámoló 170 487 101 forintot utalt át a hitelező részére a Cstv. 49/D. §-a alapján. A hitelező kifogásával azt sérelmezte, hogy a felszámoló jogellenesen járt el, amikor az ingóságokra külön adásvételi szerződést kötött.
Álláspontja szerint az értékesített ingatlanhoz (telephelyhez) az ingó adásvételi szerződésbe foglalt műszaki berendezések, gépek, műtárgyak, tároló tartályok az ingatlannak alkotórészei és tartozékai, ezért azokat külön értékesíteni nem lehetett volna. Erre figyelemmel - jelzálogjoga alapján - a felszámolót további 25 000 301 forint átutalására kérte kötelezni.
A felszámoló ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a kifogást nem találta alaposnak, jogi álláspontja szerint a felszámoló azon intézkedése, hogy a nyertes pályázóval külön-külön kötött adásvételi szerződést az ingatlanokra, illetőleg az ingóságokra tételes jogszabályt nem sértett, ezért a kifogást elutasította.
Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az adós vagyonát hogyan értékesíti. Dönthet úgy, hogy külön-külön értékesít minden vagyontárgyat, vagy pedig a teljes vagyontömeget egységesen értékesíti. Dönthet úgy is, hogy a kedvezőbb árbevétel és foglalkoztatási szempontok érdekében a telephelyet és annak berendezéseit együtt önálló termelőegységhez kapcsolódó eszközként értékesíti. A pályázati felhívás szerint nem csak az adott vagyontömeg egészére lehetett pályázni, hanem az egyes eszközökre külön-külön is.
Hangsúlyozta, hogy a felszámoló széles mérlegelési jogosultságának a korlátja a Cstv. 54. §-a, mely szerint a felszámolás során a felszámoló az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. Ennek a vizsgálata azonban meghaladja a felszámolási eljárás kereteit. Ilyen igény kizárólag polgári peres eljárásban érvényesíthető.
A végzést a hitelező támadta fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatásával a kifogásának helyt adó döntés meghozatalát kérte: kötelezze a bíróság a felszámolót, hogy az eddig átutalt 170 487 101 forinton felül soron kívül utaljon át további 25 000 301 forintot. Kifejtett álláspontja szerint az üzemanyag-tároló telephez tartozó műszaki berendezések, gépek, műtárgyak, tároló tartályok, technológiai csővezeték, vizsgálati laboratórium, szivattyúk stb. az ingatlanokkal alkotórészi kapcsolatban állnak, ezért azokat külön értékesíteni nem lehetett volna. Így számítása szerint a hitelezőt az eladott ingatlanok teljes 210 000 000 forintos vételárának a 100%-a, valamint az értékesített személygépkocsi vételárának 50%-a illeti meg. Ebből levonva az értékesítés 15 658 432 forintos költségét, összes járandósága 195 487 402 forint, a felszámoló ebből 170 487 101 forintot részére átutalt. A két összeg különbözete 25 000 301 forint.
Álláspontja alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 2008. évi 23. számú és a BH 2004/509. számú eseti döntésében foglaltakra.
Arra is hivatkozott, hogy az adásvételi szerződést kötő felek "megkerülték" a jogszabályt, amikor indokolatlanul külön szerződés kötöttek, magatartásuk a jóerkölcsbe is ütközik.
Az eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki:
A felszámoló a 2008. augusztus 27. napján kelt ingatlan adásvételi szerződéssel 160 000 000 forint vételár ellenében a h.-i 0132/3., a 0132/4., a 0134/44. hrsz. alatt felvett, a művelési ágból kivett üzemanyag-tároló és iparvasút megjelölésű ingatlanokat, az ugyanezen a napon kelt "ingóság adásvételi szerződéssel" a fenti ingatlanokon található - a pályázati kiírás 2-10. pontjában található ingóságok kivételével - a telephelyhez tartozó további ingóságokat - azaz: műszaki berendezéseket, gépeket, műtárgyakat, tároló tartályokat, technológiai csővezetéket, vizsgálati laboratóriumot, szivattyúkat, irodakonténert, beléptető rendszert, irodai eszközöket és bútorokat, valamint 1600 liter tűzoltó habképző koncentrátumot - értékesített 50 000 000 forint vételár ellenében.
Az így kiegészített tényállás alapján megállapítható, hogy a fellebbezés nem alapos, az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett a kifogás elutasításáról.
A fellebbezés kapcsán az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a 2008. augusztus 27. napján kelt ingó adásvételi szerződésben szereplő műszaki berendezések, gépek stb. alkotórésznek vagy tartozéknak tekinthetők-e, s így osztották-e a fődolog (ingatlanok) sorsát, lehetett-e azokat önálló ingóságként értékesíteni vagy sem. Mindezek alapján a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogjogosult hitelező az értékesítésből származó teljes (100%) vételárra - az értékesítés költségének levonása után - igényt tarthat-e, vagy sem.
A Ptk. 95. §-ában a tulajdonjog tárgyai között rendelkezik a dolog kapcsolatokról, (1) bekezdésében az alkotórész, (2) bekezdésében a tartozék fogalmát definiálva. A törvény szerint alkotórész - amely osztja a fődolog jogi sorsát - mindaz, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog, vagy az elválasztott rész elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Így pl. alkotórész az ingatlanon lévő felépítmény, az épületbe beépített nyílászárók, fűtési rendszer, radiátorok stb. A tartozék és a fődolog közötti kapcsolat ennél lazább. A Ptk. 95. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog csak kétség esetén terjed ki arra, ami nem alkotórész, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti. E tulajdonjogi szabály célja annak eldöntése, hogy a fődologra vonatkozó tulajdonjog kiterjedt-e a mellékdologra is vagy nem. A tulajdonjog a tartozékra csak kétség esetén terjed ki. A dolog műszaki (fizikai) kapcsolata általában szakkérdés, míg a megállapított műszaki (fizikai) kapcsolat alapján annak eldöntése, hogy egy dolog egy másik dolog alkotórészének vagy tartozéknak tekinthető-e, jogkérdésnek minősül.
Tévesen hivatkozott a fellebbező hitelező arra, hogy az ingó adásvételi szerződésben szereplő, ingóságok a fődologgal (ingatlanok) alkotórészi kapcsolatban állnak. A rendelkezésre álló szakvéleményből kitűnően az ingó adásvételi szerződésben felsorolt ingóságok egyikénél sem lehet megállapítani, hogy "tartósan egyesítve" lenne a fődologgal. A megvásárolt ingatlanon (vagy ingatlanban) elhelyezett gépek, berendezések nem vállnak az ingatlan alkotórészeivé pusztán az által, hogy egy meghatározott funkcióra létesült ingatlanon (felépítményben) találhatók, de nem volt megállapítható az ingóságok tartozéki jellege sem. Azok egy része (tűzoltó habképző koncentrátum, irodaeszközök és bútorok) nyilvánvalóan nem tartozik a Ptk. 95. § (2) bekezdésének fogalmi körébe. Másik része is bármikor - állagsérelem nélkül - leszerelhető, és elszállítható, így az ingatlanokon való elhelyezésük ideiglenes jellegű. A felszámoló felkérésére készített igazságügyi építész szakértői vélemény szerint a várható funkcióváltásra is tekintettel az adásvételi szerződésben értékesített vitatott vagyontárgyak mobil, vagy mobilizálható ingóságok.
Rámutat az ítélőtábla arra, hogy a telepet a felszámoló gazdasági egységként jelölte meg a pályázati hirdetésben, külön elkülönítve a pályázati kiírás 2-10. pontjában található ingóságokat, és önállóan a "további" ingóságokat, ezt a pályázó elfogadta. Ez utóbbi "elkülönült" ingóságokat a szerződő felek maguk sem tekintették olyan dolgoknak, melyek a fődolog (ingatlan) tartozékának minősíthetők. Sem a pályázat, sem a szerződéskötés során nem merült fel olyan körülmény, amely szerint az érdekeltek között "kétség" lett volna a tulajdonjog kérdésében. Ezért az ingó adásvételi szerződésben szereplő ingóságok a Ptk. 95. § (2) bekezdése alapján nem tekinthetők olyan tartozékoknak, melyek osztják a fődolog tulajdonjogi sorsát.
Az eljárás adatai alapján nem volt megállapítható olyan visszaélésszerű joggyakorlás a felszámoló részéről, amely a jelzálogos hitelező 100%-os megtérülési igénye meghiúsítását célozta volna. Így a felszámoló a vagyonértékesítés kapcsán jogszabálysértés nem követett el azzal, hogy az ingóságokat külön adásvételi szerződéssel értékesítette, s a zálogjogos hitelező követelését a módosított Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján állapította meg. Ezért helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a kifogás elutasításáról.
A Ptk. 200. § (2) bekezdése kapcsán pedig az ítélőtábla utal arra is, hogy a kifogásolási eljárás tárgya a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása lehet, az intézkedés eredményeként megkötött adásvételi szerződés érvénytelensége nem vizsgálható.
A fentiek alapján a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított 1991.évi XLIX. tv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
(A Győri Ítélőtábla Fpkhf. II. 25.173/2011/3.)