adozona.hu
BH 2003.5.208
BH 2003.5.208
Nem utasítható el jogszerűen érdemi vizsgálat nélkül a hitelező olyan kérelme, amelyben - olyan hiányt nem pótolt, amelyre nem képes, - a kérelem tartalmából megállapítható, hogy a részben a felszámoló által vitatott és a bírósághoz be nem terjesztett hitelezői igényre vonatkozik, továbbá - olyan bizonyítékot nem nyújt be, amely a kérelem érdemi elbírálásához szükséges [Pp. 3. § (3) bek., 163. § (1) bek., 164. § (1) bek., 190. §, 192. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 199
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolása iránti eljárás 1999. szeptember 20. kezdőnappal indult meg. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Dr. P. P. ügyvéd 2000. április 12-én az elsőfokú bírósághoz kérelemnek nevezett beadványt nyújtott be, amelyben sérelmezte a felszámoló 2000. má...
BH 2003.5.208 Nem utasítható el jogszerűen érdemi vizsgálat nélkül a hitelező olyan kérelme, amelyben
- olyan hiányt nem pótolt, amelyre nem képes,
- a kérelem tartalmából megállapítható, hogy a részben a felszámoló által vitatott és a bírósághoz be nem terjesztett hitelezői igényre vonatkozik, továbbá
- olyan bizonyítékot nem nyújt be, amely a kérelem érdemi elbírálásához szükséges [Pp. 3. § (3) bek., 163. § (1) bek., 164. § (1) bek., 190. §, 192. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 3. § (1) bek. c) pont, 6. § (2) bek., 51. § (1) bek., 57. § (1) bek. a), f) pont és (2) bek. a) pont].
Az adós felszámolása iránti eljárás 1999. szeptember 20. kezdőnappal indult meg. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvény és 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.Dr. P. P. ügyvéd 2000. április 12-én az elsőfokú bírósághoz kérelemnek nevezett beadványt nyújtott be, amelyben sérelmezte a felszámoló 2000. március 30-án hozott intézkedésének az igazgatósági tagsággal kapcsolatos tiszteletdíj jogcímű követelése besorolására vonatkozó intézkedését, valamint a végelszámolói díj iránti követelésének a felszámoló részéről történt elutasítását. Kérte, hogy az elsőfokú bíróság a felszámoló kifogásolt intézkedését változtassa meg.
Az elsőfokú bíróság a kifogás előterjesztőjét a 76-I. sorszámú végzésével 8 napon belül teljesítendő hiánypótlásra hívta fel, elutasítás terhe mellett. A felhívásban foglaltak szerint a kérelmezőnek csatolnia kellett a hitelezői igénybejelentését, a felszámoló intézkedését, a felszámolói intézkedésről való tudomásszerzésére vonatkozó igazolását, annak igazolását, hogy a kérelmében megjelölt részvénytársaságot a cégnyilvántartásba bejegyezték, a követelése alapjául szolgáló szerződést, illetve az "annak jogalapját igazoló okiratot", továbbá a kérelmezőnek határozottan kellett nyilatkoznia arról, hogy "a mód. 1991. évi IL. tv 57. §-ának (1) bekezdése mely pontjába történő besorolásra kéri kötelezni a felszámolót".
Dr. P. P. az elsőfokú bíróság felhívását tértivevénye szerint 2000. május 26-án vette át, amelynek teljesítése céljából az újabb 76-II. sorszámú beadványát - okirati bizonyítékaival - a bíróság által engedélyezett határidőn belül, 2000. június 2-án nyújtotta be. E beadványában a hitelező közölte, hogy a felszámoló 2000. március 30-án meghozott - mellékelten csatolt - intézkedését 2000. április 5-én vette át, amely ellen a "fellebbezést" április 11-én adta postára. Benyújtotta a hitelezői igénybejelentésének másolatát. Közölte, hogy az eljárást megindító beadványában jelzett részvénytársaságot a cégnyilvántartásba még nem jegyezték be, mert az átalakulással összefüggésben a Legfelsőbb Bíróságon még eljárás van folyamatban. Megjelölte, hogy valamennyi követelését munkabérként kéri besorolni a hitelezői követelések között. Csatolta az 1999. június 2-án kelt megbízási szerződését, és egy a felszámoló által feladott postai küldemény borítékának másolatát.
Az elsőfokú bíróság a hiánypótlást követően meghozott 76-III. sorszámú végzésével dr. P. P. "kifogását" érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Megállapította, hogy "a kérelmező a 2000. június 2-án benyújtott beadványával csak részben tett eleget a hiánypótlási kötelezettségének, így többek között nem csatolt bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kifogását a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül terjesztette elő. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a kérelmező által becsatolt boríték fénymásolata nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy a kijelölt felszámoló 2000. március 30-án kelt levelét csak 2000. április 5-én vette kézhez". A kifogás elutasításának jogi indokaként az elsőfokú bíróság a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontját jelölte meg.
E végzés ellen benyújtott fellebbezésében a kérelmező állította, hogy kifogását a felszámoló sérelmezett intézkedéséről való tudomásszerzését követő 8 napon belül postára adta. Arra is hivatkozott, hogy "a feladás tényét és időpontját a felszámoló köteles igazolni".
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alapos.
A kérelmező a felszámolóhoz intézett 1999. november 18-án keltezett igénybejelentésével igazolta, hogy az adóssal szemben pénzben kifejezett olyan vagyoni követelése van, amelynek egy részét a felszámoló a 2000. március 30-án keltezett intézkedésével 600 000 Ft ügyvédi munkadíj és 26 400 Ft nyilvántartásbavételi díj tekintetében nyilvántartásba vette. Ennek alapján megállapítható, hogy a kérelmező a többször mód. Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az adós hitelezője. A hitelezőnek pedig a többször mód. Cstv. 51. §-a (1) bekezdésében meghatározott alanyi joga, hogy a felszámoló sérelmezett intézkedése vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül, a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 3. §-a (3) bekezdésében foglaltak szerint a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A Pp. 163. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a per - nem peres eljárásbeli vita - eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendelhet el, ha valamely tény tekintetében kétsége merül fel. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a per - nem peres eljárásbeli vita - eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell ugyan bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el, erre azonban nem minden esetben van lehetőség. (Erre utal az idézett jogszabályban használt "általában" kifejezés.) Ebből következően olyan tények vonatkozásában, amelyekre vonatkozó bizonyítékkal nem az eljárás kezdeményezője rendelkezik, a bíróság a bizonyítékot az ellenérdekű féltől, vagy kivételesen más forrásból is beszerezheti (Pp. 190., 192. §).
Mindezekre figyelemmel alappal hivatkozott a kérelmező a fellebbezésében arra, hogy a kifogása határidőben történt benyújtását az elsőfokú eljárás során a lehetőségéhez képest igazolta. Ennek ellenkezőjét, illetőleg a kifogásolt felszámolói intézkedésről való tudomásszerzésének idejét pontosabban csak az ellenérdekű fél, a felszámoló tudta volna bizonyítani. Ezért kétség esetén az elsőfokú bíróságnak a határidő megállapításához szükséges további bizonyítékokat a felszámolótól kellett volna beszereznie, a kifogás elkésettségére is utaló elutasítás helyett.
A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 3. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
Az elsőfokú bíróság a hitelező beadványának elbírálásakor ezt az eljárási szabályt figyelmen kívül hagyta, amikor a teljes hitelezői kérelmet a többször mód. Cstv. 51. §-a (1) bekezdésén alapuló kifogásnak tekintette. A kérelem tartalmából ugyanis az állapítható meg, hogy abban a hitelező a felszámolóhoz bejelentett követelése egy részének, az igazgatósági tagi tiszteletdíj igényének és a végelszámolói díjigényének elutasítását, illetőleg függőben tartását sérelmezte.
A többször módosított Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a felszámoló a hozzá határidőn belül, valamint határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni, és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni. Ebből a rendelkezésből következően a felszámoló az általa vitatott követelést vagy követelésrészt nem utasíthatta volna el, illetve nem tarthatta volna függőben, hanem azt a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz lett volna köteles beterjeszteni. Ennek a felszámolói intézkedésnek az elmulasztását pedig a hitelező jogszerűen kifogásolhatta, a felszámoló folyamatos mulasztására tekintettel a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidő nélkül.
A hitelező a vitatott hitelezői igényével összefüggésben a hiánypótlási kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. A kifejtettek szerint határidőt nem mulasztott. Ezért a vitatott igényeivel összefüggésben a kérelme érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítására jogszerűen nem kerülhetett volna sor.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság a hitelezőt olyan okirati bizonyíték - a kérelemben megjelölt részvénytársaságra vonatkozó igazolás - benyújtására is jogszabálysértően kötelezte, amely bizonyítékra csak a vitatott hitelezői igény érdemi elbírálásához lesz szükség. A következetes bírósági gyakorlat szerint viszont olyan hiány pótlásának elmulasztása, amely az eljárásban hozandó érdemi döntésre lehet kihatással, a keresetlevél - nem peres eljárásban a kérelem - érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítását nem alapozhatja meg. (Lásd: a Bírósági Határozatokban 1982. évben 532. sorszámon közzétett jogeset, a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2001/2. számában 545. sorszámon közzétett jogeset). Ebből következően a részvénytársaság bejegyzésére vonatkozó bizonyítékok hiánya sem eredményezhette volna érdemi vizsgálat nélkül a kérelem jogszerű elutasítását.
A hitelező a hiányok pótlására vonatkozó 76-II. sorszámú beadványában a pontos kérelmét is megjelölte, amennyiben a vitatott igazgatósági tiszteletdíjból és a vitatott végelszámolói díjból eredő igényeit is, valamint - új követelésként - a felszámoló által az "f" kielégítési kategóriába sorolt ügyvédi munkadíját és nyilvántartásbavételi díját is munkabérként kérte besorolni. Ez a kérelem pedig - pontosabb megjelölése nélkül is - félreérthetetlenül úgy értelmezhető, hogy a hitelező a teljes követelését a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába tartozó követelések körébe kérte besorolni, a (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel. Ezért a hitelező kifogását, illetőleg vitatott hitelezői igényét a kérelem pontos megjelölésének hiánya miatt sem lehetett volna jogszerűen elutasítani.
A kifejtett indokok alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét jogszabálysértően utasította el érdemi vizsgálat nélkül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a kifogás tárgyában vizsgálnia kell, hogy a hitelező az ügyvédi munkadíj és a nyilvántartásbavételi díj besorolására vonatkozó kifogását határidőben nyújtotta-e be, és az új határozatát e ténymegállapításának eredményétől függően kell meghoznia.
A vitatott hitelezői igénynek minősülő követeléseket pedig az elsőfokú bíróságnak érdemben kell vizsgálnia és elbírálnia, a szükségesnek tartott nyilatkozatok beszerzése és bizonyítási eljárás lefolytatása után. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.380/2000. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2011.8.235 A követelés összegének bizonyítása a fizetési meghagyást kibocsátó egészségbiztosítási szervet terheli [Pp. 336/A. §, Ebtv. 68. § (1) bekezdés].
