adozona.hu
BH 2011.8.235
BH 2011.8.235
A követelés összegének bizonyítása a fizetési meghagyást kibocsátó egészségbiztosítási szervet terheli [Pp. 336/A. §, Ebtv. 68. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
P. G. 2008. április 27-én a Budapest, K. téren kialakított 6-os autóbusz megállójában az intézkedő R. B. jegyellenőrrel vitába keveredett, dulakodott és a jegyellenőrt bántalmazta. Ennek következtében R. B. - a büntetőeljárás adatai szerint - nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. P. G. bűnösségét jogerősen a Btk. 230. § (1) bekezdésébe ütköző és a Btk. 229. § (1) bekezdése szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak büntettében állapították meg.
A Regionális Egés...
BH 2011.8.235 A követelés összegének bizonyítása a fizetési meghagyást kibocsátó egészségbiztosítási szervet terheli [Pp. 336/A. §, Ebtv. 68. § (1) bekezdés].
P. G. 2008. április 27-én a Budapest, K. téren kialakított 6-os autóbusz megállójában az intézkedő R. B. jegyellenőrrel vitába keveredett, dulakodott és a jegyellenőrt bántalmazta. Ennek következtében R. B. - a büntetőeljárás adatai szerint - nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. P. G. bűnösségét jogerősen a Btk. 230. § (1) bekezdésébe ütköző és a Btk. 229. § (1) bekezdése szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak büntettében állapították meg.A Regionális Egészségbiztosítási Pénztár fizetési meghagyásával az egészségbiztosítási ellátások címén 167 323 forint, kamat címén 14 721 forint, összesen 182 044 forint megtérítésére kötelezte P. G.-t, mert ezen kiadása merült fel R. B. biztosított egészségügyi szolgáltatásai finanszírozására. A fizetési meghagyás járóbeteg ellátással és 2008. április 28-tól május 31-ig kifizetett táppénzzel felmerült összeg megtérítésére kötelezte a sérülést okozó P. G.-t, jogalapként a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 68. §-át és a Ptk. 339. § (1) bekezdését jelölve meg.
A fizetési meghagyást a kötelezett keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt, nem vitatta megtérítési kötelezettségét, azonban - figyelemmel a büntető peres iratokban lévő orvosszakértői véleményben írtakra is - a sérüléssel kapcsolatban felmerült táppénzes időtartamot, és így az összegszerűséget vitatta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy a társadalombiztosítási kifizetőhely által megadott adatok alapján állapította meg a követelt összeget, így a táppénzre való jogosultság elbírálása a megtérítési eljárásban nem tartozik a feladatai közé. Hivatkozott a Pp. 164. § (1) bekezdésében írtakra azzal, hogy a felperest terheli a bizonyítás a gyógytartamot illetően, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2009. június 3-án kelt fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a Pp. 339/A-339/B. §-aiban írt rendelkezést, továbbá a Legfelsőbb Bíróság KK 31. számú állásfoglalásában foglaltakat. A munkaügyi bíróság az iratokban rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a sérült a felperes bántalmazása következtében nyolc napon belüli sérüléseket szenvedett, de megállapítható volt az iratokból az is, hogy az alperes a fizetési meghagyás indokolásában nyolc napon túl gyógyuló sérülésekre hivatkozik, és követelése is nyolc napot meghaladó időtartamú táppénz megtérítését tartalmazza. Az alperes a tényállásnak azon részét nem tárta fel, amely a gyógytartam és az ezzel összefüggésben fennálló táppénzes állomány között jelentkezett, vagyis a tényeket nem tisztázta és nem oldotta fel az ellentmondást. Az új eljárás során tanúmeghallgatással, a társadalombiztosítási kifizetőhely és a sérültet kezelő háziorvos megkeresésével egyértelműen tisztázni lehet azt a tényt, hogy a sérült személy táppénzes ellátása során hány napot töltött otthon a felperes által okozott sérülésekkel összefüggésben.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Pp. 270. § (2) bekezdésére hivatkozással. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megsértette az Ebtv. 68. §-ában, a Pp. 164. § (1) bekezdésében, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, illetve a Pp. 339. §-ában foglalt rendelkezéseket. A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a büntetőjogi gyógytartam nem azonos a tényleges gyógytartammal. Így a büntetőjogi szempontból releváns sérülés gyógytartama rövidebb idejű lehet, mint a sérülés kapcsán fellépő egyéb következmények "pl. idegi eredetű problémák, traumák, melyeket a sérült a bántalmazás során elszenvedett". Ezen tényezők megalapozhatják a tényleges sérülés gyógyulásánál hosszabb idejű gyógytartamot. A fizetési meghagyásban szereplő tényállást a felperes nem vitatta a büntetőeljárásban és az eljáró bíróság előtt is elismerte tettét. Tekintettel arra, hogy a tényállás minden mozzanata tisztázott, ezért téves a bíróság döntése. Az összegszerűség tisztázatlansága nem alapozhatja meg a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését, hiszen a Pp. 339. § (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot helyezheti hatályon kívül. Az összegszerűség nem tisztázott volta nem minősül jogszabálysértésnek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Ebtv. 68. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképtelenségéért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a felelősség megállapítására - ha jogszabály kivételt nem tesz - a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A jelen jogvita elbírálása során tehát a munkaügyi bíróságnak a tényállás pontos felderítését követően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy milyen mértékű volt a felperes felelőssége.
A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Vagyis a bizonyítási kötelezettség a felek közül általában azt a felet terheli, akinek érdekében áll az, hogy az állított tényeket a bíróság valósnak fogadja el. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében, így a BH 2003/208. számú eseti döntésében is kimondta, hogy ennek a rendelkezésnek az alkalmazására nem minden esetben van lehetőség. Álláspontja szerint erre utal a törvény szövegében használt általában kifejezés. Ebből következően olyan tényekre vonatkozóan, amelyekre bizonyítékkal nem az eljárás kezdeményezője rendelkezik, a bíróság a bizonyítékot az ellenérdekű féltől, vagy kivételesen más forrásból is beszerezheti. Azt, hogy egy adott ügyben melyik félnek áll érdekében az, hogy a bíróság az általa felhozott releváns tényeket valónak fogadja el, az eset körülményeiből, de különösen az alkalmazandó anyagi jog szabályaiból lehet megállapítani.
A Pp. 336/A. § (2) bekezdése szerint ugyan, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, a közigazgatási szerv volt köteles a határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt egyébként a felperes vitatta. Ez a rendelkezés a hivatalból indult eljárás esetén irányadó, ha a hatóság a tényállást nem kellően derítette fel. Ezekben az esetekben nincs jelentősége annak az általános szabálynak, hogy a tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében állt.
Ebben a körben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes a közigazgatási eljárásba a felperest nem vonta be, az eljárásról csak a fizetési meghagyás kézhezvételéből szerzett tudomást és azonnal a gyógytartamot vitatta. Az alperesi követelés alapvető lényeges eleme, így a tényállás része az is, hogy milyen időtartamot vett igénybe a gyógyulás, hiszen ezen tényállási elem alapvetően kihat a követelés összegszerűségére. Nem vitás az, hogy a büntetőjogi gyógytartam általában nem azonos a tényleges gyógytartammal, azonban a jelen adatok szerint a tényleges gyógytartam nem állapítható meg ítéleti bizonyossággal, hiszen ellentétes adatok állnak rendelkezésre.
Az alperes - akit a Pp. 336/A. §-a szerint terhelt a bizonyítási kötelezettség, nem tett bizonyítási indítványt a tényállás tisztázása érdekében, mert beterjesztő irata szerinti jogi álláspontjánál fogva nem őt terhelte a bizonyítás, erre nem ő volt köteles.
Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalásában a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős és a döntés érdemére is kihat, s bírósági eljárásban nem orvosolható. A jelen esetben azonban az alperesnek kellett volna azon bizonyítási indítványokat előterjesztenie, amivel a bíróság a tényállást pontosan tisztázhatta volna, ilyen bizonyítási indítványt az alperes nem tett, ehhez képest a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a tényállás pontos felderítése mellett a jogszabályoknak megfelelő érdemi döntést hozzon.
Ilyen peradatok mellett nem sértett jogszabályt a munkaügyi bíróság, amikor a Pp. 339. §-a szerinti hatályon kívül helyező határozatát meghozta.
Mindezen indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.121/2010.)