adozona.hu
BH 1998.4.195
BH 1998.4.195
A munkáltató a rendes felmondását úgy köteles indokolni, hogy abból a felmondás oka világosan kitűnjön. Megfelel a törvénynek az indok összefoglaló megjelölése is, ha abból azok a tények vagy körülmények, amelyekre a munkáltató a felmondását alapítja, megállapíthatók [Mt. 89. § (2) bek., MK 95. sz. II. pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. január 1-jétől vevőszolgálati előadóként állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes 1995. május 27-én rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a "terület tevékenységét megvizsgálta, és megállapította, hogy annak eredményei nem felelnek meg azoknak az elvárásoknak", amelyek az alperes működésének elengedhetetlen feltételeit képezik. Ezért a felperes további munkájára nem tartott igényt.
A felperes pert indított. Kereseti kérelme a f...
Az alperes 1995. május 27-én rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a "terület tevékenységét megvizsgálta, és megállapította, hogy annak eredményei nem felelnek meg azoknak az elvárásoknak", amelyek az alperes működésének elengedhetetlen feltételeit képezik. Ezért a felperes további munkájára nem tartott igényt.
A felperes pert indított. Kereseti kérelme a felmondás jogellenességének kimondására, a munkaviszony helyreállításának mellőzésére, elmaradt munkabér és végkielégítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes munkájával szemben kifogások merültek fel. A tevékenységének értékelése után jutott az alperes arra a következtetésre, hogy az nem éri el a kívánt szintet (a munkafeladatokat nem volt képes ellátni, a vevőkkel kapcsolatos magatartása kifogásolható volt). Emiatt az alperes felmondása megfelel az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §-ának.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította az alperes felmondásának jogellenességét. Egyebekben az elsőfokú bíróságot további eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint az alperes felmondása nem felel meg az Mt. 89. §-a (2) bekezdésének és a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában foglaltaknak, mivel nem tűnik ki, hogy a felperes munkájára miért nincs szükség. Az indokolása ugyanis általános jellegű, konkrét megállapításokat nem tartalmaz.
A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes felülvizsgálati és igazolási kérelemmel élt. Az utóbbiban arra hivatkozott, hogy kellő időben benyújtotta az elsőfokú bírósághoz a felülvizsgálati kérelmének egy példányát, a további három példányt azonban - tévedésből - a másodfokú bíróságnak küldte meg.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes igazolási kérelmének helyt adott, és a felülvizsgálati kérelmet érdemben tárgyalta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság közbenső ítéletének "megváltoztatására", az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes keresetének elutasítására irányult. Előadta, hogy a felperes több munkaterületen kapott lehetőséget a munkavégzésre, a rá bízott feladatokat azonban egyik területen sem tudta megfelelően ellátni. Emiatt a felmondásának indoka az így kialakult helyzet összefoglaló megjelölése volt, és mint ilyen megfelelt az Mt. 89. §-a (2) bekezdésének, és ezt a bizonyítási eljárás eredménye is kellően alátámasztotta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató a rendes felmondását úgy köteles indokolni, hogy abból a felmondás oka világosan kitűnjön. A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében megfelel a törvénynek az indok összefoglaló megjelölése is, ha abból azok a tények vagy körülmények, amelyekre a munkáltató a felmondását alapítja, megállapíthatók, tehát kitűnik, hogy miért nincs szükség a munkavállaló munkájára. A nem világos indokolás nem fogadható el, ezért az alperesnek az adott esetben megjelölt tartalmatlan, közhelyszerű megfogalmazását a másodfokú bíróság helytállóan minősítette az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésébe ütközőnek, és emiatt jogellenesnek (Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalás II. pontja).
Az összefoglalóan megjelölt, de világos indokolás a törvénynek megfelel, következésképpen sem a bírói gyakorlat, sem pedig a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező másodfokú ítélet az alperes felmondását nem az összefoglaló megjelölés, hanem a világos indokolás hiánya miatt találta - helytállóan - jogellenesnek. Ezért a felülvizsgálati kérelem jogi okfejtése téves. A törvényben a munkáltató részére előírt alakiságok céljáról és az ezek hiánya miatt megállapítandó jogellenességről a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása II. pontja az első bekezdésében részletes eligazítást tartalmaz, amelyre a Legfelsőbb Bíróság ezúttal csupán - megismétlés nélkül - utal.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
A közbenső ítélet folytán az eljárást befejező határozatban kell dönteni az illetékek és a költségek tárgyában. Figyelembe kell venni, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmén 4.000 forint illetéket lerótt.
(Legf. Bír. Mfv.I.11.004/1996. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2008.12.344 Ha viszonylag hosszabb ideig nem merült fel adat a munkavállaló nem megfelelő munkavégzésére, az elvárt eredmény hiányára alapított rendes felmondás nem jogszerű [Mt. 89. §].