BH 2008.12.344

Ha viszonylag hosszabb ideig nem merült fel adat a munkavállaló nem megfelelő munkavégzésére, az elvárt eredmény hiányára alapított rendes felmondás nem jogszerű [Mt. 89. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes módosított keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezése mellőzésével. A versenytilalmi megállapodásra tekintettel 32 hónapra jutó havi 20 000 forint, összesen 670 000 forint megfizetésére is igényt tartott.
A munkaügyi bíróság ítéletével - a 7143 forint megfizetésére irányuló kereseti kérelem visszavonására tekintettel - a felmentési időre járó átlagk...

BH 2008.12.344 Ha viszonylag hosszabb ideig nem merült fel adat a munkavállaló nem megfelelő munkavégzésére, az elvárt eredmény hiányára alapított rendes felmondás nem jogszerű [Mt. 89. §].
A felperes módosított keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezése mellőzésével. A versenytilalmi megállapodásra tekintettel 32 hónapra jutó havi 20 000 forint, összesen 670 000 forint megfizetésére is igényt tartott.
A munkaügyi bíróság ítéletével - a 7143 forint megfizetésére irányuló kereseti kérelem visszavonására tekintettel - a felmentési időre járó átlagkereset tekintetében a pert megszüntette, egyebekben a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az ISO 9001 szabvány szerinti minőségirányítási rendszer biztosítását az S. Iroda végezte, amelynek vezetője 2005 novemberében arról tájékoztatta az alperesi vezérigazgatót, hogy a továbbiakban kapacitás hiányában nem tudják ellátni a tevékenységet. Javasolta üzemi minőségbiztosítási laboratóriumvezető státus létrehozását úgy, hogy az iroda vállalja az új munkavállalóval a folyamatos konzultálást. A 2005. november 21-ei és december 14-ei vezetői értekezlet döntött - kísérleti jelleggel - új munkakör létrehozásáról a minőségbiztosítás területén.
A felperes felvételére ezt követően, 2006. február 13-án került sor minőségbiztosítóként, majd a vezérigazgató felajánlotta részére a laboratóriumvezetői munkakört, amit a felperes visszautasított. A munkavállaló 2006. április 14-én úgy nyilatkozott, hogy helyettesként ellátja a távollevő laboratóriumvezető feladatát.
A 2006. május 19-ei vezetői értekezleten elhangzott, hogy a felperes a munkahelyi vezetőkkel nem tudott megfelelő munkakapcsolatot kialakítani. Ezt követően a felperes munkaviszonyát rendes felmondással az alperes azon indokolással szüntette meg, hogy a minőségbiztosítási munkakört kísérleti jelleggel vezette be, a felperes felvétele óta eltelt időszakban a várt eredményt nem hozta, ezért a munkakört megszüntette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a kísérleti jelleggel létrehozott munkakört megszüntette, annak célszerűsége pedig az eljárásban nem volt vizsgálható. Nem nyert bizonyítást, hogy a felperes által készített jelentések tartalma miatt a munkáltató visszaélésszerűen alkalmazta a munkaviszony megszüntetést, így az Mt. 4. §-ában foglaltak megsértése nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság a versenytilalmi megállapodással összefüggő kereseti kérelmet azért utasította el, mivel az alperes arra nem vállalt kötelezettséget, hogy ezen a címen a munkaviszony megszüntetése után is folyósít többletjuttatást a munkavállaló részére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2006. május 19-én kelt munkáltatói felmondása jogellenes. Az alperest kötelezte 183 181 forint elmaradt munkabér megfizetésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és megállapította, hogy a rendes felmondás nem felelt meg az Mt. 89. § (2) bekezdésében foglaltaknak, tehát abból nem tűnik ki a felmondás világos, valós és okszerű indoka. A felmondás kiadását megelőző vezetői értekezleten olyan kijelentések hangzottak el, amelyek a felperes személyéhez, és nem az általa betöltött munkakörhöz kapcsolódtak, ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a felperes személyében rejlő okok vezettek a munkaviszony megszüntetéséhez. A másodfokú bíróság másodlagosan kifejtette, hogy amennyiben a munkakör megszűnése volt a felmondás indoka, a munkáltató megsértette az Mt. 4. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. A felperes által készített jelentésekig semmi sem támasztotta alá a felperes nem megfelelő munkavégzését, ez is azt igazolja, hogy a felperes személye vált nemkívánatossá. Ezt erősíti az a körülmény is, hogy a létszámhiánnyal küzdő munkáltató a felperest azonnali hatállyal távolította el a munkahelyről, amely magatartás zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Érvelése szerint törvénysértő a jogerős ítéletnek az ítéleti tényállást kiegészítő része, a fellebbezési eljárásban előterjesztett bizonyítékok megítélése, a felmondási intézkedés értékelésével kapcsolatos rész, a jogi következtetések és a perköltségről szóló döntése is. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást szükségtelenül és törvénysértő módon egészítette ki olyan tényekkel, amelyekre saját álláspontját alapozta, holott ezen körülményekkel az elsőfokú bíróság is foglalkozott. Az ítélet sérti a Pp. 3. §-át, mivel a felperes a bizonyítékait a másodfokú eljárásban terjesztette elő, de azokkal az elsőfokú eljárásban is tisztában volt, azokat saját elhatározása alapján nem tárta az elsőfokú bíróság elé. A jogerős ítélet a rendes felmondás tartalmát tévesen minősítette úgy, hogy nem felel meg az Mt. 89. § (2) bekezdésében írtaknak. Iratellenes a másodfokú bíróság ítélete, mert abból az tűnik ki, hogy az alperes csak a másodfokú tárgyaláson tette volna azt a nyilatkozatát, hogy a felperesi munkaviszony megszüntetésének indoka a munkakör megszűnése, és nem a felperes magatartása. Ezzel szemben az alperes az egész eljárás során ezen álláspontját képviselte. A felülvizsgálati kérelem a másodfokú bíróság által megállapított perköltség mértékét is eltúlzottnak találta, álláspontja szerint a helyes döntés alapján mindkét fél köteles viselni a költségeit.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására és az alperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult. Álláspontja szerint a munkáltató az Mt. 4. §-ának megsértésével a véleménynyilvánítását akadályozta meg, ezért a felmondás jogellenes.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató köteles felmondását megindokolni, az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnni, vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a felmondás indokát úgy kell megjelölni, hogy abból a munkavállaló egyértelműen megtudja, miért nem tartanak igényt a munkájára (BH 1993/4/266.). A nem világos indokolás nem fogadható el, különösen ha az tartalmatlan, közhelyszerű (BH 1998/4/195.).
A felperes részére kiadott rendes felmondás indokai szerint az a munkáltató működésével összefüggő ok, nevezetesen a kísérleti jelleggel létrehozott minőségbiztosítási munkakör megszüntetése tette szükségessé, mivel az "nem hozta a várt eredményeket". A munkaszervezés a munkáltató feladata és a bíróság nem vizsgálhatja, hogy az átszervezés, a korszerűsítés, vagy a munkakör-megszüntetés indokolt és annak választott módja célszerű volt-e (MD II/113.). Ugyanakkor az alperes semmivel nem bizonyította az eljárás során (Pp. 164. §), - az egyébként is túl általánosan megfogalmazott - felmondási indokok valóságát, nevezetesen a munkakör megszüntetésének munkáltatói működéssel összefüggő szükségességét.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felmondást megelőző vezetői értekezleten elhangzottak a felperes képességeire, munkatársakkal való viszonyára, általában véve a munkavégzésre való alkalmasságra vonatkoztak, és nem az általa betöltött munkakörhöz kapcsolódtak. Az S. Iroda véleménye is a felperes személyére vonatkozóan tartalmaz megállapításokat, amikor rögzíti, hogy "nem tartjuk jó választásnak F. R. további alkalmazását. Szakmailag hasznosabb pl. egy kohómérnök, emberileg pedig egy beilleszkedni képes, kapcsolatokat építő és a saját korlátait jobban felismerő munkatárs szerencsésebb volna. Megjegyezzük, hogy ez idő szerint képesek vagyunk a korábbi, e tárgyban létszámbővítésről írott levelünkben foglaltaktól eltérően kívánságára ellátni az F. R. által jelenleg betöltött munkakör részbeni, vagy teljes tennivalóit, egy erre irányuló megbízás alapján".
Mindebből következően helytállóan jutott a jogerős ítélet arra a megállapításra, hogy a rendes felmondás nem a munkakör megszűnésének következménye volt, hanem a felperes magatartása és munkavégzése vezetett az intézkedés kiadásához.
A felülvizsgálati érvelés nem volt alkalmas eljárásjogi szabályok megsértésének megállapítására sem. A Pp. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség, valamint a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésének alkalmazhatósága tekintetében is osztotta a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben kifejtetteket. Ugyancsak nem követett el eljárásjogi szabálysértést a másodfokú bíróság, amikor álláspontja alátámasztása érdekében a tényállást az egyébként rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kiegészítette.
Az MK 95. számú állásfoglalás kiemeli, hogy az egyébként jogszerűen fennálló felmondási jog gyakorlása is jogellenessé válik abban az esetben, ha bizonyítottan rendeltetésével össze nem férő célból, esetleges ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerűen gyakorolták, illetve ilyen eredményre vezet. A munkáltató felmondási jogával való visszaélés akkor is megállapítható, ha a bíróság megalapozott meggyőződést szerzett arról, hogy a munkáltató a felmentést a munkavállalónak a véleménynyilvánítási szabadsága körében tett észrevétele, vagy megjegyzése miatt, annak mintegy következményeként közölte.
Tekintettel arra, hogy jelen esetben a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkáltató a felmondási jogát jogszabályba ütköző módon gyakorolta, külön a rendeltetésellenes joggyakorlás bizonyításának nem volt relevanciája. Arra azonban helytállóan utalt a másodfokú bíróság, hogy 2006. május 19-éig semmiféle olyan adat nem merült fel, ami a felperes nem megfelelő munkavégzését támasztotta volna alá, különös figyelemmel arra, hogy a felmondást megelőző néhány nappal járt le a felek által munkaszerződésben kikötött próbaidő, amely alatt a felperes munkaviszonya indokolás nélkül lett volna megszüntethető.
A Legfelsőbb Bíróság a perköltség összegét sem találta eltúlzottnak a Pp. 24. §-ában meghatározott pertárgy-értékre, a pernyertesség-pervesztesség arányára, a felperes képviselőjének járó munkadíj áfa-tartalmára és székhelyen kívül végzett tevékenységére is figyelemmel.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.637/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.