adozona.hu
BH 1994.12.695
BH 1994.12.695
A felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ez a rendelkezés a követelés érvényesítésének valamennyi módjára vonatkozik; egyaránt irányadó tehát a kereset, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztésére [Ptk. 296. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 38. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére az elsőfokú bíróság 1992. október hó 22. napján 1 188 188 Ft, a késedelmi kamatok és 20 000 Ft jogtanácsosi munkadíj megfizetése iránt fizetési meghagyást bocsátott ki az alperes ellen. Az alperes ellentmondása folytán, amely szerint a felperessel szemben 1 340 414 Ft összegű lejárt és egynemű követelése van, s ennek beszámítása következtében tartozása nem áll fenn, a fizetési meghagyásos eljárás peres eljárássá alakult át. A per során a felperes előadta, hogy az alperes ...
BH 1994.12.695 A felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ez a rendelkezés a követelés érvényesítésének valamennyi módjára vonatkozik; egyaránt irányadó tehát a kereset, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztésére [Ptk. 296. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 38. § (3) bek.].
A felperes kérelmére az elsőfokú bíróság 1992. október hó 22. napján 1 188 188 Ft, a késedelmi kamatok és 20 000 Ft jogtanácsosi munkadíj megfizetése iránt fizetési meghagyást bocsátott ki az alperes ellen. Az alperes ellentmondása folytán, amely szerint a felperessel szemben 1 340 414 Ft összegű lejárt és egynemű követelése van, s ennek beszámítása következtében tartozása nem áll fenn, a fizetési meghagyásos eljárás peres eljárássá alakult át. A per során a felperes előadta, hogy az alperes 1992. április hó 29. napján kelt levelében - a szerződés meghiúsulása miatt - 246 720 Ft összegű kötbérigényt jelentett be a felperesnek. A kötbérigényt a felperes, bár az alperes azt nem számlázta le, nyilvántartásba vette, de kifizetni - likviditási gondjai miatt - nem tudta. Ezek miatt a Fővárosi Bíróság elrendelte a felszámolási eljárás megindítását a felperessel szemben, amelyet a Magyar Közlönyben közzétettek. Az alperes ezt követően újabb 1 063 200 Ft összegű követelést jelentett be, amellyel kapcsolatban a felperes közölte, hogy ezt a követelést az alperesnek a felszámolóhoz kell bejelentenie. A felperes álláspontja az volt, hogy az alperes követelései - a felszámolási eljárás megindítására figyelemmel - az általa követelt összegbe nem számíthatók be.Az alperes részletesen megindokolta beszámítási kifogását. Eszerint a felperes 1992. április hó végéig 4000 folyóméter szövet leszállítását vállalta, de kötelezettségét határidőben nem teljesítette, a felperes által vállalt póthatáridőt pedig az alperes nem tudta elfogadni. Az alperes ennek folytán jelentette be a 246 720 Ft összegű meghiúsulási kötbérigényét, de a bejelentésre a felperes nem adott választ. Az alperes a felpereshez intézett újabb, 1992. augusztus 13-án kelt levelében ismét bejelentette kötbérigényét azzal, hogy a kötbér késedelmes megfizetése miatt igényt tart 30 494 Ft kamatra is. Emellett levelében további 1 063 200 Ft követelését is bejelentette, arra hivatkozva, hogy megrendelője - a felperes szállításának elmaradása miatt - ilyen összegű meghiúsulási kötbérrel terhelte meg. Az alperes - beszámítási kifogására tekintettel - kérte a felperes keresetének elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 1 188 188 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte azzal, hogy az alperes tartozásába 1993. május 26-i teljesítési idővel 246 720 Ft kötbérkövetelését beszámíthatja. Az ítélet kötelezte az alperest 300 000 Ft illetéknek a magyar állam javára és 30 000 Ft jogi képviseleti díjnak a felperes javára való megfizetésére is. Az ítélet indokolása szerint az alperes sem vitatta a felperes követelésének jogalapját és összegszerűségét, hanem ellenkérelmében beszámítási kifogására figyelemmel kérte a kereset elutasítását. Az alperes 246 720 Ft összegű kötbérkövetelése - mint a felperes által is elismert követelés - a felperes követelésébe beszámítható, az 1 063 200 Ft összegű kártérítési követelés viszont, mivel azt a felperes vitatta, beszámításra alkalmatlan. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítélete hivatkozott a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 36. §-ában és 38. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekre.
A Legfelsőbb Bíróság - az alperes és a felperes részéről benyújtott fellebbezések folytán - az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes beszámításra való feljogosítását és illeték fizetésére kötelezését mellőzte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta, nem fellebbezett részét pedig nem érintette. A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - jogi képviselője kezéhez - 29 000 Ft fellebbezési eljárási költséget.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal a tartozásába beszámíthatja. A rendelkezés alkalmazásának szempontjából kivételt állapít meg a Cstv., amelynek - időközben módosult, de a perben még irányadó - 36. §-a a felszámolási eljárásban az egymással szembeni, elismert tartozások és követelések tekintetében adott lehetőséget a beszámításra. Az ítélet indokolása hivatkozik arra is, hogy a Cstv. rendelkezései értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet [34. § (2) bekezdése], és a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni [38. § (3) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása értelmében a felperessel szemben a felszámolási eljárás közzététele előtt az alperes - követeléseinek érvényesítése érdekében - nem fordult a bírósághoz, és követeléseit a felperes nem ismerte el. Az alperes követeléseit ezért a perben beszámítási kifogásként nem érvényesítheti, hanem azok érvényesítésére csak a felszámolási eljárás során van lehetősége. Ebben az eljárásban a követelések elismeréséről a felszámoló jogosult dönteni, s a felszámoló hatáskörébe tartozik a követelések besorolása is. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el az alperes kártérítési követelés címén bejelentett beszámítási kifogását, de tévedett, amikor a beszámítási kifogásnak a 246 720 Ft összegű kötbérkövetelés tekintetében helyt adott; az ítéletnek ezt a rendelkezését tehát meg kellett változtatni. A jogerős ítélet indokolása részletesen kifejtette azt is, hogy az alperes fellebbezése az illeték fizetésére kötelezéssel kapcsolatban miért megalapozott, a jogi képviseleti díj összegének csökkentésére irányuló kérelme pedig milyen okokból alaptalan.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - jogszabálysértésre hivatkozással - kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, továbbá a Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A kérelem szerint a beszámítás lehetőségének a Cstv. 36. §-ában foglaltkorlátozása csak a felszámolási eljárásra vonatkozik, de nem irányadó a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által indított perekben; ezekben a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni. A felperes által az alperes ellen indított perben tehát az alperes beszámítási kifogását érdemben kellett volna elbírálni; ennek mellőzése jogszabálysértő. A Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése a felszámolási eljárás közzététele után - a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben - csak az önálló követelés érvényesítését zárja ki, nem pedig beszámítási kifogás előterjesztését, ha a pert a felszámolás alatt levő gazdálkodó szervezet indította.
A felülvizsgálati kérelem hivatkozik arra, hogy a Ptk.-ban foglalt, a beszámításra vonatkozó rendelkezés alól csak a Cstv. tételes rendelkezése tehetett volna kivételt, de ez a kivétel csak a felszámolási eljárásban irányadó; "jogértelmezési alapon" a Ptk. általános érvényű rendelkezésének alkalmazása nem mellőzhető. Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta azt is, hogy az első fokon és a másodfokon eljárt bíróság által megállapított jogi képviseleti munkadíj "eltúlzottnak mondható". Ha a Legfelsőbb Bíróság kérelmének nem adna helyt, a felperes követelésének megfizetésére az alperes egyévi részletfizetés engedélyezését kérte, figyelemmel gazdasági helyzetére és arra, hogy a felperes felszámolás alatt áll.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése a kötelezett részére a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelésének tartozásába való beszámítására - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal - abban az esetben ad lehetőséget, ha jogszabály ez alól kivételt nem tesz. A Cstv. 36. §-ában foglaltrendelkezés, amely a beszámítást - az általános érvényű szabálytól eltérően, kivételként - csak az elismert tartozások és követelések tekintetében engedte meg, tehát a beszámítható követelések körére irányadóan állapított meg külön szabályt, valóban csak a felszámolási eljárás során alkalmazható; peres eljárásban alkalmazására nem kerülhet sor. A peres eljárásokban alkalmazni kell azonban a Cstv. 38. §-ának (3) bekezdését, amely a beszámítás módját szabályozza, s ebből a szempontból jelent a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében említett, kivételt megállapító jogszabályt.
A Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A rendelkezés általános érvényű, a követelés érvényesítésének valamennyi módjára vonatkozik, egyaránt irányadó tehát a kereset, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztésére. Ez annyit jelent, hogy a felszámolási eljárás közzététele után nem alkalmazható a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés abból a szempontból sem, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló követelését tartozásába bármely bírósági eljárás során tett nyilatkozattal beszámíthatja. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben a kötelezett ilyen nyilatkozatot kizárólag a felszámolási eljárás során tehet. Ugyanilyen értelemben foglalt állást a korábban hatályos 1986. évi 11. törvényerejű rendelet 17. §-ának (2) és (4) bekezdéseiben foglalt - a Cstv. említett rendelkezéseivel tartalmukat tekintve azonos - szabályok alkalmazása során a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1983. évi 7. számában közzétett 459. sorszámú eseti döntése is.
A jogszabályok rendelkezéseinek és a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően járt el ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, amikor mellőzte az alperes által a felszámolás alatt álló felperessel szemben előterjesztett beszámítási kifogás érdemben való megvizsgálását, s a beszámítási kifogásra tekintet nélkül kötelezte az alperest a felperes által követelt tőke és kamatai megfizetésére. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta a felperes jogi képviselője részére megállapított munkadíjak összegeit is. A munkadíjak összegeit azonban az elsőfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság is a bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ában meghatározott alsó és felső határok között állapította meg, az ítéletek erre vonatkozó rendelkezései ezért nem jogszabálysértőek. A felülvizsgálati eljárásban viszont a bíróság határozata - Pp. 275/A. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében - csak jogszabálysértés esetén helyezhető hatályon kívül. Mivel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság csak azt vizsgálja, hogy a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott határozat megfelel-e a jogszabályoknak, a felülvizsgálati eljárásban részletfizetés engedélyezésére sincs lehetőség.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően - hatályában fenntartotta. Mivel az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetéket a magyar állam javára megfizetni; ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az illetékekről szóló - az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított - 1990. évi XCIII. törvény 39. §-ának (1) bekezdése és 50. §-ának (1) bekezdése szerint határozta meg. A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése folytán az alperest terheli a felperes jogi képviselőjének - a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján megállapított - munkadíja is. (Legf. Bír. Gfv. X. 30. 470/1994. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2008.6.159 Ha az adós betéti társaság elleni felszámolási eljárásban a hitelező - a felszámolás közzétételétől számított 1 éves jogvesztő határidőn belül - szabályszerűen nem érvényesíti a követelését, s emiatt a felszámoló őt hitelezőként nem veszi nyilvántartásba, a hitelező az igényérvényesítési jogát nemcsak a betéti társasággal, hanem annak mögöttesen felelős bel- és kültagjával szemben is elveszti [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 101. §, 103. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. §, 38. §, 46. §].
