adozona.hu
BH 1994.1.58
BH 1994.1.58
I. A tagnak a szövetkezetből történő kiválása esetén a munkaviszony jellegű jogviszonya sem maradhat fenn, és a tagsági viszony megszűnésével egyidejűleg a törvény erejénél fogva és annak a ténynek következtében, hogy a szövetkezetből kivált, a munkaviszony jellegű jogviszonya is megszűnik (1992. évi I. tv. 63. §). II. A szövetkezetből való kiválás nem minősülhet a Munka Törvénykönyvében meghatározott rendkívüli felmondási okként [1992. évi XXII. tv. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes szövetkezet tagjaként az 1989. január 1-jén megkötött határozatlan idejű munkamegállapodás alapján műszaki fő-ágazatvezetőként dolgozott. Az alperes közgyűlése 1992. július 17-én az alapszabályt módosította; rendkívüli felmondási okként jelölte meg azt, ha a szövetkezeti tag az 1992. évi II. törvény 31. §-a alapján a szövetkezetből kiválik. A felperes kiválás iránti nyilatkozata alapján a felek a vagyonnevesítés kérdésében megállapodtak, a felperes a szövetkezeti tagságá...
BH 1994.1.58 I. A tagnak a szövetkezetből történő kiválása esetén a munkaviszony jellegű jogviszonya sem maradhat fenn, és a tagsági viszony megszűnésével egyidejűleg a törvény erejénél fogva és annak a ténynek következtében, hogy a szövetkezetből kivált, a munkaviszony jellegű jogviszonya is megszűnik (1992. évi I. tv. 63. §).
II. A szövetkezetből való kiválás nem minősülhet a Munka Törvénykönyvében meghatározott rendkívüli felmondási okként [1992. évi XXII. tv. 96. §].
A felperes az alperes szövetkezet tagjaként az 1989. január 1-jén megkötött határozatlan idejű munkamegállapodás alapján műszaki fő-ágazatvezetőként dolgozott. Az alperes közgyűlése 1992. július 17-én az alapszabályt módosította; rendkívüli felmondási okként jelölte meg azt, ha a szövetkezeti tag az 1992. évi II. törvény 31. §-a alapján a szövetkezetből kiválik. A felperes kiválás iránti nyilatkozata alapján a felek a vagyonnevesítés kérdésében megállapodtak, a felperes a szövetkezeti tagságát megszüntette. Az alperes 1992. július 30-án hozott intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Indokolásában a szövetkezet alapszabályának az előzőekben idézett módosítására hivatkozott.Az alperes intézkedése ellen a felperes egyeztetést kezdeményezett, majd ennek eredménytelenségét követően keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezésére irányult. Az 1992. szeptember 29-én megtartott tárgyaláson keresetét módosította. Elsődlegesen a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezését és a munkaviszony helyreállításának mellőzésével elmaradt járandóságot és kétszeres összegű végkielégítést kért. Másodlagos kereseti kérelme munkaviszonyának helyreállítására és az elmaradt járandósága megfizetésére irányult. A felperes álláspontja szerint a tagok 36%-a vált ki a szövetkezetből, ezért a kiválás nem veszélyeztette a szövetkezet eredményes működését, az rendkívüli felmondási okként nem szolgálhat. Arra is hivatkozott, hogy az alperes megsértette az 1992. évi XXII. törvénynek a rendeltetésszerű joggyakorlásra és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseit.
A perben fellépő megyei főügyészség álláspontja a felperesével megegyezett abban, hogy a szövetkezetből történt kiválás nem eredményezi a munkaviszony jellegű jogviszony megszűnését is. Mindezek miatt a perben fellépő ügyész a keresetnek helytadó ítélet meghozatalát indítványozta.
Az alperes - ellenkérelmében, amely mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos kereseti kérelem elutasítására irányult - arra hivatkozott, hogy a tagsági viszony és a munkaviszony jellegű jogviszony szoros kapcsolatban vannak egymással, ezért a szövetkezetből kiváló tag munkaviszony jellegű jogviszonyának fenntartása nem lehetséges. Mindezek miatt jogszerűen szüntette meg rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát, és részére sem felmondási járandóság, sem végkielégítés nem jár.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte, az alperest 111 892 Ft elmaradt átlagkereset és 447 568 Ft végkielégítés és kamatok, valamint perköltség megfizetésére kötelezte. Kiegészítő ítéletével az alperest 33 570 Ft bírósági eljárási illetékben marasztalta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az 1992. évi II. törvény 31. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kiválás nem szünteti meg a tagnak az 1992. évi I. törvény hatálybalépésével átalakult munkaviszony jellegű jogviszonyát, mivel az utóbbi csak az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) alapján szüntethető meg. Álláspontja szerint a tagsági viszony megszüntetése "esetlegesen alapja lehet rendes felmondásnak, de a törvényhozó által szabályozott kivételes esetekre alkalmazható rendkívüli felmondásnak nem". Mindezek miatt az alperes - a munkaviszony helyreállítására irányuló kérelem hiányában - köteles a felperes részére az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján az elmaradt munkabért és a kétszeres összegű végkielégítést megfizetni. Kiegészítő ítéletét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (2) bekezdésével indokolta.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és a felperest másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolásában a következőkre hivatkozott: Az I992. évi I. törvény 65. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszony jellegű jogviszony az 1992. évi II. törvény 55. §-a alapján jön létre. Ebből következik, hogy a tagsági viszony "elválaszthatatlan része" a munkaviszony jellegű jogviszony, emiatt a szövetkezetből történt kiválással a felperesnek a munkaviszony jellegű jogviszonya is megszűnt. Mindezek alapján a felperesnek a felmondási járandóságára és a végkielégítésre vonatkozó követelése nem volt megalapozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes és a megyei főügyészség a törvényes határidőn belül felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az 1992. évi I. törvény indokolása szerint a per főtárgyát érintő kérdés csak akként értelmezhető, hogy a tagsági viszony és a munkaviszony jellegű jogviszony egymástól függetlenül is fennállhat, és az utóbbi jogviszony megszüntetése csak az 1992. évi XXII. törvénynek megfelelően történhet meg, az adott esetben rendes felmondással. A megyei főügyészség a felperesével azonos tartalmú felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az 1992. évi I. törvény értelmében a szövetkezeti tagnak "többlet jogosultságai" vannak, ezért a tagsági viszony "különválik" a tag vállalkozási jellegű, illetve munkaviszony jellegű jogviszonyától. Álláspontja szerint a felperesnek az az eljárása ("magatartása"), hogy külön jogszabályban biztosított lehetőséggel élve a szövetkezetből kivált, nem volt jogellenes, és ezért nem szolgálhat alapot a rendkívüli felmondásra.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 63. §-a szerint a szövetkezeti tagsági viszony keretében a tagnak munkaviszony jellegű jogviszonya is létrejöhet. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyának létrejöttéhez - egyebek mellett - az szükséges, hogy szövetkezeti tagsága fennálljon, egyúttal azonban a fennmaradásának a tagsági viszony megléte is mellőzhetetlenül szükséges feltétele. Ha tehát a szövetkezeti tagsági viszonya megszűnik, szükségképpen megszűnik a munkaviszony jellegű jogviszonya is. A törvény e rendelkezése azon alapszik, hogy a szövetkezetnek érdeke lehet bizonyos feladatoknak alkalmazott helyett saját tagja útján való ellátása, tekintettel a tag szövetkezeti érdekeltségére. Ez viszont okszerűen vonja maga után, hogy a tag kiválása esetén a munkaviszony jellegű jogviszonya sem maradhat fenn, és a tagsági viszony megszűnésével egyidejűleg a törvény (1992. évi I. törvény 63. §-a) erejénél fogva és annak a ténynek következtében, hogy a szövetkezetből kivált, a munkaviszony jellegű jogviszonya is megszűnik.
A kifejtettekből következik, hogy a felperes munkaviszony jellegű jogviszonya a kiválásakor, 1992. július 17-én megszűnt. E munkaviszony jellegű jogviszony megszüntetéséhez tehát az alperesnek nem kellett felmondással külön intézkednie. Emiatt a felperest sem felmondási járandóság, sem végkielégítés nem illeti meg. Ezért a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató és az alperes marasztalását mellőző rendelkezése helytálló, az ezzel ellentétes, mindkét felülvizsgálati kérelemben szereplő jogi okfejtés téves. Rá kíván mutatni a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a megyei főügyészség felülvizsgálati kérelmének az a része, amely szerint a kiválás nem minősülhet az 1992. évi XXII. törvény 96. §-ában meghatározott rendkívüli felmondási okként, helytálló. Ennek azonban az adott ügyben azért nincs jelentősége, mert a felperes munkaviszony jellegű jogviszonya - a kifejtettek értelmében - a kiválásakor, a rendkívüli felmondás közlése előtt már nem állt fenn.
A peradatok szerint a felperes 1992. július 17-től július 31-ig még munkát végzett az alperesnél, az erre az időre járó munkabért kézhez vette. E munkavégzése azonban nem létesített "új" munkaviszonyt az alperesnél, ugyanis sem a felperes sem az alperes akarata ilyen jogviszony létrehozatalára nem irányult, a felek között e körben semmilyen megállapodás nem jött létre [1992. évi XXII. törvény 76. §-ának (3) bekezdése]. Megállapodás hiányában pedig a munkaviszony a szerződés írásba foglalása nélkül sem jöhet létre, ennélfogva az alperes részéről való felmondás nem jöhet szóba. Ezért megalapozatlan a felperes felülvizsgálati kérelmében az említett munkavégzésre alapított felmondási járandóságra és a végkielégítésre vonatkozóan megjelölt követelés.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 091/1993. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2010.6.161 A munkaviszonyban álló szövetkezeti elnök megbízásának visszavonása a tisztség megszűnését eredményezi, a munkaviszonyának megszüntetéséről a munkajogi szabályok alkalmazásával kell intézkedni [1992. évi I. tv. 41. §, Mt. 87. §].
