adozona.hu
32/1997. (V. 16.) AB határozat
32/1997. (V. 16.) AB határozat
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megálapítására irányuló indítványok tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányadó indítványok tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (9) bekezdés első mondata jelenlegi megfogalmazásában alkotmányellenes, ezért abból az "egyedül" szövegrészt 1997. december 31. napjával megsemmisíti.
A törvényszakasz hatályos szöv...
32/1997. (V. 16.) AB határozat
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megálapítására irányuló indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányadó indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (9) bekezdés első mondata jelenlegi megfogalmazásában alkotmányellenes, ezért abból az "egyedül" szövegrészt 1997. december 31. napjával megsemmisíti.A törvényszakasz hatályos szövege:
"(9) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a 60. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a férfinek, ha legalább 38 év - az 1938. december 31-ig születettek esetében 37 év - szolgálati időt szerzett, illetve ha
- legfeljebb 3 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de három vagy több,
- legfeljebb 2 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de két,
- legfeljebb 1 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de egy
gyermeket - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - háztartásában felnevelt."
E hatályos szövegnek megfelelően alkotmányellenessége folytán az Alkotmánybíróság megsemmisíti a T. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (R.) 75. §. (2) bekezdését és az (5) bekezdésből a "továbbá a háztartásban egyedül felnevelés" szövegrészt, valamint a R. IX. számú melléklete szerinti "Nyilatkozat B) részéből az "egyedül" szavakat és az "Ez idő alatt házasságban nem éltem" mondatokat.
A köztisztviselők nyugdíj előtti fokozott védelmével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 1996. évi LIX. törvény 1. §-a újraalkotta a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) 39. §-át. Az (1) bekezdés új szövege szerint az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév.A (2) és (3) bekezdés az új, egységes nyugdíjkorhatár fokozatos bevezetéséről, a (8) és (9) bekezdés pedig az előrehozott öregségi nyugdíj lehetőségének feltételéről rendelkezik. Az utóbbi rendelkezések közül a (9) bekezdés az indítványozó szerint két vonatkozásban is alkotmánysértő, mert az előrehozott nyugdíj és a gyermekek figyelembevételével alkalmazható szolgálati idő számításánál a férfiak és a nők között indokolatlan különbséget tesz, a férfiakat - az Alkotmány 66. § (1) bekezdésbe ütköző módon - hátrányosan sújtja.
Ezen kívül - az indítványozó álláspontja szerint - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósít meg az, hogy a végkielégítés vonatkozásában a törvénymódosítás a köztisztviselő végkielégítésének emeléséről nem rendelkezett annak ellenére, hogy a Munka Törvénykönyvet is és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt is ilyen vonatkozásban módosította.
A másik indítványozó a T. 39. §-ának belső összefüggései alapján azt tartja alkotmányellenesnek, hogy különböző életkorokat és szolgálati időket nem azonos módon érint hátrányosan.
II.
Az utólagos normakontroll tárgykörében előterjesztett indítványokat az Alkotmánybíróság részben találta megalapozottnak.Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az Alkotmánynak ezt a szabályát az Alkotmánybíróság már több esetben értelmezte. A 61/1992. (XI. 20.) AB határozat (ABH. 1992, 282.) fejtette ki, hogy "a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember mint a társadalom tagja hivatás, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket".
"A diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos." [9/1990. (IV. 25.) AB hat. ABH 1990, 48.]
"Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható (...). Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia." [21/1990. (X. 4.) AB hat. ABH 1990, 77.]
Az indítványozó a T. 39. § (9) bekezdését azért tartja alkotmányellenesnek, mert amíg a (8) bekezdés a nők részére az egységes nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkorban ad jogot az előrehozott öregségi nyugdíjra; a (9) bekezdés szerint erre a férfiak csak két évvel korábban, vagyis 60 éves korukban tarthatnak igényt. Ugyanez a törvény a felnevelt gyermekek számától függő kedvezményre a férfiakat - a nőktől eltérőn - akkor jogosítja fel, ha a gyermeket a férfi egyedül nevelte fel. Az indítványozó e vonatkozásban az Alkotmány 66. §. (1) bekezdés sérelmét látja.
Az Alkotmány 66. § (1) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
A nemek közötti egyenjogúság elvének meghatározását követőn a (2) bekezdés kötelezően úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.
Az Alkotmánybíróság a nők hadkötelezettségének megszüntetésével kapcsolatban már rámutatott arra, hogy nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, ha a törvényhozó tekintetbe veszi a női nem sajátosságait. [46/1964. (X. 21.) AB hat. ABH 1964, 267.] Nem tekinthető alkotmányellenesnek, ha a női nem sajátosságait is figyelembe véve az előrehozott nyugdíj igénylésére a nőknek a férfiakénál korábbi életkorban biztosított lehetőséget. Nem hagyható e vonatkozásban figyelmen kívül az sem, hogy a nők nyugdíjkorhatárának emelése nagymértékben meghaladta a férfiak nyugdíjkorhatárának emelését. Ha valamely - az Alkotmányba nem ütköző - társadalmi cél, vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy a szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni. [9/1991. (IV. 25.) AB hat. ABH 1990. 48.]
Mivel a nyugdíjkorhatár kiegyenlítése az eddig kedvezőbb helyzetben lévő nők előnyének megszüntetésével valósul meg, nem indokolatlan, hogy a változtatás fokozatos bevezetése, átmenetileg a nők számára a korábbi nyugdíjbamenetelre kedvezőbb lehetőséget nyújt.
A szült, illetve felnevelt gyermekek számához igazodó kedvezmény a gyermek felnevelését önállóan is a kedvezmény alapjának tekinti, így az eltérő szabályozás már olyan, a férfiakra hátrányos megkülönböztetés, amely az Alkotmánybíróság megítélése szerint alkotmányellenes. A gyermeknevelés szempontjából a férfiak és a nők egyenlő jogokat élveznek és kötelezettségeik is egyenlők. Ennek következményeként a nevelési kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket sem lehet eltérőn, a férfiakra hátrányosabban szabályozni. Alkotmányellenes tehát, hogy a nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető kedvezményes szolgálati időre a férfiak - a törvény szerint - csak akkor jogosultak, ha a gyermeket egyedül nevelték. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az "egyedül" szót az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. (Abtv.) 40. §-a alapján, a 43. §. (1) bekezdése szerint megsemmisítette. A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.
Az új szabályozás belső ellentmondásait állító és ezt kifogásoló indítvány vonatkozásában az Alkotmánybíróság arra a következetes gyakorlatra utal, amelyet először a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban (ABH. 1991. 176.) fejtett ki elvi éllel. Eszerint meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár. Tekintettel arra, hogy ez utóbbi nem volt megállapítható, ennek az indítványnak az Alkotmánybíróság nem adott helyt.
III.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 49. § (1) bekezdés alapján és az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatának nem tett eleget és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A köztisztviselők végkielégítésére hatályos rendelkezések vonatkozásában e feltételek egyike sem valósult meg.A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mkt.) és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) szerint az öregségi nyugdíjra jogosultság elérését megelőző öt éven belül biztosított a "fokozott védelem", ami abban nyilvánul meg, hogy a jogviszony megszüntetése esetén magasabb összegű végkielégítést kell megállapítani.
E két törvényhez képest nem tartalmaz hátrányosabb szabályozást a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) sem, amely legfeljebb 12 havi illetmény folyósítását teszi lehetővé anélkül, hogy ezt a "fokozottabb védelemre" hivatkozással tenné.
Összegezve tehát az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy bár a Ktv. nem szól a "fokozottabb védelem" lehetőségéről, a köztisztviselő nincs hátrányosabb helyzetben mint a munkavállaló vagy a közalkalmazott, ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíróDr. Holló András s. k.,
alkotmánybíróDr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíróDr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíróDr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíróDr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíróDr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíróAlkotmánybírósági ügyszám: 1193/E/1996/10.
Hivatkozó joganyagok
28/2000. (IX. 8.) AB határozat a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény végrehajtásáról szóló 178/1993. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet, a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó 181/199
717/B/2004. AB határozat folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessége és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezésről
