adozona.hu
717/B/2004. AB határozat
717/B/2004. AB határozat
folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessége és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezésről
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessége és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 9. § (3) bekezdésének 1998. január 1-je és 2003. február 15-e között hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
2. Az Alkotmánybíró...
717/B/2004. AB határozat
folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessége és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezésről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessége és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 9. § (3) bekezdésének 1998. január 1-je és 2003. február 15-e között hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 9. § (3) bekezdésének 1998. január 1-je és 2003. február 15-e között hatályos szövegének az Alkotmány 70/E. § sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítása iránt előterjesztett indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint az e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 34. § (4) bekezdése b) pontjának 1998. június 16-a és 1999. december 31-e között hatályos szövegével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó bíró az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ának (1) bekezdése alapján - a folyamatban lévő eljárást felfüggesztve - kezdeményezte, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint az e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 34. § (4) bekezdése b) pontjának 1998. június 16-a és 2000. december 31-e - helyesen: 1999. december 31-e-között, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 9. § (3) bekezdésének 1998. január 1-je és 2003. február 15-e között hatályos szövege tekintetében - értelemszerűen azok alkotmányellenességének megállapítása mellett - mondja ki az Alkotmánybíróság, hogy az említett rendelkezések nem alkalmazhatók a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt 2. M. 1149/2004. szám alatt folyamatban lévő ügyben. Az indítvány tartalmazza, hogy a per felperesének - aki kétgyermekes anya, 1994-ben töltötte be az 55 éves életkort -1972-ig szerzett szolgálati ideje nem éri el az öregségi résznyugdíj megállapításához szükséges minimumot, a hiányzó szolgálati idő elérése érdekében pedig nem kezdeményezte megállapodás megkötését. Ezért ezt a perben kívánta pótolni a Tbj. 1998. június 16-ai módosítását megelőző szabálya szerint, amely a megállapodás kezdeményezéséhez határidőt nem írt elő, továbbá kérte alkalmazni - az előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó - gyermekkedvezményt, amely az ott meghatározott szolgálati idő és életkor függvényében lehetővé teszi a gyermekenként egy év szolgálati idő elismerését.Az indítványozó előadta, hogy a Tbj. azon szabályát, amely az öregségi nyugdíjhoz, illetőleg résznyugdíjhoz hiányzó szolgálati idő elérése érdekében járulék fizetésére megállapodás kötését tette lehetővé, az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Tbjm.) 1998. június 16-án hatályba lépett 65. § (1) bekezdése úgy módosította, hogy a megállapodás kezdeményezésére határidőt írt elő, anélkül azonban, hogy átmeneti rendelkezést tartalmazott volna. Így a megállapodás kötésére jogosult, de a Tbj. hatálybalépésétől a Tbjm. hatálybalépéséig terjedő időben igényt nem érvényesítő személyektől "kellő alkotmányos indok nélkül vonja el jogaikat annak hiányában, hogy az igényérvényesítés kötelező érvényesítésére (...) a figyelmet felhívta volna, vagy a módosítás után erre meghatározott időtartamig még törvényi határidőt engedélyezett volna. " Ezért - álláspontja szerint - az 1998. június 16-ától hatályos rendelkezés szerzett jogokat vont el, és az Alkotmány jogállamiság elvét tartalmazó rendelkezését sérti.
Az indítványozó bíró az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe, valamint a 70/E. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta a Tny. 9. § (3) bekezdését azáltal, hogy az ún. gyermekkedvezményt "egyrészt a már megszerezett szolgálati időtől, másrészt az igénylendő nyugdíjra figyelemmel engedte. " Álláspontja szerint a rendelkezés diszkriminációt valósít meg az ugyanolyan korú nők között attól függően, hogy szolgálati idejükhöz kapcsolódóan milyen fajtájú - öregségi teljes- vagy résznyugdíj, előrehozott öregségi nyugdíj - iránti igény benyújtására van lehetőségük, mert a "gyermekkedvezmény" csak az előrehozott öregségi nyugdíjhoz hiányzó szolgálati idő megadásánál jön figyelembe.
2. Az indítvány hatályon kívül helyezett rendelkezések alkotmányossági vizsgálatára irányult. Az Alkotmánybíróság főszabály szerint a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.; 216/B/2002. AB végzés, ABH 2004, 2085, 2086.) . A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés és 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján - mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség - az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76. ] A jelen ügyben az indítvány az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés, ezért az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát elvégezte.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. "
2. A Tbj. 1998. június 16-tól 1999. december 31-ig hatályos rendelkezése:
"34. § (4) Szolgálati idő szerzése végett megállapodás megkötésével és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett - 31 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék megfizetésével szolgálati időt szerez az, aki
a) a Tny. -ben meghatározott felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán eltöltött idejét, ideértve a dokto-randuszképzést is,
b) a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz a Tny. 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott húsz év szolgálati idő, illetőleg a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjhoz a Tny. 18. §-ának (1) bekezdése szerinti húsz év szolgálati idő vagy - az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén - az öregségi résznyugdíjhoz a Tny. 7. § (3) bekezdésének b) pontjában előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében kizárólag az említett öregségi résznyugdíjra, illetve öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idejét, de legfeljebb öt naptári évet kívánja szolgálati időként elismertetni.
A b) pont szerinti esetben a megállapodás megkötése az öregségi teljes vagy résznyugdíj iránti igény bejelentésekor, de legfeljebb az első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető és a nyugdíjbiztosítási járulék a megállapodás megkötését követő tizenöt napon belül egy összegben fizethető meg. "
3. A Tny. támadott- 1998. január 1. -jétől 2003. február 15-éig hatályos - rendelkezése:
"9. § (3) Az (1) bekezdésben és a 11. §-ban meghatározott jogosultsághoz előírt szolgálati idő számításánál, ha abból legfeljebb három év hiányzik, a hiányzó szolgálati időt az 1947. január 1-je előtt született nőnél el kell ismerni, amennyiben gyermeket szült, vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt. Ily módon gyermekenként egy év, de legfeljebb három év pótolható. E rendelkezést kell alkalmazni a (2) bekezdésben említett 1940. január 1-je előtt született férfire is. "
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben már több határozatában vizsgálta a Tny. 9. § (3) bekezdésében foglalt ún. "gyermekkedvezmény" szabályának alkotmányosságát.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog") . Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911. ]
Ezért az Alkotmánybíróságnak elsőként arról kellett döntenie, hogy az indítvány "ítélt dolognak" minősül-e.
Az Alkotmánybíróság a 698/B/1998. AB határozatában elutasította a Tny. 9-10. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt, amelyben az indítványozó arra hivatkozott, hogy indokolatlan különbséget tesz a "gyermekkedvezmény" tekintetében az előrehozott és a csökkentett összegű öregségi nyugdíjra jogosultak között akkor, amikor utóbbi esetben nem biztosítja a gyermeket nevelő szülőnek a gyermekenkénti egy évi szolgálati idő elismerését. Megállapította, hogy bár az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj között szoros összefüggés van, "egymástól a jogosultság feltételeit, a nyugdíj mértékét tekintve eltérő jogintézmények. (...) Megállapítható tehát, hogy a jogalkotó a vitatott rendelkezésekben a megemelt nyugdíjkorhatárhoz képest - a fokozatos átmenetre is figyelemmel - a korábbi nyugdíjba vonuláshoz fűződő egyéni érdekek érvényesítési lehetőségének biztosítására két, feltételeiben és következményeiben eltérő intézményt vezetett be. Így az előrehozott, valamint a csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultak nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyoknak. Ennek megfelelően nem tekinthető alkotmányellenes megkülönböztetésnek az, hogy a törvény az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételei között biztosítja az indítványozó által vitatott gyermek-kedvezményt, a csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételei között pedig nem. Az előrehozott és a csökkentett mértékű előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek törvényi szabályozása az azonos csoportba tartozó jogalanyok között nem tesz különbséget, az azonos csoportba tartozók mindegyikére azonos jogosultságokat és kötelezettségeket állapít meg. " (ABH 2002, 849, 851, 853.)
Miután a jelen ügyben az indítványozó szerint az öregségi nyugdíj (résznyugdíj), illetőleg az előrehozott öregségi - és az e szempontból azonos elbírálás alá eső korkedvezményes - nyugdíj tekintetében áll fenn alkotmányellenesség, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az a fenti határozat által teljeskörűen még el nem bírált alkotmányossági problémát vetett fel, ezért az ügy érdemi vizsgálatát elvégezte.
2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki; abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként - egyenlő méltóságú személyként - kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140.; 39/1999 (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241-242. ]
3. Az Alkotmánybíróság több határozatában [32/1997. (V. 16.) AB határozat, ABH 1997, 161, 163.; 28/2000. (IX. 8.) AB határozat, ABH 2000, 174, 187-188. ] hangsúlyozta, hogy az előrehozott nyugdíj intézményére vonatkozó rendelkezések a nyugdíjrendszernek - a nők előnyének megszüntetésével járó - átalakítását követő olyan átmeneti szabályok közé illeszkedik, amelyek kedvezőbb lehetőséget biztosítanak a nők számára a korábbi nyugdíjba vonulásra. Ha a jogosult a korábbi szabályozásnak megfelelő nyugdíjkorhatárt betöltötte, az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár elérése előtt legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban nyugdíjba mehet. Az öregségi teljes- és résznyugdíjra való jogosultságnak a Tny. 7. §-ában foglalt feltételei és az ehhez kapcsolódó kedvezmények mind a szolgálati idő, mind a korhatár tekintetében lényegesen különböznek az előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályoktól.
Az előrehozott öregségi nyugdíjhoz a Tny. vizsgált rendelkezése lényegesen hosszabb szolgálati időt követelt meg: az a nő igényelhette, aki - életkorától függően - legalább 34-38 év szolgálati idővel rendelkezett. E szolgálati időből hiányzó maximum 3 év pótlására adott lehetőséget az 1947. előtt született nők esetében a 9. § (3) bekezdése. Ugyanakkor az öregségi nyugdíjnak a Tny. 7. §-ában foglalt szabálya nők esetében - egyéb feltételek mellett -20 évi szolgálati idő esetében teljes, legkevesebb 10 évi szolgálati idő esetében pedig résznyugdíj megállapítását tette lehetővé. Ezért a fenti AB határozatban rögzített megállapítások e különbségtétel megítélésére is irányadóak, vagyis az előrehozott öregségi nyugdíjra, illetőleg az öregségi teljes- és résznyugdíjra jogosultak a jogosultság feltételeinek lényeges különbözősége miatt nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyoknak.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Tny. 9. § (3) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt, valamint e jogszabályi rendelkezésnek a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt 2. M. 1149/2004. számú perében történő alkalmazási tilalmának megállapítására irányuló bírói kezdeményezést ebben a vonatkozásban elutasította.
IV.
1. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a Tny. 9. § (3) bekezdése ellentétben áll a szociális biztonsághoz való joggal is, a támadott szabály és az Alkotmány előbbiekben hivatkozott rendelkezése közötti összefüggést azonban semmilyen érdemi vizsgálatra alkalmas érvvel nem támasztotta alá. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elég az Alkotmány rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Alkotmánybíróság gyakorlatára figyelemmel [pl. 1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1365, 1373.; 22/2003. (IV. 28.) AB határozat, ABH 2003, 235, 283. ] érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bár az indítványozó bíró a Tbj. 34. § (4) bekezdés b) pontjával kapcsolatban a rendelkezés alkalmazhatóságának kizárását kérte, az indítvány ténylegesen mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult.
A folyamatban lévő perben ugyanis a felperes - akinek öregségi résznyugdíj iránti igénye 1994. évben nyílt meg -elmulasztotta a hiányzó szolgálati idő megszerzéséhez szükséges megállapodást kezdeményezni, erre pedig a Tbjm. -nek a - Tbj. 1998. január 1-je és június 15-e között hatályos 34. § (4) bekezdésébe beiktatott, határidőt tartalmazó - szabálya folytán nincs is lehetősége. Erre tekintettel hivatkozott az indítványozó a további határidőt tartalmazó átmeneti rendelkezés hiányára, amely álláspontja szerint szerzett jogok sérelmére vezetett.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy bírói kezdeményezés (mint a konkrét normakontroll egyik formája) esetén a bíró e minőségében nem kérheti mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Rámutatott, hogy a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a bíró az Abtv. 1. § b) pontja szerinti eljárást -jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát - kezdeményezheti. "Az Abtv. 38. §-a nem jogosítja fel a bírót arra, hogy ebben a minőségében az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését, az Abtv. 1. § e) pontja szerinti eljárást kezdeményezze. " [540/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 584, 585.; 27/2001. VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 12/2005. (IV. 6.) AB határozat ABH 2005, 134, 142. ]
Tekintettel arra, hogy az indítvány előterjesztésére a bíró nem volt jogosult, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontjára figyelemmel az indítványt e részében visszautasította.
Budapest, 2007. szeptember 4.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró