AVI 2014.6.51

Csak olyan ügyletek alapján nem sérülhet az adóalany adólevonási joga, amelyet maguk nem valósítanak meg kijátszást. Alkalmazott jogszabályok: (1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek., EUB Kittel ügy 56. pont)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2004. I. negyedévi általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában levonható adóként tüntette fel az Ú. és T. Bt. nevében kibocsátott 1 864 000 Ft + 466 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegről szóló 2004. március 9. teljesítési dátumú számla adótartalmát.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. I. negyedévre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhér...

AVI 2014.6.51 Csak olyan ügyletek alapján nem sérülhet az adóalany adólevonási joga, amelyet maguk nem valósítanak meg kijátszást.
Alkalmazott jogszabályok: (1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek., EUB Kittel ügy 56. pont)
A felperes a 2004. I. negyedévi általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában levonható adóként tüntette fel az Ú. és T. Bt. nevében kibocsátott 1 864 000 Ft + 466 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegről szóló 2004. március 9. teljesítési dátumú számla adótartalmát.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. I. negyedévre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 466 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa-adókülönbözetet írt elő, amelyből 429 000 Ft-ot adószámlát érintő adókülönbözetnek, egyben adóhiánynak minősített, adóbírságot szabott ki, és késedelmi pótlékot számított fel. Határozatában a következőket állapította meg:
A számlakibocsátó társaság székhelyén fennállása alatt nem működött, képviselője, Ú. R. pedig úgy nyilatkozott, hogy a társaságot nem képviselte, céges iratokat, szerződéseket, számlákat, meghatalmazást nem írt alá, irataival visszaélhettek. A számlakibocsátó a számlán feltüntetett időszakban nem rendelkezett alkalmazottakkal, tárgyi eszközökkel, ezért a szolgáltatást csak alvállalkozó igénybevételével teljesíthette volna, de erre utaló bizonylatok nincsenek, és a befogadott számlán sem szerepel közvetített szolgáltatás tovább számlázására vonatkozó adat. A felperes akkori és jelenlegi ügyvezetője is S. I. jelölte meg olyan személyként, aki a perben vitatott gazdasági esemény során eljárt, e személy meghallgatására tett kísérlet azonban meghiúsult, mivel időközben elhalálozott.
A felperes által befogadott bizonylat tartalmilag hiteltelen, fiktív. A felperes adó áthárításának hiteles igazolására alkalmatlan dokumentum alapján helyezte levonásba az adót, ezért eljárása nem felel meg az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2009. november 19. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában - a fellebbezésben előadottakra figyelemmel - rögzítette, hogy önmagában az a körülmény mely szerint a Bt. nevében kibocsátott számla nem utal közvetített szolgáltatásra még nem alapozza meg az adólevonás jogszabálysértő voltát. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban a számlakibocsátó nem rendelkezett a teljesítéshez szükséges személyi, tárgyi erőforrásokkal, és semmilyen irat nem került elő alvállalkozó igénybevételére, ezért a felperes nem bizonyította, hogy részére a Bt. ténylegesen teljesített volna.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, terhére előírt adókülönbözet, és egyéb jogkövetkezmények törlését, másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott a tényállás tisztázatlan, megalapozatlan, bizonyítatlan voltára, és a javára szóló tények mellőzésére. Kifejtette, hogy nem írható a terhére a Bt.-t 2006. december 27-ei cégnyilvántartásból való törölése, és az sem, hogy a Bt. nem nyújtott be adóbevallást, illetve nem rendelkezett működési engedéllyel, telephellyel, irreleváns az is, hogy a Bt. képviselője nem tudott nyilatkozni a kültagról, illetve a Bt tevékenységéről, és ezt hangsúlyozta, hogy a képviselő nyilatkozata nem fogadható el. Bizonyítási indítványokat terjesztett elő, és kifejtette, hogy a számlán szereplő gazdasági esemény megtörtént, kellő körültekintéssel járt el.
A megyei bíróság a felperes bizonyítási indítványainak helyt adott, beszerezte a számlakibocsátóval kapcsolatos cégiratokat, amelyek nem tartalmazták a beltag aláírási címpéldányát, és a rendőrségi iratokból az Ú. R. tanú kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet. Tanúként hallgatta meg a Bt. alapítását végző ügyvédet, beszerezte a Bt. folyószámlájához kapcsolódó aláírási címpéldányt, amelyen szerepelt Ú. R. neve és aláírása, tanúként hallgatta meg a felperesi ügyvezetőt és értékelési körébe vonta az egyéb adatokkal együtt a felperes által peres eljárás során becsatolt, S. I.-nak, a S. és T. munkavállalójának felperesi társasághoz történő kirendeléséről szóló okiratot is.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos, ezért azt elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján sem állapítható meg, hogy a felperes és a Bt. között a perben vitatott számla szerinti gazdasági esemény ténylegesen megtörtént volna, mivel a Bt. a valóságban nem végzett gazdasági tevékenységet, és nem merült fel arra utaló adat sem, hogy a számla szerinti munkához - személyi és tárgyi feltételei hiányában - alvállalkozót vett volna igénybe. A felperes építésvezetője, S. I. már elhunyt, és a felperes nem rendelkezik a munkálatokra vonatkozó bizonyítékokkal, ezért a munkálatok számla szerinti megtörténtét utóbb, a perben sem sikerült hitelt érdemlően igazolnia.
A felperes nem tanúsított kellő körültekintést, ezért a tartalmilag hiteltelen számla alapján az adólevonási jog nem illeti meg, az alperesi határozat kapcsán nem állapíthatók meg a keresetben, továbbá az első tárgyalásig előterjesztett jogszabálysértések, a határidőn túl előterjesztett kereset kiegészítésnek minősülő érvelést pedig érdemben nem lehetett elbírálni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet "a releváns tények figyelmen kívül hagyásával és a jogszabályokkal ellentétes értékelésével" került meghozatalra, nem felel meg a 7003/2002. PM irányelvben, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében, a 77/388/EGK hatodik irányelv 17. cikkében foglaltaknak, és ellentétes Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben kifejtett jogértelmezéssel. Álláspontja szerint a megyei bíróság "az általában elvárható gondosság keretein kívül, ami… megvalósult a felperes részéről,… olyan többletkövetelményeket támasztott, amelyeknek az ellenőrzése nem tartozik ebbe a körbe, és nem is lehetséges a számlabefogadó által". Álláspontja szerint a peres eljárás során bizonyította, hogy a számlák nem fiktívek, mert Ú. R. nem valós tartalmú nyilatkozatot tett a hatóságok előtt, és S. I. rendelkezett cégképviseletre való jogosultsággal. Nem sértette meg a Pp. 335/A. § (1) bekezdésében foglaltakat sem, mivel a hatodik irányelv implementálása a magyar joggyakorlatban már megtörtént, és a nemzeti jogszabályokat ennek megfelelően kell alkalmazni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt (Pp. 275. §-a, BH 2002.29).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg ha az hiányos, iratellenes, téves, avagy okszerűtlen, a logika szabályának nem megfelelő tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban - a Pp. 275. §-a értelmében - nincs lehetőség.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás - a felperes érvelésével ellentétben - hiánytalan, iratszerű és nem tartalmaz téves ténybeli következtetéseket sem, megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság a felperes bizonyítási indítványainak helyt adott, és minden közigazgatási eljárás során, illetve perben beszerzett bizonyítékot egyenként, és egymással egybevetve is okszerűen, a logikai szabályainak is megfelelően teljes körűen értékelt, erről ítéletének indokolásában számot adott, ezért a felperes bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Az adólevonási jog csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése értelmében.
A felperes pedig a közigazgatási és a peres eljárás során, de még a felülvizsgálati kérelmében sem jelölt meg, és nem bizonyított olyan konkrét adatot, tényt vagy körülményt, amely alkalmas lett volna annak hitelt érdemlő igazolására, hogy a perben vitatott számla szerinti gazdasági esemény ténylegesen a számla szerinti felek között ment volna végbe. Nem nevezett meg, és nem is nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alkalmas lett volna annak az alperesi dokumentumokkal alátámasztott megállapításnak a megcáfolására, mely szerint a számlakibocsátó nem rendelkezett a számla szerinti munkák elvégzéséhez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel és alvállalkozó igénybevételére vonatkozó adatok sem merültek fel. Nem áll rendelkezésre egyetlenegy olyan bizonyíték sem, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy valóban a számlakibocsátó teljesített a felperes részére. Ennélfogva nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes a perben bizonyította, hogy Ú. R. a Bt. alapításában, továbbá bankszámla nyitásában ténylegesen részt vett akként, hogy az erre vonatkozó okiratokat aláírta. A Bt. által végzett tényleges gazdasági tevékenységre a perben sem merültek fel adatok, ilyeneket a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva fel sem ajánlott, tehát a perben vitatott számla fiktív. Irreleváns továbbá az ügy érdemi eldöntése szempontjából S. I. kirendelésére vonatkozó perben becsatolt dokumentum, illetve az e körben felperesi ügyvezető által tett tanúvallomás is, mivel ezek sem tartalmaznak konkrét, értékelhető, ellenőrizhető adatokat a Bt. általi számla szerinti tényleges munkavégzésre vonatkozóan.
A felperes érvelésével ellentétben a megyei bíróság eljárása megfelel a Pp. 335/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelésre tekintettel, hogy a PM irányelv nem jogszabály, és perbeli esetben a megyei bíróság az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintésre vonatkozó szabályt a hatodik irányelv alapján kialakított, az Európai Unió Bírósága által követett gyakorlatnak megfelelően alkalmazta. A felperes által hivatkozott közösségi joggyakorlat értelmében ugyanis "azt az adóalanyt, aki tudta, vagy akinek tudnia kellett volna, hogy beszerzésével a HÉA kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt, a hatodik irányelv alkalmazása szempontjából szükségképpen ezen adókijátszás résztvevőjének kell tekinteni független attól, hogy a termék értékesítéséből nyeresége származik-e vagy sem." (Kittel ügy 56. pont)
Csak az olyan ügyletek kapcsán nem sérülhet az adóalany adólevonási joga, amelyek maguk nem valósítanak meg HÉA-kijátszást, adóalanyként eljáró személyek által végzett termékértékesítésnek és gazdasági tevékenységnek minősülnek, mivel teljesítik az objektív feltételeket függetlenül az ugyanazon értékesítési láncban részt vevő más adóalany által végzett ügyletet megelőző vagy követő másik ügylet esetleges csalárd jellegétől, amelyről az adóalany nem tudott és nem is tudhatott (Optigen ügyben hozott határozat). Ezzel szemben, ha objektív körülmények alapján megállapításra kerül, hogy az értékesítés olyan adóalany részére történik, aki tudta, vagy akinek tudnia kellett volna, hogy beszerzésével hozzáadott értékadó kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt, a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik az adólevonás kedvezményének ezen adóalanytól való megtagadása (Kittel ügyben hozott határozat utolsó bekezdése). Jelen ügyben a felperesnek - állításával ellentétben - a megyei bíróság ítéletében jogszerűen megállapított tényállásból következően tudnia kellett, hogy adókijátszást megvalósító ügyletben vesz részt, hiszen a számla szerinti gazdasági esemény a valóságban nem közte és a számlakibocsátó között ment végbe. Fiktív számla esetén az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése érdemben nem vizsgálható, értelemszerűen nem alkalmazható. (Kfv. I. 35.269/07/6., 35.062/08/7., 35.369/09/5., 35.075/2010/635.269/07/6., …stb.)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság, Kfv. V. 35.062/2011/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.