adozona.hu
EH 2014.04.K14
EH 2014.04.K14
Az adóhatóságnak kell bizonyítania azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel a szolgáltató által elkövetett adócsalásban vesz részt [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. január 18-án megbízotti jutalékra vonatkozó megbízási keretszerződést kötött a K. Kft.-vel, a szerződést e Kft. nevében D. I. írta alá ügyvezetőként. A szerződésre alapítottan a K. Kft. 2006 decemberében három számlát bocsátott ki a felperes felé 49 600 000 Ft + 9 920 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalommal. A felperes a számlák nettó értékét költségként elszámolta, az ezekben szereplő áfát levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél 2006. évre be...
EH 2014.04.K14 Az adóhatóságnak kell bizonyítania azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel a szolgáltató által elkövetett adócsalásban vesz részt [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.].
A felperes 2006. január 18-án megbízotti jutalékra vonatkozó megbízási keretszerződést kötött a K. Kft.-vel, a szerződést e Kft. nevében D. I. írta alá ügyvezetőként. A szerződésre alapítottan a K. Kft. 2006 decemberében három számlát bocsátott ki a felperes felé 49 600 000 Ft + 9 920 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalommal. A felperes a számlák nettó értékét költségként elszámolta, az ezekben szereplő áfát levonásba helyezte.Az adóhatóság a felperesnél 2006. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére áfa, különadó és társasági adó adónemekben mindösszesen 9 920 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 482 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 741 000 Ft adóbírságot szabott ki, 42 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A határozat indokolása szerint a felperes a K. Kft.-től befogadott számlák alapján nem jogszerűen helyezte levonásba az áfát, kárt okozott a költségvetésnek, nem tanúsította az adott helyzetben tőle elvárható körültekintést sem, ezért kivételes méltánylás gyakorlására nem volt lehetőség.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. november 9. napján kelt 4071668310 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésére, 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 43. §-ára, 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdésére, 165-166. §-aira, a társasági adóról és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 19. §-ára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (12) bekezdésére, 97. §-ára, 104. §-ára, 165. §-ára, 170. § (2) bekezdésére, 171. § (1) bekezdésére, 178. § 3. pontjára alapította. Határozatának indokolása szerint a felperes felé a gépjármű közvetítői tevékenységet nem a számlakibocsátó, hanem D. I. magánszemély végezte el.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, vitatta a K. Kft. számláival kapcsolatos érdemi döntések jogalapját, és lényeges eljárási jogszabálysértésekre is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 92. § (4) és (5) bekezdéseiben, 104. § (1) és (4) bekezdéseiben, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 221. § (1) bekezdésében, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos:
A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (Pp. 275. §)
A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
Az ellenőrzésre nyitva álló határidő 2010. március 22-én járt le, a revízió 2010. március 22. és március 25-i időszakban nem végzett eljárási cselekményt, tehát nem szerzett be olyan bizonyítékot, amit a felperesi álláspont szerint figyelmen kívül kellene hagyni, vagy amely kapcsán ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértés lenne megállapítható. Az alapjegyzőkönyvet az adóhatóság 2010. március 25-én postázta, tehát az ellenőrzés ezen a napon fejeződött be. A jegyzőkönyvre vonatkozó felperesi észrevétel 2010. április 15-én érkezett meg az adóhatósághoz, amely 2010. április 29-én fejezte be a kiegészítő vizsgálatot és postázta a kiegészítő jegyzőkönyvet, tehát nem lépte túl a kiegészítő vizsgálatra nyitva álló 15 napos határidőt. A jegyzőkönyv postára adása nem minősül ellenőrzési cselekménynek, ezért a felperes alaptalanul hivatkozott az Art. 92. § (4) és (5) és (12) bekezdéseibe, 104. §-ába foglalt eljárási szabályok megsértésére.
A cégnyilvántartás adatai szerint a K. Kft. 2001. március 10-től 2006. október 19-ig Ko. Kft. néven működött, K. Z. és K. T. T. voltak a tulajdonosai. E társaság nem 2006. november 24-én, hanem a 2006. október 19-i üzletrész átruházási szerződés és társasági szerződésmódosítás folytán változott K. Kft.-re, és ettől az időponttól e társaság tulajdonosa és ügyvezetője D. I. lett. Az adóhatósági határozatok is tartalmazzák, hogy D. I. már 2005. december 27-én megállapodást kötött a Ko. Kft. üzletrészeinek megvásárlására, és a felek 2006. január 18-án megállapodtak abban is, hogy az adásvételi szándék továbbra is fennáll, és az autóügynöki tevékenységre meghatalmazást adnak D. I. részére, aki a felperessel e meghatalmazás birtokában kötött 2006. január 18-án keretszerződést. Egy 2006. január 18-án kelt szerződés szerint tehát a felperes és a D. I. által - meghatalmazás alapján - képviselt K. Kft. - között jött létre a megbízási keretszerződés, egy másik, ugyanekkor kelt megállapodás értelmében azonban a D. I. által ügyvezetőként képviselt K. Kft.-vel. (A felperesi előadás szerint a vissza dátumozásra azért került sor, mert időközben megváltozott a társaság neve.) A keretszerződések érvényessége 2006. január 18-tól 2006. december 31-ig tartott.
A felek között a közigazgatási és peres eljárásban nem volt vita a tekintetben, hogy a keretszerződés és számlák szerinti szolgáltatások teljesítésre kerültek, és ezeket a K. Kft. számlázta ki a felperes felé 2006 decemberében. Az adóhatóság - K. Z. ellentmondó nyilatkozataira figyelemmel - csak írásszakértői véleménnyel tudta tisztázni a 2005. decemberi szerződéssel és meghatalmazással kapcsolatos tényeket, és maga is megjegyezte határozatában, hogy a felperes képviselője "a D. I. által bemutatott meghatalmazás alapján joggal bízhatott abban, hogy D. I. jogszerűen jár el", és az "valóban igaz, hogy 2006. október 19. után D. I. teljes joggal képviselhette a K. Kft.-t".
Az adóhatóság feladata, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban, adókijátszásban vesz részt. (C-80/11 és C-142/11. számú ítélet)
Jelen ügyben nem állnak rendelkezésre konkrét, bizonyítékokkal alátámasztott adatok arra nézve, hogy a perben vitatott számlák mögött mikori teljesítés áll, és a közvetítői jutalék kiszámlázására a megbízási keretszerződés 5. pontja szerint 2006 decemberében került sor. Az adóhatósági határozatoknak az a megállapítása mely szerint D. I. a valóban megvalósult gépjármű közvetítői tevékenységet - mindkét időszakban - a felperes által tudottan kizárólag saját nevében és magánszemélyként végezte volna - az előzőekben ismertetettek miatt - nem kellően bizonyított, és nem állnak rendelkezésre arra vonatkozó adatok sem, hogy a K. Kft. vagy D. I. adókijátszásban, adócsalásban vett volna részt, és ezt a felperes tudta, illetve tudnia kellett volna. Önmagában abból a tényből, hogy egyes autókereskedők csak D. I. nevére emlékeztek, de arra nem tudtak adatot szolgáltatni, hogy e személy a felperes javára mely Kft. nevében végezte a tevékenységét nem támasztja az alperesi álláspontot, D. I. és a számlakibocsátó ellenőrzésére pedig - a közigazgatási iratok szerint - nem került sor, áfa kapcsán adókijátszásra, adócsalásra irányuló magatartásukat az adóhatóság - bíróság által felülvizsgálható módon - nem állapította meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján - a jogerős ítéletet és a keresettel támadott adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot a kereset által vitatott körben - a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is - új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásban az adóhatóságnak az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben kifejtett jogértelmezésre és a Kúria határozatában rögzítettekre figyelemmel kell a szükséges bizonyítást lefolytatni és megvizsgálni, hogy rendelkezésére áll-e minden adat az adólevonási jog alapjául szolgáló ügyletek és számlák kapcsán az adókijátszás, adócsalás megállapítására, illetve a számlabefogadó felperes esetében annak rögzítésére, hogy erről - az adóhatóság által bizonyított objektív körülmények alapján - tudott, illetve tudnia kellett.
(Kúria Kfv. V. 35.542/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Ifkovics József Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Ifkovics József ügyvéd) által képviselt A. K. és Sz. Bt. felperesnek a dr. Balla Orsolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. május 22. napján kelt 25.K.30.542/2011/13. számú ítélete ellen a felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 25.K.30.542/2011/13. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes 4071668310 számú határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint elsőfokú és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes 2006. január 18-án megbízotti jutalékra vonatkozó megbízási keretszerződést kötött a K. Kft.-vel, a szerződést e Kft. nevében D. I. írta alá ügyvezetőként. A szerződésre alapítottan a K. Kft. 2006. decemberében három számlát bocsátott ki a felperes felé 49 600 000 Ft + 9 920 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalommal. A felperes a számlák nettó értékét költségként elszámolta, az ezekben szereplő áfát levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél 2006. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére áfa, különadó és társasági adó adónemekben mindösszesen 9 920 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 482 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 741 000 Ft adóbírságot szabott ki, 42 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A határozat indokolása szerint a felperes a K. Kft.-től befogadott számlák alapján nem jogszerűen helyezte levonásba az áfát, kárt okozott a költségvetésnek, nem tanúsította az adott helyzetben tőle elvárható körültekintést sem, ezért kivételes méltánylás gyakorlására nem volt lehetőség.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. november 9. napján kelt 4071668310 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdésére, 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 43. §-ára, 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdésére, 165-166. §-aira, a társasági adóról és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 19. §-ára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (12) bekezdésére, 97. §-ára, 104. §-ára, 165. §-ára, 170. § (2) bekezdésére, 171. § (1) bekezdésére, 178. § 3. pontjára alapította. Határozatának indokolása szerint a felperes felé a gépjármű közvetítői tevékenységet nem a számlakibocsátó, hanem D. I. magánszemély végezte el. D. I. 2006. október 19-én megvásárolta ugyan a Ko. Kft.-t, de az ez előtt megvalósult gépjármű közvetítői tevékenységet saját nevében, saját felelősségére folytatta, és az ügyvezetése alatt kibocsátott számlák nem a számlakibocsátó által elvégzett gazdasági tevékenységről kerültek kiállításra. A felperes 2000. január 18-án nem köthetett szerződést a K. Kft.-vel, illetve ügyvezetőként D. I.-nal, mivel ekkor e társaság még nem létezett, ennél fogva a keretszerződésben foglaltak sem valósulhattak meg az abban feltüntetett felek között. A Ko. Kft.-nél - a K. Kft. jogelődjénél - D. I. nem volt meghatalmazott, így e társaság nevében nem járhatott el, ezért a gazdasági eseményekkel kapcsolatban nem valós bizonylatok kerültek kibocsátásra. Az adólevonási jog nem gyakorolható, mert a számlák szerinti közvetítői tevékenységet nem a K. Kft., hanem D. I. végezte el. A felperesnek, mivel a számlák mindegyikén a 2006. január 16-i szerződésre történik hivatkozás, tudnia kellett, hogy ilyen szerződést nem kötött, ezért a számlák befogadása során nem járt el kellő körültekintéssel. Ha előadása szerint megvizsgálta a számlakibocsátó cégkivonatát, akkor észlelnie kellett volna, hogy D. I. 2006. január 16-án nem volt ügyvezetője a számlakibocsátónak, ezért a felperes terhére az áfa adónemben az adókülönbözet jogszerűen került előírásra, és az áfa költségkénti elszámolása miatt az adózás előtti eredményt is módosítani kellett, továbbá mindezek következtében a különadó alapja is negatív lett, így a felperest 2006. évre nem terheli különadó fizetési kötelezettség.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, vitatta a K. Kft. számláival kapcsolatos érdemi döntések jogalapját, és lényeges eljárási jogszabálysértésekre is hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eleget tett a tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének, a felperes alaptalanul hivatkozott ügy érdemi eldöntésére kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésekre. Az alperes megalapozottan állapította meg, hogy a perben vitatott számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak, ezért az áfa nem helyezhető jogszerűen levonásba. Az írásszakértői véleményre is figyelemmel a felperes 2006. január 18-án nem köthetett szerződést a K. Kft.-vel, így ügyvezetőként D. I.-nal sem, mivel ebben az időpontban e társaság még nem is létezett, így a keretszerződésbe foglaltak az ebben feltüntetett felek között nem valósulhattak meg. A bírósági eljárás során meghallgatott tanúk is az alperesi határozatban rögzítetteket támasztották alá, alaptalan a felperes álképviseletre való hivatkozása. A becsatolt magánokiratoknak nincs bizonyító ereje, mivel az írásszakértői vélemény alapján egyértelműen megállapítható, hogy a 2006. január 18-i meghatalmazást és jegyzőkönyvet nem a Ko. Kft. tulajdonosai, illetve ügyvezetői írták alá, ebből következően Dudás István nem a Ko. Kft. nevében járt el 2006. november 24-ig. A felperes a perben sem hivatkozott az alperesi megállapítások megdöntésére alkalmas bizonyítékra, ezért az alperes a revízió eredményeként jogszerű érdemi döntést hozott az adókülönbözet és a jogkövetkezmények kapcsán.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 92. § (4) és (5) bekezdéseiben, 104. § (1) és (4) bekezdéseiben, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 221. § (1) bekezdésében, az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy a számlák mögött valós gazdasági teljesítmény áll, a közvetítés tényét az adóhatóság sem vitatta, alakilag és tartalmilag hiteles számlákat fogadott be, ezért megilleti az Áfa tv. 32. § (1) bekezdése szerinti levonási jog. Az első időszakban - 2006. január 18-tól 2006. október 19-ig -, amikor D. I. még nem volt tulajdonosa és ügyvezetője a számlakibocsátónak, az álképviselet okán, a második időszakra - 2006. október 19-től 2006. december 31-ig - pedig azért, mert ekkor D. I. tulajdonosként és ügyvezetőként már jogosult volt a K. Kft. nevében szerződés aláírására, teljesítési igazolások kibocsátására, számlázásra. Kifejtette, hogy az álképviselő által megkötött ügyletek jóváhagyásra kerültek, kellően körültekintő magatartást tanúsított, a számlák mögött valós gazdasági esemény áll, "amennyiben szabálytalanság vagy esetleges bűncselekmény áldozata lenne, úgy az terhére nem róható, mivel arra ráhatása, ismerete nem volt". Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság okszerűtlen mérlegeléssel hozta meg határozatát, és nem teljesítette indokolási kötelezettségét.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos:
A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (Pp. 275. § )
A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
Az ellenőrzésre nyitva álló határidő 2010. március 22-én járt le, a revízió 2010. március 22. és március 25-i időszakban nem végzett eljárási cselekményt, tehát nem szerzett be olyan bizonyítékot, amit a felperesi álláspont szerint figyelmen kívül kellene hagyni, vagy amely kapcsán ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértés lenne megállapítható. Az alapjegyzőkönyvet az adóhatóság 2010. március 25-én postázta, tehát az ellenőrzés ezen a napon fejeződött be. A jegyzőkönyvre vonatkozó felperesi észrevétel 2010. április 15-én érkezett meg az adóhatósághoz, amely 2010. április 29-én fejezte be a kiegészítő vizsgálatot és postázta a kiegészítő jegyzőkönyvet, tehát nem lépte túl a kiegészítő vizsgálatra nyitva álló 15 napos határidőt. A jegyzőkönyv postára adása nem minősül ellenőrzési cselekménynek, ezért a felperes alaptalanul hivatkozott az Art. 92. § (4)- és (5) és (12) bekezdéseibe, 104. §-ába foglalt eljárási szabályok megsértésére.
A cégnyilvántartás adatai szerint a K. Kft. 2001. március 10-től 2006. október 19-ig Ko. Kft. néven működött, K. Z. és K. T. T. voltak a tulajdonosai. E társaság nem 2006. november 24-én, hanem a 2006. október 19-i üzletrész átruházási szerződés és társasági szerződésmódosítás folytán változott K. Kft.-re, és ettől az időponttól e társaság tulajdonosa és ügyvezetője D. I. lett. Az adóhatósági határozatok is tartalmazzák, hogy D. I. már 2005.december 27-én megállapodást kötött a Ko. Kft. üzletrészeinek megvásárlására, és a felek 2006. január 18-án megállapodtak abban is, hogy az adás-vételi szándék továbbra is fennáll, és az autóügynöki tevékenységre meghatalmazást adnak D. I. részére, aki a felperessel e meghatalmazás birtokában kötött 2006. január 18-án keretszerződést. Egy 2006. január 18-án kelt szerződés szerint tehát a felperes és a D. I. által - meghatalmazás alapján - képviselt K. Kft. - között jött létre a megbízási keretszerződés, egy másik, ugyanekkor kelt megállapodás értelmében azonban a D. I. által ügyvezetőként képviselt K. Kft.-vel. (A felperesi előadás szerint a vissza dátumozásra azért került sor, mert időközben megváltozott a társaság neve.) A keretszerződések érvényessége 2006. január 18-tól 2006. december 31-ig tartott.
A felek között a közigazgatási és peres eljárásban nem volt vita a tekintetben, hogy a keretszerződés és számlák szerinti szolgáltatások teljesítésre kerültek, és ezeket a K. Kft. számlázta ki a felperes felé 2006. decemberében. Az adóhatóság - K. Z. ellentmondó nyilatkozataira figyelemmel - csak írásszakértői véleménnyel tudta tisztázni a 2005. decemberi szerződéssel és meghatalmazással kapcsolatos tényeket, és maga is megjegyezte határozatában, hogy a felperes képviselője "a D. I. által bemutatott meghatalmazás alapján joggal bízhatott abban, hogy D. I. jogszerűen jár el", és az "valóban igaz, hogy 2006. október 19. után D. I. teljes joggal képviselhette a K. Kft.-t".
Az adóhatóság feladata, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban, adókijátszásban vesz részt. (C-80/11 és C-142/11. számú ítélet)
Jelen ügyben nem állnak rendelkezésre konkrét, bizonyítékokkal alátámasztott adatok arra nézve, hogy a perben vitatott számlák mögött mikori teljesítés áll, és a közvetítői jutalék kiszámlázására a megbízási keretszerződés 5. pontja szerint 2006. decemberében került sor. Az adóhatósági határozatoknak az a megállapítása mely szerint D. I. a valóban megvalósult gépjármű közvetítői tevékenységet - mindkét időszakban - a felperes által tudottan kizárólag saját nevében és magánszemélyként végezte volna - az előzőekben ismertetettek miatt - nem kellően bizonyított, és nem állnak rendelkezésre arra vonatkozó adatok sem, hogy a K. Kft. vagy D. I. adókijátszásban, adócsalásban vett volna részt, és ezt a felperes tudta, illetve tudnia kellett volna. Önmagában abból a tényből, hogy egyes autókereskedők csak D. I. nevére emlékeztek, de arra nem tudtak adatot szolgáltatni, hogy e személy a felperes javára mely Kft. nevében végezte a tevékenységét nem támasztja az alperesi álláspontot, D. I. és a számlakibocsátó ellenőrzésére pedig - a közigazgatási iratok szerint - nem került sor, áfa kapcsán adókijátszásra, adócsalásra irányuló magatartásukat az adóhatóság - bíróság által felülvizsgálható módon - nem állapította meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján - a jogerős ítéletet és a keresettel támadott adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, az első fokú adóhatóságot a kereset által vitatott körben- a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is - új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásban az adóhatóságnak az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben kifejtett jogértelmezésre és a Kúria határozatában rögzítettekre figyelemmel kell a szükséges bizonyítást lefolytatni és megvizsgálni, hogy rendelkezésére áll-e minden adat az adólevonási jog alapjául szolgáló ügyletek és számlák kapcsán az adókijátszás, adócsalás megállapítására, illetve a számlabefogadó felperes esetében annak rögzítésére, hogy erről - az adóhatóság által bizonyított objektív körülmények alapján - tudott, illetve tudnia kellett.
A pervesztes alperes a Pp. 207. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az első fokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességi eljárásról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-ában, és az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakon alapulnak.
Budapest, 2013. október 10.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria Kfv. V. 5.542/2012.)