adozona.hu
BH 1990.4.158
BH 1990.4.158
I. 1988. január 1-jétől az adókötelezettséget megállapító államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos perekben a kivetés jogalapja körébe tartozik a becslés jogszerűségének vizsgálata is [1981. évi I. tv 72. § (1) bek., 63/1981. (XII. 5.) MT r. 1. § (1) bek. 8. pont, 65/1987. (XII. 2.) MT r. 6. § (2) bek.]. II. Az adókivetés összegszerűségének vizsgálatára csak a magánszemélyek jövedelemadója, az általános forgalmi adó és a vállalkozási nyereségadó esetében van lehetőség [63/1981. (X
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1968 óta festő- és mázoló kisiparos. A megyei adófelügyelőség az 1983. évtől az 1986. év végéig terjedő időszakra vonatkozó adóvizsgálata során megállapította, hogy a felperes pénztárkönyvében nem a tényleges bevételeit és kiadásait könyvelte el. Az anyagbeszerzését több százezer forint értékben fiktív bizonylatokkal igazolta, és az adóbevallásaiban a ténylegesen felhasznált anyagmennyiségnél lényegesen magasabb anyagköltséget számolt el.
Az elsőfokú adóhatóság a szabálytalan köny...
BH 1990.4.158 I. 1988. január 1-jétől az adókötelezettséget megállapító államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos perekben a kivetés jogalapja körébe tartozik a becslés jogszerűségének vizsgálata is [1981. évi I. tv 72. § (1) bek., 63/1981. (XII. 5.) MT r. 1. § (1) bek. 8. pont, 65/1987. (XII. 2.) MT r. 6. § (2) bek.].
II. Az adókivetés összegszerűségének vizsgálatára csak a magánszemélyek jövedelemadója, az általános forgalmi adó és a vállalkozási nyereségadó esetében van lehetőség [63/1981. (XII. 5.) MT r. 1. § (1) bek. 8. pont].
A felperes 1968 óta festő- és mázoló kisiparos. A megyei adófelügyelőség az 1983. évtől az 1986. év végéig terjedő időszakra vonatkozó adóvizsgálata során megállapította, hogy a felperes pénztárkönyvében nem a tényleges bevételeit és kiadásait könyvelte el. Az anyagbeszerzését több százezer forint értékben fiktív bizonylatokkal igazolta, és az adóbevallásaiban a ténylegesen felhasznált anyagmennyiségnél lényegesen magasabb anyagköltséget számolt el.Az elsőfokú adóhatóság a szabálytalan könyvvezetés és az adóbevallások hiányosságai miatt a felperes bevallott bevételeit az el nem könyveit bevételekkel megnövelte, és becslés alkalmazásával 40 %-os jövedelmezőség figyelembevételével határozta meg az adóalap mértékét
Az elsőfokú államigazgatási hatóság 1988. május 4-én kelt határozatában a felperest 1983-1986. évekre vonatkozóan általános jövedelemadóhiány, felemelt adó, forgalmi adóhiány és községfejlesztési hozzájárulás címén összesen 1 116 740 Ft megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú államigazgatási hatóság határozatával az 1983. évre kivetett 51 282 Ft felemelt adó törlését rendelte el, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes jogerős határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azt elismerte, hogy a költségelszámoláshoz felhasznált anyagszámláin javítások voltak, de állítása szerint a valóságnak megfelelően vallotta be jövedelmét, az adófizetési kötelezettségének is eleget tett, ezért vele szemben az adóhiány megállapításának nem lett volna helye. Sérelmezte továbbá, hogy az adóhatóság által meghatározott 40 %-os jövedelmezőség irreálisan magas. A kereseti állítása igazolásául indítványozta igazságügyi könyvszakértő és adószakértő kirendelését. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálta el, és ítéletével a felperes keresetét elutasította. A per eldöntéséhez szükséges tényállást a beszerzett államigazgatási iratok alapján állapította meg. ítélete indokolásában rámutatott, hogy a felperes szabálytalan bizonylatai és részben le nem könyvelt bevételei miatt adózatlan többletjövedelemhez jutott, mely után az adóhiány megállapításának helye volt. Kifejtette továbbá, hogy a, felperes által kifogásolt 40 %-os jövedelmezőség az adókivetés összegszerűségéhez, nem pedig a kivetés jogalapjához tartozik, ezért a bíróság által hatáskör hiányában nem vizsgálható.
A városi bíróság ítéletét a felperes fellebbezése alapján a megyei bíróság megalapozatlanság miatt végzéssel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában rámutatott, hogy nem volt helye a per tárgyaláson kívüli elbírálásának és a bizonyítás mellőzésének, mert a felperes a támadott határozat ténymegállapításait is vitatta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint könyvszakértő, illetve adóügyi szakértő bevonása is szükséges annak eldöntéséhez, hogy a felperes a könyvelésének és adóbevallásainak szabálytalansága ellenére maradéktalanul teljesítette-e az adófizetési kötelezettségét.
A megyei bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről rendelkező 1981. évi I. törvény 72. §-ának (1) bekezdése végrehajtásáról kiadott 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 8. pontja szerint a bíróság által felülvizsgálható az adó- vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat a kivetés jogalapja tekintetében, a magánszemélyek jövedelemadója, az általános forgalmi adó és a vállalkozási nyereségadó esetében a kivetés összegszerűsége tekintetében is.
A kivetés jogalapja körébe tartozó kérdéseket a lakossági adóigazgatási eljárásról szóló 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet 13/A. §-ának (1) és (2) bekezdése szabályozta. E rendelet 13/A. §-ának (2) bekezdése a kivetés jogalapja köréből kizárta annak vizsgálatát, hogy milyen nagyságú jövedelem, árbevétel után, továbbá hogy adóbevallás szerint vagy becsléssel, illetőleg utólagos adóellenőrzés alapján került sor az adó (adóhiány) megállapítására. Ezt a jogszabályi rendelkezést azonban a 65/1987. (XII. 2.) MT rendelet 6. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. Ezért 1988. január l-jétől az adó vagy illetékkötelezettséget megállapító államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos perekben a kivetés jogalapja körébe tartozó kérdéseket a korábbi jogszabályi korlátok nélkül kell a bíróságnak meghatároznia.
Ezekben a perekben a bíróság - a kivetés jogalapja körében - azt vizsgálhatja, hogy az adómegállapítás, az adóhatósági határozat megfelel-e az adókra vonatkozó anyagi és eljárási jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Így jogosult annak felülvizsgálatára, hogy
- kit terhel az adófizetési kötelezettség,
- az adófizetési kötelezettség mely időszakra terjed ki,
- az adózó jogosult-e adómentességre vagy adókedvezményre,
- nem következett-e be az adó megállapításához való jog elévülése,
- az adót adókivetés, adólevonás, adóbeszedés vagy önadózás útján kell-e megállapítani, továbbá helye van-e az adóköteles jövedelem becsléssel történő megállapításának és
- valamely jogcímen fennáll-e az adófizetési kötelezettség.
Az első- és másodfokú bíróság tehát az előbbieknek megfelelően helyesen vizsgálta az adóhiány kivetésének jogalapja körébe tartozó kérdésként az adóhatóság által alkalmazott becslés jogszerűségét.
A 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 8. §-ának (2) bekezdése szerint az 1988. január 1-je előtt keletkezett adófizetési kötelezettségekre továbbra is alkalmazandó 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerint az adóköteles jövedelmet becsléssel kell megállapítani, ha az adóbevallás adatai nem helytállóak, vagy az adóalany az adóbevallási kötelezettségét hiányosan vagy nem teljesítette.
A felperesnél tartott adóellenőrzés által feltárt szabálytalanságok miatt a pénzügyi hatóság jogszabálysértés nélkül alkalmazta a becslési eljárást.
Az utólagos adóvizsgálat alkalmával történt tanúkénti meghallgatásakor a felperesnél könyvelést végző B. L. segítő családtag jegyzőkönyvi nyilatkozatában elismerte, hogy az anyagbeszerzést igazoló bizonylatokon a vásárlás időpontját, a vásárolt anyagmennyiséget, illetve annak értékét sok esetben átjavította.
Ezt a körülményt a felperes sem vitatta.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletével érdemben helytállóan döntött, amikor a felperes keresetét elutasította.
Tévesen kötelezte viszont a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot a hatályon kívül helyező végzésében annak vizsgálatára, hogy a felperes a tárgyidőszakra helyes összegű adót fizetett-e be. Ennek vizsgálata nem a kivetés jogalapja, hanem az adó összegszerűsége körébe tartozik. Az adókivetés összegszerűségének bírósági felülvizsgálatára azonban csak a 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet 1. §-a (1) bekezdésének 8. pontjában megjelölt adók esetében van lehetőség. Szükségtelen ezért a megyei bíróság végzésében előírt bizonyítás lefolytatása, mert a felperes üzleti iratainak igazságügyi könyvszakértő útján történő tételes felülvizsgálata a 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet 17. §-ának (3) és (4) bekezdése alapján becsléssel megállapított adóalap bírói úton való felülbecslését eredményezné.
Mivel a felperes az utólagos adóvizsgálat által feltárt kirívó szabálytalanságok miatt elfogadhatatlan adóbevallásai alapján fizette be az éves adóját, nem kétséges, hogy az adófizetési kötelezettségét sem teljesítette maradéktalanul.
A kifejtettek alapján nem volt helye megalapozatlanság miatt a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(K. törv. I. 25 104/1989. sz.)