adozona.hu
BH 1990.1.33
BH 1990.1.33
A munkáltató a magánszemélyek jövedelemadójának bevezetésére és a társadalombiztosítási jogszabályok változására tekintettel előírt béremelési (bérbruttósítási) kötelezettségének az egészségügyi, szociális ellátás, az oktatás és a kutatás-fejlesztés területén nyugdíjasként foglalkoztatottaknál is köteles eleget tenni [1987. évi 14. tvr. 1. § (1) bek., 69 253/1988. X. PM közl.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes nyugdíjas pedagógus. Mint ilyen, két munkahelyen dolgozik részmunkaidős tanárként. A tanítóképző főiskolán mint technika tanár dolgozik részmunkaidőben, 1987. decemberében havi nettó keresete 2988 forint volt. A főiskola elvégezte a felperes munkabérének bruttósítását az alkalmazotti kedvezmény figyelembevételével. A bruttósítás után e munkahelyén a nettó munkabére 2993 forint.
Az alperes általános iskolában 3023/V kulcsszámú munkakörben tanárként "nyugdíjas üres állás 50 %-os" be...
BH 1990.1.33 A munkáltató a magánszemélyek jövedelemadójának bevezetésére és a társadalombiztosítási jogszabályok változására tekintettel előírt béremelési (bérbruttósítási) kötelezettségének az egészségügyi, szociális ellátás, az oktatás és a kutatás-fejlesztés területén nyugdíjasként foglalkoztatottaknál is köteles eleget tenni [1987. évi 14. tvr. 1. § (1) bek., 69 253/1988. X. PM közl.].
A felperes nyugdíjas pedagógus. Mint ilyen, két munkahelyen dolgozik részmunkaidős tanárként. A tanítóképző főiskolán mint technika tanár dolgozik részmunkaidőben, 1987. decemberében havi nettó keresete 2988 forint volt. A főiskola elvégezte a felperes munkabérének bruttósítását az alkalmazotti kedvezmény figyelembevételével. A bruttósítás után e munkahelyén a nettó munkabére 2993 forint.Az alperes általános iskolában 3023/V kulcsszámú munkakörben tanárként "nyugdíjas üres állás 50 %-os" besorolással dolgozik részmunkaidőben, kezdetben havi 4000 forint, a munkaszerződés meghosszabbítása után 1988. márciusától havi 4100 forint alapbér mellett. Túlóradíj átalánya havi 160 forint volt. A nettó keresete 1987. decemberében 3720 forint volt.
Az alperes 1988. januárjában arról értesítette a felperest, hogy személyi alapbére változatlan marad. Ugyanakkor a nettó munkabére csökkent, minthogy a bérét nem bruttósították. 1988. februárjában 2813 forintot vett kézhez a nyugdíjjárulék és jövedelemadó előleg levonása után, 1988. márciusában pedig 3020 forintot. Megállapítható tehát, hogy az 1987. decemberi nettó munkabéréhez képest a felperes munkabére 1988. január 1. után változatlan munkateljesítmény mellett csökkent. A felperes nyugdíja 1987. decemberében 8747 forint volt. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult az alperestől járó munkabére bruttósítása érdekében, majd annak elutasító határozata után keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy csak a főállású dolgozók munkabérét kellett bruttósítania.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes munkáltató eleget tett az 1987. évi 14. tvr. rendelkezéseinek, minthogy a felperest értesítette új személyi alapbéréről. A felperest mint nyugdíjast ún. üres álláshelyen foglalkoztatták, bérének emeléséről a munkáltató döntött, s mint költségvetési szerv csak a ténylegesen főállásban foglalkoztatott dolgozók keresetét kellett bruttósítania.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1987. évi 14. tvr. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató köteles volt valamennyi, vele munkaviszonyban álló dolgozó részére - 1988. január 15. napjáig - olyan új munkabért és munkaviszonyból származó keresethez tartozó egyéb juttatást megállapítani, hogy az általa a dolgozó részére 1988-ban kifizetett nettó keresetének összege - változatlan munkateljesítmény mellett - ne csökkenjen. Ez a kötelezettség költségvetési szervek esetében - ha a Minisztertanács eltérően nem rendelkezik - csak a főállásban foglalkoztatott dolgozók keresetére vonatkozik.
Az MT-SZOT-OKISZ-SZÖVOSZ-TOT által 1987. október 25-én az egyéni keresetnövelés (bruttósítás) végrehajtása érdekében kiadott irányelvek 2. pontja az idézett tvr. 1. §-a (1) bekezdésének megfelelő rendelkezést tartalmaz. Ezt követően azonban a Minisztertanács meghozta a 3275/1987. számú határozatát, melynek értelmében az egyes költségvetési szerveknél a nem főállású munkavállalók munkabérét is bruttósítani szükséges. Ezen alapul a Művelődési Közlöny 1988. január 15-i számában a nevelési-oktatási intézményekben dolgozók keresetének megállapításához kiadott útmutató, melynek 4. pontja szerint az oktatási-nevelési intézményekben foglalkoztatott másod-, mellékállású dolgozók, valamint a részmunkaidősök és a foglalkoztatott nyugdíjasok bérét is bruttósítani szükséges.
Ugyanerre az útmutatóra hivatkozik a munkaügyi bíróság is az ítéletében akként, hogy az "üres álláshelyen" foglalkoztatott dolgozók bérének emeléséről, illetve változatlanul hagyásáról a munkáltató dönt, hivatkozása azonban hiányos, pontatlan. Az idézett útmutató 9. pontja szerint ugyanis az emelésről, illetőleg változatlanul hagyásról a bruttósítás után dönt a munkáltató.
E témakörben a pénzügyminisztérium a 69 253/1988. X. számú körlevelében a következőkre mutatott rá: "Az egészségügyi, szociális ellátás, az oktatás és a kutatás-fejlesztés területén másod-, mellékállásban, illetve nyugdíjasként foglalkoztatottak bérét (valamennyi keresetelemét) a főállásban bruttósított bér - nyugdíjasok esetén a nyugdíj összegének - figyelembevételével kell bruttósítani".
A Legfelsőbb Bíróság az M. törv. I. 10 185/1988/2. számú törvényességi határozatában szintén rámutat arra, hogy a határozott időre munkaszerződést kötött nyugdíjas pedagógus munkabérét is bruttósítani tartozik a munkáltató az 1987. évi 14. tvr. 1. §-ának (1) bekezdése alapján.
Az alperes tehát mulasztást követett el, amikor a felperes munkabérét nem bruttósította, s ennek az lett a következménye, hogy a nettó keresete jelentősen csökkent. Minthogy az alperes mulasztását a munkaügyi bíróság sem pótolta, ezért az ítélete törvénysértő.
(M. törv. I. 10 023/1989. sz.)