AVI 2012.7.78

Aggályos az adóhatóság becslési módszere, ha olyan kisszámú adattal dolgozik, amely kétségessé teszi a becslési módszer alkalmazásának meglapozottságát (2003. évi XCII. tv. 108. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

2004. augusztus 2-án és augusztus 15-én bejelentés érkezett az elsőfokú adóhatósághoz, hogy a felperes az üzletének tényleg forgalmának egy részét a mellékelt kódok, és leírás alapján kitörli pénztárgépéből. A bejelentő 2004. augusztus 18-án leadott az adóhatóságnál 1 db pénztárgépet és 1 db nyomtatót. A bejelentés alapján az adóhatóság 2001-2003. évekre és 2004. I. félévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél. Ennek eredményeként 12 428 000 Ft adókülönb...

AVI 2012.7.78 Aggályos az adóhatóság becslési módszere, ha olyan kisszámú adattal dolgozik, amely kétségessé teszi a becslési módszer alkalmazásának meglapozottságát (2003. évi XCII. tv. 108. §)
2004. augusztus 2-án és augusztus 15-én bejelentés érkezett az elsőfokú adóhatósághoz, hogy a felperes az üzletének tényleg forgalmának egy részét a mellékelt kódok, és leírás alapján kitörli pénztárgépéből. A bejelentő 2004. augusztus 18-án leadott az adóhatóságnál 1 db pénztárgépet és 1 db nyomtatót. A bejelentés alapján az adóhatóság 2001-2003. évekre és 2004. I. félévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél. Ennek eredményeként 12 428 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 6 117 000 Ft adóbírságot és 6 535 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, továbbá 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte a felperest. Az áfa adókülönbözetből 219 000 Ft a levonható áfa-mérték különbözet, mivel a felperes nem tudta rendelkezésre bocsátani a levonás alapjául szolgáló beszerzési számláit.
A fizetendő áfa körében az adóhatóság megállapította, hogy a felperes által használt pénztárgépen rögzített bevételek hozzáférhetetlensége nem volt biztosított, illetve az adózó könyvelése olyan ellentmondásokat tartalmazott, amelyre figyelemmel az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. §-a alapján becslést alkalmazott a felperes által fizetendő adó megállapításánál. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Nem tartotta helytállónak az Art. 108. § (6) bekezdése szerinti ún. összehasonlító adatokon alapuló eljárás alkalmazását.
A felperes keresetében mind a becslés jogalapját, mind annak módszerét vitatta azzal, az adóhatóság csupán valószínűsíteni tudta, hogy könyvelési adatai nem a valós bevételeket tükrözi. Valószínűleg a bejelentő manipulált, hamisított pénztárjelentéseket és nyugtát bocsátott az adóhatóság rendelkezésére. Kifogásolta, hogy az adóhatóság miért nem összehasonlító módszert alkalmazott, a pénztárgép feltárt hibája nem alapozhatta meg a becslés alkalmazhatóságát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően a levonható áfa miatt 2001. III. negyedévére, 2001. IV. negyedévére és 2002. I. negyedévére megállapított adókülönbözet, a hozzá tartozó adóbírság és késedelmi pótlék érintése nélkül - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóság jogutódját új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában először rögzítette, hogy az ítélet rendelkező részében megnevezett adóidőszak tekintetében a felperes a levonható áfát keresetében nem vitatta, becslésre pedig nem a bizonylatok hiánya miatt került sor. A becslésre azért került sor, mert a rendelkezésre álló adatok, tények alapján feltételezte az adóhatóság, hogy a felperes iratai nem voltak alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására [Art. 108. § (3) bekezdés c) pontja]. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes ugyanakkor nem bizonyította a becslés alkalmazása feltételeinek fennállását.
Elméletileg mind a felperes, mind a bejelentő manipulálhatta az adatokat. A felperes volt ügyvezetője ellen adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt indított nyomozást a Városi Ügyészség határozatával megszüntette, mert kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, hogy a bejelentéshez csatolt vagy a lekönyvelt pénztárszalagokon rögzített adatok manipuláltak-e.
Az Országos Pénztárgép és Taxaméter Technikai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) a bejelentő által leadott pénztárgépet és nyomtatót nem tudta működésbe hozni, így csupán feltételezéseket fogalmazott meg. Az elsőfokú eljárás során kirendelt igazságügyi pénztárgép szakértő elvileg nem zárta ki a bejelentő által jelzett program kifejlesztését; megfelelő program alkalmazásával más pénztárgép vagy más számítógép használatával a nyomtatón azonos megjelenésű karaktersorozat, benne az AP jel is előállítható. Az általa szükségesnek tartott igazságügyi írásszakértő kirendelésére került sor, B. Ferenc az eredeti iratok beszerzését és vizsgálatát tartotta volna szükségesnek, de erre a perben nem volt mód, csak másolatokkal dolgozhatott. Azt a feltételes megállapítást tette, hogy azonos nyomtatóeszközzel készülhettek, de különböző pénztárgépekkel, különböző időpontokban. A bíróság a perben felmerült adatok alapján nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, hogy az ügyészség a felperes részére adta volna vissza a felperes 2002. július 12-i nyugtatekercsét, és ez által a felperes akadályozta volna meg az írásszakértői bizonyítás lefolytatását.
Az elsőfokú bíróság további ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, pl.: a per során derült ki - bár az alperes szerint ez nem volna lehetséges -, hogy a leadott és a felperestől lefoglalt pénztárgépnek ugyanaz volt az AP jele. A két azonos AP jelű gép létezése egyfajta magyarázatot ad az ugyanazon időszakra vonatkozó, eltérő tartalmú bizonylatok készítésére. Szintén a bejelentő által készített hamis bizonylatokra utalt az elsőfokú határozat indokolásában foglalt első táblázat "göngyölt APEH" értékének csökkenése is.
A becslés módszerét sem tartotta megalapozottnak az elsőfokú bíróság, mert 2001. évben összesen 3, 2002. évben csak 1 zárás szolgált a becslés alapjául. Ez a kisszámú adatot az elsőfokú bíróság aggályosnak tartotta. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem értett egyet felperesnek az Art. 108. § (6) bekezdése alkalmazására hivatkozásával sem.
Az elsőfokú bíróság előírta, hogy a megismételt eljárásban az adóhatóságnak egyértelműen bizonyítania kell a becslés alkalmazásának feltételeit, hogy mindkét ugyanazon AP jelű gép a vizsgált adóévekben a felperes használatában állt, továbbá esetlegesen pénztárgép szakértői, illetve írásszakértői vizsgálattal kell alátámasztani, hogy a napi bevételi adatok felperes általi törlése és valótlan tartalmú forgalmi adatsor generálása megtörtént, ez által a könyvelésben rögzített adatok nem alkalmasak a felperes valós adóalapjának megállapítására.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes teljes körű elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Jogi álláspontja szerint az alperes bizonyította a becslés jogalapjának meglétét, és módszerének helytállóságát. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat - ezen belül kiemelve a szakértői véleményeket és a rendelkezésre álló dokumentumokat - okszerűtlen mérlegelte.
A felperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. § (1) bekezdésére figyelemmel a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés értelmében az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Az adóhatóság az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontja alapján azért alkalmazott becslési eljárást, mert a jelentős adatok, tények alapján feltételezte, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. Az elsőfokú bíróság is e jogszabályhelyek figyelembevételével vizsgálta, hogy az adóhatóság jogszerűen alkalmazott-e becslési eljárást, illetve az azon eljárás során alkalmazott módszer megfelelő módszer volt-e.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében igen részletesen kifejtett okfejtéssel, hogy a közigazgatási eljárás adatai, illetve a bírósági bizonyítási eljárás adatai alapján az adóhatóság nem tudta bizonyítani, hogy a hozzá eljuttatott bejelentés alapján a becslés alkalmazásának feltételei fennálltak. Az elsőfokú bíróság egyenként vizsgálta, és részletezte azokat a körülményeket, ellentmondásokat, melyek alapján nem zárható ki, hogy a felperes, de azt sem, hogy a bejelentő manipulálta az adatokat. Az elsőfokú bíróság e körben helyesen utalt a nyomozást megszüntető határozatra, a perben kirendelt igazságügyi pénztárgép szakértő, illetve kézírás, gépírás, okmány szakvéleményeire, melyek mindkét variációt elképzelhetőnek tartották. Az alperes hivatkozásával szemben a bejelentő által leadott és a felperestől lefoglalt pénztárgépeknek ugyanaz volt az AP jele, amely bár elvileg nem lehetséges, mégis ez bizonyosodott be. A Bizottság is csak feltételezte, hogy az adózó megfelelő kódok és billentyűkombinációk megadásával a napi forgalmat ki tudta törölni, illetve új forgalmat tudott generálni és rögzíteni. Ez azonban csak feltételezés volt, hiszen a leadott pénztárgépet nem sikerült működtetni, így a felperesi manipulálásra egyértelmű bizonyítékot nem tudott szolgáltatni.
Az elsőfokú bíróságnak a becslés módszerével kapcsolatos aggályait is osztja a Legfelsőbb Bíróság, hiszen olyan kisszámú adattal dolgozott, amely kétségessé teszi a becslési módszer alkalmazásának megalapozottságát.
Az alperes hivatkozásával szemben a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelve nem jutott olyan kirívóan okszerűtlen mérlegelésre, amely alapot adott volna az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére. A Legfelsőbb Bíróság azzal is egyetértett, hogy az ügyben olyan további bizonyítási eljárások szükségesek, amelyek már meghaladták a közigazgatási per kereteit és annak lefolytatásával a bíróság már az adóhatóság kompetenciáját, hatáskörét vette volna át.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.252/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.