AVI 2009.6.67

Az egyetemlegességre kötelező határozatokat egyidejűleg, azonos napon kell meghozni [1995. évi C. tv. 125. § (4) és (5) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az S. Kft. - megbízottja, az M. Kft. útján - 2000. augusztus 28-án a 8. számú vámhivatalnál kérte a konténerben beérkezett különféle kínai eredetű termékek árutovábbítási eljárásban történő vámkezelését. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, az árubemutatás határidejeként 2000. augusztus 30-át határozta meg, rendeltetési vámhivatalként az 1. számú vámhivatalt. A vámhivatal tételes áruvizsgálatot rendelt el, melynek megtartását követően a konténert vámzárral látta el. ...

AVI 2009.6.67 Az egyetemlegességre kötelező határozatokat egyidejűleg, azonos napon kell meghozni [1995. évi C. tv. 125. § (4) és (5) bek.]
Az S. Kft. - megbízottja, az M. Kft. útján - 2000. augusztus 28-án a 8. számú vámhivatalnál kérte a konténerben beérkezett különféle kínai eredetű termékek árutovábbítási eljárásban történő vámkezelését. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, az árubemutatás határidejeként 2000. augusztus 30-át határozta meg, rendeltetési vámhivatalként az 1. számú vámhivatalt. A vámhivatal tételes áruvizsgálatot rendelt el, melynek megtartását követően a konténert vámzárral látta el. Az árutovábbítási eljáráshoz - vámbiztosítékként - a C. Kft. készfizető kezességvállalási nyilatkozata került benyújtásra és elfogadásra.
A vámhivatal megállapította, hogy a továbbított vámáruk bemutatására vagy további vámeljárás alá vonására nem került sor. A vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelés nélkül, jogellenesen forgalomba került. A vámhivatal a vámáru felett törvényes zálogjogát érvényesíteni nem tudta.
A fővámhivatal - több jogerős ítélet által elrendelt új eljárás eredményeként a 2005. június 14-én hozott határozataiban egyetemlegesen kötelezte a C. Kft.-t, mint kezest és a felperest, mint fuvarozót illetve szállítmányozót 157 955 Ft vám, 386 301 Ft általános forgalmi adó, 1680 Ft környezetvédelmi termékdíj megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. szeptember 21. napján hozott határozatában a felperessel szemben hozott határozatot - az indokolási rész kiegészítésével - helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 125. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy "az okmányok alapján" a felperes "mint fuvarozó" vett részt az árutovábbítási eljárásban, és a vámáru bemutatására nem került sor.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint az alperes eleget tett az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének, döntése érdemben is jogszerű, megfelel a Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontja szerinti rendelkezésnek. A felperes a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
A P., illetve az M. Kft. a fuvarozással a felperest bízta meg, ezért a felperes az árutovábbítási eljárásban szállítmányozóként vett részt. Mivel a vámáruhoz a fuvarokmányok mellett vámokmányok is tartoztak, a felperesnek nem lehetett kétsége a felől, hogy a vámáru rendeltetési helyre történő fuvarozására vállalt kötelezettséget. A felperes ezért közreműködött az árutovábbítási eljárásban.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 125. § (1)-(5) bekezdéseiben foglaltaknak, a határozatok téves jogértelmezésen alapulnak, vámfizetési kötelezettség nem terheli. Az alperes a vámfizetésre kötelezettekkel szemben az egyetemleges felelősséget nem egyidejűleg érvényesítette.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az árutovábbítási eljáráskor hatályban lévő 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 207. § (1) bekezdése értelmében a Vtv. 125. §-ának alkalmazásában a vámfizetésre kötelezettség alatt vámteher-fizetési kötelezettséget kell érteni. A Vtv. 125. § (2) bekezdése határozza meg a vámfizetésre kötelezetteket. E törvényhely a) pontja értelmében vámfizetésre kötelezett a vámáru felett rendelkezésre jogosult, a b) pont értelmében az, aki a vámteher megfizetésére kezességet vállalt, a c) pont alapján, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. A Vtv. 125. § (2) bekezdés d) pontja pedig akként rendelkezik, hogy vámfizetésre kötelezett az a személy is, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok esetét kivéve - nem tesz eleget.
A Vtv. 125. § (1) bekezdése értelmében a vámáru felett rendelkezésre jogosult személynek minősül a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a zálogjoggal rendelkező fuvarozó és szállítmányozó.
A Vtv., továbbá a Vhr. a fuvarozó és szállítmányozó fogalmát nem határozza meg. Ennél fogva a fuvarozói, illetve szállítmányozói minőségre és ezek elhatárolására nézve az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadóak. E szerint pedig a fuvarozó maga köteles az árut a rendeltetési helyre továbbítani, illetve csak akkor bízhatja másra, ha egyébként maga is képes lenne a továbbításra, és ezt általában meg is teszi. A szállítmányozó pedig ténylegesen nem végez árutovábbítást, hanem az ezzel kapcsolatos szervezési tevékenységet látja el. (BH 1997/595.) Abban az esetben tehát, ha az alperes a fuvarozói és/vagy szállítmányozói minőségre, azaz a vámáru feletti rendelkezésre jogosultságra kívánja alapítani a vámfizetésre kötelezést, akkor érdemi döntését a Ptk. helyes alkalmazásával és a Vtv. 125. § (2) bekezdés a) pontjára alapítottan hozhatja meg.
A közigazgatási perekben az eljáró bíróság az ügy érdemében hozott jogerős határozatot vizsgálja felül. A közigazgatási perekben eljáró bíróságnak a határozatok jogszerűségét mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel kell megvizsgálnia. A bíróság tehát nem állapíthatja meg az ügy érdemében hozott határozat jogszerűségét az alperesi határozatban rögzítettektől eltérő jogalapon, jelen esetben szállítmányozói minőségre hivatkozással [Pp. 339/A. §, Pp. 339. § (3) bekezdése].
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy az iratokban nem lelhető fel a felperes és az M. Kft. között létrejött azon megállapodás, amelyre az alperes a felperes fuvarozói, a bíróság pedig a felperes szállítmányozói minőségét alapította. Az iratokban kizárólag olyan dokumentumok találhatóak, melyek szerint a vámárut - mivel a felperes megfelelő fuvareszközzel nem rendelkezett - F. S. fuvarozta. Az ismertetett okiratokra figyelemmel a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes az Áe. 26. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, ennél fogva a perben a bizonyítás nem a felperest terhelte. Az alperes határozata nem felel meg az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak sem, mivel nem teljes körűen és nem iratszerűen tartalmazza azokat az adatokat és bizonyítékokat, amelyek a felperes vámfizetésre kötelezésének jogalapját megteremtik vagy megteremthetik.
A Vtv. 125. § (4) és (5) bekezdése értelmében a vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek, és az egyetemlegességet a vámfizetésre kötelezettekkel szemben egyidejűleg kell érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint e törvényi feltételek megvalósulhatnak abban az esetben is, ha a kötelezés nem egy határozatban, hanem ugyanazon a napon hozott határozatokban kerül sor valamennyi egyetemlegesen vámfizetésre kötelezettel szemben. Az egyetemlegességre kötelező határozatokat ilyen esetben azonban egyidejűleg, egy napon kell meghozni, mégpedig oly módon, hogy a határozatokból ki kell derülnie, hogy kiket és milyen jogcímen terhel vámfizetési kötelezettség, és annak is, hogy az árutovábbítási eljárásban résztvevő más személyek esetén mely okoknál fogva nem állapított meg a hatóság az egyetemleges felelősséget.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése]. Az új eljárásra nézve előírja, hogy a vámhatóságnak a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével kell megállapítania a vámteher-fizetésre egyetemlegesen kötelezhető személyek körét, akikkel szemben határozatát csak a Vtv. 125. § (4) és (5) bekezdései szerinti rendelkezéseknek megfelelően hozhatja meg úgy, hogy érdemi döntése megfeleljen a 2004. évi CXL. törvény 50. és 72. §-aiban foglaltaknak is. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.434/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.