AVI 2009.1.2

Egy korábbi jogügylet alapján nem lehet az utóbb felmerült tartozást, meg nem fizetett általános forgalmi adót leszámlázni [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél 2003. év április - június hónapokra vonatkozó általános forgalmi adónem bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti ellenőrzését végezte.
A vizsgálat megállapította, hogy ebben az időszakban a felperes levonható adóként vette figyelembe a T. Kft. által kibocsátott 2 db számla általános forgalmi adó tartalmát 146 220 125 Ft-ot.
Az adóhatóság célvizsgálatot tartott a T. Kft.-nél és a következőket állapította meg.
A T. Kft. 3 db hitelszerző...

AVI 2009.1.2 Egy korábbi jogügylet alapján nem lehet az utóbb felmerült tartozást, meg nem fizetett általános forgalmi adót leszámlázni [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont]
Az adóhatóság a felperesnél 2003. év április - június hónapokra vonatkozó általános forgalmi adónem bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti ellenőrzését végezte.
A vizsgálat megállapította, hogy ebben az időszakban a felperes levonható adóként vette figyelembe a T. Kft. által kibocsátott 2 db számla általános forgalmi adó tartalmát 146 220 125 Ft-ot.
Az adóhatóság célvizsgálatot tartott a T. Kft.-nél és a következőket állapította meg.
A T. Kft. 3 db hitelszerződést kötött az R. Bank-kal, mely zálogjogot alapított a kft. egyes vagyontárgyaira. A hitelszerződésből eredő kötelezettségeknek a T. Kft. nem tett eleget, ezért a hitelszerződést a bank felmondta, és megnyílt a zálogszerződés alapján a kielégítési jog. Az R. Bank megbízása alapján a bírósági végrehajtó 2002. december 10-én eredményes nyilvános árverést hajtott végre, és így a bank javára bejegyzett zálogjoggal terhelt eszközök és vagyontárgyak árverés útján kerültek értékesítésre. Az árverés során az összevont árverési tétel 723 176 115 Ft + (jogszabály szerinti) általános forgalmi adó leütési áron kelt el, és az árverés nyertese az egyes számú árverési tábla birtokosaként a felperes lett. Az árverést követően 2002. december 13-án adásvételi szerződést kötöttek, amelyben rendelkeztek az értékesített ingó-vagyontárgyakról. Megállapították, hogy az árveréssel e vagyontárgyak tulajdonjoga a felperesre száll.
A felperes három bankbizonylat szerint, három részletben átutalta az ellenértéket, összesen 603 779 961 Ft-ot a T. Kft. részére ugyancsak az R. Bank által folyósított banki kölcsönből.
A T. Kft. 2002. december 10-i teljesítési időponttal 2003. január 28-án az árverési tranzakcióról 265 395 321 Ft értékben, majd ugyanezen teljesítési időponttal 2003. január 29-én 338 384 640 Ft értékben számlát bocsátott ki a felperes, mint vevő felé. Ezek a számlák 2002. december 10-ei teljesítési dátummal kerültek kibocsátásra 0%-os áfa mérték feltüntetésével.
Ezt követően került sor az egyébként vámszabad-területen levő áruk, ingók, vagyontárgyak belföldi forgalom számára való vámkezelésre, amelyet a T. Kft. kérelmezett. Ez utóbbi jogügyletek alapján a T. Kft. 2003. április 15-ei teljesítési dátummal kettő számlát bocsátott ki 2003. április 15-ei teljesítési dátummal, mely számlákban kizárólag a korábbi értékesítés alapján fel nem tüntetett általános forgalmi adó összeget jelöltek meg a számla értékének, összesen 146 220 125 Ft-ot.
A felperes ezt az összeget is átutalta a banki hitelből a T. Kft. bankszámlájára 2003. május 6-án és az általános forgalmi adó bevallásában ezt mint visszaigényelhető adót szerepeltette.
Az adóhatóság ez utóbbi visszaigényelhető adóként való minősítést nem fogadta el, és megállapította, hogy a felperes nem volt jogosult az általános forgalmi adó levonásra, illetve visszaigénylésre, ezért a felperes terhére elsőfokú határozatával 145 400 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 14 500 000 Ft bírság megfizetésére is.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2004. április 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat a döntést azzal indokolta, hogy megállapította a felperes tulajdonába árverés útján kerültek a vizsgálat tárgyát képező vagyontárgyak. A termékértékesítés 2002. december 10-én teljesedésbe ment. 2003. április 15-én a T. Kft. már nem rendelkezhetett tulajdonosként a vagyontárgyai felett, ezért azt újra nem értékesíthette, az ekkor kibocsátott számlák hitelesnek nem voltak tekinthető, így arra általános forgalmi adó visszaigénylési jogot alapítani nem lehetett.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontja az volt, hogy az adóhatóság helytelenül értékelte a megállapított tényállást, nem vett figyelembe minden körülményt. A felperes arra hivatkozott, az árverésen úgy vásárolta meg a vagyontárgyakat, hogy nem volt tudomása arról, miszerint az egyes vagyontárgyak vámszabad-területen találhatók, és belföldi forgalom számára még nem vámkezeltek. Nem tudta a felperes azt sem, hogy az eszközlista nem a valós eszközöket tartalmazza, így nem történt meg a teljes vételár kifizetés és a birtokba adás sem, tehát a szerződés 2002. december 10-én nem teljesült.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy bár a felperesnek az árverés során valóban több tényről és körülményről, - amely a tulajdonszerzését befolyásolta, - nem volt tudomása, ez azonban az általános forgalmi adó bevallási, befizetési kötelezettségeit önmagában nem érintette. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség, illetve visszaigénylési jogosultság gyakorlása során a kiállított bizonylatok, gazdasági események következtében a megfelelő adótörvények együttes alkalmazásával helytállóan jutott az adóhatóság arra a következtetésre, hogy a T. Kft. által kibocsátott 2003. április 15-ei bizonylatokhoz kapcsolódóan a felperest általános forgalmi adó visszaigénylési jogosultság nem illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes továbbra is fenntartotta, és hangsúlyozta azt az álláspontját, mely szerint az árverés útján való tulajdonszerzés mindig tehermentes tulajdonszerzésnek minősül. Jelen ügyben azonban nem történt árverési vétel hatályával történő átadás. A termékértékesítés nem árverés útján ment teljesedésbe, az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja törvénysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jelen per tárgya adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata volt.
Az adóhatóság határozata azt tartalmazta, hogy a T. Kft. által kibocsátott 2003. április 15-ei teljesítési dátumú két darab számla általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására nem alkalmasak.
E közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során arról kellett dönteni, hogy e két számla 2003. II. negyedévében alkalmas volt-e az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény rendelkezései alapján (Áfa tv.).
Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint levonási jogot előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában lehet gyakorolni.
A felperes által befogadott két darab perbeli számla ilyen hiteles dokumentumnak nem volt tekinthető, mivel a számla nem termékértékesítés, szolgáltatás nyújtásáról, hanem az eredeti jogügylethez "utóbb kapcsolódó" és a vevő által még meg nem fizetett általános forgalmi adóról szólt.
Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy egy korábbi megvalósult tényállás alapján nem lehet utóbb felmerült tartozást, meg nem fizetett általános forgalmi adót leszámlázni.
A felperes felülvizsgálati kérelme tehát elsősorban azért volt alaptalan, mivel a hiteltelen számla nem lehetett alapja általános forgalmi adó levonási jog gyakorlásának.
Ezen túl a Legfelsőbb Bíróság is hangsúlyozza, hogy az árverés folytán a felperes tulajdonszerzése, ahogyan azt a felek közötti 2002. december 13-án kelt adásvételi szerződés is tartalmazza, bekövetkezett. Az, hogy utóbb felmerültek olyan körülmények, amelyekről a felperes nem szerzett még tudomást, és ezek a körülmények megváltoztatták a fizetési feltételeket, illetőleg akadályozhatták a birtokba adást, az egyéb polgárjogi felelősség körébe tartozó kérdések lehetnek. Az adójogi jogviszony minősítését azonban nem változtatták meg, erre kihatással nem lehettek.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.084/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.