adozona.hu
EH 2009.1999
EH 2009.1999
A terméket (szolgáltatást) adóköteles tevékenységéhez felhasználó adóalany jogosult az áthárított adóösszeget levonni [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adóellenőrzést folytatott le 2004. október-december hónapokra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 9 997 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely egyben jogosulatlan visszaigényelt adónak minősült. Kötelezte a felperest 1 000 000 Ft adóbírság megfizetésére, 2004. december hónapra vonatkozóan 12 877 000 Ft következő időszakra átvihető követelésről, és 74 555 000 Ft visszaigényelhető adóról is rendelkezett....
EH 2009.1999 A terméket (szolgáltatást) adóköteles tevékenységéhez felhasználó adóalany jogosult az áthárított adóösszeget levonni [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adóellenőrzést folytatott le 2004. október-december hónapokra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 9 997 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely egyben jogosulatlan visszaigényelt adónak minősült. Kötelezte a felperest 1 000 000 Ft adóbírság megfizetésére, 2004. december hónapra vonatkozóan 12 877 000 Ft következő időszakra átvihető követelésről, és 74 555 000 Ft visszaigényelhető adóról is rendelkezett. A határozat szerint a felperes ezen időszakra vonatkozóan levonható általános forgalmi adóként jelölte meg a F. Kft. által villamos-felsővezeték átalakítási és villamos-útátjáró építési síncsere munkálatokkal kapcsolatos, illetve a M. B. Kft. által a B., M. Városközpont komplex környezetrendezési munkáival kapcsolatban kiállított számlák áfa-tartalmát. Az adóhatóság szerint a perbeli számlák esetében a felperest az adólevonási jog az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem illeti meg, mert azok nem a felperes gazdasági tevékenységének körében megjelent kiadásoknak minősülnek. Az alperes 2006. december 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és szükség esetén új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjára, mely szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége körén kívüli célra használja fel, hasznosítja ideértve azt az esetet is, ha a terméket és a szolgáltatást egészben a 7. § (3) bekezdésében, vagy a 9. §-ban meghatározott célok elérése érdekében használja fel. E jogszabályhely alapján vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a kibocsátott számlák szerinti gazdasági esemény a felperes adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenység körében belül van-e.
Az elkészült villamos-felsővezeték és sínek a BKV Zrt. tevékenységi körébe tartozó villamosok útvonalához, biztonságos üzemeltetéséhez szükséges feltételek létrehozását, javítását jelenti. Ezek eredményezik ugyan, hogy a felperes gazdasági tevékenységének színhelye a nagyközönség számára a BKV Zrt. járművein is megközelíthetővé válnak, de ezen projekt megvalósítása nem a felperes által folytatott gazdasági tevékenység körén belüli tevékenység elősegítése érdekébe tartozik. A M. Városközpont környezetrendezési munkálataival kapcsolatban megállapította, hogy a közterület rendezése a felperes gazdasági tevékenységének folytatása érdekében kívánta a beruházás finanszírozását, azonban a felperes gazdasági tevékenysége nem az Önkormányzat feladatkörébe tartozó környezet-, illetve területrendezés volt, hanem a H. H. építése. Ez a felperes által épített H. H. funkció szerinti működését szebb környezetben tette lehetővé, azonban mégsem tartozik a felperes gazdasági tevékenységének körébe, azt meghaladóan végezte el.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perben alkalmazandó Áfa. tv. rendelkezései összhangban vannak az Európai Közösségek tagállamainak forgalmi adóra vonatkozó 77/388/EGK Hatodik irányelvében foglaltakkal, valamint a közösségi joggal sem ellentétes az alperes határozata.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Eljárásjogi jogszabálysértésként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott valamennyi kereseti kérelmével. Továbbra is fenntartotta, hogy a vitatott kapcsolódó beruházások szükségesek voltak a kiemelkedő jelentőségű beruházás megvalósítása érdekében. E körben európai bírósági ítéletekre is hivatkozott.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a munkálatok igénybevételére kizárólag a hatósági engedélyek megszerzése érdekében volt szükség.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, ugyanakkor az ügyben alkalmazandó jogszabályok nem helytálló értelmezésével hozta meg ítéletét.
Az Európai Közösségek Tanácsának a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításáról szóló 77/388/EGK Irányelve (továbbiakban Hatodik irányelv) 17. cikk (2) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használja fel az adóalany, jogosult az általa fizetendő adót levonni. E szabályozásnak felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, melynek értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. E főszabályhoz képest fogalmaz meg kivételt az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja.
Eszerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körén kívüli célra használta. Az adóhatóság, az elsőfokú bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a vitatott számlákban szereplő, elvégzett munkát a felperes az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön belüli, vagy kívüli célra használták, hasznosították.
A felperesi project a M. V. kulturális tömje részeként a H. H. megépítése volt, és egy ilyen volumenű beruházás nemcsak önmagában az épület felépítését jelenti, hanem hozzá kapcsolódó egyéb munkálatokat, gazdasági tevékenységet feltételez. Az iratok között elfekvő építési engedélyekből, illetve a használatbavételi engedélyből egyértelműen megállapítható, hogy egyéb kapcsolódó beruházások is szükségesek voltak a fő létesítmény megvalósításához. Ilyen kapcsolódó beruházások voltak a villamos-felsővezeték átalakítási munkálatai, a villamos útátjáró építés síncsere munkálatai, a környezet-, illetve területrendezés. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerinti ezen kapcsolódó beruházások nélkül az eredeti beruházás megvalósítására sem kerülhetett volna sor. A felperes gazdasági tevékenységébe ilyen módon kapcsolódnak a vitatott beruházások, mindezen munkálatokkal együtt lehet csak értelmezni.
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik a C-488/2007. számú ítéletre, amely kifejti, hogy a Hatodik irányelv 17. és az azt követő cikkeiben foglalt adólevonási jog a HÉA mechanizmusának szerves részét képezi és elvben nem korlátozható. A közös HÉA rendszer tehát biztosítja minden gazdasági tevékenység adóterhét illetően a tökéletes semlegességet, bármi legyen e tevékenység célja vagy eredménye. Ugyanezt a jogelvet fejtette ki az Európai Bíróság a C-435/2005. számú ügyben is. Ebben rögzítette, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a konkrét beszerzési ügyletnek a főszabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a HÉA levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a HÉA levonására, és a levonás mértéke megállapítható legyen.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint ez a közvetlen és azonnali kapcsolat a perbeli ügyben megállapítható a Hagyományok Háza építése és a hozzá kapcsolódó - alperes által vitatott munkák - megvalósítása és szükségessége között. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint mind az elsőfokú bíróság, mind az adóhatóságok tévedtek, és a vitatott számlákkal kapcsolatban nem állapítható meg az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott kivételes tiltás.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján szintén hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az adóhatóság határozata részben jogosulatlan visszaigényelt adóról, részben következő időszakra átvihető követelésre, részben visszaigényelhető adóról is rendelkezett, ezért szükségessé válhat ezek újraszámolása azzal, hogy a perben vitatott számlák esetében a felperest megilleti az áfa-visszaigénylési jogosultság.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.085/2008.)