adozona.hu
BH+ 2009.6.282
BH+ 2009.6.282
Síkosságmentesítésre vonatkozó szerződéses kötelezettség megszegése megalapozhatja az egészségbiztosítási ellátás megtérítésére vonatkozó igényt [Alkalmazott jogszabály: 1997. évi LXXXIII. tv. 68. §, 1952. évi III. tv. 206., 221. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
P. Z.-né 2006. január 19. napján este az F. téri óvodából - munkahelyéről - lakására tartott. Mivel munkahelye és a lakása között nincs járda, ezért az F. téren, az úttesten közlekedett. Amikor a lakásához vezető járdaszakaszra kívánt fellépni, az útpadka előtti részen a jeges úton megcsúszott, elesett, a bal keze zúzódást szenvedett. Az alperes 2006. október 24-ei fizetési meghagyásával a balesettel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 89 013 Ft egészségbi...
BH+ 2009.6.282 Síkosságmentesítésre vonatkozó szerződéses kötelezettség megszegése megalapozhatja az egészségbiztosítási ellátás megtérítésére vonatkozó igényt
P. Z.-né 2006. január 19. napján este az F. téri óvodából - munkahelyéről - lakására tartott. Mivel munkahelye és a lakása között nincs járda, ezért az F. téren, az úttesten közlekedett. Amikor a lakásához vezető járdaszakaszra kívánt fellépni, az útpadka előtti részen a jeges úton megcsúszott, elesett, a bal keze zúzódást szenvedett. Az alperes 2006. október 24-ei fizetési meghagyásával a balesettel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 89 013 Ft egészségbiztosítási ellátási költség, valamint kamatai megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését és fizetési kötelezettsége alóli mentesítését kérte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az önkormányzati tulajdonú utak, járdák, parkolók és egyéb közterületek kezelői feladatait a Városüzemeltetésű Közhasznú Társaság (a továbbiakban: felperesi beavatkozó) látja el. A felperesi beavatkozó és a felperes 2005. december 1. napjától 2006. február 28. napjáig terjedő időszakra hószolgálati szerződést kötött, amelynek értelmében az Ö. földi lakótelep szervizútjainak, járdáinak és lépcsőinek, valamint a szervizút és útforduló, és az E. felé vezető szervízút és járda téli hószolgálati, síkosságmentesítési és hóeltakarítási munkáit a felperes végzi el. A megállapodás kiterjedt a balesettel érintett Lobogó utcára és F. térre is. Az F. tér IV.-es közútkezelési főszolgáltatási osztályba besorolt közút. A helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 3.3. pontjában, illetve 3-1. táblázatában foglaltak alapján a munkaügyi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek, mint vállalkozónak 4-5 órán belül meg kellett volna kezdenie a szórási munkálatokat, és 24 órán belül a síkosságot meg kellett volna szüntetnie. Megállapította, hogy a felperes január 18. napján reggel 5 óra 20 perctől 10 óra 10 percig végzett sózást és hótolást, majd legközelebb január 20-án reggel 8 óra 35 perc és délután 13 óra 16 perc között végzett ismételten sózást. Az iratok között fellelhető meteorológiai szakvéleményből kitűnően január 18-án 3-8 mm hó esett, január 19-én a napi csapadék már nem volt számottevő, de erős viharos szél volt. A munkaügyi bíróság a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy a kötelező egészségbiztosítási ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 68. §-a szerinti felelőssége a felperesnek megállapítható, ezért a balesetet szenvedett egészségbiztosítási ellátását köteles megtéríteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az R. 3.3.2. pontjában, továbbá a Megyei Jogú Város Közgyűlésének 39/2004. (XII. 16.) KG számú rendelete (a továbbiakban: Önkr.) 7. § (1) bekezdésébe, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésébe és 221. § (1) bekezdésébe ütközik. A felperes előadta, hogy a jogerős ítéleti megállapítással ellentétben szerződéses kötelezettségének eleget tett, azonban a 2006. január 18. és 19-ei időjárás széllökésekre figyelemmel átlagosnak nem tekinthető. Állította, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Hangsúlyozta, hogy az alperes megtérítésre csak a közút kezelőjét kötelezheti, polgári jogi szerződés vizsgálata nem tartozhat a hatáskörébe.
A felperesi beavatkozó beadványában a felülvizsgálati kérelemben előadottakhoz csatlakozott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a perbeli időszakban síkosságmentesítést nem végzett, a síkosságmentesítés szempontjából a széllökéseknek nincs jelentősége. Hangsúlyozta, hogy a közút tisztántartásáért a felperes volt felelős, ezért megtérítési kötelezettsége is a felperesnek áll fent.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az R. 3.3.2. pontja értelmében "Síkosság elleni védekezés" címszó alatt az alábbiakat tartalmazza: A téli út üzemeltetése során az I. és a II. közútkezelési szolgáltatási osztályba sorolt közutakon az útellenőrző szolgálat mellett egymást kiegészítve az őrjáratos szórógépek vezetője végezhet téli útellenőrzést. A III-IV. és az V-ös közútkezelési szolgáltatási osztályba sorolt közutakon elsősorban az útellenőrző szolgálattal igény szerinti gyakorisággal végzendő a téli útellenőrzés. A síkosság elleni védekezés ajánlott szolgáltatási szintjeit a 3-1. táblázat tartalmazza. A táblázat adatai átlagos téli időjárásra vonatkoznak. Átlagos téli időjárásnak tekinthető, ha a hőmérséklet -8°C vagy annál magasabb, és a szél sebessége kisebb, mint 30 km/óra. Alacsonyabb hőmérséklet vagy nagyobb szélsebesség, továbbá ónos eső esetén a szórási munka észleléstől számított megkezdése eltolódhat, és elvégzésének időtartama meghosszabbodhat. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hidak és egyéb műtárgyak síkosságmentesítésére. A 3-1.-es táblázat a "Síkosság elleni védekezés ajánlott szolgáltatási szintjei" cím alatt a 4-5.-ös közútkezelési szolgáltatási osztályba tartozó közutak esetében a szórási munka megkezdésének időpontját az észleléstől számítva 4-5 órában, a síkosság megszüntetésének határidejét 24 órában határozza meg. Az Önkr. 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy átlagos téli időjárás esetén, ha a hőmérséklet -8°C vagy annál magasabb, és a szél sebessége kisebb, mint 30 km/óra, a síkosság elleni védekezés szolgáltatási szintje IV-V. közútkezelési szolgáltatási osztály esetében a síkosság megszüntetésének határideje 24 óra. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében kifejtett azon álláspontot, hogy a felperes szerződésben vállalt kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, ezért a baleset bekövetkezése miatt felelőssége fennáll. Az eljárt bíróság a szükséges bizonyítékok beszerzésével, azok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a felperes nem tudta bizonyítani: az adott útszakasz tisztántartása vonatkozásában úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogerős ítéletben kifejtettek nem ellentétesek sem az R. 3.3.2. pontjában, sem az Önkr. 7. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Az irányadó ítéleti tényállás szerint ugyanis a perbeli útszakaszon jó részt 2006. január 8-án alakult ki csúszós hóréteg, amelyet a felperes 24 órát meghaladó időtartam eltelte után sem szüntetett meg, ezért történhetett meg az, hogy a balesetet szenvedett 2006. január 19. napján elcsúszott, és sérülést szenvedett. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a perbeli időszak átlag hőmérséklete átlagosnak, illetve inkább átlag felettinek tekinthető, míg a viharos széllökések a csúszós hóréteg kialakulásában nem játszhattak olyan szerepet, amely a síkosság elleni védekezés ajánlott szolgáltatási szintjétől való eltérést indokolhatta. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az Ebtv. 68. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy legalább a személygépkocsival történő járhatóságot biztosította. E bizonyítási kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni, a csatolt menetlevelek, illetve Sz. A. tanú vallomása nem igazolja, hogy a felperes a szükséges csúszásmentesítést elvégezte. A fentiekre figyelemmel a munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, a jogerős ítélet nem ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mert iratellenesség, nyilvánvaló logikai ellentmondás nem volt megállapítható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.650/2007.)