adozona.hu
AVI 2008.6.62
AVI 2008.6.62
A levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összege körében kell az arányosítást elvégezni [1992. évi LXXIV. tv. 38. § (1) és (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a K. város önkormányzati feladatok megvalósítására jött létre, közhasznú feladatai közül a településfejlesztés és településrendezéssel kapcsolatos feladatokat végezte 2001. január 1-je és 2003. december 31. között. Az elsőfokú adóhatóság ezen időszakra általános forgalmi adó adónemben végzett ellenőrzést, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 9 596 000 Ft adóhiánynak minősül adókülönbözetet, 4 798 000 Ft adóbírságot szabott ki és 3 707 000 Ft késedelmi pótlékot szá...
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperes a vizsgált időszakban részben ellenérték fejében, részben ellenértéknek nem minősülő önkormányzati támogatásból folytatta közhasznú feladatait. Ez utóbbi az Áfa. tv. hatályán kívül esik, így visszaigénylési jogosult nem keletkezik. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti arányos megosztás nem alkalmazható, mert a beszerzés nem részben adóköteles és részben tárgyi mentes célokat szolgált. A felperesnél lefolytatott korábbi ellenőrzés csak bizonylat ellenőrzésére korlátozódott.
A felperes keresetében egyrészt arra hivatkozott, hogy az alperes nem tartotta be az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) ellenőrzésre vonatkozó határideit. Vitatta az alperesi határozat ellenértékre vonatkozó hivatkozásait, e körben szakértő kirendelését kérte. Az adóbírság körében kivételes méltánylást érdemlő körülményként kérte értékelni, hogy az alperes korábbi utólagos ellenőrzései nem tártak fel hiányosságokat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 92. § (9) bekezdésére, mely szerint az adóhatóság ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet. Ugyanakkor az ellenőrzési határidő lejárta után az adóhatóság az eljárási cselekmények körébe tartozó, de ellenőrzési cselekménynek nem minősülő határozat kiadását megtehette.
Az anyagi jogszabálysértés körében kifejtette hogy a felperes önkormányzati közfeladat megvalósítására jött létre. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja határozza meg az adólevonási jogosultságot, a 4. § (1) bekezdés az adóalany fogalmát, az 5. § (1) bekezdés a gazdasági tevékenység fogalmát, míg a 13. § (1) bekezdés 1. pontja az ellenérték fogalmát. Ezekből következően általános forgalmi adó hatálya alá tartozóvá az tesz egy szolgáltatást, ha azt ellenérték fejében nyújtják.
A felperes, mint önálló adóalany, az önkormányzati támogatást nem egy konkrét feladat ellátásához, hanem alaptevékenysége ellátásához kapta, így ez nem minősül ellenértéknek. Ez a meghatározás nincs összefüggésben alvállalkozói adóalanyiságával.
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel, hasznosítja. Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságon kívüli tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között arányos megosztás nem alkalmazható. Arányosításra csak akkor van mód, ha a beszerzés részben adóköteles, részben tárgyi mentes célokat szolgál.
Az elsőfokú bíróság mellőzte a szakértő kirendelését, mert álláspontja szerint az alperes határozatában pontosan meghatározta jogszabályi hivatkozással, hogy mi és milyen okból minősül az Áfa. tv. szempontjából ellenértéknek.
A felperesnek a méltányosság körében előadottakat sem találta alaposnak, mivel a korábbi adóhatósági ellenőrzések bizonylati ellenőrzésre korlátozódtak, a perben vitatott határozattal érintett kérdésekre nem vonatkoztak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását azzal, hogy az eljárás során adószakértőt rendeljen ki. Továbbra is fenntartotta jogi álláspontját, hogy az alperes megsértette az Art. ellenőrzési határidejét. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 221. § (1) bekezdésére és 164. §-ára figyelemmel szakértőt kellett volna kirendelnie a perben meglévő fogalmak (pl.: bevétel) tisztázására. Az Áfa. tv. 38. § (1) és (2) bekezdései alapján vagy tételes elkülönítés, vagy arányosítás szabályai alkalmazhatók. Az adóalanyiság körében a 2004. január l-jén hatályba lépett Áfa. tv. 4/A. § nem alkalmazható az ügyben. Az adóbírság körében a méltányosságnál továbbra is arra hivatkozott, hogy a korábbi ellenőrzések alapján a felperes megerősítést kapott, hogy könyvelése és áfa-visszaigénylése helyes és a jogszabályoknak megfelel.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy az ellenőrzési határidőket nem szegte meg, szakértő kirendelésére nem volt szükség az ügyben, és Áfa. arányosítást sem lehetett alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok helytálló értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is mindenben egyetértett. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban az alábbiakra kíván rámutatni.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében az ellenőrzési eljárási határidőkkel kapcsolatban kifejtett jogi álláspontját. Az Art. 92. §-a már címében is határidők az ellenőrzési eljárásban - elnevezést viseli, vagyis kizárólag az ellenőrzés, mint önálló eljárás szabályait foglalja magába. Ebből következően az első- és másodfokú közigazgatási határozat meghozatalát, kiadását nem foglalja magába, mivel erre nézve az Art. különös, speciális szabályokat rögzít.
A tényállásból megállapítható volt, hogy az adóhatóság az ellenőrzési határidőket betartotta; az, hogy az ellenőrzési cselekménynek nem minősülő határozat kiadására ezt követően került sor, nem tekinthető eljárási jogszabálysértésnek.
Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a felperes adóalanyiságával kapcsolatban is. A felperes az önkormányzati támogatást nem egy konkrét feladat ellátásához, megvalósítása érdekében, hanem az alaptevékenysége ellenértékéhez kapta, így az nem minősülhet ellenőrzésnek. Az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdés 1. pontja határozza meg, hogy az Áfa. tv. alkalmazása szempontjából mi tekinthető ellenőrzésnek. Az, hogy egy vagyoni érték az Áfa. tv. szempontjából ellenértéknek minősül, az olyan jogi kérdés, amelynek elbírálása bíróság feladata. így e körben nem merült fel olyan különleges szakértelmet igénylő kérdés, amely indokolta volna a Pp.</a> szabályai alapján szakértő kirendelését.
A felperes tevékenysége során az alaptevékenysége körébe tartozó feladatokat teljesítette az önkormányzat felé, az önkormányzati támogatások pedig nem minősültek ellenértéknek, azok nem tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni értékek.
Az arányosítással kapcsolatban kifejtette, az elsőfokú bíróság jogi álláspontja is megfelel az Áfa. tv. szabályainak. Az Áfa. tv. 38. § (1) és (2) bekezdése értelmében a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összege körében kell az arányosítást elvégezni. A perbeli esetben azonban az önkormányzati támogatás áfa-körön kívüli tevékenységhez kapcsolódik, így az arányosítási számítások egyike sem volt alkalmazható.
A közigazgatási iratokból megállapítható, a jelen per tárgyát képező ellenőrzést megelőzően két ellenőrzésre került sor. Ezek mindegyike a könyvelés formai vizsgálata volt, tehát nem történt meg az adóhatóság részéről a számlák, könyvelések mögötti tartalom vizsgálata. Ennek alapján a felperes nem hihette alappal azt, hogy tartalmilag is jogszerűek adóbevallásai, ezért ezek az ellenőrzések kivételes méltánylást érdemlő körülménynek nem minősülnek az adóbírság körében.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.356/2005.)