adozona.hu
AVI 2008.4.36
AVI 2008.4.36
Nem a birtokba vétel, hanem a tulajdonosként való rendelkezési jog alapozza meg a termékértékesítést [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint vevő a K. Kft.-vel 2004. március 31-én és 2004. június 30 napján vagyoni értékű jog adásvételére kötött szerződéseket, mely szerint az adásvétel tárgya "mezei leltár", melynek egy része a lábon álló termés, másik része pedig az addig elvégzett mezőgazdasági munka. Az eladó több számlát állított ki, mely alapján a felperes az általános forgalmi adót levonásba helyezte.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával - a keresettel érintett részben - 5 000 631 Ft adóhiány és járulékai me...
AVI 2008.4.36 Nem a birtokba vétel, hanem a tulajdonosként való rendelkezési jog alapozza meg a termékértékesítést [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek.].
A felperes, mint vevő a K. Kft.-vel 2004. március 31-én és 2004. június 30 napján vagyoni értékű jog adásvételére kötött szerződéseket, mely szerint az adásvétel tárgya "mezei leltár", melynek egy része a lábon álló termés, másik része pedig az addig elvégzett mezőgazdasági munka. Az eladó több számlát állított ki, mely alapján a felperes az általános forgalmi adót levonásba helyezte.Az elsőfokú adóhatóság határozatával - a keresettel érintett részben - 5 000 631 Ft adóhiány és járulékai megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (1) bekezdése alapján a felperes a lábon álló terményen csupán az elválással szerzett tulajdonjogot és ezt követően lett volna jogosult az általános forgalmi adó levonására.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a Ptk. rendelkezéseiből következően a felperes a lábon álló termés tulajdonjogát nem szerezhette meg, önálló dologként is csak a betakarítás után létezett a termékértékesítés, így a számlákon feltüntetett időpontban nem történt meg.
A felperes keresetében arra hivatkozott, a Ptk. nem zárja ki, hogy a felek eltérő tartalmú szerződést kössenek. Mindkét gazdálkodó szerv célja az volt, hogy a teljesítés már a betakarítás előtt megtörténjen, a számlák tartalmilag is és formailag is megfelelnek a jogszabályi rendelkezéseknek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésére, mely szerint termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. így a termékértékesítés akkor valósul meg, ha a vevő nem csupán birtokosa a dolognak, de tulajdonosként is rendelkezik.
Az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdése értelmében adófizetési kötelezettség a termékértékesítésnél a teljesítés időpontjában keletkezik. Ezen jogszabályok, valamint az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjából megállapítható, hogy a számla befogadója csak akkor élhet az adólevonási jogával, ha a termékkel tulajdonosként rendelkezik.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a számlák kiállításának időpontjában a felperes nem rendelkezett tulajdonosként a lábon álló terménnyel. E körben utalt a Ptk. 95. § (1) bekezdésére, illetve 125. § (1) bekezdésére azzal, hogy a termék felett csupán az elválással szerzett tulajdonjogot. Ezen Ptk. rendelkezések kógensek, azaz a felek a szerződésben ettől eltérő időpontban nem állapodhattak meg. A lábon álló termény birtoklása megvalósult a felperes részéről azzal, hogy az ingatlant használhatta, de ez nem jelentette azt, hogy amíg el nem vált, terménnyel tulajdonosként rendelkezhetett.
Az Áfa. tv. rendelkezésén kívül figyelembe kellett venni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdését is, mely szerint a bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállóknak kell lenniük.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a megállapított adókülönbözet és járulékai mellőzését. Jogi álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az adólevonási jog gyakorlását ahhoz kötötte, hogy a lábon álló termény tulajdonjogát a felperes mikor szerezte meg. A felek egyébként a teljesítés időpontját szabadon határozhatták meg és azt az ítélet sem vitatta, hogy a lábon álló termény birtokba vétele a felperes részéről megtörtént.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a lábon álló termény értékesítése akkor megy teljesedésbe, ha a birtoklás mellett a vevő a dolog felett tulajdonosként is rendelkezik. Ez pedig a felperes esetében nem valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperesi felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően a Legfelsőbb Bíróság is - az elsőfokú bírósággal megegyezően fontos körülményként értékelte és vizsgálta, hogy a felperes a lábon álló termény tulajdonjogát mikor szerezte meg. A lábon álló termény birtoklásának joga nem volt vitás a perben.
Az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése értelmében termékértékesítés: a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. Ebből következően nem a birtokbavétel, hanem a tulajdonosként való rendelkezési jog alapozza meg a termékértékesítést, és erre alapítható majd az általános forgalmi adó visszaigénylési jog is az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perben vitatott számlák kiállításának időpontjában a felperes nem rendelkezett tulajdonosként a lábon álló terménnyel. A Ptk. 95. § (1) bekezdés, 125. § (1) bekezdésére utalással helytállóan állapította meg, hogy a felperes az elválással szerzett tulajdonjogot a termék felett. Az elválással következett be a tulajdonosként való rendelkezési jogosultság, amely az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése alapján megalapozza a termékértékesítést.
Az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog keletkezésének időpontja a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a teljesítés időpontjában feltüntetett nap. A teljesítés időpontja nyilván nem lehet korábbi, mint maga a termékértékesítés, hiszen ez ellentmondana az Sztv. 166. § (2) bekezdésében megfogalmazott alapkövetelményeknek (hitelesség, megbízhatóság, helytállóság). A perbeli esetben ez azt jelenti, hogy a teljesítés időpontja nem lehet korábbi, mint a termék értékesítése, vagyis a termék feletti tulajdonjog megszerzésének, azaz a termék, földtől való elválásának időpontja.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.009/2006.)