adozona.hu
AVI 2008.3.28
AVI 2008.3.28
A becslési eljárás lefolytatását indokolttá teszi az adóéven belüli ismételt nyugtaadási kötelezettség elmulasztása [2003. évi XCII. tv. 108. § (4) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999. és 2000. évre - 2000. április-június hónapokra - vonatkozó költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte, melynek eredményeként 2 589 320 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 285 920 Ft minősült adóhiánynak, amely után 1 142 960 Ft adóbírság és 1 300 809 Ft késedelmi pótlék került kiszabásra. Az adóhatóság az ellenőrzés során becslési eljárást alkalmazott.
Az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A ...
Az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a becslési eljárás jogalapja nem állt fenn. Másodlagosan vitatta a becslési eljárás alapján megállapítottakat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. §-ára, amely részletesen szabályozza a becslési eljárást. Az eljárás adatai alapján megállapította, hogy nem egyetlen körülmény, hanem több körülmény vezetett a becslési eljárás alkalmazásához.
A perbeli esetben a jogelődnél megállapított 2000. február 24-ei, illetve a felperesnél, mint jogutódnál 2000. június 21-én megállapított nyugtaadási kötelezettségi elmulasztását adóéven belüli, ismételt nyugtaadási kötelezettség elmulasztásaként kell értékelni, amely az Art. 108. § (4) bekezdése alapján indokolja a becslési eljárás módszerének alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság valamennyi, a felperes által szolgáltatott adatot, bizonylatot, könyvelési és nyilvántartási adatot, nyilatkozatot értékelt és figyelembe vett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését eljárási, és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva. Továbbra is fenntartotta, hogy a becslési eljárás jogalapja nem állt fenn. A szakértői véleményt használhatatlannak és megalapozatlannak tartotta, arra nem lehetett volna ítéletet alapítani. Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 182. §-át, a feltett kérdéseket nem küldte meg a szakértőnek és nem rendelt ki újabb szakértőt, ennek okát nem indokolta. A felperes egyéb bizonyítási indítványait indokolatlanul elutasította, így megsértette a Pp. 221. §-át is.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy több tényező vezetett a becslési eljárás alkalmazására. Újabb szakértő kirendelése szükségtelen volt, az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 50. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, amelynek során a Legfelsőbb Bíróság bizonyítási eljárást nem folytathat, jogkérdésben dönt [Pp. 275. § (1) bekezdés]. A fél által hivatkozott eljárásjogi jogszabálysértés csak akkor vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez vagy megváltoztatásához, ha az az ügy érdemére kihatással volt.
A tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése alapvetően a jogerős ítéletet hozó bíróság feladata. A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban általában nincs lehetősége a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésére. Erre csak akkor van lehetőség, ha a jogerős ítélet tényállást egyáltalán nem tartalmaz, vagy a megállapított tényállás iratellenes megállapításokon alapul, illetve a bizonyítékokat a bíróság kirívóan okszerűtlenül értékelte.
A fenti elveket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a Pp.</a> eljárási szabályainak. A bizonyítékok értékelése során logikai ellentmondás nem volt tapasztalható, az ítélet indokolása életszerű, a jogszabályok által alátámasztott.
A Pp. 177. § (1) bekezdése alapján, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A szakértő által megválaszolandó kérdéseket a Pp. 180. § (2) bekezdésére figyelemmel a bíróság teszi fel, de a (3) bekezdés értelmében egyes kérdések feltevését a felek is indítványozhatják. Az iratokból megállapíthatóan az elsőfokú eljárás során a felperes nem volt elzárva attól a lehetőségtől, hogy a szakértő kirendelése előtt a megválaszolandó kérdésekre indítványt tegyen.
A Pp. 182. § (3) bekezdése alapján, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki.
Ebből következően az eljáró bíróság a fél indítványára nem köteles új szakértőt kirendelni, ha azt szükségtelennek ítéli. Erre elsősorban akkor van szükség, ha a szakértői vélemény a Pp. 182. § (3) bekezdésében felsorolt hiányosságokban szenved. Ha azonban az eljáró bíró jogi álláspontja szerint ilyen hibáktól mentes a szakértői vélemény, a más szakértő kirendelésére irányuló indítványt elutasíthatja. A jelen perben felülvizsgálni kért elsőfokú bíróság ítélete a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján megfelelő terjedelemben ismertette, hogy a kirendelt igazságügyi szakértői véleményt miért fogadta el ítélkezése alapjául, és indokát adta annak, miért utasította el a felperes új szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát.
A becslési eljárás alkalmazásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatti bírságot megállapító két határozat jogszerűségét jelen eljárásban nem lehetett felülvizsgálni sem a tényállás vonatkozásában, sem a bírság mértékének mérlegelésével kapcsolatban. Ugyanakkor megállapítható, hogy az adóigazgatási eljárásban az adóhatóságok a vizsgált adóévekre vonatkozóan a tényállást teljes körűen feltárták, és e körben megfelelően jutottak arra a következtetésre, hogy a jogelőd és a jogutód vonatkozásában adóéven belüli ismételt nyugtaadási kötelezettség elmulasztása történt, amely már önmagában is az Art. 108. § (4) bekezdésére figyelemmel indokolja a becslési eljárás alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság ítélete is megállapította, nem önmagában ez a tény vezetett a becslési eljárás alkalmazásához. A felperesi képviselő maga tett eltérő nyilatkozatokat az alkalmazott haszonkulcs százalékára vonatkozóan. Az is tény, hogy az átalakuló jogelőd adózó bevallásának és az adózó könyvelésének adatai között eltérés volt, a felperesi képviselő maga nyilatkozta, hogy a kedvezményes étkeztetésre, a selejtezésre, a veszteségek elszámolására vonatkozóan nyilvántartási adatokkal, alapbizonylatokkal, dokumentumokkal nem rendelkezett. Ezen hiányosságokra, illetve ellentmondásokra figyelemmel szükségtelen lett volna könyvszakértő kirendelése a perben.
A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a Pp.</a> lényeges szabályait nem sértette meg, és az ügy eldöntése szempontjából irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályokat is megfelelően értékelte, alkalmazta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.355/2005.)