AVI 2008.2.17

Adóperben a konkrét keresettel támadott, az ügy érdemében hozott határozat jogszerűségéről kell dönteni (1990. évi XCI. tv. 86. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes külföldön nyilvántartásba vett adóalany. A 2004. június 30-án ajánlott küldeményként postára adott kérelmében - a 2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) rendelkezéseire alapítottan - 5 730 814 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) visszatérítésének engedélyezését kérte 2003. évre vonatkozóan. Kérelme 2004. július 5-én került iktatásra az adóba tóságnál.
Az elsőfokú adóhatóság a kérelmet - érdemi vizsgálat nélkül - elutasította. Az alperes a 2005. január...

AVI 2008.2.17 Adóperben a konkrét keresettel támadott, az ügy érdemében hozott határozat jogszerűségéről kell dönteni (1990. évi XCI. tv. 86. §)
A felperes külföldön nyilvántartásba vett adóalany. A 2004. június 30-án ajánlott küldeményként postára adott kérelmében - a 2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) rendelkezéseire alapítottan - 5 730 814 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) visszatérítésének engedélyezését kérte 2003. évre vonatkozóan. Kérelme 2004. július 5-én került iktatásra az adóba tóságnál.
Az elsőfokú adóhatóság a kérelmet - érdemi vizsgálat nélkül - elutasította. Az alperes a 2005. január 24-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a Korm. r. 4. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az áfa-visszatérítési kérelem benyújtására nyitva álló határidő anyagi jogi jellegű, ezért nem a kérelem postára adásának, hanem a hatósághoz történő beérkezésének a napja a releváns az igényérvényesítésre nyitva álló határidő megállapításánál. A felperes határidőn túl, igazolási kérelem nélkül terjesztette elő kérelmét, így az jogot nem keletkeztethet.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 39. § (3) bekezdésére alapítottan azzal érvelt, hogy kérelmét a Korm. r. szerint nyitva álló határidőn belül terjesztette elő, mivel azt 2004. június 30-án postára adta. Ezért azt elkésettség címén nem lehetett volna elutasítani, érdemben kellett volna elbírálni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy köteles érdemben megvizsgálni a felperes kérelmét. Kifejtette, hogy az alperes téves jogértelmezéssel hozta meg döntését. A Korm. r. 6. § (2) bekezdése értelmében ugyanis az adó-visszatérítéssel kapcsolatos eljárási kérdésekben az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha pedig az Art. másként nem rendelkezik, adóügyekben is az Áe.</a> rendelkezései az irányadóak [Art. 4. § (1) bekezdése]. Az alperes eljárása nem felel meg az Áe. 39. § (2)-(3) bekezdésében foglaltaknak. A 2004. június 30-án postára adott kérelmet határidőben előterjesztettnek kellett volna tekintenie, a Legfelsőbb Bíróság 4/2033. PJE számú jogegységi határozatát az ügyben nem lehet alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy határozata nem volt jogszabálysértő, mivel a Korm. r. 4. § (2) bekezdése szerinti határidő nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jellegű. A visszaigénylés iránti kérelemnek 2004. június 30. napjáig be kellett volna érkeznie az adóhatósághoz ahhoz, hogy az érdemben is vizsgálható legyen.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Korm. r. 4. § (2) bekezdése szerinti határidő anyagi, vagy eljárásjogi jellegű-e, illetve, hogy az Áe. 39. § (3) bekezdése szerinti határidő számításra vonatkozó rendelkezés alkalmazható-e vagy sem a külföldön nyilvántartásba vett adóalany áfa-visszatérítés iránti igénye, kérelme kapcsán. E jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette jogi álláspontját, és ez megjelent a Legfelsőbb Bíróság hivatalos gyűjteménye 2005/2 számában 1377. sz. alatt. Jelen tanács ettől a jogértelmezéstől eltérni nem kívánt, így jogegységi eljárás kezdeményezése szükségtelen.
A jogkérdést illetően Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő:
Határidőket anyagi és eljárási jogszabályok egyaránt tartalmaznak. Maga a tételes jog nem használja az anyagi, illetve eljárásjogi határidő elnevezést, e körben pontos fogalom-meghatározást sem ad. Az, hogy egy határidő anyagi vagy eljárásjogi jellegű, elsősorban nem attól függ, hogy azt anyagi vagy más jellegű jogszabály állapítja-e meg, hanem attól, hogy a határidő milyen jogi természetű, mihez kapcsolódik, hogyan helyezkedik el az igényérvényesítés folyamatában. Az olyan határidőt, amely egy anyagi jogviszony keretén belül alanyi (anyagi) jogosultsághoz kapcsolódik, anyagi jogi határidőnek kell tekinteni. Ha egy igényérvényesítés első lépése a kérelem benyújtása, akkor az erre biztosított határidő anyagi jogi jellegű. Amennyiben egy már létrejött, folyamatban lévő jogérvényesítésről van szó, és ezen eljáráson belül kapcsolódik a határidő valamilyen jogosultság érvényesítéséhez, akkor a határidő eljárási jellegű (pl. jogorvoslathoz való jog, észrevételezési jog).
A Korm. r. 1. §-a rögzíti a külföldön nyilvántartásba vett adóalany adó- visszaigénylési jogát akként, hogy a 4. § (1) bekezdése értelmében a számla, illetve a határozat kiállításának időpontjában keletkezik. A 4. § (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a tárgyévben keletkezett adó-visszaigénylési jogát a külföldön nyilvántartásba vett adóalany - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a tárgyévet követő naptári év január hó 1. napjától kezdődően, legfeljebb azonban ugyanezen év június 30. napjáig érvényesítheti. A Korm r. 3. § (1) bekezdése szerint az adó-visszaigénylés írásban benyújtott kérelemre történik. A visszatérítéssel kapcsolatos - Korm. r.-ben nem szabályozott egyéb eljárási kérdések tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni (Korm. r. 6. §).
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésből megállapíthatóan a külföldön nyilvántartásba vett adóalanynak adó-visszaigénylési joga, alanyi (anyagi) joga keletkezik. Ez azonban csak meghatározott időintervallumban áll fenn, mivel a jogszabály megjelöli az igényjogosultság kezdő és legvégső időpontját, és az érvényesítésére nyitva álló időszakot is. A Korm. r. 4. § (2) bekezdése szerinti határidő tehát alanyi (anyagi) joghoz kötődik, és mint ilyen szükségképpen anyagi jogi természetű. Nem vitásan az igény érvényesítésére szolgáló beadvány is ugyanezen határidő alatt nyújtható be, ettől azonban az anyagi (alanyi) jog nem változik át eljárási joggá. Az igényjogosultság és érvényesíthetősége (amely egyébként a jogosult elhatározásától függ), mint anyagi jogi jogintézmény nem azonosítható e jog gyakorlásának módjával. Az adó-visszaigénylési kérelem benyújtása az anyagi jogi természetű jogosultság érvényesítésének első lépése, így az ezzel kapcsolatos határidő ezen oknál fogva is anyagi jogi jellegű. Ezért az erre vonatkozó kérelemnek a jogszabály által meghatározott határidőn belől be kell érkeznie az adóhatósághoz. E határidő meghosszabbítására egyébként a jogszabály sem ad lehetőséget. Egy anyagi jogi jellegű határidő elmulasztása automatikusan nem jogvesztő. Amennyiben ezt a jogszabály nem mondja ki, és az igazolási kérelmet nem zárja ki, elvben a határidő mulasztása - igazolási kérelemmel - kimenthető. A perbeli esetben ennek előterjesztésére azonban nem került sor.
Mivel a Korm. r. 4. § (2) bekezdése szerinti határidő anyagi jogi jellegű, az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a Korm. r. 6. §-ára figyelemmel az Áe. 39. § (3) bekezdése szerinti eljárásjogi rendelkezés a perbeli jogvita eldöntésére irányadó lehet.
Az alperes tehát jogszerűen hozta meg határozatát.
A közigazgatási perben mindig az adott konkrét keresettel támadott, ügy érdemében hozott határozat jogszerűségéről kell dönteni [Pp. 339. §, Art. 86. § (1) bekezdése]. Egy korábbi helytelen jogalkalmazói gyakorlatra hivatkozás tehát nem adhat alapot az egyébként jogszerű határozat hatályon kívül helyezésére (1/2002. KJE ha tározat).
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.314/2005.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.