adozona.hu
AVI 2006.8.86
AVI 2006.8.86
A helyi iparűzési adó a gazdasági tevékenység eredményéhez kötődik [1990. évi C. tv. 39. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a 1996-2000. adóévek vonatkozásában 10 383 200 Ft iparűzési adóhiány, 2 595 800 Ft adóbírság és 5 827 863 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezésre eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 35. § (1) bekezdése, 35. § (2) bekezdése és 37. § (1) bekezdése alapján azzal, hogy a nyíregyházi székhelyű felperes adókötelezettsége fennáll függetlenül, hogy te...
AVI 2006.8.86 A helyi iparűzési adó a gazdasági tevékenység eredményéhez kötődik [1990. évi C. tv. 39. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a 1996-2000. adóévek vonatkozásában 10 383 200 Ft iparűzési adóhiány, 2 595 800 Ft adóbírság és 5 827 863 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.A fellebbezésre eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 35. § (1) bekezdése, 35. § (2) bekezdése és 37. § (1) bekezdése alapján azzal, hogy a nyíregyházi székhelyű felperes adókötelezettsége fennáll függetlenül, hogy tevékenységét részben vagy egészben a székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. Álláspontja szerint a magyar-német kettős adóztatás elkerülésére, a jövedelem-, a hozadéki- és a vagyonadók területén 1977. évi július 18-án aláírt és az 1979. évi 27. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) hatálya az iparűzési adóra nem terjed ki.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az Egyezmény hatálya az iparűzési adóra kiterjed, mert bár ezt az adónemet az Egyezmény nem sorolta fel, de a 2. Cikk bekezdése értelmében a községfejlesztési hozzájárulás helyébe lépett.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. ítéletének indokolásában hivatkozott az 1997. december 31-i hatályos Htv. 35. § (1), (2) bekezdéseire, majd az 1998. január 1-jétől hatályos Htv. 35. § (1) bekezdésére és a 37. § (1) bekezdésére, mely a székhelyen kívül folytatott iparűzési tevékenység esetében is megállapítja az adókötelezettséget.
Jogi álláspontja szerint az Egyezmény nem terjed ki az iparűzési adóra, mert az Egyezmény hatálya az 1. Cilik értelmében a jövedelem-, hozadéki- és vagyonadóra terjed ki, míg az iparűzési adó a Htv. 39. § (1) bekezdése értelmében a nettó árbevételt terheli. Vagyis nem az adózó jövedelmét, vagyonát terheli. Erre figyelemmel nem is foglalt állást abban a kérdésben, hogy az Egyezményben szereplő községfejlesztési hozzájárulás hasonlónak minősül-e a helyi iparűzési adóval.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adást a Htv. 37. § (2) bekezdés és az 52. § 31. pontjára hivatkozással. Álláspontja szerint a cégjogi és a Htv.-ben meghatározott telephely fogalma eltér egymástól, a felperes telephelyének a németországi telephelyet kell tekinteni. Az Egyezmény 2. Cikkének 3. bekezdés b) pontjára és 4. bekezdésére hivatkozással azt állította, hogy a községfejlesztési hozzájáruláshoz hasonló adó most a helyi iparűzési adó. Az Egyezmény 2. Cikk 3. bekezdésében foglaltak szerint a Német Szövetségi Köztársaságban az ipari adót iparűzési adónak kell tekinteni, amelynek célja a helyi közszolgáltatások biztosítása. Felülvizsgálati kérelmének kiegészítésében arra hivatkozott, hogy nem az adófajta elnevezése és formája alapján, hanem tartalmi vonások alapján kell az adófizetési kötelezettséget vizsgálni. Nem tekinthető hozzáadott értéktípusú adónak, hanem a vállalat jövedelmét, vagyonát érinti.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy az Egyezmény hatálya nem terjed ki a helyi iparűzési adóra, és nem azonos a településfejlesztési hozzájárulással.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.235/2003/2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen tárta fel, az ügy eldöntése szempontjából releváns jogszabályok értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság egyetért.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban először arra kíván rámutatni, hogy a felülvizsgálati kérelemben olyan új jogszabálysértésre már nem lehet hivatkozni, amelyre a fél a per korábbi szakaszában nem hivatkozott. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgált tát végzi el, ezért nyilvánvalóan a jogerős ítéletet hoz bíróság nem foglalhatott állást olyan jogi kérdésben amelyre az ügyfél az előtte folyó eljárásában nem is hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati kérelmében ilyen új jogszabálysértésként utalt a cégnyilvántartás szerinti székhely és az adózás szerinti telephely eltérésének lehetőségére. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre figyelemmel ezen új jogszabálysértéssel érdemben nem foglalkozott.
A felperes keresete alapján a közigazgatási perben az a jogkérdést kellett eldönteni, hogy a Htv. által bevezetett iparűzési adó az Egyezményben meghatározott községfejlesztési hozzájárulásnak minősül-e, és így az Egyezmény hatálya alá tartozik-e.
A Htv. 39. § (1) bekezdése alapján a helyi iparűzés adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatások nettó árbevétele, csökkentve az eladott árul beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével. Ez az adófajta tehát a gazdasági tevékenység (termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás) eredményéhez (árbevétel) kötődik.
Ezzel szemben a lakossági községfejlesztési hozzájárulása rendszeréről szóló 1967. évi 28. tvr. 1. § (2) be kezdése alapján a tanács az általános jövedelemadó és házadó fizetésére kötelezett lakosságra vethet ki község fejlesztési hozzájárulást. Ez az adófajta tehát magánszemélyekre (lakosság), és meglévő vagyonra, illetve vagyongyarapodásra volt kivethető.
A településfejlesztési hozzájárulásról szóló 1984. év 12. tvr. 4. § (1) bekezdése alapján a hozzájárulás alapja a lakásbérlet (társbérlet), valamint a tulajdonosnak a személyi tulajdonán alapuló lakáshasználata; ezen felül a személyi tulajdonban, illetve tartós használatban lévő egyéb ingatlan. Ez ugyancsak nem azonos a gazdaság tevékenységhez, illetve annak eredményéhez kapcsolódó kötelezettséghez, hanem már meglévő lakásbérlethez illetve személyi tulajdonban lévő egyéb ingatlanhoz kötődött. Sem a lakosság községfejlesztési hozzájárulásának rendszeréről, sem a településfejlesztési hozzájárulásról szóló törvényerejű rendeletek nem a gazdasági tevékenység eredményét (árbevételét) adóztatták, a helyi iparűzési adó nem ezen adók helyébe lépő, hanem új típusú adó.
Erre figyelemmel az Egyezmény 2. Cikk 4. bekezdése alapján az Egyezmény hatálya nem terjed ki rá, és ezt a jogerős ítélet helytállóan állapította meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltaktól eltérően nem az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy az Egyezmény 2. Cikk 3. bekezdésében a Német Szövetségi Köztársaságban felsorolt adók között található ipari adó azonos-e a helyi iparűzési adóval, hanem az, hogy a helyi iparűzési adó azonos típusú-e a községfejlesztési hozzájárulással. E jogkérdésben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy nem azonos adókról van szó.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.235/2003.)