adozona.hu
AVI 2001.9.108
AVI 2001.9.108
Az adó alapjába csak akkor nem tartozik bele az árleszállítás, engedmény címén elengedett összeg, ha az árleszállítást, engedményt minden érintett számára azonos feltételek szerint érvényesítik (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága (elsőfokú adóhatóság) 1992-93-94. évekre vonatkozóan általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél, és a felperes által észrevételezett jegyzőkönyvbe foglalt megállapításai alapján az 1996. évi március hó 25. napján kelt határozatával a felperes terhére 3 731 000 javára 93 000 Ft adókülönbözetet, terhére 3 663 000 Ft adóhiányt állapított meg, melyből befizetendő 3 638 000 Ft. A felperes terhére kiszabott továbbá 1 831 000 Ft adóbírságot és 4 210 000 Ft k...
AVI 2001.9.108 Az adó alapjába csak akkor nem tartozik bele az árleszállítás, engedmény címén elengedett összeg, ha az árleszállítást, engedményt minden érintett számára azonos feltételek szerint érvényesítik (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága (elsőfokú adóhatóság) 1992-93-94. évekre vonatkozóan általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél, és a felperes által észrevételezett jegyzőkönyvbe foglalt megállapításai alapján az 1996. évi március hó 25. napján kelt határozatával a felperes terhére 3 731 000 javára 93 000 Ft adókülönbözetet, terhére 3 663 000 Ft adóhiányt állapított meg, melyből befizetendő 3 638 000 Ft. A felperes terhére kiszabott továbbá 1 831 000 Ft adóbírságot és 4 210 000 Ft késedelmi pótlékot is.A felperes felszólítás ellenére nem indokolt fellebbezése alapján eljárt alperes az 1996. évi augusztus hó 2. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes kiegészített keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy az alperesi elsőfokú szerv határozatának rendelkező része és indokolása összhangjának hiánya folytán sérült az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. §-ában írt indokolási kötelezettség, továbbá megsértette az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 79. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat is. Álláspontja szerint az 1993. május 1-jei teljesítésű K.56/1993. számú számlának a K. 101/1993. számú számlával történt helyesbítésére árukészletének árengedményes értékesítése folytán lehetősége volt, melyet az alperes figyelembe nem vett, egyben tévedett az adóhatóság amikor az árukészlet felperesi kiskereskedelmi értékesítésekor nem a megfelelő jogszabályokat alkalmazta. Tételes számítási levezetést követően kifejtette, hogy az alperes számítási hibát vétett, ezzel összefüggésben utalt a kétszeres általános forgalmi adó fizetési kötelezettség megállapítására.
Az alperes 33 000 Ft áfa fizetési kötelezettség tekintetében a felperes keresetének teljesítését nem ellenezte, egyebekben annak elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy döntése jogszerű volt: az elsőfokú hatóság határozatát részletesen indokolta, számítási hibát nem vétett, ebből következően határozata rendelkező része és indokolása összhangban állt.
A városi bíróság az 1997. évi június hó 25. napján kelt 15. számú elsőfokú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta az alperesi elismerésnek megfelelően, az adóhiányt 3 630 000 Ft-ra, a bírságot 1814 000 Ft-ra, míg a késedelmi pótlékot 4 176 000 Ft-ra leszállította, egyebekben a keresetet elutasította. Leszögezte, hogy a tájékoztatás ellenére előterjeszteni elmulasztott bizonyítási indítvány hiányában a felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §-ában előírt bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette, az alperesi határozatok jogszerűtlenségét nem bizonyította. Rámutatott arra, hogy a perbeli ügyben az árleszállítás mikénti értékelése kapcsán az üzletek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KeM (R.) rendelkezéseit kellett alkalmazni, a perbeli esetben pedig árleszállításról szó sem volt, mert a felperes egyik üzletének árukészletét a saját tulajdonát képező másik cégnek adta el, így az esetleges adókedvezmény igénybevételére jogszerű lehetőség nem volt az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 22. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében.
A felperes fellebbezésében a keresetben foglaltakat fenntartva azt megismételte; a megyei bíróság az 1998. évi május hó 6. napján kelt 7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra utalással rámutatott, hogy az alperes az adóhatósági számítás módját indokolta, megmagyarázta, a felperes az alperesi határozatok jogszerűtlenségét nem bizonyította.
A felperes 18. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelmében korábbi álláspontját fenntartva és megismételve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének megfelelő döntést kért. Ismételten az elsőfokú hatósági határozat rendelkező része és indokolása közötti összhang hiányára, az összegszerűség tekintetében az alperesi számítási hibára hivatkozott és kifejtette, hogy az adóhatóság tévedett a K.56/93. számú számlának a K. 101/93. számú számlával történt helyesbítése kapcsán elfoglalt álláspontjával és azt a bíróság sem ismerte fel. Álláspontja szerint árukészlete kiskereskedelmi forgalomban történt értékesítése folytán jogosult volt utóbb az árengedményre, az árengedmény folytán a számlahelyesbítésre, és a számlahelyesbítéssel igazolt árleszállítás kapcsán annak az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt adójogi következményeinek alkalmazására. Kifejtette, hogy e körben nem a R. rendelkezéseit, hanem az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló 15/1989. (IX. 7.) KeM rendelet (Kr.) rendelkezéseit kellett alkalmazni.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §-ának (1) bekezdése szerinti felülvizsgálat a jogerős bírói döntés valamely jogkérdésben megmutatkozó hibájának orvoslására szolgáló, kérelemhez kötött rendkívüli perorvoslat, melynek igénybevételét a törvény szigorú feltételekhez köti. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.
Mindezek folytán elsődlegesen leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati kérelemnek az alperesi anyagi és eljárási jogszabálysértésre vonatkozó tartalmának felülvizsgálata a jelen eljárás kereteit meghaladta.
Figyelemmel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet rendelkezéseit, mindkét ítélet anyagi jogi okfejtését, illetőleg a másodfokú bíróság által elkövetett és általa sérelmezett eljárási szabálysértéseit támadta, a Legfelsőbb Bíróság ennek figyelemvételével foglalt állást.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A (2) bekezdés szerint pedig a bíróság bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi. E bizonyítási szabályok a közigazgatási perekben is alkalmazandóak, mert a Pp.</a>-nek a közigazgatási perekre vonatozó XX. fejezete a közigazgatási perbeli bizonyításra eltérő szabályokat nem állapít meg. A bíróság azt vizsgálhatja a közigazgatási perben, miszerint az alperesi közigazgatási szerv döntése során anyagi és az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés történt vagy sem.
Leszögezi a fentiek tükrében a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesi elsőfokú hatóság az Áe. 43. §-ában, illetőleg az Art. 79. §-ában foglaltakat betartotta, határozata indokolásában döntésének részletes magyarázatát adta. Ezzel szemben a felperes nem bizonyította az alperesi határozatok jogszerűtlenségét, és felhívás ellenére sem terjesztett elő bizonyítási indítványt az elsőfokú eljárásban. A másodfokú eljárásban, illetőleg a felülvizsgálati kérelemben jelzett számítási mód és levezetés tekintetében rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy olyan könyvszakértői ismereteket igénylő megállapítások felülvizsgálati eljárásban való értékelését kérte a felperes, amelyek tekintetében a Pp. 164., illetőleg 177. §-ában foglaltak értelmében szakértői bizonyításnak lett volna helye, amelyre azonban a felülvizsgálati eljárásban már nincs mód [Pp. 275. § (1) bekezdés].
A felperes felülvizsgálati kérelmében a számlahelyesbítés kapcsán a bírói mérlegelést támadta, amely mérlegelés felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban mód nem volt; miként arra a Legfelsőbb Bíróság számos döntésében rámutatott, a bírói mérlegelésnek a felülvizsgálati eljárásban való felülmérlegelésére csak iratellenesség, kirívóan okszerűtlen, logikátlan mérlegelés esetében van helye, amely a perbeli esetben szóba sem jöhetett.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben az árleszállítással, számlahelyesbítéssel, illetőleg annak adójogi következményeivel kapcsolatban kifejtett álláspontját sem. Az Áfa. tv. 22. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint az adó alapjába nem tartozik bele az árleszállítás, - engedmény címén elengedett összeg, ha az árleszállítást, - engedményt minden érintett számára azonos feltételek szerint érvényesítik. Az egyéni vállalkozó felperes számlahelyesbítéssel a tulajdonát képező háztartási bolt árukészletének az M. T. Kft. (melynek ugyancsak tulajdonosa) részére történt értékesítése kapcsán kívánta igénybe venni az árleszállítás nyújtotta lehetőségeket. E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a R. rendelkezéseit kellett alapul venni ellentétben a felperes által hivatkozott Kr.</a> rendelkezéseivel szemben.
A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 7. §-a szerint kiskereskedelem a beszerzett fogyasztási cikkek és a lakosság által is használt egyéb termékek üzletszerű értékesítése a fogyasztóknak és felhasználóknak. A felperesi tulajdonú háztartási bolt működésére, tevékenységére az üzletek működéséről szóló R. rendelkezései vonatkoztak. Az egyik üzlet háztartási bolt árukészletének a másik üzlet, cég részére való értékesítése viszonteladó részére történt nagykereskedelem fogalmi körébe sorolható tevékenység; ennek során a fogyasztók (felhasználók) részére való értékesítés, azaz a kiskereskedelmi tevékenység szóba sem jöhet.
A Kr. 11. §-ának b) pontja, amely az árukészlet értékesítésével kapcsolatban a felperesi álláspont szerint a kiskereskedelmi tevékenységet alátámaszthatná, nem volt alkalmazható a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 5. és 7. §-a szerint.
A Kr. 11. § b) pontja az engedélyezés, illetőleg az engedélyezésre vonatkozó rendelet szempontjából szabályozza az árukészlet viszonteladó részére történő értékesítését akként, hogy az nem minősül nyilvántartásba vételhez kötött nagykereskedelmi tevékenységnek.
Mindebből következően az árukészlet értékesítésével kapcsolatban az Áfa. tv. 22. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerinti árleszállítás feltételeit a felperes nem teljesítette, mivel kiskereskedelem hiányában a "minden érintett számára" azonos feltétel alkalmazásának lehetősége fel sem merült. Így az Áfa. tv. 45. §-ának (1) bekezdése szerint a helyesbítő számla kibocsátására lehetőség nem volt.
Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerinti kivételes méltánylást érdemlő és az adóbírság mértékét befolyásoló, a mérséklést megalapozó körülmény nem volt megállapítható.
A felperes csak állította az alperesi határozatok jogszabálysértő voltát, de azt nem bizonyította.
A felperes ténylegesen a rendelkezésre álló, a per anyagává tett bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ában foglaltakon alapuló bírói mérlegelését támadta. A Legfelsőbb Bíróság azonban már számos esetben rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak akkor van mód, ha a tényállás iratellenes, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, kirívóan logikátlan. A perbeli esetben azonban erről szó sincs. A megalapozatlanságra, valamint a bizonyítékok téves mérlegelésére alapított felülvizsgálati kérelem sikerre nem vezethet.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.514/1998.)