adozona.hu
BH 2008.8.218
BH 2008.8.218
A közbenső mérleget a fordulónapra vonatkozóan - többek között - leltár alapján kell összeállítani - Utólag az éves közbenső mérleg összeállítása az adott időpontban el nem készült leltár nélkül - annak utólagos rekonstruálásával - a valódiság elvét sértené - Ezért a törvényes feltételek hiányában a bíróság utólag nem kötelezheti a felszámolót több évre visszamenőleg évenkénti közbenső mérleg elkészítésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §; 2000. évi C. tv. 15. §, 21. §; 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 2. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság 2003. április 13-án jogerőre emelkedett végzésével állapította meg és rendelte el a felszámolását.
A hitelező 2004. július 26-án benyújtott kifogásában arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy az adós házipénztárából az adós ügyvezetője által kivett ismeretlen összeggel számoljon el, a felszámoló tegyen feljelentést az ügyvezető ellen bűncselekmény alapos gyanúja miatt, valamint készítse el és a hitelezőknek küldje meg az éves közbe...
BH 2008.8.218 A közbenső mérleget a fordulónapra vonatkozóan - többek között - leltár alapján kell összeállítani - Utólag az éves közbenső mérleg összeállítása az adott időpontban el nem készült leltár nélkül - annak utólagos rekonstruálásával - a valódiság elvét sértené - Ezért a törvényes feltételek hiányában a bíróság utólag nem kötelezheti a felszámolót több évre visszamenőleg évenkénti közbenső mérleg elkészítésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §; 2000. évi C. tv. 15. §, 21. §; 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 2. §].
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság 2003. április 13-án jogerőre emelkedett végzésével állapította meg és rendelte el a felszámolását.A hitelező 2004. július 26-án benyújtott kifogásában arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy az adós házipénztárából az adós ügyvezetője által kivett ismeretlen összeggel számoljon el, a felszámoló tegyen feljelentést az ügyvezető ellen bűncselekmény alapos gyanúja miatt, valamint készítse el és a hitelezőknek küldje meg az éves közbenső mérleget. Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésében kötelezte a felszámolót, hogy 30 napon belül részletes elszámolást nyújtson be a felszámolás kezdő időpontjában az adós házipénztárában lévő 47 000 000 Ft felhasználásáról, annak változásáról, valamint kötelezte, hogy 30 napon belül - pénzbírság terhe mellett - nyújtsa be az adós közbenő mérlegét. Ezt meghaladóan a hitelező kifogását elutasította.
A hitelező kiegészítés iránti kérelmében kérte, hogy a bíróság a felszámolót az adós valamennyi elmaradt közbenső mérlegének benyújtására kötelezze. Utalt a felszámolási eljárást szabályozó és többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 50. § (2) bekezdésére, amely előírja, hogy a felszámolás kezdetétől évente közbenső mérleg készítése kötelező. Tekintettel arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta a bíróság végzésének meghozataláig már több mint 3 év eltelt, a felszámolót három közbenső mérleg elkészítésére és benyújtására kellett volna kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a kiegészítés iránti kérelmet 14. sorszámú végzésével elutasította. Végzésének indokolásában kifejtette: a felszámolótól nem várható el az, hogy visszamenőleg 3 évre évenkénti közbenső mérleget készítsen, mert ez egyrészt a felszámolási eljárás ésszerű befejezését hátráltatná, továbbá a bírósági határozat által egyébként is kötelezővé tett közbenső mérlegben több évre vonatkozóan a felszámolás kezdő időpontjáig visszamenően kell a felszámolónak tájékoztatást nyújtani az adós helyzetéről. A felszámolónak ezért a 3 év adatait összefogóan tartalmazó közbenső mérleget kell benyújtania az adott évekre vonatkozó helyett. Mivel a közbenső mérleg egy adott pillanatban fennálló állapot bemutatására szolgál, az évenkénti adatok nem adnak olyan többletinformációt, amelyek arányban állnak a felmerülő többletmunkával.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és 8. sorszámú végzés kérelmének megfelelő kiegészítését kérte. Álláspontja szerint a bíróság nem térhet el a Cstv. kötelező előírásától, amely a felszámolónak előírja évenként közbenső mérleg elkészítését. Egy összevont, több év adatait tartalmazó mérleg nem pótolja az elkészíteni elmulasztott éves közbenső mérlegek által nyújtott tájékoztatást.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Döntésének indoka szerint helyesen hivatkozott a hitelező arra, hogy a közbenső mérleg évenkénti elkészítésétől nem lehet eltekinteni a Cstv. 50. § (2) bekezdésében foglalt kötelező törvényi előírásra figyelemmel. Álláspontja szerint azonban a közbenső mérleg utólagos elkészítésére a felszámolót csak abban az esetben lehet kötelezni, ha a mérleg elkészítésének egyéb jogszabályi feltételei kétséget kizáróan fennállnak, a felszámoló jogszabálysértő eljárásra nem utasítható. Idézte a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdését, melynek értelmében a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) előírásait a hatályos Cstv.-ben és e rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. A számviteli törvénynek a Cstv.-vel és e rendelettel nem érintett előírásai a felszámolás időszaka alatt is érvényesek. Az Sztv. 21. § (2) bekezdése értelmében a közbenső mérleget a fordulónapra vonatkozó analitikus és főkönyvi nyilvántartások adatai alapján a mérlegtételek üzleti év végi értékelésre vonatkozó előírásainak figyelembevételével, eredmény kimutatással alátámasztottan, utólag is ellenőrizhető módon - leltár alapján - kell összeállítani.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a felszámoló nem készítette el az adós közbenső felszámolási mérlegeit a felszámolási eljárás kezdő időpontjától számított egyéves fordulónapokon, nem készített leltárt, így utólag a mérleg összeállítása - leltárral történő alátámasztás nélkül - sértené a Sztv. 15. § (3) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az előbbiekből az következik, hogy a bíróság a törvényes feltételek hiányában utólag nem kötelezheti a felszámolót az elmaradt közbenső felszámolási mérlegek elkészítésére. Amennyiben azonban ebből a hitelezőknek kára származik, azt a felszámolóval szemben a Cstv. 54. §-a alapján kezdeményezett külön polgári peres eljárásban érvényesíthetik.
Megítélése szerint helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, miszerint az előállott helyzetre tekintettel a felszámolónak a becsatolandó közbenső felszámolási mérlegben a felszámolás kezdő időpontjától részletesen ismertetnie kell az adós vagyonában beállott változásokat. Utalt a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (7) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a közbenső felszámolási mérleghez kapcsolódó szöveges jelentésben be kell mutatni a nyitó felszámolási mérleg adatait módosító korrekciókat, és részletes tájékoztatást kell nyújtani a nyitó felszámolási mérleg és a közbenső felszámolási mérleg adatai közötti eltérések, változások minősítéséről, indokairól. A jelen helyzetben a felszámolónak az előbbi előírásokat fokozottan szem előtt tartva kell elkészítenie az adós közbenső felszámolási mérlegét.
Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését fellebbezéssel támadott részében a Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében, az elsőfokú végzésre kiterjedő hatállyal, hatályon kívül helyezni, és a felszámolót a hitelező kifogásával egyezően a felszámolás kezdő időpontjától valamennyi éves közbenső mérleg elkészítésére és előterjesztésére kötelezni. Kérte az adóst a felülvizsgálati költségei megfizetésére is kötelezni.
A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy bár helyesnek fogadta el a kifogásában és fellebbezésében hivatkozott azt a jogi érvet, miszerint a közbenső mérleg évenkénti elkészítésétől nem lehet eltekinteni a Cstv. 50. § (2) bekezdésében foglalt kötelező törvényi előírásra figyelemmel, mégis azt a téves következtetést vonta le, hogy a bíróság a törvényes feltételek hiányában utólag nem kötelezheti a felszámolót az elmaradt felszámolási mérlegek elkészítésére. Az ítélőtábla tévesen következtetett arra, hogy a felszámoló mulasztása kizárná a leltár utólagos felállításának és a közbenső mérlegek utólagos elkészítésének törvényi lehetőségét.
Hivatkozott arra, a felszámoló a kifogásra tett észrevételeiben maga adta elő, hogy valamennyi számviteli alapbizonylatot az adós korábbi ügyvezetőjétől a törvényi határidő lejártát követően több évvel sikerült beszereznie.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 206. § (1) bekezdés és 221. § (1) bekezdését ezen túl az Sztv. 4. § (1) bekezdésébe, 9. § (1) bekezdésébe, 15. § (5) és (6) bekezdéseibe, valamint a 19. § (2) bekezdésébe ütközik.
A Sztv. 4. § (2) bekezdése szerint a beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről (eszközeiről és forrásairól), pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről. Az Sztv. 15. § (5) bekezdése a mérlegbeszámoló tartalmára vonatkozóan kötelező alapelvként előírja azt, hogy a beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell (a következetesség elve). Az Sztv. 15. § (6) bekezdése pedig valamennyi gazdálkodó szervezet számára kötelező alapelvként írja elő azt, hogy az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év megfelelő záróadataival. Az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele csak a törvényben meghatározott szabályok szerint változhat (folytonosság elve). Az Sztv. 19. § (2) bekezdése szerint az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredmény-kimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának, valamint a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani (összehasonlíthatóság elve).
Álláspontja szerint e kötelezettségeknek a felszámoló csak valamennyi közbenső mérleg elkészítésével tehet eleget. Az Sztv. és a Cstv. idézett rendelkezései és különösen a folytonosság és a következetesség elve alapján nincs jogi lehetőség arra, hogy a felszámoló belátása szerint üzleti éveket "kihagyjon", illetve több évre egy beszámolót készítsen el.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán eldöntendő jogkérdés az volt, hogy utólag kötelezheti-e bíróság a felszámolót az elmaradt felszámolási közbenső mérlegek évenkénti elkészítésére, vagy elfogadható-e olyan közbenső mérleg, amely a 3 év adatait összefoglalóan tartalmazza.
A kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy a közbenső mérleg a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek egy adott időpontban fennálló vagyoni állapota bemutatására szolgál, melynek tartalmaznia kell a gazdálkodó szervezet tevékenységet lezáró mérlegének adatait, meghatározott bontásban elkészített bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást. A szöveges jelentésnek pedig tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát. Az eljárásra alkalmazandó Cstv. 50. § (2) bekezdése valóban kötelezően előírja a felszámolás kezdetétől évente a közbenső mérleg elkészítését, melynek a felszámoló nem tett eleget. Ennek a felülvizsgálati kérelemből is megállapítható oka az volt, hogy az adós korábbi ügyvezetőjétől a mérleg készítéséhez szükséges alapbizonylatokat csak a felszámolási eljárás megindításától számított több év elteltével sikerült beszereznie. Ebből következően - a kialakult helyzetre figyelemmel - a felszámolónak a felszámolás kezdetétől a felszámolási közbenső mérleg zárónapjáig terjedően úgy kell elkészíteni a közbenső mérleget, hogy abból az évenkénti változásokat nyomon lehessen követni.
Ehhez képest a másodfokú bíróság a végzésben felhívott Sztv. szabályai, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló Korm. rendelet rendelkezéseinek megfelelően helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy mindezen előírásoknak megfelelő összevont közbenső mérleg megfelel mind a Cstv. 50. §-ában meghatározott közbenső mérleg követelményeinek, mind az Sztv. előírásainak, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló kormányrendelet előírásainak. Az így elkészített összevont közbenső mérleg megfelelően szolgálja mind a felszámolásban részt vevők, mind a felszámolási eljárást felügyelő bíróság tájékoztatását az adós vagyoni helyzetéről, továbbá megfelel a hitelező által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott következetesség, folytonosság és összehasonlíthatóság követelményeinek is. A jogerős végzés helytállóan mutatott rá arra, hogy az Sztv. 21. § (2) bekezdése értelmében a közbenső mérleget a fordulónapra vonatkozóan - többek között - leltár alapján kell összeállítani. Utólag az éves közbenső mérleg összeállítása az adott időpontban el nem készült leltár nélkül - annak utólagos rekonstruálásával - a valódiság elvét sértené. Ezért a törvényes feltételek hiányában a bíróság utólag nem kötelezheti a felszámolót több évre visszamenőleg évenkénti közbenső mérleg elkészítésére. A hitelező ezzel ellentétes jogértelmezése téves.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.121/2007.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2013.2.74 I. A közbenső mérleg elbírálásához a felszámolónak azokat az iratokat kell becsatolni, melyek alátámasztják a mérlegadatokat. Ha a bíróság nem találja kielégítőnek a becsatolt iratokat, úgy hiánypótlásra kell felhívnia a felszámolót [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §, 52. § (3) és (4) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. § (7) bek., Pp. 95. §]. II. A felszámoló felmentésének alapjául szolgáló határozat hatályon kívül helyezése esetén nincs helye a felszámolói tisztségbe való visszahelyezésnek [1991. évi X
