adozona.hu
BH+ 2013.2.74
BH+ 2013.2.74
I. A közbenső mérleg elbírálásához a felszámolónak azokat az iratokat kell becsatolni, melyek alátámasztják a mérlegadatokat. Ha a bíróság nem találja kielégítőnek a becsatolt iratokat, úgy hiánypótlásra kell felhívnia a felszámolót [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §, 52. § (3) és (4) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. § (7) bek., Pp. 95. §]. II. A felszámoló felmentésének alapjául szolgáló határozat hatályon kívül helyezése esetén nincs helye a felszámolói tisztségbe való visszahelyezésnek [1991. évi X
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A 2004. augusztus 19-én előterjesztett kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság a 2004. november 12-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el az adós felszámolását, amelyben felszámolóként a K. Zrt. került kijelölésre.
A felszámoló 2005. január 17-én az adós telephelyén a vagyonátadó leltárt felvette, január 20-án azonban a Heves Megyei Rendőr-főkapitán...
BH+ 2013.2.74 I. A közbenső mérleg elbírálásához a felszámolónak azokat az iratokat kell becsatolni, melyek alátámasztják a mérlegadatokat. Ha a bíróság nem találja kielégítőnek a becsatolt iratokat, úgy hiánypótlásra kell felhívnia a felszámolót [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §, 52. § (3) és (4) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. § (7) bek., Pp. 95. §].
II. A felszámoló felmentésének alapjául szolgáló határozat hatályon kívül helyezése esetén nincs helye a felszámolói tisztségbe való visszahelyezésnek [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6)-(8) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A 2004. augusztus 19-én előterjesztett kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság a 2004. november 12-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el az adós felszámolását, amelyben felszámolóként a K. Zrt. került kijelölésre.
A felszámoló 2005. január 17-én az adós telephelyén a vagyonátadó leltárt felvette, január 20-án azonban a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóságának Gazdaságvédelmi Osztálya a számviteli dokumentumokat lefoglalta. A felszámoló az adós vezetője által 2004. november 11-i fordulónapra készített, 2005 februárjában a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérlegből és mellékleteiből nehézkesen, tételenkénti egyeztetéssel tudta a vagyont számba venni, a követelések pontos összegét meghatározni, a hitelezők által benyújtott igényeket számszerűsíteni.
Az elsőfokú bíróság tíz alkalommal hívta fel a felszámolót a közbenső mérleg, zárómérleg benyújtására, vagy a benyújtás akadályának a közlésére, négyszer meg is bírságolta 2006 májusa és 2007 áprilisa között. A felszámoló először azt nyilatkozta, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet kíván benyújtani; majd közölte, hogy sok és nagyösszegű per van folyamatban, az iratanyag lefoglalás hatálya alatt áll, mely megnehezíti az egyeztetést; utóbb - 2007 közepétől 2008. április 30-ig - többször (ugyanazon szövegű beadvánnyal) arra hivatkozott, hogy a hitelezői igények egyeztetése folyamatban van.
A felszámoló az első, 2007. december 31-i fordulónapra készített közbenső mérleget 2008. május 22-én nyújtotta be, melyet a bíróság 2009. március 3-án hagyott jóvá 64. sorszámú végzésével. Az A. Kft. hitelező fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla 2011. január 25-én hozott határozatával a végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló által készített közbenső mérlegből a nyitó mérleg és a közbenső mérleg adatai közötti összefüggések, eltérések indokai megnyugtató módon nem voltak megállapíthatók, illetve ellenőrizhetők és azokról a felszámoló a hitelezői észrevételre adott válaszában sem adott kellő részletességű, elfogadható tartalmú tájékoztatást.
Az elsőfokú bíróság részére meghagyta a következőket: "A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót arra, hogy az adós követeléseit illetően a nyitó- és közbenső mérlegek adatai közötti változásokat kellő részletességgel ismertesse, indokolja és - szükség esetén - okirati bizonyítékokkal támassza alá. Ennek keretében a felszámoló tételesen mutassa ki, hogy az adósnak a nyitómérlegben még nyilvántartott követelései közül mely követelések behajtásától és milyen okból tekintett el, illetőleg milyen adatok ismeretében minősítette azokat behajthatatlannak. A hitelezők - esetleges - további észrevételeivel érintett, kivezetett, vagy behajthatatlannak minősített követelések vonatkozásában pedig a felszámolót fel kell hívni az okirati (vagy egyéb) bizonyítékai benyújtására, vagy bejelentésére is, amelynek eredményeként további bizonyítási eljárás lefolytatása is szükségessé válhat, ha azt a felek indítványozzák."
Felhívta az elsőfokú bíróságot arra is, hogy a megismételt eljárásban elsőként az A. Kft. és a J. Kft. hitelezők felszámoló felmentésére irányuló kérelmét bírálja el.
2009. május 12-én nyújtotta be "elfogultsági kifogását" az A. Kft., valamint a J. Kft. "fa", melyben kérték a felszámoló "tisztségéből való visszahívását", mert álláspontjuk szerint a felszámoló olyan mértékben megsértette a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 48. §-ában foglaltakat, hogy tisztségének viselésére nem alkalmas.
A kifogás alátámasztására előadták, hogy az adós és a C. Bank Rt. között Lombard hitelszerződés állt fenn, melyet közraktárjegyekkel biztosítottak. A C. Bank Rt. 2004. augusztus 19-én felmondta az adóssal kötött hitelszerződését és 2004. augusztus 20-án (helyesen 23-án) a közraktári jegyek alapján az Á. Rt.-nél levő, az adós által közraktároztatott árukat kitárolta. Az adós a C.Bank Rt. részére a számlákat kiállította, melynek módosítását a Bank nem kérte. A felszámoló a C.Bank Rt.-nek utólagos árengedményt adott 293 982 979 Ft értékben, melynek eredményeként a C. Bank Rt. az adós kötelezettségeiért kezességet vállaló J. Kft. vagyonára is kiterjesztette az igényét, és a társaság emiatt felszámolás alá került. Hangsúlyozták, hogy a felszámoló köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról és megőrzéséről (Cstv. 48. §). A közraktári jegy, mint értékpapír nem teszi lehetővé azt, hogy a visszaváltott értékpapír tekintetében a jogosult minőségi kifogással éljen. Ebben a tekintetben a felszámoló jogszabályt sértett. Mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy a felszámoló nem járt el elfogulatlanul a felszámolási eljárás során, ezért kérték a felmentését. Az A. Kft. becsatolta az Engedményezési szerződést, melyből megállapíthatóan a C. Bank Rt. követelésének engedményesévé vált.
A felszámoló azzal védekezett, hogy a kifogás elkésett, mert az előterjesztőknek évek óta tudomása volt az általuk előadottakról, emellett érdemben is kifejtette az álláspontját a kifogás megalapozatlanságáról.
A másodfokú bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyező döntése után - a bíróság felhívására - már csak az A. Kft. nevében nyilatkozott a jogi képviselő. A felszámoló súlyosan jogszabálysértő magatartásaként azt jelölte meg - részletesen ismertetve a bíróság felhívásait és a felszámoló nyilatkozatait -, hogy a közbenső mérleg elkészítésére csak 2008 májusában került sor, ezért a Cstv. 50. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség súlyos megsértése állapítható meg, s ez a rendkívüli mértékű határidő-mulasztás önmagában megalapozza a felszámoló kizárását nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is. A rendkívüli mértékű időveszteség az adósnak és a hitelezőinek is felmérhetetlen károkkal jár. Ismételten hivatkozott a C. Bank Rt.-vel kapcsolatos jogügyletekben az - állítása szerint - jogszabálysértő, az adós vagyonát csökkentő magatartásra.
Az elsőfokú bíróság 89. sorszámú végzésében felhívta a felszámolót a másodfokú határozatban foglaltak szerint a közbenső mérleg 15 napon belül történő átdolgozására, azzal, hogy "az adós követeléseit illetően a nyitó- és a közbenső mérleg adatai közötti változásokat kellő részletességgel ismertesse, indokolja és - szükség esetén - okirati bizonyítékokkal támassza alá". Felhívta arra is, hogy éves bontásban mutassa be az eljárás során történteket.
Az elsőfokú bíróság felhívására a felszámoló 2011. április 28-án nyújtotta be az átdolgozott közbenső mérleget, amely a 2004. november 12.-2007. december 31. közötti, valamint a 2008-as, 2009-es és 2010-es időszakra külön elszámolást tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság 98. sorszámú végzésében a közbenső mérleg tekintetében hiánypótlás keretében hívta fel a felszámolót különböző iratok becsatolására, azonban nem kért okirati bizonyítékokat a nyitó mérlegben még kimutatott pénzkészlet felhasználása, a követelések kivezetése és értékesítése valamint a nyitómérlegben kimutatott készletek sorsa tekintetében. Nem kért részletes tájékoztatást a téves utalások visszautalása címén kimutatott összegekről sem.
Az elsőfokú bíróság 2011. május 19-én kelt 103. sorszámú végzésében a felszámolót felmentette, rendelkezett új felszámoló kijelöléséről, rendelkezett az iratok átadásáról egy közbenső mérleg készítésének kötelezettségével, a közbenső mérleg jóváhagyását elutasította, valamint elutasította a hitelező eljárás felfüggesztése iránti kérelmét.
A hitelezők felszámoló felmentésére irányuló kérelmét megalapozottnak találta abban a tekintetben, hogy a felszámoló nem a Cstv. 50. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, mert a jogszabály kötelező rendelkezése ellenére évente nem készített közbenső mérleget. A C. Bank Rt.-vel kapcsolatos előadás tekintetében utalt arra, hogy az abban sérelmezett tevékenység miatt a hitelezők kifogással élhettek volna a felszámoló jogszabálysértő tevékenységére vagy mulasztására hivatkozással a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján. Miután ez határidőben nem történt meg, ez az előadásuk nem alapozza meg a felszámoló felmentését.
A felszámolónak a mérlegkészítés elmulasztásában megnyilvánuló magatartását azonban olyan súlyos jogszabálysértésként értékelte az elsőfokú bíróság, amely alapul szolgált a felmentésére. Arra hivatkozott, hogy a felszámoló részéről a megismételt eljárásban benyújtott, átdolgozott közbenső mérleg továbbra sem felelt meg a Cstv.-ben, a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendeletben, valamint az Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak.
A felszámoló és az A. Kft. fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló felmentése és az átdolgozott közbenső mérleg jóváhagyhatósága tárgyában érdemben helyes döntést hozott ugyan az elsőfokú bíróság, de a másodfokú bíróság kiegészítette az indokolást a következőkkel:
A közbenső mérleg előterjesztésének késedelme vagy elmulasztása - amennyiben az a felszámolónak felróható okból következett be -, kellő alapul szolgálhat a felszámoló felmentéséhez. A felszámolónak a mérlegkészítés késedelmében, vagy a mulasztásában megnyilvánuló jogszabálysértő magatartása azonban csak a mulasztás fennállása alatt adhat alapot a felmentésére. Abban az esetben, ha a mulasztás fennállása alatt a bíróság sem a hitelezők kérelmére, sem hivatalból nem határozott a felszámoló felmentéséről, annak tárgyában a mulasztás megszűnése után - a korábban fennállt mulasztásra hivatkozással - jogszerűen már nem határozhat.(BH2008.218.)
A felszámoló pedig a korábbi mulasztását 2008 májusában pótolta.
Az akkor elkészített közbenső mérleg jogerős jóváhagyásának elmaradása nem mentesítette a felszámolót a következő közbenső mérlegidőszakra vonatkozó közbenső mérleg elkészítésének kötelezettsége alól, ám a felszámoló ezt ismét elmulasztotta, bár ezt sem a hitelező nem kifogásolta, sem a bíróság nem szankcionálta. A megismételt eljárásban az átdolgozott közbenső mérleg benyújtásával pedig a felszámolónak ez az újabb mulasztása is megszűnt. Ezekre tekintettel úgy ítélte meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás jelenlegi szakaszában a felszámoló felmentésének indokai között a mérlegkészítés késedelmére tévesen hivatkozott.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a megismételt eljárásban beszerzett újabb közbenső mérleg sem felelt meg teljes mértékben a jogszabályban előírt feltételeknek, ezért azt a bíróság nem hagyhatta jóvá. "Helyes következtetésre jutott akkor is, amikor a felszámolónak azt a mulasztását, illetőleg az olyan minőségben végzett tevékenységet, hogy a több mint 7 éve tartó felszámolási eljárásban még egyetlen jóváhagyható közbenső mérleget sem készített, olyan súlyú jogszabálysértésnek tekintette, amely indokolttá tette a felszámoló felmentését. Helytállónak találta a másodfokú bíróság az elsőfokú végzésben kifejtett azt az érvelést is, hogy a korábbi hatályon kívül helyező végzés indokaira tekintettel a megismételt eljárásban a felszámolónak a szokásostól részletesebb és megfelelő okiratokkal is alátámasztott közbenső jelentést valamint mérleget kellett volna készíteni, amely fokozott tartalmú követelménynek az átdolgozott közbenső jelentés és mérleg nem felelt meg. A felszámoló ugyanis az átdolgozott mérleghez sem mellékelte azokat az okirati bizonyítékokat, amelyek alapján megnyugtató módon ellenőrizhető lett volna az, hogy a nyitó mérlegben még kimutatott pénzkészlet felhasználására, illetve a követelések kivezetésére és értékesítésére jogszerűen került-e sor, továbbá az, hogy a nyitó mérlegben még 57 561 000 Ft értékben kimutatott készleteknek mi lett a sorsa." Alaposnak tartotta azt a megállapítást is, hogy a felszámoló "a téves utalások visszautalása címén kimutatott összegekről sem adott a hitelezők, illetve a bíróság számára megfelelő tájékoztatást. E tétellel összefüggésben a felszámoló alaptalanul állította a fellebbezésében, hogy a NAV hitelező észrevételére adott válaszában a közbenső jelentés ezzel kapcsolatos hiányosságát pótolta. (A NAV ugyanis az észrevételében a téves utalások visszautalásának alapjául szolgáló dokumentumokat hiányolta, amely hiányosságot a felszámoló az észrevételre adott válaszával nem pótolta.)"
Álláspontja szerint a hivatkozott hiányosságok önmagukban is akadályát képezték a felszámoló által a megismételt eljárásban benyújtott újabb közbenső mérleg jóváhagyásának.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, melyben kérte elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezését. Másodlagosan a jogerős végzés megváltoztatását (helyesen hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát) kérte, valamint a közbenső mérleg jóváhagyását és a felszámoló felmentésére, új felszámoló kijelölésére vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését, továbbá a hitelező eljárási költségben marasztalását. Állította - a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján -, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 27/A. § (7) bekezdését, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdését.
Álláspontja szerint az átdolgozott közbenső mérleg mindenben megfelelt a Cstv. 50. §-ában és a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendeletben foglaltaknak. A készletekkel kapcsolatban utalt a közbenső mérleghez csatolt szöveges jelentésben foglaltakra, melyben részletesen kifejtette, hogy lejárt szavatosságú, illetve a szavatosság vége felé közeledő termékeket talált, melyeket 100%-os értéken nem lehetett értékesíteni, csak hulladék áron. A készletek ellenértékeként 7 454 878 Ft bevétel keletkezett, mely értékesítés alapbizonylatait a NAV vizsgálta. A lejárt szavatosságú termékek elszállításának a költségeit a bevételek-kiadások között kimutatta. Utalt arra, hogy a hitelezői értekezleten a felszámoló a készletek állapotáról tájékoztatta a hitelezőket, és egyikük sem tett arra észrevételt.
A téves utalások visszautalásával kapcsolatban előadta, hogy egyes vevők az adóshoz utalták a főként az A. Kft. részére járó díjakat, ellenértéket. A felszámoló a megtévesztő névhasonlóság miatt utalta vissza az összegeket. A NAV a felszámolói nyilatkozat után nem tett további észrevételt.
A felszámoló a szöveges jelentésben megindokolta a tételek változását, úgy vélte, hogy az előadott részletezésnél mélyebb alátámasztás a közbenső mérleg terjedelmének határait túllépné, álláspontja szerint az megfelel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben meghatározott általános követelményeknek és a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet rendelkezéseinek.
Hangsúlyozta, hogy a bíróság csak súlyos, vagy ismétlődő, a felszámoló terhére róható jogszabálysértés esetén mentheti fel a felszámolót (BH 2007.381.). Állította, a jogerős végzés alaptalanul állapította meg, hogy a felszámolónak olyan súlyú a jogszabálysértő tevékenysége, hogy felmentése indokolt, mert az eljáró bíróságok nem vizsgálták a felszámolónak felróható körülményeket.
Az eljárás adatai nem támasztják alá azt, hogy a felszámoló súlyos, vagy ismétlődő jogszabálysértést követett volna el.
2008. június 12-ig ugyanis az iratok hiánya miatt nem tudott közbenső mérleget készíteni. Az ekkor benyújtott mérleget az elsőfokú bíróság jóváhagyta.
Ezt követően - a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező rendelkezésének 2011. március 16-án történt kézbesítése után - a felszámoló 2011. április 27-én 2010. december 31-i fordulónapra újabb közbenső mérleget készített. A hatályon kívül helyezésről való értesülés és a benyújtás között 40 nap telt el, mely nem tekinthető súlyos késedelemnek.
A közbenső mérleg előterjesztése után három évig volt folyamatban a közbenső mérleg jóváhagyására irányuló eljárás. "Mindezek alapján a felszámoló nem volt abban a helyzetben, hogy a következő üzleti év közbenső mérlegét elkészítse, míg a korábbit a bíróság jóvá nem hagyta, ugyanis addig nem ismeretesek a nyitó adatok."
Utalt arra, hogy 2005. január 20-án lefoglalták a felszámolás megindítását megelőző időszak teljes számviteli dokumentációját, az alapbizonylatok teljes körűen nem álltak rendelkezésre. Az iratok lefoglalása akadályozta a nyitómérleg készítését, a hitelezői igények visszaigazolását, a követelések azonosítását és behajtását, valamint a vagyon teljes körűségének ellenőrzését. A felszámoló mindent megtett, hogy hozzájusson az iratokhoz, több alkalommal megkereste a Rendőrkapitányságot, de a teljes bizonylatokat tartalmazó iratokhoz rajta kívül álló okokból nem jutott hozzá.
Az A. Kft. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a támadott jogerős végzés hatályában való fenntartását. Megismételte az eljárás során már részletesen kifejtett álláspontját, továbbá előadta, hogy a mérlegkészítés elmulasztásán keresztül az adós bevételeinek és kiadásainak átláthatatlanná tétele az, mely megalapozza a felszámoló felelősségét és felmentésének jogosságát.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
I. A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérheti-e a közbenső mérleget elutasító végzés felülvizsgálatát, figyelemmel arra, hogy a jogerős végzés következtében már nem jogosult az adós vagyonával kapcsolatos nyilatkozattételre.
A Kúria álláspontja szerint nem vitásan a felszámoló - jogerős felmentése miatt - a felülvizsgálati eljárásban már felszámolóként nem járhat el, azonban a Pp. 270. § (2) bekezdésének alkalmazásával jogosult volt a felmentését tartalmazó végzés ellen felülvizsgálati kérelmet benyújtani. Miután felmentését a közbenső mérleg elutasítására alapozta a bíróság, ezért jogosult volt ezt is felülvizsgálattal támadni, erre tekintettel a Kúriának a közbenső mérleg jóváhagyása elutasításának megalapozottságát is vizsgálnia kellett.
II. A Kúria az eljárás adatai alapján megállapította, hogy bár a tevékenységet lezáró mérleget megkapta a felszámoló, de annak kézhezvétele előtt az azok alapjául szolgáló számviteli dokumentumokat büntetőeljárásban a nyomozó hatóság lefoglalta. Erre tekintettel - figyelemmel a felszámolás alatt álló adós cég méretére, iratanyagának nagy mennyiségére is - alapos a felszámolónak az a hivatkozása, hogy az eljárás első szakaszában megalapozott közbenső mérleget nem tudott készíteni, mert iratokkal nem rendelkezett.
A Kúria álláspontja szerint azonban nem volt elfogadható a felszámoló részéről az a magatartás, hogy a bíróság felhívására valóban ellentmondó, lényegi információt nem tartalmazó beadványokat nyújtott be, és nem tájékoztatta a bíróságot valamint - rajta keresztül - a hitelezőket sem arról, hogy mi akadályozza az eljárás szabályos lefolytatását. Mindez az adott időszakban megalapozhatta volna a felszámoló felmentését, azonban e magatartás tanúsításakor az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a körülményekre tekintettel a felszámolót pénzbírsággal rá tudja szorítani a törvényben foglaltaknak megfelelő eljárásra. Miután a felszámoló 2008-ban benyújtotta a közbenső mérleget, a másodfokú bíróság a jogerős végzésében helytállóan állapította meg, hogy a felszámolónak az ezt megelőző időszakra eső mulasztása miatt felmentésére már nem kerülhet sor.
A közbenső mérleg első benyújtása után a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzéséig a felszámoló nem nyújtott be újabb közbenső mérleget, holott erre a bíróság 2010. október 4-én kelt végzésében felhívta.
A joggyakorlatban a számviteli törvény szabályainak a Cstv. rendelkezéseivel való együttes alkalmazása miatt vita volt abban a tekintetben, hogy van-e lehetőség újabb közbenső mérleg elkészítésére addig, amíg a bíróság jogerősen jóvá nem hagyja a korábban benyújtott közbenső mérleget. Sok hitelezővel rendelkező, bonyolultabb ügyekben - mint amilyen a jelen ügy is - a közbenső mérleget jóváhagyó megfellebbezett elsőfokú végzések miatt a felszámolók nem nyújtották be a következő közbenső mérleget, arra hivatkozva, hogy nem lehet tudni a számviteli törvény szerinti következő közbenső mérleg kiinduló adatait, melyek a fellebbezett végzésről való döntéstől függnek.
A Kúria e körben utal a Gfv.X.30.302/2011/4. számú - 2012. május 29-én hozott - végzésében kifejtett álláspontjára. Eszerint a Cstv. 50. § (6) bekezdése értelmében a bíróság közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzése elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a felszámoló a részleges vagyonfelosztási javaslat alapján - bár az esetleg még nem jogerős - az abban meghatározott vagyont szétoszthatja a hitelezők között, felveheti a mérlegidőszakra megállapított felszámolói díjat, hanem egyben azt is, hogy amíg a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegben foglaltakkal ellentétes rendelkezést nem hoz, a felszámolónak azokból az adatokból kell kiindulnia, amelyeket az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegben feltüntetett. Ebből következően a felszámoló kötelessége évente közbenső mérleget benyújtani, amennyiben rendelkezésére állnak a megfelelő dokumentumok. A Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben a felszámolónak a közbenső mérlegről döntő jogerős végzés megszületésének időpontjáig terjedő mulasztása - a fent hivatkozott, a joggyakorlatban kialakult bizonytalanság miatt, és egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában - nem alapozza meg a felszámoló felmentését, különös tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzését hatályon kívül helyező végzésének kézhezvétele után a felszámoló haladéktalanul elkészítette a jelen eljárás tárgyát képező közbenső mérleget.
Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság jogerős végzésében, hogy a közbenső mérleg előterjesztésének a korábbi elmulasztására történő hivatkozással a felszámoló nem menthető fel.
III. A jogerős végzés felszámolót felmentő rendelkezését a másodfokú bíróság arra alapította, hogy miután nem fogadható el a felszámoló által átdolgozott közbenső mérleg, ebből következően az állapítható meg, hogy a felszámoló a több, mint 7 éve tartó felszámolás tartama alatt nem tudott elfogadható közbenső mérleget benyújtani és ez megalapozza felmentését. A másodfokú bíróság pontosan meghatározta, hogy mely okiratok hiánya miatt nem fogadható el a közbenső mérleg. (Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.701/2011/6. számú végzés 6. oldal harmadik bekezdés)
A Kúria az eljárás irataiból megállapította, a közbenső mérleget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyező másodfokú végzés azt írta elő az elsőfokú bíróság számára, hogy "szükség esetén" kérjen be okirati bizonyítékokat azon tényállás felderítése érdekében, amely tekintetében a másodfokú bíróság hiányosnak találta a közbenső mérleg állításait.
Megállapítható az is, hogy az elsőfokú bíróság nem látta szükségesnek e körben a felszámoló által benyújtott iratokon felül további okirati bizonyítékok beszerzését a felszámolótól, mert ezek becsatolására nem szólította fel sem a közbenső mérleg elkészítésére felhívó 89. sorszámú végzésében, sem pedig a közbenső mérleg benyújtása után a felszámolónak küldött 98. sorszámú hiánypótlásra felhívó végzésében.
A felszámolási közbenső-, illetve zárómérleg elkészítésére, a becsatolt iratok körére vonatkozóan nincs kötelező formai követelmény. Az eljárásban hivatkozott 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet, és a Cstv. 52. § (3) és (4) bekezdése csak az alapvető elveket, elszámolási módokat tartalmazza. Azt, hogy mi tekinthető "részletes tájékoztatásnak" [Korm. rendelet 7. § (7) bekezdés], a jogszabály nem részletezi, ennek megítélése minden esetben attól függ, a bíróság számára az eljárás során rendelkezésre álló információk kellő meggyőző erővel rendelkeznek-e arra vonatkozóan, hogy a felszámoló által állított gazdasági események megtörténtek.
A jogszabály nem írja elő azt, hogy a felszámolónak a bíróság számára minden esetben alapbizonylatokkal kell bizonyítania a felszámolás során történteket, s ez nem is lenne lehetséges és célravezető, hiszen a bíróság feladata nem a könyvelés ellenőrzése, hanem a törvényesség felügyelete. A törvényesség felügyelete körében azonban, ha a bíróság a becsatolt iratok, vagy a hitelezők észrevételei alapján nem tartja összefüggőnek, elfogadhatónak a felszámoló által becsatolt közbenső mérleget, úgy további iratokat, tájékoztatást kérhet, és szükség esetén a közbenső mérleg szakértői vizsgálatát is elrendelheti.
Mindennek azért van jelentősége, mert a közbenső mérleg nem kizárólag a hitelezők és a bíróság tájékoztatását biztosítja, hanem adott esetben részleges vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása alapján hitelezői kielégítés alapjául is szolgálhat. A közbenső mérleg elkészítése felszámolási költséget okoz, ezzel a hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyont csökkentve, emellett a felszámolónak a közbenső mérlegidőszakra járó, megalapozott felszámolói díja kifizetését is megalapozza.
Ebből következően a közbenső mérlegről a bíróság csak akkor hozhatja meg a határozatát, ha meggyőződött arról, hogy az iratok kellően alátámasztják a felszámoló által becsatolt mérleget: ilyen esetben a közbenső mérleget jóváhagyó végzést hoz. Abban az esetben azonban, ha az iratok nem támasztják alá a mérlegben írtakat - a bíróság hiánypótló felhívása ellenére sem -, vagy a bíróság olyan jogszabálysértést észlel a felszámoló részéről, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt, és kihatással van az adós vagyonára is, akkor a jóváhagyást elutasítja.
A fent kifejtettek szerint a felszámolónak valamennyi gazdasági esemény valamennyi iratát nem kell csatolnia a közbenső mérleghez. A bíróság azonban, amennyiben arra a megalapozott döntéséhez szüksége van, további iratok csatolását kérheti a felszámolótól. Jelen esetben is történt hiánypótlásra való felszólítás a 98. sorszámú végzésben, azonban az elsőfokú bíróság azoknak a konkrét okiratoknak a becsatolására, amelyeknek a hiányára a felszámoló felmentését alapította, nem szólította fel a felszámolót.
A Kúria álláspontja szerint, ha a bíróság a felszámoló által becsatolt elszámolást nem találja kellően meggyőzőnek, ám a közbenső mérleg elbírálásához az általa szükségesnek tartott iratok pótlására a felszámolót nem hívja fel (Pp. 95. §.), önmagában a felszámoló által előterjesztett iratok hiányossága nem alapozhatja meg egy közbenső mérleg jóváhagyásának elutasítását.
A Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdésének alkalmazása körében megvizsgálta, hogy rendelkezésére állnak-e a közbenső mérleg elbírálásához a megfelelő adatok. A felmentett felszámoló állította, hogy kellően alátámasztotta a közbenső mérleget a bíróság által hiányosnak talált részeiben is.
Nem vitásan az eljárás adataiból megállapíthatóan a felszámoló nyilatkozott a jogerős végzésben megfogalmazott hiányosságokról (a nyitómérlegben szereplő pénzkészlet sorsáról, a követelések kivezetéséről és értékesítéséről, az 57 561 000 Ft értékben kimutatott készlet sorsáról és a téves utalások visszautalásáról), azonban olyan részletességgel, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság - a közbenső mérleg jóváhagyását elutasító végzésből következően - megkövetelte volna, ezt nem mutatta be, a felülvizsgálati eljárás során becsatolt iratok pedig a felülvizsgálati eljárásban - a bizonyítás kizártsága folytán [Pp. 275. § (1) bekezdés] - nem vizsgálhatók.
A jogerős végzés közbenső mérleg jóváhagyását elutasító rendelkezése a fent kifejtettek alapján megalapozatlan, ezért jogszabálysértő, emiatt azt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban ismételten el kell bírálnia a közbenső mérleget, figyelembe véve az időközben becsatolt iratokat is.
Miután a jogerős végzés szerint a felszámoló felmentésének indoka az volt, hogy az utolsóként benyújtott közbenső mérleg sem volt jóváhagyható, azt el kellett utasítani, és ebből következően megállapítható volt, hogy az eljárás során nem készült jóváhagyható közbenső mérleg, amely mulasztás megalapozta a felszámoló felmentését, a közbenső mérleg jóváhagyásának megalapozatlan elutasítása miatt a felszámoló felmentésének a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében foglalt oka nem áll fenn, felmentése jogszabálysértő.
IV. A másodfokú bíróság végzésében helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta jelen eljárás során - az eljárás megindulásakor hatályos szabályok helyett - a jelenleg hatályos Cstv. rendelkezéseit, és a felszámoló felmentésével egyidejűleg jogszabálysértően jelölte ki az új felszámolót. A másodfokú bíróság határozata következtében azonban az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (8) bekezdése alapján az újonnan kijelölt felszámoló teljes felhatalmazással járhat el.
A Kúriának a továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jelen ügyben kialakult jogi helyzetben, amikor rendkívüli perorvoslat alapján a felülvizsgálati bíróság a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló határozatot hatályon kívül helyezte, van-e helye a régi felszámolót felmentő rendelkezés hatályon kívül helyezésének.
A Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó 27/A. §-ának (8) bekezdése szerint a felszámolót felmentő végzés jogerőre emelkedésével egyidejűleg, a hatályos rendelkezések szerint pedig az elsőfokú bíróság - fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható - végzésének meghozatalával a bíróságnak új felszámolót kell kijelölnie.
A jelen ügyben a felszámolót felmentő végzés hatályon kívül helyezésével - a Pp.</a> szabályainak teljeskörű alkalmazásával - egyszerre két felszámoló lenne jogosult az adós vagyonával rendelkezni: a felmentett felszámoló a felmentésről szóló végzés hatályon kívül helyezése, míg az újonnan kijelölt felszámoló a bíróság kijelölő határozata alapján. A Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdései ugyanis meghatározzák, milyen esetekben van lehetőség a felszámoló felmentésére, s e felsorolásban nem szerepel az az eset, amikor a korábban eljáró felszámolót felmentő jogerős végzést a felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyezi. Ha az újonnan kijelölt felszámoló felmentésének nem állnak fenn a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdéseiben meghatározott feltételei, úgy az ő felmentésére nem kerülhet sor. Ebből következően a korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való "visszahelyezésére" nincs lehetőség akkor sem, ha a felülvizsgálati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést hatályon kívül helyezi.
A felszámoló a fentiek alapján a felmentését tartalmazó végzés elleni jogorvoslat során csak azt támadhatja eredménnyel, hogy a felmentésére alapul szolgáló ok nem állt fenn, a végzés megalapozatlan volt, azt azonban nem kérheti, hogy a jogorvoslat következtében a bíróság helyezze vissza felszámolói tisztségébe.
Ennek megfelelően a Kúria megállapította - a Pp. 275. § (3) bekezdése megfelelő alkalmazásával -, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzés felszámolót felmentő rendelkezése jogszabálysértő, a megállapítás azonban nem érinti a felszámoló felmentésének tényét és az újonnan kijelölt felszámoló tisztségét.
A felmentett felszámoló - az elsőfokú bíróság végzésében megjelölt vagyonátadó közbenső mérleg jóváhagyására irányuló eljárásban - igényelheti az esetleges ki nem egyenlített költségeit és a felmentéséig történt eljárása alapján részére járó felszámolói díjat.
(Kúria Gfv. X. 30.232/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon 4.Fpk.660/2004/103. számon hozott végzés ellen előterjesztett fellebbezést elbíráló Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.701/2011/6. számú jogerős végzése ellen a felmentett felszámoló által 151. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.701/2011/6. számú jogerős végzésének a közbenső mérleg jóváhagyását elutasító rendelkezését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A Kúria megállapítja, hogy a végzés felszámolót felmentő rendelkezése jogszabálysértő, e megállapítás azonban a felszámoló felmentésének tényét és az újonnan kijelölt felszámoló tisztségét nem érinti.
A felülvizsgálati eljárással kapcsolatban a felmentett felszámoló felülvizsgálati költségét 55 000 (Ötvenötezer) Ft-ban, míg a hitelezőét 25 000 (Huszonötezer) Ft-ban állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A 2004. augusztus 19-én előterjesztett kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság a 2004. november 12-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el az adós felszámolását, amelyben felszámolóként a K. Zrt. került kijelölésre.
A felszámoló 2005. január 17-én az adós telephelyén a vagyonátadó leltárt felvette, január 20-án azonban a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóságának Gazdaságvédelmi Osztálya a számviteli dokumentumokat lefoglalta. A felszámoló az adós vezetője által 2004. november 11-i fordulónapra készített, 2005 februárjában a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérlegből és mellékleteiből nehézkesen, tételenkénti egyeztetéssel tudta a vagyont számba venni, a követelések pontos összegét meghatározni, a hitelezők által benyújtott igényeket számszerűsíteni.
Az elsőfokú bíróság tíz alkalommal hívta fel a felszámolót a közbenső mérleg, zárómérleg benyújtására, vagy a benyújtás akadályának a közlésére, négyszer meg is bírságolta 2006 májusa és 2007 áprilisa között. A felszámoló először azt nyilatkozta, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet kíván benyújtani; majd közölte, hogy sok és nagyösszegű per van folyamatban, az iratanyag lefoglalás hatálya alatt áll, mely megnehezíti az egyeztetést; utóbb - 2007. közepétől 2008. április 30-ig - többször (ugyanazon szövegű beadvánnyal) arra hivatkozott, hogy a hitelezői igények egyeztetése folyamatban van.
A felszámoló az első, 2007. december 31-i fordulónapra készített közbenső mérleget 2008. május 22-én nyújtotta be, melyet a bíróság 2009. március 3-án hagyott jóvá 64. sorszámú végzésével. Az A. Kft. hitelező fellebbezése folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla 2011. január 25-én hozott Fpkf.IV.30.132/2010/4. számú határozatával a végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló által készített közbenső mérlegből a nyitó mérleg és a közbenső mérleg adatai közötti összefüggések, eltérések indokai megnyugtató módon nem voltak megállapíthatók, illetve ellenőrizhetők és azokról a felszámoló a hitelezői észrevételre adott válaszában sem adott kellő részletességű, elfogadható tartalmú tájékoztatást.
Az elsőfokú bíróság részére meghagyta a következőket:" A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót arra, hogy az adós követeléseit illetően a nyitó- és közbenső mérlegek adatai közötti változásokat kellő részletességgel ismertesse, indokolja és - szükség esetén - okirati bizonyítékokkal támassza alá. Ennek keretében a felszámoló tételesen mutassa ki, hogy az adósnak a nyitómérlegben még nyilvántartott követelései közül mely követelések behajtásától és milyen okból tekintett el, illetőleg milyen adatok ismeretében minősítette azokat behajthatatlannak. A hitelezők - esetleges - további észrevételeivel érintett, kivezetett, vagy behajthatatlannak minősített követelések vonatkozásában pedig a felszámolót fel kell hívni az okirati (vagy egyéb) bizonyítékai benyújtására, vagy bejelentésére is, amelynek eredményeként további bizonyítási eljárás lefolytatása is szükségessé válhat, ha azt a felek indítványozzák."(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.132/2010/4. számú végzés 5-6. oldal)
Felhívta az elsőfokú bíróságot arra is, hogy a megismételt eljárásban elsőként az A.Kft. és a J. 2001 Kft. hitelezők felszámoló felmentésére irányuló kérelmét bírálja el.
2009. május 12-én nyújtotta be "elfogultsági kifogását" az A. Kft., valamint a J. 2001 Kft. "fa", melyben kérték a felszámoló "tisztségéből való visszahívását", mert álláspontjuk szerint a felszámoló olyan mértékben megsértette a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 48. §-ában foglaltakat, hogy tisztségének viselésére nem alkalmas.
A kifogás alátámasztására előadták, hogy az adós és a C. Bank Rt között Lombard hitelszerződés állt fenn, melyet közraktárjegyekkel biztosítottak. A C. Bank Rt. 2004. augusztus 19-én felmondta az adóssal kötött hitelszerződését és 2004. augusztus 20-án (helyesen 23-án) a közraktári jegyek alapján az Á. Rt.-nél levő, az adós által közraktároztatott árukat kitárolta. Az adós a C. Bank Rt. részére a számlákat kiállította, melynek módosítását a Bank nem kérte. A felszámoló a C. Bank Rt.-nek utólagos árengedményt adott 293 982 979 Ft értékben, melynek eredményeként a C. Bank Rt. az adós kötelezettségeiért kezességet vállaló J. 2001 Kft. vagyonára is kiterjesztette az igényét, és a társaság emiatt felszámolás alá került. Hangsúlyozták, hogy a felszámoló köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról és megőrzéséről [Cstv.48. §]. A közraktári jegy, mint értékpapír nem teszi lehetővé azt, hogy a visszaváltott értékpapír tekintetében a jogosult minőségi kifogással éljen. Ebben a tekintetben a felszámoló jogszabályt sértett. Mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy a felszámoló nem járt el elfogulatlanul a felszámolási eljárás során, ezért kérték a felmentését. Az A. Kft. becsatolta az Engedményezési szerződést, melyből megállapíthatóan a C. Bank Rt. követelésének engedményesévé vált.
A felszámoló azzal védekezett, hogy a kifogás elkésett, mert az előterjesztőknek évek óta tudomása volt az általuk előadottakról, emellett érdemben is kifejtette az álláspontját a kifogás megalapozatlanságáról.
A másodfokú bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyező döntése után - a bíróság felhívására - már csak az A. Kft. nevében nyilatkozott a jogi képviselő. A felszámoló súlyosan jogszabálysértő magatartásaként azt jelölte meg - részletesen ismertetve a bíróság felhívásait és a felszámoló nyilatkozatait -, hogy a közbenső mérleg elkészítésére csak 2008 májusában került sor, ezért a Cstv. 50. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség súlyos megsértése állapítható meg, s ez a rendkívüli mértékű határidő-mulasztás önmagában megalapozza a felszámoló kizárását nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is. A rendkívüli mértékű időveszteség az adósnak és a hitelezőinek is felmérhetetlen károkkal jár. Ismételten hivatkozott a C. Bank Rt.-vel kapcsolatos jogügyletekben az - állítása szerint - jogszabálysértő, az adós vagyonát csökkentő magatartásra.
Az elsőfokú bíróság 89. sorszámú végzésében felhívta a felszámolót a másodfokú határozatban foglaltak szerint a közbenső mérleg 15 napon belül történő átdolgozására, azzal, hogy "az adós követeléseit illetően a nyitó- és a közbenső mérleg adatai közötti változásokat kellő részletességgel ismertesse, indokolja és - szükség esetén - okirati bizonyítékokkal támassza alá". Felhívta arra is, hogy éves bontásban mutassa be az eljárás során történteket.
Az elsőfokú bíróság felhívására a felszámoló 2011. április 28-án nyújtotta be az átdolgozott közbenső mérleget, amely a 2004. november 12.-2007. december 31. közötti, valamint a 2008-as, 2009-es és 2010-es időszakra külön elszámolást tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság 98. sorszámú végzésében a közbenső mérleg tekintetében hiánypótlás keretében hívta fel a felszámolót különböző iratok becsatolására, azonban nem kért okirati bizonyítékokat a nyitó mérlegben még kimutatott pénzkészlet felhasználása, a követelések kivezetése és értékesítése valamint a nyitómérlegben kimutatott készletek sorsa tekintetében. Nem kért részletes tájékoztatást a téves utalások visszautalása címén kimutatott összegekről sem.
Az elsőfokú bíróság 2011. május 19-én kelt 103. sorszámú végzésében a felszámolót felmentette, rendelkezett új felszámoló kijelöléséről, rendelkezett az iratok átadásáról egy közbenső mérleg készítésének kötelezettségével, a közbenső mérleg jóváhagyását elutasította, valamint elutasította a hitelező eljárás felfüggesztése iránti kérelmét.
A hitelezők felszámoló felmentésére irányuló kérelmét megalapozottnak találta abban a tekintetben, hogy a felszámoló nem a Cstv. 50. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, mivel a jogszabály kötelező rendelkezése ellenére évente nem készített közbenső mérleget. A C. Bank Rt.-vel kapcsolatos előadás tekintetében utalt arra, hogy az abban sérelmezett tevékenység miatt a hitelezők kifogással élhettek volna a felszámoló jogszabálysértő tevékenységére vagy mulasztására hivatkozással a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján. Miután ez határidőben nem történt meg, ez az előadásuk nem alapozza meg a felszámoló felmentését.
A felszámolónak a mérlegkészítés elmulasztásában megnyilvánuló magatartását azonban olyan súlyos jogszabálysértésként értékelte az elsőfokú bíróság, amely alapul szolgált a felmentésére. Arra hivatkozott, hogy a felszámoló részéről a megismételt eljárásban benyújtott, átdolgozott közbenső mérleg továbbra sem felelt meg a Cstv.-ben, a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendeletben, valamint az Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak.
A felszámoló és az A. Kft. fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló felmentése és az átdolgozott közbenső mérleg jóváhagyhatósága tárgyában érdemben helyes döntést hozott ugyan az elsőfokú bíróság, de a másodfokú bíróság kiegészítette az indokolást a következőkkel:
A közbenső mérleg előterjesztésének késedelme vagy elmulasztása - amennyiben az a felszámolónak felróható okból következett be -, kellő alapul szolgálhat a felszámoló felmentéséhez. A felszámolónak a mérlegkészítés késedelmében, vagy a mulasztásában megnyilvánuló jogszabálysértő magatartása azonban csak a mulasztás fennállása alatt adhat alapot a felmentésére. Abban az esetben, ha a mulasztás fennállása alatt a bíróság sem a hitelezők kérelmére, sem hivatalból nem határozott a felszámoló felmentéséről, annak tárgyában a mulasztás megszűnése után - a korábban fennállt mulasztásra hivatkozással - jogszerűen már nem határozhat.[BH 2008.8.218].
A felszámoló pedig a korábbi mulasztását 2008 májusában pótolta.
Az akkor elkészített közbenső mérleg jogerős jóváhagyásának elmaradása nem mentesítette a felszámolót a következő közbenső mérlegidőszakra vonatkozó közbenső mérleg elkészítésének kötelezettsége alól, ám a felszámoló ezt ismét elmulasztotta, bár ezt sem a hitelező nem kifogásolta, sem a bíróság nem szankcionálta. A megismételt eljárásban az átdolgozott közbenső mérleg benyújtásával pedig a felszámolónak ez az újabb mulasztása is megszűnt. Ezekre tekintettel úgy ítélte meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás jelenlegi szakaszában a felszámoló felmentésének indokai között a mérlegkészítés késedelmére tévesen hivatkozott.
Ugyanakkor - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a megismételt eljárásban beszerzett újabb közbenső mérleg sem felelt meg teljes mértékben a jogszabályban előírt feltételeknek, ezért azt a bíróság nem hagyhatta jóvá. "Helyes következtetésre jutott akkor is, amikor a felszámolónak azt a mulasztását, illetőleg az olyan minőségben végzett tevékenységet, hogy a több mint 7 éve tartó felszámolási eljárásban még egyetlen jóváhagyható közbenső mérleget sem készített, olyan súlyú jogszabálysértésnek tekintette, amely indokolttá tette a felszámoló felmentését. Helytállónak találta a másodfokú bíróság az elsőfokú végzésben kifejtett azt az érvelést is, hogy a korábbi hatályon kívül helyező végzés indokaira tekintettel a megismételt eljárásban a felszámolónak a szokásostól részletesebb és megfelelő okiratokkal is alátámasztott közbenső jelentést valamint mérleget kellett volna készíteni, amely fokozott tartalmú követelménynek az átdolgozott közbenső jelentés és mérleg nem felelt meg. A felszámoló ugyanis az átdolgozott mérleghez sem mellékelte azokat az okirati bizonyítékokat, amelyek alapján megnyugtató módon ellenőrizhető lett volna az, hogy a nyitó mérlegben még kimutatott pénzkészlet felhasználására, illetve a követelések kivezetésére és értékesítésére jogszerűen került-e sor, továbbá az, hogy a nyitó mérlegben még 57 561 000 Ft értékben kimutatott készleteknek mi lett a sorsa." Alaposnak tartotta azt a megállapítást is, hogy a felszámoló "a téves utalások visszautalása címén kimutatott összegekről sem adott a hitelezők, illetve a bíróság számára megfelelő tájékoztatást. E tétellel összefüggésben a felszámoló alaptalanul állította a fellebbezésében, hogy a NAV hitelező észrevételére adott válaszában a közbenső jelentés ezzel kapcsolatos hiányosságát pótolta. (A NAV ugyanis az észrevételében a téves utalások visszautalásának alapjául szolgáló dokumentumokat hiányolta, amely hiányosságot a felszámoló az észrevételre adott válaszával nem pótolta.)" Álláspontja szerint a hivatkozott hiányosságok önmagukban is akadályát képezték a felszámoló által a megismételt eljárásban benyújtott újabb közbenső mérleg jóváhagyásának.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, melyben kérte elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezését. Másodlagosan a jogerős végzés megváltoztatását (helyesen hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát) kérte, valamint a közbenső mérleg jóváhagyását és a felszámoló felmentésére, új felszámoló kijelölésére vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését, továbbá a hitelező eljárási költségben marasztalását. Állította - a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján -, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 27/A. § (7) bekezdését, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdését.
Álláspontja szerint az átdolgozott közbenső mérleg mindenben megfelelt a Cstv. 50. §-ában és a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendeletben foglaltaknak. A készletekkel kapcsolatban utalt a közbenső mérleghez csatolt szöveges jelentésben foglaltakra, melyben részletesen kifejtette, hogy lejárt szavatosságú, illetve a szavatosság vége felé közeledő termékeket talált, melyeket 100%-os értéken nem lehetett értékesíteni, csak hulladék áron. A készletek ellenértékeként 7 454 878 Ft bevétel keletkezett, mely értékesítés alapbizonylatait a NAV vizsgálta. A lejárt szavatosságú termékek elszállításának a költségeit a bevételek-kiadások között kimutatta. Utalt arra, hogy a hitelezői értekezleten a felszámoló a készletek állapotáról tájékoztatta a hitelezőket, és egyikük sem tett arra észrevételt.
A téves utalások visszautalásával kapcsolatban előadta, hogy egyes vevők az adóshoz utalták a főként az A. Kft. részére járó díjakat, ellenértéket. A felszámoló a megtévesztő névhasonlóság miatt utalta vissza az összegeket. A NAV a felszámolói nyilatkozat után nem tett további észrevételt.
A felszámoló a szöveges jelentésben megindokolta a tételek változását, úgy vélte, hogy az előadott részletezésnél mélyebb alátámasztás a közbenső mérleg terjedelmének határait túllépné, álláspontja szerint az megfelel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben meghatározott általános követelményeknek és a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet rendelkezéseinek.
Hangsúlyozta, hogy a bíróság csak súlyos, vagy ismétlődő, a felszámoló terhére róható jogszabálysértés esetén mentheti fel a felszámolót [BH 2007.11.381]. Állította, a jogerős végzés alaptalanul állapította meg, hogy a felszámolónak olyan súlyú a jogszabálysértő tevékenysége, hogy felmentése indokolt, mert az eljáró bíróságok nem vizsgálták a felszámolónak felróható körülményeket.
Az eljárás adatai nem támasztják alá azt, hogy a felszámoló súlyos, vagy ismétlődő jogszabálysértést követett volna el. 2008. június 12-ig ugyanis az iratok hiánya miatt nem tudott közbenső mérleget készíteni. Az ekkor benyújtott mérleget az elsőfokú bíróság jóváhagyta.
Ezt követően - a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező rendelkezésének 2011. március 16-án történt kézbesítése után - a felszámoló 2011. április 27-én 2010. december 31-i fordulónapra újabb közbenső mérleget készített. A hatályon kívül helyezésről való értesülés és a benyújtás között 40 nap telt el, mely nem tekinthető súlyos késedelemnek.
A közbenső mérleg előterjesztése után három évig volt folyamatban a közbenső mérleg jóváhagyására irányuló eljárás. "Mindezek alapján a felszámoló nem volt abban a helyzetben, hogy a következő üzleti év közbenső mérlegét elkészítse, míg a korábbit a bíróság jóvá nem hagyta, ugyanis addig nem ismeretesek a nyitó adatok."
Utalt arra, hogy 2005. január 20-án lefoglalták a felszámolás megindítását megelőző időszak teljes számviteli dokumentációját, az alapbizonylatok teljeskörűen nem álltak rendelkezésre. Az iratok lefoglalása akadályozta a nyitómérleg készítését, a hitelezői igények visszaigazolását, a követelések azonosítását és behajtását, valamint a vagyon teljeskörűségének ellenőrzését. A felszámoló mindent megtett, hogy hozzájusson az iratokhoz, több alkalommal megkereste a Rendőrkapitányságot, de a teljes bizonylatokat tartalmazó iratokhoz rajta kívül álló okokból nem jutott hozzá.
Az A. Kft. hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a támadott jogerős végzés hatályában való fenntartását. Megismételte az eljárás során már részletesen kifejtett álláspontját, továbbá előadta, hogy a mérlegkészítés elmulasztásán keresztül az adós bevételeinek és kiadásainak átláthatatlanná tétele az, mely megalapozza a felszámoló felelősségét és felmentésének jogosságát.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
I. A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérheti-e a közbenső mérleget elutasító végzés felülvizsgálatát, figyelemmel arra, hogy a jogerős végzés következtében már nem jogosult az adós vagyonával kapcsolatos nyilatkozattételre.
A Kúria álláspontja szerint nem vitásan a felszámoló - jogerős felmentése miatt - a felülvizsgálati eljárásban már felszámolóként nem járhat el, azonban a Pp. 270. § (2) bekezdésének alkalmazásával jogosult volt a felmentését tartalmazó végzés ellen felülvizsgálati kérelmet benyújtani. Miután felmentését a közbenső mérleg elutasítására alapozta a bíróság, ezért jogosult volt ezt is felülvizsgálattal támadni, erre tekintettel a Kúriának a közbenső mérleg jóváhagyása elutasításának megalapozottságát is vizsgálnia kellett.
II. A Kúria az eljárás adatai alapján megállapította, hogy bár a tevékenységet lezáró mérleget megkapta a felszámoló, de annak kézhezvétele előtt az azok alapjául szolgáló számviteli dokumentumokat büntető eljárásban a nyomozó hatóság lefoglalta. Erre tekintettel - figyelemmel a felszámolás alatt álló adós cég méretére, iratanyagának nagy mennyiségére is - alapos a felszámolónak az a hivatkozása, hogy az eljárás első szakaszában megalapozott közbenső mérleget nem tudott készíteni, mert iratokkal nem rendelkezett.
A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor nem volt elfogadható a felszámoló részéről az a magatartás, hogy a bíróság felhívására valóban ellentmondó, lényegi információt nem tartalmazó beadványokat nyújtott be, és nem tájékoztatta a bíróságot valamint - rajta keresztül - a hitelezőket sem arról, hogy mi akadályozza az eljárás szabályos lefolytatását. Mindez az adott időszakban megalapozhatta volna a felszámoló felmentését, azonban e magatartás tanúsításakor az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a körülményekre tekintettel a felszámolót pénzbírsággal rá tudja szorítani a törvényben foglaltaknak megfelelő eljárásra. Miután a felszámoló 2008-ban benyújtotta a közbenső mérleget, a másodfokú bíróság a jogerős végzésében helytállóan állapította meg, hogy a felszámolónak az ezt megelőző időszakra eső mulasztása miatt felmentésére már nem kerülhet sor.
A közbenső mérleg első benyújtása után a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzéséig a felszámoló nem nyújtott be újabb közbenső mérleget, holott erre a bíróság 2010. október 4-én kelt végzésében felhívta.
A joggyakorlatban a számviteli törvény szabályainak a Cstv. rendelkezéseivel való együttes alkalmazása miatt vita volt abban a tekintetben, hogy van-e lehetőség újabb közbenső mérleg elkészítésére addig, amíg a bíróság jogerősen jóvá nem hagyja a korábban benyújtott közbenső mérleget. Sok hitelezővel rendelkező, bonyolultabb ügyekben - mint amilyen a jelen ügy is - a közbenső mérleget jóváhagyó megfellebbezett elsőfokú végzések miatt a felszámolók nem nyújtották be a következő közbenső mérleget, arra hivatkozva, hogy nem lehet tudni a számviteli törvény szerinti következő közbenső mérleg kiinduló adatait, melyek a fellebbezett végzésről való döntéstől függnek.
A Kúria e körben utal a Gfv.X.30.302/2011/4. számú - 2012. május 29-én hozott - végzésében kifejtett álláspontjára. Eszerint a Cstv. 50. § (6) bekezdése értelmében a bíróság közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzése elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a felszámoló a részleges vagyonfelosztási javaslat alapján - bár az esetleg még nem jogerős - az abban meghatározott vagyont szétoszthatja a hitelezők között, felveheti a mérlegidőszakra megállapított felszámolói díjat, hanem egyben azt is, hogy amíg a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegben foglaltakkal ellentétes rendelkezést nem hoz, a felszámolónak azokból az adatokból kell kiindulnia, amelyeket az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegben feltüntetett.
Ebből következően a felszámoló kötelessége évente közbenső mérleget benyújtani, amennyiben rendelkezésére állnak a megfelelő dokumentumok.
A Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben a felszámolónak a közbenső mérlegről döntő jogerős végzés megszületésének időpontjáig terjedő mulasztása - a fent hivatkozott, a joggyakorlatban kialakult bizonytalanság miatt, és egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában - nem alapozza meg a felszámoló felmentését, különös tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzését hatályon kívül helyező végzésének kézhezvétele után a felszámoló haladéktalanul elkészítette a jelen eljárás tárgyát képező közbenső mérleget.
Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság jogerős végzésében, hogy a közbenső mérleg előterjesztésének a korábbi elmulasztására történő hivatkozással a felszámoló nem menthető fel.
III. A jogerős végzés felszámolót felmentő rendelkezését a másodfokú bíróság arra alapította, hogy mivel nem fogadható el a felszámoló által átdolgozott közbenső mérleg, ebből következően az állapítható meg, hogy a felszámoló a több, mint 7 éve tartó felszámolás tartama alatt nem tudott elfogadható közbenső mérleget benyújtani és ez megalapozza felmentését. A másodfokú bíróság pontosan meghatározta, hogy mely okiratok hiánya miatt nem fogadható el a közbenső mérleg.(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.701/2011/6. számú végzés 6. oldal harmadik bekezdés)
A Kúria az eljárás irataiból megállapította, a közbenső mérleget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyező másodfokú végzés azt írta elő az elsőfokú bíróság számára, hogy "szükség esetén" kérjen be okirati bizonyítékokat azon tényállás felderítése érdekében, amely tekintetében a másodfokú bíróság hiányosnak találta a közbenső mérleg állításait.
Megállapítható az is, hogy az elsőfokú bíróság nem látta szükségesnek e körben a felszámoló által benyújtott iratokon felül további okirati bizonyítékok beszerzését a felszámolótól, mert ezek becsatolására nem szólította fel sem a közbenső mérleg elkészítésére felhívó 89. sorszámú végzésében, sem pedig a közbenső mérleg benyújtása után a felszámolónak küldött 98. sorszámú hiánypótlásra felhívó végzésében.
A felszámolási közbenső-, illetve zárómérleg elkészítésére, a becsatolt iratok körére vonatkozóan nincs kötelező formai követelmény. Az eljárásban hivatkozott 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet, és a Cstv. 52. § (3) és (4) bekezdése csak az alapvető elveket, elszámolási módokat tartalmazza. Azt, hogy mi tekinthető "részletes tájékoztatásnak" [Korm. rendelet 7. § (7) bekezdés], a jogszabály nem részletezi, ennek megítélése minden esetben attól függ, a bíróság számára az eljárás során rendelkezésre álló információk kellő meggyőző erővel rendelkeznek-e arra vonatkozóan, hogy a felszámoló által állított gazdasági események megtörténtek.
A jogszabály nem írja elő azt, hogy a felszámolónak a bíróság számára minden esetben alapbizonylatokkal kell bizonyítania a felszámolás során történteket, s ez nem is lenne lehetséges és célravezető, hiszen a bíróság feladata nem a könyvelés ellenőrzése, hanem a törvényesség felügyelete. A törvényesség felügyelete körében azonban, ha a bíróság a becsatolt iratok, vagy a hitelezők észrevételei alapján nem tartja összefüggőnek, elfogadhatónak a felszámoló által becsatolt közbenső mérleget, úgy további iratokat, tájékoztatást kérhet, és szükség esetén a közbenső mérleg szakértői vizsgálatát is elrendelheti.
Mindennek azért van jelentősége, mert a közbenső mérleg nem kizárólag a hitelezők és a bíróság tájékoztatását biztosítja, hanem adott esetben részleges vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása alapján hitelezői kielégítés alapjául is szolgálhat. A közbenső mérleg elkészítése felszámolási költséget okoz, ezzel a hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyont csökkentve, emellett a felszámolónak a közbenső mérlegidőszakra járó, megalapozott felszámolói díja kifizetését is megalapozza.
Ebből következően a közbenső mérlegről a bíróság csak akkor hozhatja meg a határozatát, ha meggyőződött arról, hogy az iratok kellően alátámasztják a felszámoló által becsatolt mérleget: ilyen esetben a közbenső mérleget jóváhagyó végzést hoz. Abban az esetben azonban, ha az iratok nem támasztják alá a mérlegben írtakat - a bíróság hiánypótló felhívása ellenére sem -, vagy a bíróság olyan jogszabálysértést észlel a felszámoló részéről, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt, és kihatással van az adós vagyonára is, akkor a jóváhagyást elutasítja.
A fent kifejtettek szerint a felszámolónak valamennyi gazdasági esemény valamennyi iratát nem kell csatolnia a közbenső mérleghez. A bíróság azonban, amennyiben arra a megalapozott döntéséhez szüksége van, további iratok csatolását kérheti a felszámolótól. Jelen esetben is történt hiánypótlásra való felszólítás a 98. sorszámú végzésben, azonban az elsőfokú bíróság azoknak a konkrét okiratoknak a becsatolására, amelyeknek a hiányára a felszámoló felmentését alapította, nem szólította fel a felszámolót.
A Kúria álláspontja szerint, ha a bíróság a felszámoló által becsatolt elszámolást nem találja kellően meggyőzőnek, ám a közbenső mérleg elbírálásához az általa szükségesnek tartott iratok pótlására a felszámolót nem hívja fel [Pp. 95. §], önmagában a felszámoló által előterjesztett iratok hiányossága nem alapozhatja meg egy közbenső mérleg jóváhagyásának elutasítását.
A Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdésének alkalmazása körében megvizsgálta, hogy rendelkezésére állnak-e a közbenső mérleg elbírálásához a megfelelő adatok. A felmentett felszámoló állította, hogy kellően alátámasztotta a közbenső mérleget a bíróság által hiányosnak talált részeiben is.
Nem vitásan az eljárás adataiból megállapíthatóan a felszámoló nyilatkozott a jogerős végzésben megfogalmazott hiányosságokról (a nyitómérlegben szereplő pénzkészlet sorsáról, a követelések kivezetéséről és értékesítéséről, az 57 561 000 Ft értékben kimutatott készlet sorsáról és a téves utalások visszautalásáról), azonban olyan részletességgel, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság - a közbenső mérleg jóváhagyását elutasító végzésből következően - megkövetelte volna, ezt nem mutatta be, a felülvizsgálati eljárás során becsatolt iratok pedig a felülvizsgálati eljárásban - a bizonyítás kizártsága folytán (Pp. 275. § (1) bekezdés) - nem vizsgálhatók.
A jogerős végzés közbenső mérleg jóváhagyását elutasító rendelkezése a fent kifejtettek alapján megalapozatlan, ezért jogszabálysértő, emiatt azt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban ismételten el kell bírálnia a közbenső mérleget, figyelembe véve az időközben becsatolt iratokat is.
Miután a jogerős végzés szerint a felszámoló felmentésének indoka az volt, hogy az utolsóként benyújtott közbenső mérleg sem volt jóváhagyható, azt el kellett utasítani, és ebből következően megállapítható volt, hogy az eljárás során nem készült jóváhagyható közbenső mérleg, amely mulasztás megalapozta a felszámoló felmentését, a közbenső mérleg jóváhagyásának megalapozatlan elutasítása miatt a felszámoló felmentésének a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében foglalt oka nem áll fenn, felmentése jogszabálysértő.
IV. A másodfokú bíróság végzésében helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta jelen eljárás során - az eljárás megindulásakor hatályos szabályok helyett - a jelenleg hatályos Cstv. rendelkezéseit, és a felszámoló felmentésével egyidejűleg jogszabálysértően jelölte ki az új felszámolót. A másodfokú bíróság határozata következtében azonban az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (8) bekezdése alapján az újonnan kijelölt felszámoló teljes felhatalmazással járhat el.
A Kúriának a továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jelen ügyben kialakult jogi helyzetben, amikor rendkívüli perorvoslat alapján a felülvizsgálati bíróság a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló határozatot hatályon kívül helyezte, van-e helye a régi felszámolót felmentő rendelkezés hatályon kívül helyezésének.
A Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó 27/A. §-ának (8) bekezdése szerint a felszámolót felmentő végzés jogerőre emelkedésével egyidejűleg, a hatályos rendelkezések szerint pedig az elsőfokú bíróság - fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható - végzésének meghozatalával a bíróságnak új felszámolót kell kijelölnie.
A jelen ügyben a felszámolót felmentő végzés hatályon kívül helyezésével - a Pp.</a> szabályainak teljeskörű alkalmazásával - egyszerre két felszámoló lenne jogosult az adós vagyonával rendelkezni: a felmentett felszámoló a felmentésről szóló végzés hatályon kívül helyezése, míg az újonnan kijelölt felszámoló a bíróság kijelölő határozata alapján. A Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdései ugyanis meghatározzák, milyen esetekben van lehetőség a felszámoló felmentésére, s e felsorolásban nem szerepel az az eset, amikor a korábban eljáró felszámolót felmentő jogerős végzést a felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyezi. Ha az újonnan kijelölt felszámoló felmentésének nem állnak fenn a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdéseiben meghatározott feltételei, úgy az ő felmentésére nem kerülhet sor. Ebből következően a korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való "visszahelyezésére" nincs lehetőség akkor sem, ha a felülvizsgálati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést hatályon kívül helyezi.
A felszámoló a fentiek alapján a felmentését tartalmazó végzés elleni jogorvoslat során csak azt támadhatja eredménnyel, hogy a felmentésére alapul szolgáló ok nem állt fenn, a végzés megalapozatlan volt, azt azonban nem kérheti, hogy a jogorvoslat következtében a bíróság helyezze vissza felszámolói tisztségébe.
Ennek megfelelően a Kúria megállapította - a Pp. 275. § (3) bekezdése megfelelő alkalmazásával -, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzés felszámolót felmentő rendelkezése jogszabálysértő, a megállapítás azonban nem érinti a felszámoló felmentésének tényét és az újonnan kijelölt felszámoló tisztségét.
A felmentett felszámoló - az elsőfokú bíróság végzésében megjelölt vagyonátadó közbenső mérleg jóváhagyására irányuló eljárásban - igényelheti az esetleges ki nem egyenlített költségeit és a felmentéséig történt eljárása alapján részére járó felszámolói díjat.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csak megállapította a felek költségét, mely a felmentett felszámoló által lerótt 30 000 Ft illetékből, valamint a felek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2012. szeptember 26.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. X. 30.232/2012.)