adozona.hu
BH+ 2008.6.282
BH+ 2008.6.282
Ha a köztisztviselő a vezetői megbízása visszavonása miatt felajánlott másik munkakört az utazási időre hivatkozva utasította vissza, felmentése jogellenességének megállapítását ugyanezen okból sikertelenül kérte [Ktv. 17. § (2) bekezdés c) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek az alperesi igazgatóságnál igazgatóhelyettesi munkakör betöltésére adott vezetői megbízását a munkáltatói jogkör gyakorlója 2005. június 6-ai hatállyal visszavonta, és más üres vezetői álláshely hiányában a h.-i kirendeltség végrehajtási osztályán végrehajtói munkakört ajánlott fel részére. A felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el, ezért a köztisztviselői jogviszonyát az alperes a Ktv. 17. § (2) bekezdés c) pontjára és 31. § (9) bekezdésére hivatkozással 2005. december ...
A felperes a keresetében a vezetői megbízás visszavonása és a felmentés jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, valamint elmaradt illetménye és egyéb juttatás megfizetését kérte. Állította, hogy a vezetői megbízása visszavonásakor az igazgatóságon volt másik felajánlható vezetői munkakör, ennek ellenére az alperes olyan munkakört ajánlott fel részére, amelynek felajánlása a tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás időtartama miatt a Ktv. 19. § (6) bekezdés d) pontjába ütközött, vagyis a jogait rendeltetésellenesen gyakorolta.
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozatlannak találta és elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a perben sikeresen bizonyította, hogy felajánlható másik vezetői munkakörrel nem rendelkezett, a felajánlott ügyintézői munkakör pedig a felperes végzettségének és képzettségének megfelelt, a Ktv. 19. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazásának pedig csak a végkielégítés összegszerűsége tekintetében van jelentősége.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte az Mt. 4. § (2) bekezdésébe, a Ktv. 14. § (1) bekezdésébe, 19. § (6) bekezdés b) pontjába, és az Mt. 123. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre hivatkozva. Fenntartotta azt a perbeli álláspontját, hogy a kinevezésben szereplő k.-i munkavégzési hely egyoldalú módosítását jelentette a h.-i munkahelyen felajánlott munkakör, ez a törvénnyel ellentétes, és sérti a munka- és pihenőidőre való jogát is. Sérelmezte, hogy e tekintetben a bíróságok ítéletüket nem indokolták.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ktv. 17. § (2) bekezdésének c) pontja szerint a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselő részére felajánlható, végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy köztisztviselői munkakör nincs, illetve a felajánlott állást a köztisztviselő visszautasítja. A Ktv. 31. § (8) bekezdése értelmében a vezetői megbízás visszavonása esetén a közigazgatási szervnél kell megfelelő vezetői vagy köztisztviselői munkakört felajánlani.
Az előbbiekből kitűnik, hogy az alperes felajánlási kötelezettségét illetően a törvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy csak a kinevezésben meghatározott munkavégzési hely szerinti közizgatási területen lett volna felajánlható másik betöltetlen munkakör. A Ktv. 19. §-ának a perbeli időben hatályos (6) bekezdés b) pontja a végkielégítés mértékére kiható körülményként vette figyelembe az új munkahely és lakóhely közötti napi két órát meghaladó utazási időt; ha a köztisztviselő emiatt nem járult hozzá a felajánlott munkakörbe való áthelyezéshez, a végkielégítése nem csökken a főszabálynak megfelelően a felére. Az alperes ennek megfelelően járt el, amikor a Ktv. 19. § (2) bekezdés g) pontja alapján a felperes végkielégítését - csökkentés nélkül - 8 havi illetményének megfelelően összegben állapította meg.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a becsatolt 2006. évi menetrendi adatok szerint a napi utazási idő a 2 órát ugyan meghaladta, azonban a napi 11 óra pihenőidőhöz való jog az utazás miatt nem csorbult. A felülvizsgálati kérelem ezért az Mt. 123. § (1) bekezdése megsértését alaptalanul panaszolta.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kitért arra, hogy az alperesnél egy I. besorolású ügyintézői álláshely volt betöltetlen. Ennek felajánlása az alperes részéről jogszerűen történt, a munkakör elfogadása felől a döntés a felperesre tartozott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján az ügy érdemére kiható jogszabálysértést nem állapított meg, ezért a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.133/2007.)