BH+ 2008.5.234

Az étkezési hozzájárulás a munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősül. Ezért nem tekinthető a juttatás rendeltetésével ellentétesnek, ha a munkáltató a munkavégzési kötelezettséggel nem járó egyes időtartamokra (pl. 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság) azt nem biztosítja [Kjt. 80. §, Mt. 165. § (1) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes a munkáltató elutasító döntését követően keresetet terjesztett elő, amelyben 2004. augusztus 1-jétől betegállománya idejére havi 3500 forint, 2005. január 1-jétől pedig a szülési szabadsága. a gyed és gyes idejére havi 4000 forint elmaradt étkezési hozzájárulás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a kollektív szerződés 74. pont b) alpontja szerint a külön jogszabályban meghatározott étkezési hozzájárulásra jogosult ...

BH+ 2008.5.234 Az étkezési hozzájárulás a munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősül. Ezért nem tekinthető a juttatás rendeltetésével ellentétesnek, ha a munkáltató a munkavégzési kötelezettséggel nem járó egyes időtartamokra (pl. 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság) azt nem biztosítja [Kjt. 80. §, Mt. 165. § (1) bekezdés].
Az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban álló felperes a munkáltató elutasító döntését követően keresetet terjesztett elő, amelyben 2004. augusztus 1-jétől betegállománya idejére havi 3500 forint, 2005. január 1-jétől pedig a szülési szabadsága. a gyed és gyes idejére havi 4000 forint elmaradt étkezési hozzájárulás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a kollektív szerződés 74. pont b) alpontja szerint a külön jogszabályban meghatározott étkezési hozzájárulásra jogosult [20/1997. (III. 19.) BM rendelet], amely nem zárja ki a juttatásból azokat, akiknek a munkavégzési kötelezettsége szünetel.
A munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek étkezési utalványok ellenértékeként nettó 41 500 forintot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Döntésénél figyelembe vette a közalkalmazotti jogviszonyban állókra vonatkozó kollektív szerződés 75. pontjában foglaltakat, miszerint a dolgozó részére étkezési hozzájárulás adható. A közalkalmazottak tekintetében a 15/2004. (BK 13.) BM és a 4/2005. (BK 1.) BM utasítás a jogosultak köréből nem zárja ki a betegállomány miatt táppénzben részesülőket, és a terhességi gyerekágyi segélyben részesülőket, ezért a felperes részére a betegállománya és a 2005. január 1-jétől június 30-áig tartó terhességi gyerekágyi segély folyósításának idejére az étkezési hozzájárulást megítélte.
A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Hszt. 342. § (2) bekezdésének e) pontja a belügyminisztert hatalmazta fel a kedvezmények és támogatások feltételeinek szabályozására. A belügyminiszter a 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 42. §-ában úgy rendelkezett, hogy a hivatásos állomány tagja külön jogszabályban meghatározott adómentes mértéknek megfelelő összegű étkezési hozzájárulásra jogosult. A belügyminiszter ilyen külön jogszabályt nem alkotott, e tárgyban belügyminiszteri utasítások és az országos parancsnok parancsai jelentek meg, ezek azonban nem jogszabályok. A kollektív szerződés 11. fejezet 75. pontja szerint az élelmezési hozzájárulás adható, ez azonban alanyi jogosultságot mindenki számára feltételtől függetlenül nem eredményez. Mivel hatályos jogszabály az étkezési hozzájárulásról nem rendelkezik, a felperes jogosultságát a bíróság nem állapíthatja meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság határozatának oly módon történő megváltoztatását kérte, hogy a felperest az étkezési hozzájárulás a gyermekgondozási díj, illetőleg a gyermekgondozási segély idejére is megilleti. Arra hivatkozott, hogy az ítélet sérti az Mt. 13. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat, miszerint a kollektív szerződés, illetőleg a felek megállapodása e törvény III. részében meghatározott szabályoktól - ha a törvény másként nem rendelkezik - eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg. A felperes jogi képviselője szóbeli nyilatkozatában az Mt. 13. §-ra való hivatkozást visszavonta.
A felülvizsgálati kérelem szerint a Belügyminisztérium fejezet költségvetési gazdálkodásának rendjéről szóló 15/2004. (BK 13.) BM utasítás, és a belügyminiszter irányítása alatt álló költségvetési szervek hivatásos állományú tagjai, köztisztviselői, közalkalmazottai, munkavállalói részére a 2005. január 1-jétől a személyi juttatás terhére teljesítendő egyes kifizetésekről szóló 4/2005. (BK 1.) BM utasítás olyan munkaviszonyra vonatkozó szabálynak minősül, amely a szakszervezettel egyetértésben alanyi jogosultságot teremt mindenki számára az étkezési hozzájárulásra, függetlenül attól, hogy munkát végez, vagy a munkavégzési kötelezettség alól mentesült. A felperes a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély időszakában is jogviszonyban állt az alperessel, ezért kizáró feltétel hiányában az étkezési hozzájárulás korlátozás nélkül megillette.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Kjt. 80. §-a értelmében a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 165. § (1) bekezdése szerint a munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat, ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató ezen túlmenően is támogatást nyújthat.
A Határőrségnél közalkalmazotti jogviszonyban állók 1994. január 27-én megkötött és többször módosított kollektív szerződésének 75. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a dolgozó részére élelmezési hozzájárulás adható. A Határőrség országos parancsnokának - mint munkáltatónak - a 40/2001. számú parancsa V. fejezete rendelkezik az étkezési utalvánnyal történő ellátás szabályairól. Ennek 7. pontja szerint "Étkezési utalványra nem jogosult, akinek a munkaviszonyról, a hivatásos, szerződéses állomány, a köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállásáról szóló jogszabályok szerint a szolgálati, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonya szünetel (a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély időtartama alatt)". Ez a parancs a 4/2005. (BK 1.) BM utasítás és a 15/2004. (BK 13.) BM utasítás rendelkezéseivel nem áll ellentétben, minthogy az előbbi az étkezési hozzájárulás havi összegét állapítja meg (VII/7. pont), az utóbbi pedig úgy rendelkezik, hogy a költségvetési szerv vezetője határozza meg a hozzájárulás mértékét, a hozzájárulásban részesülők körét, a kifizetés lebonyolítását a költségvetési érvre vonatkozó jogszabályok és külön belügyminiszteri utasítás figyelembevételével (50/b. pont). Az előbbieknek megfelelően a munkáltatói intézkedésben (parancsban) a munkáltató rendelkezhetett az étkezési hozzájárulásra való jogosultság feltételeiről. Mivel az étkezési hozzájárulás az állandóan követett ítélkezési gyakorlat, és a más jogviszonyokra vonatkozó azonos tárgyú jogszabályok szerint is a munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősül, nem tekinthető a juttatás rendeltetésével ellentétesnek, ha a munkáltató a munkavégzési kötelezettséggel nem járó egyes időtartamokra azt nem biztosítja. Az elsőfokú bíróság a hivatkozott parancsban foglaltaknak megfelelően döntött, amikor a felperes részére a betegség miatti keresőképtelenség és a terhességi gyermekágyi segély idejére az étkezési hozzájárulást megítélte, mivel a kizárás körében a szóban forgó parancs ezeket az időket nem sorolta fel.
A Hszt. hatálya a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára és társadalombiztosítási ellátására terjed ki, ezért a Hszt. és a felhatalmazása alapján kiadott BM rendelet alkalmazásának a közalkalmazott felperes perbeli jogvitája elbírálása során nem volt helye.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.085/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.