adozona.hu
BH+ 2007.5.232
BH+ 2007.5.232
A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt előterjesztett igény nagyfokú késedelemmel történt érvényesítését az elmaradt illetmény iránti igény elbírálásánál értékelni kell [Kjt. 34. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél határozott időre szóló kinevezése semmis, a közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre, erre figyelemmel alperes a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. A jogellenesség jogkövetkezményeként elmaradt illetmény és kamatai, hat hónap felmentési időre járó átlagkereset, öt havi végkielégítés és átalánytérítésként legalább tíz havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kérte ...
BH+ 2007.5.232 A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt előterjesztett igény nagyfokú késedelemmel történt érvényesítését az elmaradt illetmény iránti igény elbírálásánál értékelni kell [Kjt. 34. § (1) bekezdés].
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél határozott időre szóló kinevezése semmis, a közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre, erre figyelemmel alperes a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. A jogellenesség jogkövetkezményeként elmaradt illetmény és kamatai, hat hónap felmentési időre járó átlagkereset, öt havi végkielégítés és átalánytérítésként legalább tíz havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 2002. szeptember 15. napjától 2003. július 31. napjáig tartó határozott időre szóló kinevezése semmis, a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél határozatlan időtartamra jött létre, az alperes e jogviszonyt 2003. július 31-én jogellenesen szüntette meg. A bíróság az alperest 4 515 346 forint elmaradt átlagkereset és ennek kamata, 1 759 956 forint felmentési időre járó átlagkereset, 1 466 630 forint végkielégítés és 2 930 260 forint tíz havi átlagkeresetnek megfelelő "kárátalány" megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2002. szeptember 15. napjától 2003. július 31. napjáig tartó határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt létesített alperessel marketing igazgató munkakörben.
A peres felek között 2002. október 1. napján vállalkozási szerződés jött létre, 2002. október 1. és 2003. július 31-e közötti időszakra, amelyben dramaturgiai feladatok ellátásával bízta meg a felperest az alperes.
Az alperes a 2003. május 8-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy nem tartanak igényt a továbbiakban a tevékenységére, 2003. július 31. napjával mind a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyát, mind a dramaturgiai feladatok ellátására irányuló vállalkozási szerződést megszűntnek tekintik, azok meghosszabbítását nem kívánják. A peres felek között 2003. augusztus 7-én a felperes kezdeményezésére egyeztetésre került sor, ennek során az alperes elismerte, hogy a felperes kinevezési okmányában több alaki hiba szerepel, hogy vitatható az azonnali hatályú felmondás, és egyezségi ajánlatot tett a közalkalmazotti jogviszony módosítására, amelyre azonban ténylegesen nem került sor. A vállalkozási szerződésből eredő díjtartozását az alperes 2003. decemberében kifizette a felperesnek.
A per során az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a határozott időre szóló kinevezés jogszerű volt, mivel a művészeti dolgozók esetében lehetőség van egy évadra szóló határozott idejű kinevezésre.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét túlnyomórészt alaposnak találta a Kjt. 21. § (1) és (2) bekezdése, illetve az Mt. 79. § (2) bekezdése alapján. Utalt az alperesi kollektív szerződés azon előírására is, amely szerint határozott időre szóló kinevezés a kollektív szerződésben felsorolt művészeti dolgozók esetében lehetséges évadra szólóan, illetve öt évet meghaladó időtartamban is. E felsorolásban azonban sem a marketingigazgató, sem a kommunikációs igazgató nem szerepel, tehát nem minősül művészeti dolgozónak, ezért a kollektív szerződés kivételes rendelkezése nem vonatkozik rá. Tehát a felperes határozott időre szóló kinevezése a Kjt. 21. § (2) bekezdésében, illetve az alperes kollektív szerződésében meghatározott feltételek hiányában jogszabályba ütközik, ezért az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján semmis.
A bíróság alkalmazta a Kjt. 34. §-a szerinti jogkövetkezményeket. A 13. havi illetmény megfizetésére irányuló keresetét nem találta alaposnak, mivel annak összegét az elmaradt illetmény számításakor már figyelembe vette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, a megfellebbezett rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy a végkielégítés címén fizetendő marasztalás összegét 293 326 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését nem találta alaposnak. Egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi állásponttal, amely helyesen megállapított tényálláson alapult. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes esetében szó sem volt konkrét feladatra történő határozott idejű kinevezésről, sőt, a felperes a marketingigazgatói munkakör megjelölésén túlmenően igen szerteágazó tevékenységet folytatott, amely cáfolja az alperesnek azt az állítását, hogy a felperest konkrét munka elvégzésére nevezték ki. Rámutatott arra, hogy az alperes jelölte meg a marketingigazgatói munkakört, nem hivatkozhat az alkalmazási feltételek hiányára utólag, mert erről az alperesnek kellett volna az alkalmazást megelőzően meggyőződnie.
Az áthelyezését megelőző 11 hónap közalkalmazotti jogviszonyát figyelembe véve egy havi végkielégítés illette meg a felperest, emiatt a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a végkielégítés összege tekintetében megváltoztatta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását, másodlagosan a jogkövetkezmények tekintetében kérte a megváltoztatását. A kinevezés érvénytelenségének jogkövetkezményeként az Mt. 10. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazását tartotta indokoltnak.
Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem folytatta le az általa kért bizonyítást, ami bizonyította volna, hogy a felperes kinevezése ténylegesen nem a kinevezésben meghatározott munkakörbeli feladatok elvégzésére vonatkozott. A bíróságok alaptalanul leszűkítették az "évados" kinevezések körét a művészeti állományú alkalmazottakra, figyelmen kívül hagyva a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 1. sz. mellékletét, amely az intézménynél minden fellelhető munkakörre megengedi az öt évnél hosszabb határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt. A munka és feladat meghatározott jellegére és ezzel kapcsolatos eseti döntésre hivatkozott. Másodlagosan a Kjt. 34. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazását sérelmezte. Azzal érvelt, hogy a már megszűnt jogviszonyt nyilvánvalóan nem lehet megszüntetni, ezért a bíróság az Mt. 10. § (1) bekezdésében foglaltakat alkalmazhatta volna.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és az alperes perköltségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
1.A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21. § (2) bekezdése szerint közalkalmazotti jogviszony - ha törvény eltérően nem rendelkezik - helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására határozott időre történő kinevezéssel is létesíthető. A határozott idejű kinevezés meghatározott munkakörre akkor jogszerű, ha annak bizonyítható oka egy meghatározott munka elvégzése (MD II.661.). A színháznál az évad produkcióira való kinevezés ennek eleget tesz, mert kellően körülhatárolja a színész munkakört ellátó közalkalmazott teendőt (MD II.663.). Az alperes kollektív szerződésének 20.11. bekezdése szerint az alperesnél határozott időre művészeti dolgozók esetében létesíthető közalkalmazotti jogviszony. A kollektív szerződés 20.12. pontja felsorolja, hogy mely munkakörök tekinthetők művészeti tevékenységnek. A felperes kinevezési okiratában feltűntetett munkakör, a felperes kommunikációs feladatokra vonatkozó tevékenysége sem minősül művészeti tevékenységnek, ezért munkakörére a kollektív szerződés idézett kivételes rendelkezése nem vonatkozik. Helytállóan következtetett tehát a jogerős ítélet arra, hogy a felperes kinevezésének határozott idejű volta jogszabálysértő, a Kjt. 21. § (2) bekezdésébe ütközött, így az érvénytelen rendelkezés mellőzésével közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél határozatlan idejűnek minősül. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes a kinevezésében szereplő marketingigazgató munkakörtől eltérően más jellegű (kommunikációs, ügyvezetőt helyettesítő) feladatokat is ellátott, mert e tevékenység sem tartozik a művészeti tevékenységek körébe. Erre figyelemmel az ügy érdemét nem érintette az alperes által felajánlott bizonyítás indokolás nélküli mellőzése, amely bizonyítás arra irányult, hogy a marketingigazgatói tevékenységet, vagy kommunikációs feladatokat milyen mértékben látott el a felperes. Mindkét tevékenység munkakör ellátására, és nem egy meghatározott feladatra vonatkozott.
Sikertelenül hivatkozott az alperes a művészeti közművelődési munkakörökre vonatkozó 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 3. §-ára, illetve a rendelt 1. számú mellékletére, amely szerint öt évnél hosszabb határozott idejű közalkalmazotti jogviszony is létrehozható. A rendelet 3. § visszautal a Kjt. 21. § (2) bekezdésére, amennyiben annak feltételei fennállása esetén enged eltérést, öt évnél hosszabb határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítésére.
A jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében azonban a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet megváltoztatását részben alappal kérte.
Az eljárt bíróságok tévesen nem tulajdonítottak annak jelentőséget, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését, 2003. július 31-ét követően csak 2005. augusztus 29-én, mintegy 2 évi késedelemmel terjesztette elő keresetlevelét a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva. Jóllehet a keresetindítási határidő elmulasztása a bírói gyakorlat szerint - a jogorvoslati kioktatás hiányában - nem állapítható meg, az ilyen nagyfokú késedelmes igényérvényesítés azonban alperes terhére nem eshet. Ezt az elmaradt illetmény iránti igény elbírálásánál értékelni kellett volna.
Ugyancsak figyelmen kívül hagyták az eset összes körülményének mérlegelésével megállapítandó átalánytérítés mértékének meghatározásánál az előbbieket és felperes jogviszonyának egy évnél is rövidebb időtartamát, amelyek az általános esetben irányadó középértéktől (hat havi) lefelé való eltérést indokolják a maximális mérték közelében megállapított 10 havi átalánytérítés helyett.
Az előbbiek mérlegelésével: az elmaradt illetmény az igényérvényesítést megelőző hat hónapra és azt követően az ítélethozatalig a felperes által megjelölt havi 67.626 forint "veszteség" figyelembevételével (11×67 626) 843 886 forint erejéig ítélhető megalapozottnak; az átalány-térítést pedig 3 havi átlagkeresetnek (3×293 326=879 978 forint) megfelelő összegben indokolt megállapítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét abban a részében, amelyben az elmaradt átlagkereset és 10 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés címén az alperes marasztalására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta, hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét e tekintetben megváltoztatta, az alperes által elmaradt átlagkereset címén fizetendő összeget 843 886 forintra és annak kamataira, míg az átalánytérítés címén fizetendő összeget 3 havi átlagkeresetnek megfelelő 879 978 forintra leszállította. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.688/2006.)