adozona.hu
EH 1999.59
EH 1999.59
A felmentés visszakeltezése jogellenes, de ez egymagában nem az intézkedés hatályon kívül helyezéséhez, hanem ahhoz vezet, hogy az abban megjelölt időket a felmentés kézbesítésétől kell számítani. A nyilatkozat tartalma alapján minősülhet felmentésnek vagy a törvény alapján történő megszűnésnek [Ktv. 7. § (1)-(2) bek., 15. §, 17. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek köztisztviselői jogviszonyban álltak az alperessel. Közöttük korábban, a besorolásukkal kapcsolatban per volt folyamatban, amelyben a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, és kötelezte az alperest különböző illetményösszegek megfizetésére, minthogy a felperesek kinevezését és besorolását jogellenesen megváltoztatta. A felperesek, a jogerős ítéletnek 1996. december 10-én történt kézbesítése után, december 14-én felkeresték az alperest a munkába állí...
A felperesek a módosított keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy a felmentés jogellenes és a jogviszonyuk az ítélet jogerőre emelkedésekor közös megegyezéssel szűnik meg. 1996. december 1-jétől kérték az alperesnek az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjáig a kiesett munkabérük és a végkielégítés megfizetésére kötelezését. Arra hivatkoztak, hogy a felmentés visszamenőleges hatályú volt, a köztisztviselői törvény középfokú végzettséget írt elő a munkakörük betöltéséhez, felsőfokút nem. Az alperes a megelőző jogerős ítélet után nem foglalkoztatta őket, és e körben többször is egyeztettek.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a felmentéseket, és megállapította, hogy a felperesek jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek meghatározott összegű elmaradt illetményt és végkielégítést. A munkaügyi bíróság a Ktv. 15. §-a, 17. §-ának (1)-(4) bekezdései, 18. §-ának (1) bekezdése, a Ktv. 69. §-ának (1) és 60. §-ának (1) bekezdése alapján jogellenesnek ítélte a felmentéseket, az alperes ugyanis a per során elismerte, hogy a felmentéseket visszakeltezte, ami az indokolás vizsgálata nélkül önmagában is lehetővé teszi a felmentés jogellenességének megállapítását. A bíróság a felpereseket megillető illetményeket a korábbi jogerős ítélet alapján állapította meg.
Az alperes a fellebbezésében a tévesen megállapított tényállásra utalt, mert a felpereseknek már 1996. november 22-én munkába kellett volna állniuk, ezt elmulasztották, tehát a köztisztviselői jogviszony 1996. december 2-i megszüntetése nem lehet jogellenes. Állította, hogy a felmentésben megjelölt okok valók. Sérelmezte a kieső időre járó illetmény megállapítását, és azt az alapilletmény alapulvételével kérte megállapítani.
A megyei bíróság ítéletével az elmaradt illetmény címén fizetendő marasztalási összegeket felemelte, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Kiemelte, hogy a visszamenőleges felmentés önmagában megalapozta a felmentés jogellenességének megállapítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperesek keresetének elutasítására irányult. Másodlagosan kérte a felpereseket különböző jogcímeken megillető összegeknek 16 200 forint illetményalappal való elszámolását. Kifejtette, hogy a bíróságok nem jelölték meg, milyen jogszabályt sértett, amikor a jogviszonyt megszüntető intézkedését visszakeltezte. Az okiratokban nem hivatkoztak a Ktv. 15. §-ában felsorolt megszűnési okok közül a d) pontban megjelölt felmentésre, hanem egyértelműen a g) pontban meghatározott megszűnési okra hivatkoztak. Az okiratoknak csak alaki hiányosságai vannak, ez azonban nem teszi lehetővé a jogellenesség megállapítását. A törvényalkotó a Ktv. 60. §-ának (5) bekezdésében a felmentési idő téves megállapításához nem az érvénytelenség szankcióját, hanem az egyébként alkalmazandó felmentési idő biztosítását fűzte. Az illetményalap tekintetében arra hivatkozott, hogy a perben csatolták a közgyűlés határozatát, amely a vizsgált időszakra 16200 forintban határozta meg az illetményalapot.
A perben eljárt bíróságoknak azt kellett megállapítaniuk, hogy az alperes 1996. december 2-áról keltezett intézkedése megfelelt-e a jogszabályoknak, azok jogszerűen szüntették-e meg a felperesek közszolgálati jogviszonyát.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévedett mindkét bíróság, amikor az alperes intézkedését felmentésnek tekintette, továbbá azért is, mert az okirat kétségkívül megtörtént visszakeltezését önmagában hatályon kívül helyezési oknak fogadta el.
Az alperes a "közszolgálati jogviszony megszűnése, megszüntetése címet" viselő formanyomtatványon az "egyéb módon megszüntetem" c. rovatot töltötte ki, és a Ktv. 7. §-ának (1)-(2) bekezdéseire, valamint a Ktv. 15. §-a g) pontjára, mint a törvény ereje folytán történt megszűnésre hivatkozott. Az intézkedés indokolása is ennek felelt meg, mert a jogviszony létesítéséhez szükséges képesítések hiányára utalt. Az alperes tehát nem felmentéssel szüntette meg a felperesek jogviszonyát, hanem azt a törvény erejénél fogva tekintette megszűntnek.
Tévedett mind az első-, mind a másodfokú bíróság, amikor a felmentésnek minősített intézkedést önmagában azért helyezte hatályon kívül, mert azt az alperes visszakeltezett hatállyal adta ki. Kétségtelen, hogy felmentés esetén a felmentésben kell a felmentési idő kezdő napját és a jogviszony megszűnésének időpontját megjelölni, tehát a visszakeltezett felmentés jogellenes, de ez a joggyakorlat szerint nem vezethet az intézkedés hatályon kívül helyezéséhez, csak az idők módosulnak (a felmentési idő kezdő napját és minden ebből következő időtartamot a felmentés kézbesítésétől kell számítani).
A bíróságok azonban a téves álláspontjukra tekintettel nem vizsgálták, hogy a felperesek vonatkozásában a Ktv. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján alkalmazható-e a Ktv. 15. §-ának g) pontjában megjelölt megszűnés esete. Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során arra kell figyelemmel lennie, hogy a Ktv. 7. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak alkalmazási feltételt foglalnak magukban, és ezek csak akkor szolgálhatnak a jogviszony törvény erejénél történő megszűnése alapjául [Ktv. 15. § g) pont], ha a munkáltató a Ktv. 7. §-ának (4) bekezdése szerint jár el. Minden egyéb esetben a jogviszony közös megegyezés vagy felmentés útján való megszüntetéssel kell eljárni.
Az alperesnek az illetmény számítása tekintetében előterjesztett felülvizsgálati kérelmével a Legfelsőbb Bíróság azért nem foglalkozott, mert az ítéletek hatályon kívül helyezése és az új eljárás elrendelése következtében az illetményalap és a járandóságok megállapítására ismételten sor kerül.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján helyezte hatályon kívül mindkét fokon eljárt bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Mfv.II.11.003/1997. sz.)