adozona.hu
AVI 2001.3.31
AVI 2001.3.31
Az adóperben a bíróság csak a konkrét perben felülvizsgálni kért adóhatározat jogszerűsége tárgyában dönthet (Pp. 339. §, 1990. évi XCI. tv. 86. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. október hónapra vonatkozóan általános forgalmi adónemben (továbbiakban: áfa) kiutalás előtt ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés realizálásaként az elsőfokú adóhatóság határozatában, illetve módosított határozatában a felperes terhére 2 346 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 280 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. A jogosulatlan visszaigénylés és adóhiány után 234 000 Ft adóbírságot szabott ki, és a felperest 332 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is k...
AVI 2001.3.31 Az adóperben a bíróság csak a konkrét perben felülvizsgálni kért adóhatározat jogszerűsége tárgyában dönthet (Pp. 339. §, 1990. évi XCI. tv. 86. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1995. október hónapra vonatkozóan általános forgalmi adónemben (továbbiakban: áfa) kiutalás előtt ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés realizálásaként az elsőfokú adóhatóság határozatában, illetve módosított határozatában a felperes terhére 2 346 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 280 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. A jogosulatlan visszaigénylés és adóhiány után 234 000 Ft adóbírságot szabott ki, és a felperest 332 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte. Az alperes az elsőfokú határozatot, illetve módosított határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bekezdésének a) pontjára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a B. Kft. (továbbiakban: Kft.) által kibocsátott 5 db számla alapján nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására. Ezek a számlák nem hiteles dokumentumok, nem igazolják hitelt érdemlően azt, hogy egy másik adóalany hárított át a felperesre az áfát.A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, az adókülönbözet, adóhiány, bírság és késedelmi pótlék törlését kérte. Azzal érvelt, hogy a számlák szerinti gazdasági esemény a valóságban is végbe ment. A Kft. a Cégbíróságon bejegyzésre került, jövedéki engedélye volt, telephellyel rendelkezett, ahol tényleges gazdasági tevékenységet is végzett. Erre figyelemmel a Kft. által kibocsátott dokumentumok benne nem kelthettek gyanút. Önmagában az a tény pedig, hogy az ügyvezető személyét nem lehetett megállapítani még a Kft. által kibocsátott számlákat nem teszi fiktívvé.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a tényállás teljes körű tisztázásával és a bizonyítékok okszerű értékelésével jutott arra a döntésre, hogy a felperest az adólevonási jog gyakorlása nem illette meg. Határozata nem sért anyagi jogszabályt sem, megfelel az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 34. §-ában, 35. § (1) bekezdésében, valamint az 1991. évi XXVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében és 84. § (2) bekezdésében foglaltaknak. A rendelkezésére álló bizonyítékokat nevesítve és értékelve rögzítette, hogy a Kft. megalakítására lopott személyi igazolványt használtak fel, így a társaság adóalanyisága utóbb fiktívnek bizonyult, ezért az általa kiállított számlák is fiktívnek tekintendők. Az áfa-levonási jog gyakorlása szempontjából nemcsak a gazdasági esemény megtörténtének van jelentősége, hanem annak is, hogy az ellenérték, illetve az áfa kifizetésre került-e és hogy az adó áthárítása ténylegesen megtörtént-e vagy sem. Adóáthárításra pedig csak adóalany jogosult. A B. Kft. pedig fiktív adóalany alapításának körülményei folytán, így az általa kibocsátott számlák tekintetében adólevonási jogát a felperes nem gyakorolhatta jogszerűen.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Keresetében is előadottakat megismételve arra hivatkozott, hogy az alperes eljárását nem minden kft. által kibocsátott számla vonatkozásában folytatta le és hangsúlyozta, hogy a tényleges gazdasági eseményt rögzítő számlák alapján jogot szerzett az adólevonás gyakorlására. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ebből következően elbírálására kizárólag az adójogszabályokban rögzített rendelkezések az irányadóak. Az adólevonási jog gyakorlásának törvényi és kogens feltételeit az Áfa tv. 32.§ (1) bekezdésének a) pontja, 34. §-ának (1) bekezdése és a 35. § (1) bekezdésének a) pontja rögzíti. E rendelkezések értelmében az adóalany csak annak az adóösszegnek a levonására jogosult, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az adólevonási jog pedig kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Önmagában egy alakilag hiteles számla még nem teremti meg az adólevonási jogosultságot akkor, ha tartalmilag hiteltelen. Az adó áthárításáról pedig csak akkor beszélhetünk, ha a számlakibocsátó a számla szerinti adóösszeget bevallásában szerepeltette, és azt a költségvetésbe befizette. A perbeli esetben pedig a felperes sem vitatta azt a tényt, hogy a Kft. az alperesi határozat szerinti számlák tekintetében bevallást nem tett, adót nem fizetett be, ennél fogva adóáthárításra nem került sor. A számla pedig tartalmilag nem hiteles, mivel nem a számla szerinti gazdasági esemény megtörténtét igazolja. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata nem sértett jogszabályt. Ítélete megfelel az e tárgyban hosszú idő óta következetesen követett gyakorlatnak is. (Kfv. III. 27.270/1997., Kfv. III. 28. 760/1996. .)
Közigazgatási perben a bíróság mindig csak a konkrét perben felülvizsgálni kért határozat jogszerűsége tárgyában dönthet. [Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése, 1990. évi XCI. törvény 86. § (1) bekezdése] Ebből következően a perbeli jogvita eldöntésénél nincs jelentősége annak, hogy a Kft. többi számlája kapcsán más cégek vonatkozásában az adóhatóság folytatott-e le vagy sem ellenőrzést. Az adólevonási jog gyakorlásának személyi és tárgyi feltételeit, annak tartalmát és mértékét kogens jogszabályi rendelkezések írják elő, amelyek nem teszik lehetővé annak értékelését avagy vizsgálatát, hogy az adólevonási jog gyakorlója jóhiszemű, avagy rosszhiszemű, tőle elvárható magatartást tanúsított-e vagy sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, mint érdemben helyes döntést, helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 29.338/1999. sz.)