adozona.hu
AVI 1996.5.68
AVI 1996.5.68
A társadalmi szervezet részére fizetett "jogi tagdíj" vállalkozási jellegű tevékenységből származó bevételnek minősül, ha a befizetésre vállalkozási jogviszony keretében kerül sor [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A M. Gr. T. 1991. december 18-án alakult. Célja a nem gépi úton előállított írás tudományos igényű grafológiai vizsgálatának elősegítése, a grafológia népszerűsítése, az íráselemző tevékenység szervezett és ellenőrzött gyakorlása. Az alapszabály szerint a társaságnak rendes, okleveles, tiszteletbeli és pártoló tagjai lehetnek. Jogi személy csak pártoló tag lehet.
A társaság több jogi személlyel kötött írásbeli megállapodást, amelyben ún. jogi tagdíj, a társaság által az együttműködés keretéb...
A társaság több jogi személlyel kötött írásbeli megállapodást, amelyben ún. jogi tagdíj, a társaság által az együttműködés keretében felajánlott szolgáltatás és a tagdíj összegének felhasználása került rögzítésre. A megállapodás alapján befizetett összegeket a társaság tagdíjnak, illetve támogatásnak tekintette, amely után sem társasági adót sem általános forgalmi adót nem fizetett.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1994. július 24-e és 1994. augusztus 8-a között az 1991-1992-1993. évekre vonatkozóan a társaságnál adóellenőrzést végzett. A vizsgálat eredményeként az 1994. október 12-én kelt határozatával kötelezte a felperest 193 000 forint vállalkozási nyereségadó, 947 000 forint áfa, 285 000 forint adóbírság és 980 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére.
A határozat indokolása szerint a jogi személyek által befizetett összeg a társaság által nyújtott szolgáltatások ellenértéke. Amennyiben pedig a társaság jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységet folytat, úgy e tevékenysége a társadalmi szervezetek gazdálkodásáról szóló 16/1989. (II. 26.) MT r. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja, valamint a 114/1992. (VII. 23.) Korm. r. 2. §-ának (3) bekezdése értelmében vállalkozási tevékenységnek minősül. Az ebből származó bevétel után pedig társasági adó és általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség áll fenn. Ezt az értelmezést támasztja alá az a tény, hogy az alapszabály a jogi személy által nyújtott támogatás fejében ellenszolgáltatást nem rögzít, a befizetések évente nem ismétlődnek, ugyanazon jogi személyek esetében is évente változnak, és jogi személyenként is eltérnek a befizetett összegek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1995. január 5-én kelt határozatával a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú határozatban foglaltakat azzal egészítette ki, hogy az üzletszerűen végzett íráselemzés nem szerepel a társaság alapszabályában, a társaság pedig csak az alapszabályban meghatározott célok megvalósításához szedhet tagdíjat.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogi személyektől származó bevétel tagdíj, a megállapodás pedig a tagdíj fizetésének egyik módja, az ún. szponzori szerződés. A társaság a jogi személyeknek nem ellenszolgáltatást nyújtott, hanem a tagdíj fejében ingyenes szolgáltatást. Az íráselemzés szerepel a társaság alapszabályában, illetve az alapszabály lehetővé teszi különböző összegű tagdíjak befizetését.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult a közigazgatási határozatokban kifejtettekkel egyezően.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróságnak a határozat felülvizsgálata során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogszabályoknak megfelelően járt-e el az alperes, amikor a jogi tagdíjként kezelt összegeket a felperes vállalkozási jellegű tevékenységéből származó bevételnek tekintette.
A tagdíj - általános jelentése szerint - valamely szervezet tagja által a szervezet működésének előmozdítása, céljainak elérése végett nyújtott pénzösszeg, támogatás, amellyel szemben a szervezet által konkrétan meghatározott ellenszolgáltatás nem áll.
A felperes és az egyes jogi személyek között létrejött megállapodás azonban egyértelműen rögzíti, hogy a befizetett összeg ellenében a jogi személy milyen szolgáltatások igénybevételére jogosult. A megállapodás lényegében ugyanazokat a szolgáltatásokat tartalmazza (előadások, tanfolyamok szervezés, íráselemzések elkészítése), mint a felperes szolgáltatásokat felkínáló és azok árát is tartalmazó levele.
A felek között fennálló vállalkozási jellegű viszonyra enged következtetni az is, hogy míg alapszabály szerint a tagsági viszony a tag halálával, törléssel, kilépéssel, illetve kizárással szűnhet meg, addig a megállapodás felmondásról rendelkezik, amely a határozatlan időre szóló jogviszonyok szokásos megszüntetési módja.
Önmagában a megállapodás megkötése is a jogi tagdíjként történő minősítés ellen szól, hiszen a társadalmi szervezetbe való belépéshez külön szerződés, megállapodás megkötésre nincs szükség.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv 1. §-ának (7) bekezdése alapján a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell elbírálni.
Nem sértett tehát jogszabályt az alperes, amikor a jogi tagdíjnak tekintett bevételeket vállalkozási jellegű tevékenységből származó jövedelemnek minősítette. A bíróság ezért a felperes keresetét a Pp. 339. §-a alapján elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint a fellebbezésben felhozott érvek - amelyek megegyeznek a keresetlevél érveléseivel - e közigazgatási perben súlytalanok, ugyanis a bíróságnak csak azt kellett eldöntenie, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszabályt sértett-e. Egyéb körülmények vizsgálatára nincs lehetőség a jelen bírósági eljárás során.
(Baranya Megyei Bíróság 2.Pf.21.056/1995. sz.)