adozona.hu
AVI 1994.11.165
AVI 1994.11.165
A meg nem fizetett illeték bármikor törölhető, a megfizetett illeték a megfizetést követő öt éven belül téríthető vissza [1990. évi XCIII. tv 79. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ajándékozási szerződés útján 1983. évben szerezte meg a Budapest B. út 36-38. I. emelet 2/A szám alatti ingatlan 1/2-ed részét, lakottan. A Fővárosi Illetékhivatal ajándékozási és eljárási illetéket szabott ki, és a felperes 15 838 Ft illetéket fizetett meg. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével az ajándékozási szerződés érvénytelenségét megállapította, az ítéletet a Fővárosi Bíróság 1990. május 30. napján kelt és jogerős ítéletével helybenhagyta.
A bíróság a felperest 34 0...
AVI 1994.11.165 A meg nem fizetett illeték bármikor törölhető, a megfizetett illeték a megfizetést követő öt éven belül téríthető vissza [1990. évi XCIII. tv 79. § (2) bek.].
A felperes ajándékozási szerződés útján 1983. évben szerezte meg a Budapest B. út 36-38. I. emelet 2/A szám alatti ingatlan 1/2-ed részét, lakottan. A Fővárosi Illetékhivatal ajándékozási és eljárási illetéket szabott ki, és a felperes 15 838 Ft illetéket fizetett meg. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével az ajándékozási szerződés érvénytelenségét megállapította, az ítéletet a Fővárosi Bíróság 1990. május 30. napján kelt és jogerős ítéletével helybenhagyta.A bíróság a felperest 34 020 Ft kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
A Fővárosi Illetékhivatal fizetési meghagyásával 34 020 Ft bírósági eljárási illeték megfizetésére hívta fel a felperest 1991 nyarán, mindkét kézbesítés "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza az illetékhivatalhoz (1991 júliusában és augusztusában).
A felperes a peres eljárási és ajándékozási illeték különbözetét megfizette és 1991. év szeptember hó 6. napján kelt beadványában kérte, hogy az illetékhivatal - az ajándékozási szerződés érvénytelenségére figyelemmel - a fizetett illetéket részére fizesse vissza.
A Fővárosi Illetékhivatal az 1992. év január hó 14. napján kelt határozatával a felperes ajándékozási illeték törlése, illetve a befizetett összegnek a kereseti illetékbe való átszámolása (beszámítása) iránti kérelmét elutasította, mivel azt a felperes a másodfokú ítélet kézhezvételétől (jogerőre emelkedésétől) számított hat hónapon túl, 1991. szeptember 6. napján terjesztette elő. A Fővárosi Köztársasági Megbízott Hivatala az 1992. év július hó 8. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, az elsőfokú határozat indokai alapján az illeték-visszatérítés, -átszámolás, -beszámítás jogszabályi (törvényi) lehetőségének hiányában.
A felperes jelen peres eljárás alatt előterjesztett a peres eljárási illetékből fennmaradó (ki nem fizetett) illeték elengedése, törlése iránt 1992. év október hó 22. napján előterjesztett kérelmét az illetékhivatal az 1993. év március hó 16. napján kelt határozatával elutasította. Ez ellen a felperes írásbeli fellebbezést terjesztett elő, másodfokú határozat még nem született.
A felperes keresetében az illetékbeszámítással (-visszafizetéssel) kapcsolatos közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát (hatályon kívül helyezését) kérte, arra hivatkozással, hogy a kérelmet a közigazgatási hatóságok nem a Ptk. rendelkezéseinek figyelembevételével beszámítási igényként bíráltak el, hanem illeték visszatérítése iránti igényként. Álláspontja szerint az illetékhivatalnak kellett volna tudnia a jogerős ítélet alapján, hogy részére visszajár az 1983. évben megfizetett vagyonszerzési illeték, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdonjoga nem lett bejegyezve, és a bírósági eljárás elhúzódása terhére nem róható.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság akkor helyezheti hatályon kívül (változtathatja meg) az államigazgatási (közigazgatási) szerv határozatát, ha a határozathozatal idején hatályos anyagi jogszabálysértés, vagy olyan súlyos eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemére kihatott (Legfelsőbb Bíróság PK 124. sz. állásfoglalása).
Az illeték (vagyonszerzési és bírósági eljárási illeték) megállapítását, összegét, az illetékfizetési kötelezettség keletkezését a felperes nem vitatta, annak kiszabását, illetve a vagyonszerzési illeték megfizetésére a peres felek egyező előadást tettek.
Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése függő jellegű, közigazgatási viszonyt hoz létre a kötelezett személy és az illetékkiszabásra, az illetékügyben eljárni jogosult közigazgatási szervek között. Az illetékfizetés közigazgatási ügy. A hatóság és a kötelezett személy viszonyára nem az árutulajdonosok vagyonjogi (és személyi) egyenrangú kapcsolatait szabályozó Ptk.-t, hanem a speciális közigazgatási jogi és törvényi szabályozásokat, jelen ügyben a 11/1986. (VI. 29.) PM rendeletet, az 1986. év július hó 1. napjától hatályos 1986. évi I. törvényt és az 1991. év január hó 1. napjától hatályos 1990. évi XCIII. törvényt kellett alkalmazni.
Ezért nem fogadhatta el a bíróság a felperes azon érvelését, hogy a hatóságoknak kérelmét a Ptk. 296. §-ának és 297. §-ának alapulvételével a beszámításra vonatkozó rendelkezések szerint a vagyonszerzési, valamint a peres eljárási illetéket, mint egynemű és lejárt követeléseket figyelembe véve kellett volna elbírálnia.
Az illeték állami (költségvetési, államháztartási) bevétel. A felperes kétségtelenül ugyanazon ingatlanra vonatkozó polgári ügyletben és peres eljárásban vett részt, szerepelt jogügyleti félként, illetve alperesként. Ezen tevékenysége azonban állam iránti kötelezettséget, illetékfizetést is keletkeztetett, amelyet a már hivatkozott jogszabályban előírt módon és eljárásokban kell teljesíteni.
A fenti érvelésre tekintettel a felperes azon előadása, hogy a szerződés érvénytelensége iránti per elhúzódása terhére nem írható, illetve a bíróság az eljárást felfüggesztette, ami miatt az elévülés megszakadt, illetve nem is következett be, valamint a szerződés érvénytelensége iránti perben hozott ítélet jogerőre emelkedéséig a beszámítási igényét nem is érvényesíthette, figyelembe nem vehető, mivel az illetékfizetési kötelezettséget nem a polgári peres eljárásban való részvétele, azok mikéntje, hanem az illetékjogszabályokban írt tények bekövetkezése keletkeztette.
A szerződéskötéskor hatályos 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint illetékkötelezettség keletkezik belföldi ingatlan ajándékozása esetén a szerződés megkötésekor.
A szerződés megkötése alapján állapította meg a Fővárosi Illetékhivatal az illetékfizetési kötelezettséget és fizette meg az illetéket a felperes. Tehát az illetékfizetési kötelezettségnek nem volt feltétele az ajándékozott ingatlan ingatlannyilvántartásba való bejegyzése, és az független volt teljes mértékben a szerződés érvénytelenítése iránti pertől.
A 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 183. §-a szerinti és az ezt hatályon kívül helyező 1986. évi I. törvény 57. §-ának (2) bekezdése szerint megfizetett illeték a megfizetést követő öt éven belül téríthető vissza. A részletfizetési engedély szerint a felperes legkésőbb 1984. év november hónap végéig megfizette az illetéket, a visszatérítés lehetősége így 1989. december 1. napján megszűnt.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével 1990. május 30. napján állapította meg jogerősen a felperes terhére az eljárási illetéket. A felperes az ítélethirdetéskor jelen volt, a másodfokú ítélet - amely fellebbezéssel nem támadható - a Pp. 228. §-ának (1) bekezdése szerint a kihirdetéssel emelkedik jogerőre. A felperes illetékfizetési kötelezettségéről tehát a kihirdetéskor, az ítélet jogerőre emelkedésekor tudomást szerzett.
A felperes 1991. szeptember 6. napján kérelmezte a Fővárosi Illetékhivataltól a vagyonszerzési illeték megfizetésének beszámítását a bíróság által megállapított eljárási illeték összegébe.
Az ítélethirdetés, vagyis a kötelezettség keletkezése és a kérelem benyújtása közötti több mint egyéves időmúlás okára magyarázatot a felperes nem adott.
Az eljáró hatóságok a kérelmet, az Áe. 16. §-ának (3) bekezdése szerint bírálták el. Vizsgálták annak lehetőségét, hogy a már megfizetett vagyonszerzési illetéket mely módon számíthatják át az eljárási illetékre.
Az 1990. évi XCIII. törvény 79. §-ának (3) bekezdése lehetőséget biztosít az illeték visszatérítésére határidőn túl (5 év) is, ha a bíróság a vagyonszerzés időpontjára visszahatóan szünteti meg a vagyonszerzést, de legfeljebb a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül benyújtott kérelmére. A hat hónap objektív, jogvesztő határidő. Mivel ezért a vagyonszerzési illeték visszatérítésére az elmulasztott határidő miatt nem volt lehetőség, összegének az eljárási illetékben való betudására sem volt mód. Ami nem jár vissza a felperesnek, arról kérelmében érvényesen sem rendelkezhetett.
Nem megalapozott továbbá a felperes azon érvelése, hogy az illetékhivatalnak kellett volna tudnia, hogy számára a bírósági ítélet alapján a vagyonszerzési illeték visszajár. Mivel a visszatérítés törvényi feltételei között szerepel, hogy az illetéktörvény 79. §-ában szabályozott eljárás csak kérelemre folytatható le, a hivatalbóli közigazgatási eljárásra még akkor sem volt mód, ha az eljáró szerv hivatalból észleli a felperes kilenc évvel korábbi illetékfizetését.
A felperes nem hivatkozhat eredményesen arra sem, hogy az igényérvényesítési határidő az ítélet kézbesítésétől számítandó, és annak időpontja elhúzódhat távolléte miatt, mivel törvényes lehetősége az ítélet kihirdetésekor megnyílt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes kérelmének elbírálásakor hatályos és alkalmazandó 1990. évi XCIII. törvény 79. §-ának (2) bekezdése szerint a meg nem fizetett illeték bármikor törölhető, a megfizetett illeték a megfizetést követő öt éven belül téríthető vissza.
A (3) bekezdés szerint: ha a bíróság a vagyonszerzés időpontjára visszahatóan szünteti meg vagy korlátozza a vagyonszerzést, az illeték visszatérítését öt éven túl is - de legfeljebb a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül lehet kérni.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítéletében arra is, hogy kizárólag azon illeték fizetését lehet "beszámítani kérni", mely illeték visszatérítése is igényelhető.
Nem vitás, hogy a felperes 15 838 Ft ajándékozási illetéket 1983 novemberére megfizette, így ennek visszatérítésére vonatkozó igénye 1989 novemberében lejárt.
A felperes így már csak a 79. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kérhette vissza az illetéket, mely időpont az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete 1990. május 30-án kihirdetésekor jogerőre emelkedett, tévedett azonban abban, hogy a hat hónapos határidőt ezen időponttól kellene számítani.
A Pp. 228. §-ának (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy azok a határidők, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történő közlésétől kezdődnek [219. § a) pont, Pp. 219. § (1) bekezdése szerint az ítéletet a felekkel kézbesítéssel kell közölni].
Így tehát az ítélet jogerőre emelkedéstől kezdődő határidőket a kézbesítés napjától kell számítani. A perbeli esetben ez a nap valóban nem volt pontosan megállapítható. Az nem volt vitás, hogy a másodfokú bíróság 1990 júniusában küldte vissza az elsőfokú bíróságra a per iratait a másodfokú ítélet kézbesítésére. A felperes nem vitatta, hogy a kézbesítés megtörtént, a pontos időpontra nem tudott nyilatkozni, jelezte hogy a nyári időszakban nem szokott Budapesten tartózkodni, bejelentette továbbá azt is, hogy a törvényességi óvás iránti kérelmet is előterjesztette.
A másodfokú bíróság mindezen adatok összevetéséből azt állapította meg - ellentétes adatok hiányában -, hogy 1990. július-augusztusban a jogerős ítélet kézbesítése megtörtént, így ehhez képest a felperes által 1991. szeptember 6-án előterjesztett visszatérítés iránti kérelem mindenképpen messze meghaladta a hat hónapos előterjesztésre nyitva álló határidőt.
Az igényérvényesítési határidő eltelte miatt a közigazgatási határozatok jogszabályt nem sértettek, a felperes kérelme nem volt teljesíthető.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.009/1994. sz.)