adozona.hu
BH 2000.3.115
BH 2000.3.115
I. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára - üzletrész felosztás hiányában - átruházással nem lehet tulajdonjogot szerezni. Egyszemélyes kft.-ből többszemélyessé váló kft. társasági szerződését a bíróság nem hozhatja létre [Ptk. 206. §, 207. § (1) bek., 375. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 19. § 169. § (1) és (3) bek., 223. §]. II. Meghatalmazás nemcsak a másik félhez, de a képviselőhöz intézett nyilatkozattal is joghatályosan létesíthető. A meghatalmazás attól függetlenül ér
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1995. szeptember 15-én a peres felek írásbeli megállapodást kötöttek egymással. Ebben a felperes vállalta, hogy az alperes folyamatos megrendelései alapján, az általa történő visszaigazolásokban megjelölt határidőben, az alperes részére járműalkatrészeket szállít. Az alperes pedig azt vállalta, hogy a felperes teljesítését követő harminc napon belül az ellenértéket kifizeti, illetve öt évre vételi jogot biztosít az egyszemélyes I. Préstechnikai Kft. üzletrészére 300.000.000,-Ft ellenérték fej...
BH 2000.3.115 I. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára - üzletrész felosztás hiányában - átruházással nem lehet tulajdonjogot szerezni. Egyszemélyes kft.-ből többszemélyessé váló kft. társasági szerződését a bíróság nem hozhatja létre [Ptk. 206. §, 207. § (1) bek., 375. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 19. § 169. § (1) és (3) bek., 223. §].
II. Meghatalmazás nemcsak a másik félhez, de a képviselőhöz intézett nyilatkozattal is joghatályosan létesíthető. A meghatalmazás attól függetlenül érvényes, hogy azt az ellenérdekű féllel közölték-e [Ptk. 219. § (1) bek., 221. § (1) bek., 222. §, Pp. 196. § (1) bek. d) pont].
1995. szeptember 15-én a peres felek írásbeli megállapodást kötöttek egymással. Ebben a felperes vállalta, hogy az alperes folyamatos megrendelései alapján, az általa történő visszaigazolásokban megjelölt határidőben, az alperes részére járműalkatrészeket szállít. Az alperes pedig azt vállalta, hogy a felperes teljesítését követő harminc napon belül az ellenértéket kifizeti, illetve öt évre vételi jogot biztosít az egyszemélyes I. Préstechnikai Kft. üzletrészére 300.000.000,-Ft ellenérték fejében, valamint a szintén egyszemélyes I. M. Alkatrészgyártó Kft. üzletrészére 290.000.000,-Ft ellenérték fejében. A felek kikötötték azt is, hogy a vételi jog a felperest akkor illeti meg, ha az alperes a fizetési kötelezettségeinek nem vagy csak részben tesz eleget, valamint a fizetési határidő lejártát követően harminc nap már eltelt. A megállapodásban szerepelt az is, hogy a felperes az általa meghatározott "sorrendben és összetételben" gyakorolhatja a vételi jogát.A szerződést a felperes nevében - annak alapító okirata értelmében - együttes cégjegyzési jogosultsággal rendelkező, de az igazgatóság 1995. augusztus 30-án tartott ülésén önálló képviselettel meghatalmazott vezérigazgatója írta alá.
Az alperes a megállapodásban vállalt fizetési kötelezettségeinek határidőben nem tett eleget, ezért a felperes vezérigazgatója az 1995. december 14-én kelt, az alpereshez írott levélben az I. Préstechnikai Kft. üzletrész-hányadára, 153.634.789,-Ft értékben - tartozás beszámításával - vételi jogot gyakorolt. Az 1996. január 2-án kelt levelével pedig az I. M. Alkatrészgyártó Kft.üzletrész hányadára 150.000.000,-Ft értékben - az alperesi tartozás beszámításával, az 1995. szeptember 15-én kelt megállapodásra hivatkozással - szintén bejelentette a felperes vételi jogának gyakorlását. Az alperes az 1996. február 23-án kelt nyilatkozataival a vételi jogot tartalmazó nyilatkozatokat tudomásul vette. Utóbb azonban a társasági szerződések aláírásától elzárkózott, vitatva a vételi jog kikötésének, illetve gyakorlásának érvényességét.
A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az 1995. szeptember 15-én kelt szerződés alapján gyakorolt vételi jogával élve az I. Préstechnikai Kft. 51,21%-os, valamint az I. M Alkatrészgyártó Kft. 51,7%-os üzletrészhányadát megszerezte. Kérte továbbá kötelezni az alperest ezen üzletrészek kiadására.
Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felek a vételi jog gyakorlását a keresetben megjelölt társaságok 100%-os üzletrészére kötötték ki. A vételi jog - figyelemmel az üzletrészmegosztáshoz szükséges társasági határozat hiányára - üzletrész-hányadra nem gyakorolható. Utóbb viszontkeresetet is előterjesztett az 1995. szeptember 15-én kelt szerződés érvénytelenségének megállapítására. Arra hivatkozott, hogy a felperest képviselő vezérigazgató csak együttes cégjegyzési jogosultsággal rendelkezett. Az egyetlen önálló aláírással ellátott szerződés a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése, illetve a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése alapján ezért semmis. A szerződés érvénytelenségének okaként előadta azt is, hogy a megállapodás színlelt szerződés, az zálogszerződést leplez. A leplezett zálogszerződés is semmis, mert a Ptk. 263. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalom ellenére feljogosítja a felperest, hogy az alperes fizetési kötelezettségének elmulasztása esetén a zálogtárgy tulajdonjogát megszerezze.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felek által kötött vételi jog kikötését tartalmazó szerződés uzsorás szerződés. A felperes ugyanis a szerződés megkötésekor - az alperes helyzetének kihasználásával - aránytalan előnyt kötött ki. Tudta, hogy az alperes gazdasági helyzetének javítását szolgáló újabb megrendelések teljesítéséhez a felperes által biztosított járműalkatrészek felhasználására van szükség. Az alperes álláspontja szerint az aránytalan előnyt tükrözi a megszerezni kívánt üzletrészek névértéke és vételára közötti különbség is.
Végül kérte az alperes, hogy ha a bíróság a szerződés érvénytelenségének megállapítására okot nem lát, a Ptk. 375. §-ának (3) bekezdése alapján mentesítse őt a vételi jogból eredő kötelezettségek alól.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a vételi jog kikötéséről szóló szerződést képviselője az igazgatóság meghatalmazása alapján írta alá. Tagadta, hogy a felek által kötött szerződés színlelt szerződés lenne, illetve, hogy annak megkötésekor - az alperes helyzetét kihasználva - aránytalan előnyt kötött ki a maga számára. Vitatta azt is, hogy a vételi jog gyakorlását követően mód lenne a vételi jogból eredő kötelezettségek alóli mentesítésre.
Az elsőfokú bíróság az 1998. január 12-én kelt ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az alperes viszontkeresetét elutasította. A felperes javára 20.000.000,-Ft-os perköltséget ítélt meg. Indokolása szerint a felperes az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői véleménnyel igazolta, hogy a vételi jog gyakorlása idején az általa megjelölt összegű, járműalkatrész szállításából eredő ellenértékkel tartozott az alperes. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vételi jog kikötéséről szóló szerződésben foglaltak alapján - az alperes fennálló tartozásainak fejében - a felperes jogosult volt az üzletrészek azzal arányos hányadára a vételi jogát gyakorolni. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 17. §-a alapján alkalmazandó, a Magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 219. §-ának (1) bekezdése, illetve 221. §-ának (1) bekezdése alapján - együttes cégjegyzési joga ellenére - a felperes képviseletében eljáró vezérigazgató jogosult volt a perbeli megállapodást önállóan aláírni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli megállapodás a Ptk. 202. §-a alapján uzsorás szerződés, illetve a 207. §-ának (4) bekezdése alapján színlelt szerződés lenne, valamint hogy a Ptk. 375. §-ának (3) bekezdése alapján a vételi jogból folyó kötelezettségek alóli mentesítés feltételei fennállanak.
Az alperes által benyújtott fellebbezés folytán hozott másodfokú eljárás során a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. szeptember 14-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, a felperes keresetét elutasította, az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezést viszont helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000,-Ft első- és másodfokú részperköltséget, az egyéb költségek tekintetében pedig kimondta, hogy azokat a felek maguk viselik. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az 1995. szeptember 15-i megállapodás alapján a szerződésben megjelölt üzletrészek meghatározott hányadára mint felosztandó üzletrészre a felperes nem gyakorolhatott vételi jogot. Vételi jog kizárólag az üzletrészek 100%-ára illette meg, a szerződésben rögzített egyéb feltételek teljesülése esetén. Az üzletrész hányadra gyakorolható vételi jog kikötéséhez szükséges lett volna a vételárat vagy a vételárarány kiszámításának módját megjelölni. Az alperesnek vállalnia kellett volna az üzletrész felosztását, a feleknek meg kellett volna állapodniuk az esetlegesen létrejövő kétszemélyes korlátolt felelősségű társaság társasági szerződésének kötelező tartalmi elemeiben. Utalt arra is a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, hogy ilyen kikötések hiányában az üzletrész-hányad tulajdonjogának megállapítása megkövetelte volna, hogy a bíróság határozza meg a kétszemélyes korlátolt felelősségű társaság társasági szerződésének tartalmát. Erre azonban a társasági szerződések komplex jellegére tekintettel nincs mód, a Ptk. 206. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatóak.
A viszontkereset tekintetében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság kifejtette, hogy a szerződés semmisségének megállapítása alapjául szolgáló feltételek nem állottak fenn. A teljes üzletrészre kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelt. A Gt. 17. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 219. §-ának (1) bekezdése alapján az igazgatóság jogosult volt meghatalmazni képviselőjét a perbeli szerződés önálló aláírására, mert egy konkrét megállapodás megkötésére szóló meghatalmazás nem jelenti a közgyűlés által hozott határozatban megjelölt együttes cégjegyzési mód megváltoztatását.
A felperes a másodfokú határozattal szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalra utasítását vagy az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú határozat megváltoztatását és a kereseti kérelemben megjelölt üzletrész-hányadokra nézve a felperes tulajdonjogának megállapítását, valamint az alperes kötelezését az üzletrészek kiadására. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 198. §-át, illetve a 207. §-ának rendelkezéseit sértette meg, amikor döntésének meghozatalakor figyelmen kívül hagyta a felek által kötött szerződés tartalmát, illetve a felek szerződésbe foglalt akaratát. A megállapodásban szereplő azon kitétel, hogy a felperes az általa meghatározott "sorrendben és összetételben" jogosult az üzletrészekre vételi jogot gyakorolni, arra utalt, hogy a felperes jogosult volt az üzletrészek hányadára nézve is vételi joggal élni. Ezt az értelmezést támasztja alá üzletrész-hányadokra gyakorolt vételi jogának tudomásulvételét tartalmazó, a peres iratokhoz is becsatolt, 1996. február 23-án kelt levélben foglalt alperesi nyilatkozat. E nyilatkozat - álláspontja szerint - magában foglalta az alperes tulajdonában lévő üzletrészek felosztásához való hozzájárulást is. Utalt arra is, hogy az üzletrész felosztásáról szóló kifejezett nyilatkozat hiányában annak sem lett volna akadálya, hogy a felek kölcsönös egybehangzó nyilatkozatával a felperes tulajdonjogot szerezzen az egyszemélyes társaság üzletrészének általa meghatározott tulajdoni hányadára a Gt. 169. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében. Vitatta, hogy ne állna rendelkezésre társasági szerződés. Állította, hogy a felperes vételi jogának gyakorlása folytán többszemélyessé vált korlátolt felelősségű társaságok társasági szerződését az alperes által kezdeményezett taggyűlésen elfogadták. A taggyűlésen hozott határozat alapján a társasági szerződések szövegét az alperes maga készítette el.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítéletnek a viszontkeresete elutasítására vonatkozó része hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése a Ptk. 222. §-ában írt rendelkezéseket sérti. A vételi jog kikötését tartalmazó szerződés megkötésére szóló meghatalmazás ugyanis az alperessel történő közlés hiányában joghatályosnak nem tekinthető. Utalt arra is, hogy a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése, valamint a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a meghatalmazást írásba, teljes bizonyító erejű magánokiratba kellett volna foglalni. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a meghatalmazás érvényességét, terjedelmét, tartalmát nem vizsgálta. Változatlanul hangsúlyozta, hogy a Gt. 43. §-ában írtak alapján az együttes cégjegyzési joggal rendelkező felperesi képviselő önálló aláírása miatt a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése, illetve 217. §-a alapján a vételi jog kikötéséről szóló szerződést semmisnek kell tekinteni, figyelemmel a Ptk. 218. §-ában foglalt szabályokra is.
Az alperes a semmisség megállapítása iránt előterjesztett viszontkereset elutasításáról szóló döntést a szerződés megkötésekor hatályban volt, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 23. §-ában foglalt szabályok megsértése miatt is jogszabálysértőnek tartotta. Álláspontja szerint a perbeli üzletrészek tulajdonjogának megszerzéséhez versenyfelügyeleti engedélyre lett volna szükség. Emiatt az üzletrész egyoldalú nyilatkozattal nem szerezhető meg, így az vételi jog tárgyát - a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése alapján - nem képezheti.
A felperes az alperes felülvizsgálati kérelmére adott ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a nevében eljáró, a szerződést aláíró képviselő eljárását a felperes jóváhagyta, a szerződést létrejöttnek tekintette, az abból eredő jogainak érvényesítésére indította a pert.
Vitatta, hogy a fellebbezési eljárás során a kereset változtatására vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával semmisségi okként megjelölt versenyfelügyeleti engedély hiánya miatt a viszontkereset a felülvizsgálati eljárás tárgyát képezheti. Érdemben vitatta, hogy a versenyfelügyeleti engedély beszerzésének elmulasztása a polgári jogi szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit vonja maga után. Vitatta azt is, hogy az alperes jogosult volt a perbeli szerződés semmisségének megállapítása iránt viszontkeresetet előterjeszteni. Álláspontja szerint ugyanis a semmisségre abban az eljárásban kell és lehet hivatkozni, amelyben felmerül a semmisség jogkövetkezményeinek levonása.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú határozat nem jogszabálysértő.
A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése értelmében a vételi jogra vonatkozó megállapodást a dolog és a vételár megjelölésével írásba kell foglalni. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az 1995. szeptember 15-én kelt megállapodás a vételi jog tárgyát (az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok üzletrésze) tartalmazza, és a vételárat is egyértelműen megjelöli. A felperes megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy e szerződés alapján jogosult volt az egyszemélyes társaságok üzletrészének általa megjelölt hányadára is vételi jogot gyakorolni. A vételi jog tárgyaként ugyanis a szerződésben megjelölt egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok üzletrészének hányada, illetve vételára nem került feltüntetésre. A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésében foglalt írásbafoglalási kötelezettségre tekintettel megalapozatlanul hivatkozik arra is, hogy a szerződésben foglalt azon kitétel, amely szerint a felperes a vételi jognak megfelelően egyoldalú nyilatkozatával megvásárolhatja az általa meghatározott "sorrendben és összetételben" a kölcsönösen kialkudott vételárért az üzletrészeket, arra utal, hogy a felek akarata az üzletrészhányadokra vonatkozó vételi jog kikötésére is vonatkozott. Az azt célzó, írásba foglalt rendelkezés hiányában nincs jogi jelentősége annak, hogy a felek akarata a szerződés megkötésekor irányult-e az üzletrészhányadra vonatkozó vételi jog kikötésére.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ezért a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a szerződések értelmezésére vonatkozó szabályokat nem sértette meg, a szerződés tartalmára vonatkozólag helytállóan vonta le következtetéseit. Indokolása nem ellentétes a Gt. 169. §-ának (3) bekezdésével, mert az üzletrész felosztásának hiányában egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára átruházással nem lehet tulajdonjogot szerezni. Ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában kifejtette, a Gt. olyan egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok alapítását és működését kívánta lehetővé tenni, amelyeket egy személy mint alapító hozott létre, és amelyeket egy személy mint az üzletrész egyedüli tulajdonos tagja működtet. Ahhoz tehát, hogy a perbeli egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokban a felperes tulajdonjogot szerezhessen, az szükséges, hogy vételi jogát a teljes üzletrészre gyakorolja, vagy igényét olyan megállapodásra alapítsa, amely tartalmazza a kötelezett üzletrész felosztására vonatkozó nyilatkozatát. A megállapodásnak tartalmaznia kell továbbá azt is, hogy a felosztott üzletrész, a törzstőkéhez viszonyított százalékos arányon túl milyen jogok és kötelezettségek foglalata. Csak így teljesülhet a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésében írt, a vételi jog tárgyát képező dolog megjelölésére vonatkozó jogszabályi előírás. A felosztott üzletrészhez tartozó jogokat és kötelezettségeket a Gt. 169. §-ának (1) bekezdésében, illetve 223. §-ában írtak alkalmazásával a többszemélyessé váló társaság társasági szerződése módosításának elfogadásával és a Gt. 19. §-ában foglaltak szerinti írásba foglalásával határozhatják meg a felek.
Helytállóan utalt arra a másodfokú bíróság, hogy nincs mód a Ptk. 206. §-a alapján az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságból többszemélyessé váló társaság társasági szerződésének bíróság általi létrehozására, az üzletrész felosztásával, a felosztott üzletrész átruházásával egyidejűleg a társasági szerződés módosítását az érintetteknek írásba kell foglalniuk. Annak nem lett volna akadálya, hogy a vételi jogra vonatkozó fenti tartalmú megállapodással egy időben a felek megkössék társasági szerződésüket, melynek hatályát ahhoz a felfüggesztő feltételhez kötik, hogy a jogosult vételi jogával él.
A peres iratok között nem lelhető fel olyan taggyűlési határozat, amelyből a felek által elfogadott társasági szerződés tartalmára lehetne következtetni. A felperes nem nyújtott be olyan társaságiszerződés-módosítást sem, amelyet a tagok aláírtak volna. Ezért is megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy az üzletrész-hányadok tekintetében tett nyilatkozatára adott alperesi elfogadó nyilatkozatok folytán az üzletrészek meghatározott hányadát az 1995. szeptember 15-én kötött megállapodásban foglaltaktól függetlenül megszerezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértések sem állapíthatóak meg.
A keresetlevélhez mellékelt megállapodással a felperes bizonyította, hogy a Ptk. 216. §-ának (1), illetve 217. §-ának (1), valamint 218. §-ának (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésére, a vételi jog kikötését a felek írásba foglalták. Megalapozatlanul hivatkozik ezért az alperes a Ptk. 216. §, 217. § és 218. §-ának megsértésére, az írásbeliség hiányára és emiatt a szerződés semmisségére. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság viszontkeresetet elutasító döntése e jogszabályokat nem sérti, figyelemmel arra is, hogy a szerződést aláíró, a felperes nevében eljáró képviselőt az igazgatóság az 1995. augusztus 30-i ülésén a szerződéskötésre meghatalmazta. Megalapozatlanul hivatkozik az alperes arra, hogy a meghatalmazás nem felel meg a Ptk. 222. §-ában foglalt rendelkezéseknek. Meghatalmazás ugyanis nemcsak a másik félhez, hanem a képviselőhöz intézett nyilatkozattal is létesíthető. Az a körülmény, hogy az alperessel e meghatalmazást nem közölték, a meghatalmazás joghatályosságát nem érinti. A keresetlevélhez csatolt F/4. sz. mellékletből kitűnik, hogy a képviselő meghatalmazását az igazgatósági ülés jegyzőkönyvébe foglalták, ezért alaptalanul hivatkozik arra is az alperes, hogy a felperes képviselőjének adott meghatalmazás nem került írásbafoglalásra. A felperes az alperessel kötött szerződésből származó kötelezettségeknek eleget tett, arra alapítottan jogokat érvényesített. Nincs jelentősége ezért annak, hogy a meghatalmazás megfelelt-e a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt alaki előírásoknak, továbbá, hogy a felperes a meghatalmazottja meghatalmazásának tartalmáról tájékoztatta-e az alperest.
A szerződésben a felek a vételi jogot öt évre kötötték ki. Ezért a Pp. 123. §-a alapján az alperes jogosult volt a szerződés semmisségének megállapítása iránt viszontkeresetet előterjeszteni. Ha ugyanis a viszontkeresetének helyt ad a bíróság, mentesülhet a vételi jogból folyó kötelezettségeinek teljesítése alól. Helyesen járt el ezért az első- és a másodfokú bíróság, amikor a perbeli szerződés semmiségének megállapítására irányuló kérelmet érdemben bírálta el. A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanakkor az alperes jogosult volt arra is, hogy a keresettel szemben ellenkérelemként a fellebbezésében arra hivatkozzon, hogy álláspontja szerint - az 1990. évi LXXXVI. tv. 23., illetve 26. §-ában foglalt rendelkezések értelmében - az üzletrész vételi jog tárgyát nem képezhette. Ellenkérelme nem minősül a Pp. 146. §-ának (1) bekezdésében foglalt keresetváltoztatásnak.
Az ellenkérelem azonban nem volt megalapozott, mert a vételi jog kikötését, illetve gyakorlását nem akadályozza az a körülmény, hogy a jogügylethez esetleg a versenyfelügyeletet gyakorló szerv engedélyét be kell szerezni. A versenyfelügyeletet ellátó szerv engedélyének hiánya a szerződés érvénytelenségét és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását nem vonja maga után. Az 1990. évi LXXXVI. tv. 28. §-ának c) pontja értelmében ezen túlmenően is a versenyfelügyeletet ellátó szerv hatáskörébe tartozott - az érdekelt fél kérelmére - annak vizsgálata, hogy az adott jogügylethez szükséges volt-e az előzetes engedély beszerzése, illetve az engedély beszerzésének elmulasztása miatt milyen jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Ezért megalapozatlanul hivatkozik az alperes arra, hogy Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak a viszontkeresetet elutasító döntése az 1990. évi LXXXVI. törvény 23-26. §-ában foglalt szabályokat sérti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálni kért határozatot - jogszabálysértést nem észlelve - hatályában fenntartotta. A Pp. 275/B. §-a alapján, a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kimondta, hogy a felek a költségeiket maguk viselik.
(Legf. Bír. Gfv.X.30.060/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.6.202 A számlán vevőként feltüntetett adóalany adólevonási jogot nem gyakorolhat, ha a gazdasági esemény nem közte és a számla kiállítója között ment végbe és a vevő nem tudja igazolni, hogy a termékértékesítés során kellő körültekintéssel járt el [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 44. §; Pp. 164. §].
AVI 2008.12.128 Amennyiben a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között jött létre, az adólevonási jog jogszerűen nem gyakorolható (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
