adozona.hu
BH 2007.6.202
BH 2007.6.202
A számlán vevőként feltüntetett adóalany adólevonási jogot nem gyakorolhat, ha a gazdasági esemény nem közte és a számla kiállítója között ment végbe és a vevő nem tudja igazolni, hogy a termékértékesítés során kellő körültekintéssel járt el [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 44. §; Pp. 164. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2004. szeptember 16-ától 30-áig terjedő időszakra benyújtott általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában a C. B. Bt. (továbbiakban: bt.) nevében kiállított TK3 2542977 sorszámú egyszerűsített készpénzfizetési számla alapján 484 000 Ft levonható adót szerepeltetett. A számlához tartozó "Együttműködési megállapodás"-on - amely alapján a felperes közreműködési bizományosi díjat fizetett - a számlakibocsátó részéről O. K. szerepelt aláíróként.
Az adóhatóság a felperesnél...
BH 2007.6.202 A számlán vevőként feltüntetett adóalany adólevonási jogot nem gyakorolhat, ha a gazdasági esemény nem közte és a számla kiállítója között ment végbe és a vevő nem tudja igazolni, hogy a termékértékesítés során kellő körültekintéssel járt el [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 44. §; Pp. 164. §].
A felperes a 2004. szeptember 16-ától 30-áig terjedő időszakra benyújtott általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában a C. B. Bt. (továbbiakban: bt.) nevében kiállított TK3 2542977 sorszámú egyszerűsített készpénzfizetési számla alapján 484 000 Ft levonható adót szerepeltetett. A számlához tartozó "Együttműködési megállapodás"-on - amely alapján a felperes közreműködési bizományosi díjat fizetett - a számlakibocsátó részéről O. K. szerepelt aláíróként.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 484 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, az összeg kiutalását elutasította és kötelezte a felperest 242 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (5) bekezdésében, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésében, a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontjában, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 40. § (3) bekezdésében, az 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 3. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a bt. nevében kibocsátott számla nem hiteles dokumentum, a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte. Érvelése szerint az alperes a helytelen tényállásból téves jogkövetkeztetéseket vont le, a bt. által kibocsátott számla hiteles volt, az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintést tanúsított.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a tényállást tisztázta, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetései, határozata megalapozott és jogszerű. O. K. nem volt jogosult a számla kibocsátására, a bt. számlája nem hiteles dokumentum, ezért arra áfa-levonási jogot alapítani nem lehet. A felperes nem tanúsított kellő körültekintést sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben foglalt érdemi döntés téves, nem felel meg a Ptk. 222-223. §-aiba, a Gt. 9. § (2) bekezdésébe, a Pp. 164. § (1) és 221. § (1) bekezdéseibe foglaltaknak, ellentétes a BH 1996/19., EBH 1999/28., BH 2000/115., BH 2001/134., BH 2003/28. számon közzétett döntésekkel. Az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg O. K. képviseleti jogosultságát, jogsértően mellőzte a tanú meghallgatását és nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A bt. által kibocsátott számlát hiteles dokumentumnak kellett volna tekinteni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Adóügyi perekben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel. A perben a bizonyítás a Pp. 164. §-a szerinti szabályozásból következően a felperest terhelte. Az iratokból megállapíthatóan (keresetlevél, 6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv) a felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Ennélfogva az elsőfokú bíróság a felperesi bizonyítási indítvány elutasítása tárgyában nem is dönthetett, e körben indokolási kötelezettség sem terhelhette. Ezért az e körben előadott felperesi felülvizsgálati kérelem szerinti érvelés alaptalan.
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennélfogva elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. Egyéb jogszabályi rendelkezések csak ott és annyiban vehetők figyelembe, amennyiben ezt az adójogi rendelkezések lehetővé teszik. A felperes által hivatkozott jogesetek a perbeli jogvita eldöntésére - az eltérő ténybeli és jogi alap miatt - nem irányadóak.
Az adólevonási jog csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum birtokában gyakorolható [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése a) pontja, Sztv. 166. § (2) bekezdése]. A bizonylaton vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek akkor, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés körülményeit figyelembe véve kellő körültekintés jár el [Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése]. Az ismertetettekből következően nem valamilyen számla, hanem a tartalmilag hiteles olyan számviteli bizonylat jogosít fel az adólevonási jog gyakorlására, amely megbízható és helytálló. Abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között jött létre, az adólevonási jog jogszerűen nem gyakorolható.
A felperes az adóigazgatási és peres eljárás során nem élt ellenbizonyítással a következő - iratszerű - alperesi határozati megállapításokkal szemben:
A számlakibocsátó 2003. április 1-je óta működik cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaságként. A számla szerinti tevékenység gazdasági tevékenységi körében nem található meg. A bt. cégnyilvántartás szerinti székhelyén működésre utaló cégtábla vagy egyéb körülmény nem volt fellelhető a helyszíni szemlék eredményei alapján. A székhelyre küldött adóhatósági értesítések "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkeztek vissza. A kézbesítési megbízott székhelyén, címén a bt. gazdasági tevékenységet soha nem folytatott. A társaság cégnyilvántartás szerinti képviselője fellelhetetlen volt, O. K. nem tekinthető a bt. képviseletére jogosult személynek a Ctv. 40. § (3) bekezdése értelmében. A bt. beltagja, mint képviseletre jogosult személy a céget nem a felperes által csatolt meghatalmazással egyezően volt jogosult jegyezni. A felperes O. K. képviseleti jogosultságának igazolására vonatkozóan egymással ellentétes tartalmú okiratokat csatolt. A felperes nevében eljáró személy a számlakibocsátás időpontjában nem volt jogosult a felperes képviseletére. A felperes a bt. és a bt. nevében eljáró személy tekintetében semmiféle adatszerzést nem végzett. A számla szerinti ellenérték készpénzben került kiegyenlítésre, arról bizonylat nem készült.
Az alperes ezért a rendelkezésére álló adatok alapján jogszerű ténybeli és jogkövetkeztetések levonásával írta elő a felperes terhére az adókülönbözetet, a jogosulatlan visszaigénylést, mivel a gazdasági esemény bizonyítottan nem a számlán szereplő személyek között jött létre, a bizonylat taralmilag hiteltelen. Az alperes törvényesen állapította meg a kellő körültekintés hiányát is. Alaptalan ugyanis a felperesnek 10 éves üzleti kapcsolatra hivatkozása, mivel a számlakibocsátó cég csupán a számla befogadását megelőzően, 2003. április 1-jén jött létre. Azt pedig egyáltalán nem vitatta, hogy a cégadatokat nem tekintette meg, üzleti partnere tekintetében nem tájékozódott (a telephelyén, székhelyén nem járt, a bt. tagjainak nevét, címét, elérhetőségét nem tudja …).
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy önmagában a Pp. és Ptk. szabályainak formailag megfelelő meghatalmazás sem lenne alkalmas - az előzőekben részletezett, felperes által nem cáfolt bizonyítékokra figyelemmel - annak igazolására, hogy a számla szerinti gazdasági esemény a valóságban is ténylegesen végbe ment a számla szerinti felek között. A számviteli dokumentumok hitelességét az Sztv. szerinti bizonylati elvből következően tanúvallomás nem pótolhatja. Az elsőfokú bíróság a felperes által vitatott meghatalmazás tekintetében megállapításait iratszerűen és a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelően jogszerűen tette meg. A felperesnek a képviseleti jogosultsággal kapcsolatos Ptk. szabályaira alapított jogi érvelése pedig nem helyettesítheti a gazdasági esemény tényleges megtörténtére vonatkozó adójogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő bizonyítékokat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, eljárási jogszabálysértést nem követett el. Érdemi döntése összhangban áll az adójogi jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekkel. A jogerős ítéletben helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozata szerinti tényállás törvényes és megalapozott, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetések helytállóak. Az alperes határozata a felperes által támadott körben nem jogszabálysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.123/2006.)
Bírósági jogesetek
AVI 2011.3.25 Nem állapítható meg a kellő körültekintés ténye, ha az adózó nem győződik meg arról, hogy a számlakibocsátó rendelkezik-e a munka elvégzéséhez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
